Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 44. szám - A kelet büntető-joga. [1. r.] - Közigazgatási bíráskodás. [20. r.]

— 360 — szokásban lévő több tagu vizsgáló bizottság helyett. A közgyűlés helyett most a tiszti ügyész tesz indítványt a tiszti kereset nieginditása vagy abbanhagyása felett; a tiszti kereset felett pedig a rendes biróság helyett a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya itél, mi sokkal czélszerübb is, mert a rendes törvényszéknél működő' biró lehetetlen, hogy érzékkel bírhatott legyen arra nézve, vajon a »közigazgatási szolgálat érdekei* megsértettek-e, vagy sem. Egy hivatalnok, kinek egész életén át folytatott tevékenysége abban áll, hogy a >jus strictum«-ot alkalmazza egyes fenforgó concrét esetekben, nem képes érdeksértések felett itélni, mert e szó »érdek« ismeretlen fogalom egy hivatásának lelkiismeretesen megfelelni akaró biró előtt. — Ha két eltérő határozat hozatott, harmad-fokozatban a belügyminiszter itél a vizsgálat eredménye felett. (1876: VII. t.-cz. 6. §. 1. bekezdés b). »Az, hogy a felebbezés a községi és törvényhatósági közegekre nézve a belügyminiszterhez intézendő, mindig abban leli igazolását, hogy a legfelsőbb fokon biráskodást; — pedig ez közigazgatási bíráskodás — (az általunk előadottak nyomán legkevésbbé sem az) egy és ugyanazon hivatalnok vagy tisztviselőre nézve különböző közegekre bizni méltánytálan és igy igazolhatatlan intézkedés lenne«.') A vázlatosan felsoroltak kimeritik azon törvényes intézkedéseket, melyeket nálunk a miatt hoztak, hogy a végrehajtó hatalom törvényes korlátokon belül legyen kénytelen mozogni, mert azon elv abstracte el »)L. Tisza Kálmánnak a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslathoz indokolását. Képv. irományok 1875 — 78. I. k. 322. 1. — 1876 : VI. t.-cz. 49. §. van fogadva, hogy az executiva az alkotmány szellemében járjon el') • (»executiva autem potestas in sensu legum exercebitur«), azonban az erre szolgáló ut és mód legnagyobbrészt nincs megjelölve. Igen helyesen jegyzi meg erre vonatkozólag jeles publicistánk Grrünwald. Béla: (Közigazgatásunk és a szabadság 121. s k. 1.) » ... De valaki azt fogja talán mondani, hogy az állampolgárok szabadsága nem lehet annyira veszélyeztetve a szabadon választott tisztviselők által, s hogy nekünk nincs szükségünk az egyéni szabadság anynyi biztositékára, mint ott, a hol az egyes állampolgár az állam által kinevezett tisztviselővel áll szemben. Ez nagy tévedés. A hivatalos zsarnok nem kinevezés vagy választás által lesz azzá, hanem mint minden más zsarnokot, azzá teszi a törvényes korlát s a törvényes felelősség hiánya a korlát átlépéseért. Ahol a közigazgatási tisztviselő önkényének korlátozásáras az állampolgárok egyéni szabadságának megvédésére nincsenek meg a törvényes eszközök, ott a tisztviselő zsarnok, akár kinevezés, akár választás utján nyerte hivatalát. A fizetéses tisztviselők2) választása tehát nemcsak nem teszi fölöslegessé a jog és szabadság biztosítékait, hanem ép ez főindok ránk nézve a személyes szabadság biztositékainak s a törvényszerű közigazgatás feltételeinek mennél teljesebb életbe léptetésére <. Az illetékességi vita és illetékességi összeütközésres) nézve sincs törvényes reni) 1791 : XII. t.-cz. «) Ugyanaz, ugyanott 123. 1. 3) L. Lechner id. előadásait. »A hazai bíróságok között felmerült illetőL összeütközések elintézése a semmitőszék vizsgálat a büntető-eljárás szabályai szerint eszközöltetik. A tisztviselőknél tehát nincs praemissumra vagyis a kártétel hivatalból való constatálására szükség, mint a jogszolgáltatási orgánumoknál, hogy keresettel megtámadtathassanak, hanem elég jogra hivatkozni. A mi a közpénzeket kezelő tisztviselők által okozott kárt illeti, azt ezek után első sorban azok tartoznak viselni, a kik a pénzkezelésre törvény szerint felügyelni tartoztak, ha kötelességüket vagy épen nem, vagy nem szabály szerint teljesítették.') Az eddig előadottakból látjuk, hogy nálunk a hivatalnok felelős magán- és büntető-jogilag, valamint fegyelmileg is; azonban a mit még mindig eléggé érezhetően nélkülözünk, az az állam hivatalok felelőssége. A fegyelmi vétségeket illetőleg, melyek nem sértenek jogot, de sértik a »közigazgatási szolgálat érdekeit«, eddig a vizsgálatot egy több tagu bizottság teljesítette s a vizsgálat eredményét a közgyűlés, egy több száz (!) tagból álló testület, elé terjesztette, mely a tiszti kereset megindítása vagy abbanhagyása felett szótöbbséggel határozott. A tiszti kereset felett pedig az illetékes első folyamodásu kir. törvényszék (!) ítélt. Ezen patriarchális2) állapotoknak az 1876 : VII. t.-cz.3) vetett véget; ennek értelmében ugyanis a vizsgálatot azon törvényhatósági tisztviselők ellen, kik a közigazgatási bizottságnak nem tagjai az alispán vagy polgármester teljesiti az eddig i) L. 1870 : XLII. t.-cz. 75. §.; 1872 : XXXVI. t.cz. 117. §. ') L. Orünwald Béla: többsz. id. m. 121. 1. ») »A fegyelmi eljárás módosításáról és kiegészítéséről*. thenes. Eredeti munkája elveszett ugyan, de ennek tartalma nagy részben ránk maradt Diodor, Strabo, Arrian és Plinius idézeteiben. Forrásul szolgálhat továbbá Arrian története Nagy Sándor hadjáratáról, különösen pedig 'Ivductj cz. munkája, melyben India földrajzi viszonyaival foglalkozik, gyakran azonban az Indek erkölcsei-, szokásai- s törvényeiről is tesz említést. Munkája részben Megasthenes leírásain, részben Cyrenei Eratosthenes (196 Chr. e.) az alexandriai könyvtár tudós igazgatójának munkáin s Nearchus útleírásain alapul. Nearchus, N. Sándor hadvezérének Indiában való tartózkodásáról is megjelent két munka é. p. egy magától Nearchustól, — melyet Arrian felhasznált, — egy másik Onesikritus, Nearchus hajóhadparancsnokától. Ez utolsót gyakran találjuk felhasználva Strabonál, töredékesen Pliniusnál is. Említendő még mint forrástanulmányul elolvasásra méltó Strabo Greographicajónak XV. könyve, mely Indiáról szól. Ezen görög források azonban csak nagy óvatossággal használhatók, mert általában igen hiányosak s nagy részt felületesek s tévedésekkel telvék. így pl. egyhangúlag állítja Strabo,1) Arrian2) s Diodor,3) hogy az Indusoknál rabszolgák nem léteznek s még egy oly kitűnő alaposságú iró mint Twesten is tévútra vezetteti magát ez által, ugyanazt állítva,4) holott Manu már a rabszolgaságnak 7 nemét elősorolja,5) Nárada s a Gentai Codex 15 nemet stb. s a legrégiebb ind törvénykönyvek ») Strabo: Geogr. XV. könyv Ic : 54 *) Arrian: 'Ivdix^ c 12. •) Diodor: Sic. 2 : 41. 4) Carl Twesten: Die religiösen, polit. und aocial. Ideen derasiat. Culturvölker I. köt, 175 176 lap. s) M a n u : VIII. 415 : 398. lap. számos rabszolgaságra vonatkozó intézkedést tartalmaznak.1) Ép oly tévesen számítja Megasthenes s utána Arrian a katonákat az V. várnába, mondván: >JI£(Á.7IT ov 8k yévog igrív' lvSoíaiv oi jtoXefuöTát,«2) holott kétséget nem szenvedhet, hogy a kshatryak a II. várnába tartoznak. így összetévesztették a görögök a Brahmanusokat a fakírok neve alatt ismeretes Sannyasis féle sectával, nagy csoportokban meztelenül kóborolni szokott kolduló bölcsészekkel, mert Strabo a Brahmanusokról azt irta: »6Í>TOI yvftviM öiairiövrai oí űo<jpto"rát.«3) miért a görögök a BQXxfÁ&vsgjéket gymnosophistáknak hivták. Hasonlókép állították a görög irók, hogy az indek kamatokat nem engedtek, holott Manu a kamatvételt a 7 erényes kereset közé számítja4) stb. stb., általában igen gyakran telvék mesékkel.5) A régibb forrásmunkák között figyelmet érdemel egy érdekes útirajz Indiáról, melyet (851 Chr. e.) egy arab kereskedő irt6). A legújabb időig tudományos munka alig jelent meg e téren; csak a mult század második felében s különösen az 1770-ben alapított angol ke') Hogy a görögök az ellenkezőt hitték, annak valószínű oka azon emberies, szelíd bánásmód, melyben az induai rabszolgák részesültek, mi az ind költészetből is kiviláglik, melyben az uri család s a rabszolgák közti viszony mint igen benső rajzoltatik. így nem csoda, hogy a görög, helotáinak sorsára emlékezve vagy a római, rabszolgáinak földalatti ergastuláira gondolva : az indeknél nem találhattak rabszolgákat. •)Megasthenes Ariannái 'ívd. 12 : 15. lap. ») Strabo: 11 : 14. lap. «) Ma nu : X; 115 : 76. lap. «) Strabo: ibid 57. fej. 253—259. lap. «) Arabból fordította abbé Renaudot, németre átfordította Ehrmann. letindiai compagnia kezdeményezése folytán nyiltak meg az indusi tanulmányok bájvirányai s a valódi tudományos heroismustól áthatott, mély alaposságukra nézve bámulatos britt és német tudósoknak, az újkori Indológia egyházalapjainak u. m. Colebrooke, Wilson, Jones, Lassen, Bohlen, "Weber, Stenzler, Schlegel, Müllers. m. munkássága fotytán e század első évtizedei óta egy terjedelmes szakirodalom teremtetett, mely habár eredményre nézve még szerfelett szegény, de a legszebb reményekre jogosít fel. Mielőtt az egyes jogforrásokra áttérnék, szükséges előrebocsátanom, miszerint az ind büntetőjogot nem oly értelemben kívánom tárgyalni, mint azt az angol irók, jelesen Maenaghten, Maine, Burnell, Nelson s. m. teszik, t. i. vonatkozással a mai judicaturára, mi az angolokra nézve ugyan nagy gyakorlati érdekkel bírhat, de teljesen kívüle esik az egyetemes irányú, tisztán tudományos történet-bölcselmi jogkutatásoknak; hanem oly módon, mint az a régi sanserit jogforrások s az ind nép századéves szokásai s erkölcseiben az ind szellemélet egyik oldalakép nyilvánul, helyeselvén, mit erre vonatkozólag Stenzler1) mond: »Nos verő . . . minusque curamus, quomodo populus ille hodie sít regendus et judicandus, quam quomodo olim. semet ipse rexerit et judicaverit*. (Folytatása következik.) ') Stenzler: Juris Criminalis veterum JudoruM specimen. "Wratistaval 1842. §. 1. 3. lap.,