Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 43. szám - A váltóból eredő jogok átruházása. [2. r.]

Hetedik évfolyam. 43. szárr\. Budapest, 1877. október 25. Megjeleli minden csütörtökön ; a „magyar jogász­gyüles' tartama alatt naponkint. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz imézendSk. MAGYAR Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. THEMIS ^.LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjteménye" czimű mellékletekkel együttes en: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről czélszerűbben postautalvány útján küldend Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. ""Külön mellékletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „Jgazsac/ügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: Dr. László. Kiadó: az „^tlienaeTű-lXl" részvénytárs TARTALOM: A váltóból eredő jogok átruházása. Dr. A p á t h y István egyetemi tanártól. — Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslatra. Dr. M a r k ó Sán dor rozsnyói kir. közjegyzőtől. — Közigazgatási bíráskodás. (A közigazgatási biráskodás Magyarországon). G rub er Lajostól. — Jogirodalom. (Strafrechts pflege und Geíángnisswesen in England und Irland. Fr. Jos. G ö 11 i n g). Dr. Schick Sándortól. — Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (V ége). — Külön félék.— Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti lel' hívások). — Külön melléklet: A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A Táltóból ereüö jogok átruházása. Dr. Apáthy Istvántól. V (Folytatás.) Üres hátirat. A hátirat a váltó­törvény szerint akkor is érvényes, ha a forgató pusztán nevét vagy czégét a váltó vagy a másolat hátlapjára vagy a toldatra vezetiA váltó ily módon való átruházása üres h átiratnak neveztetik, s annak sa­játsága abban áll, hogy benne tulajdonos­vagy váltóhitelezőként senki sem neveztet­vén meg, a váltó minden birtokosa váltó­hitelezőnek nyilvánittatik. Mielőtt az üres hátirat kitöltetnék, vagy a váltóhoz teljes hátirat csatoltatnék, a váltó a bemuta­tóra szólónak tekintendő; az üres hát­íratnál tehát nem az okirat tartalma, hanem annak birtoka határozza meg a hitelezőt, s a váltó tényleges birtokosa az üres hátirat kiállítójának közvetlen jogutódaként jelen­kezik. Az üres hátiratnak, ha az pusztán a forgató nevét vagy czégét tartalmazza, a váltó hátára kell vezettetni; miért is a váltó előlapján előforduló ily nyilatkozat hátiratnak nem tekinthető2). A váltó minden birtokosának jogában áll az üres hátiratot kitölteni5); e kitöltéssel azonban csak a teljes hát­irat lényegéhez tartozó momentumo­kat pótolhatja4). Aki váltót üres hátirat 1) Vtv. 10. §.; német vrsz. 12.cz. Code de commerce 137. és a Codice di commercio 223. cz. a hátirat kellékeit meghatározzák, s az e kellékek hiányáhan szenvedő hátiratot csak meghatalmazásnak te­kintik. A s v é d vrsz. 12. cz. meghatározza ugyan a hát­rat kellékeit, de e mellett az üres hátiratot is érvényes át­ruházásnak tekinti. 2) Hartmann: id. m. 263. 1. 3) Vtv. 11. §. Minden váltóbirtokosnak jogában áll a váltón levő üres forgatmányokat kitölteni, vagy a váltót e kitöltés nélkül ujabb forgatmány nyal tovább forgatni. N é­m e t vrsz. 13. cz.; svéd vrsz. 12. §. 4) Az eredeti tervezet 31. cz. ezt határozot­tan kimondotta a következő indokokból: »A gyakorlat nemcsak Németországban, hanem nálunk is minden kétsé­gen felül helyezte, hogy a törvénynek az üres hátirat ki­töltésére vonatkozó intézkedései nagyon is elasticusok, hogy azok az alkalmazásban nem ritkán oly értelmezést nyertek, mely a törvényhozó intentiójával homlokegyenest ellenkezett. A 31. cz. második bekezdése mellett nem leend nehéz a bírónak az oly kitöltés érvényességét elbírálni, mely a teljes hátirat fogalmához szükséges momentumokon túlmegy ; nem leend nehéz a váltóbirtokos jogosultságát a kitöltésre nézve meghatározni s elejét venni azon vissza­éléseknek, melyek az érintett eltérés nélkül az üres hát­irattal történhetnének!. A kérdéses intézkedést az érte­kezlet is szükségesnek találta ; ajogügyi bizott­ság azonban e részben is megelégedett a német váltó­lendnzabály tökéletlen intézkedésével. mellett ád tovább, épugy mint a teljes hát­iratnál, a váltó minden birtokosa irányában felelősséget vállal az elfogadás és kifize­tésért ; e felelősség azonban csak s u b s i­di a r i u s vagyis azon esetre érvényesíthető, ha azok, kiket a kötelezettség a váltó tar­talma szerint egyenesen terhel,azt elvál­lalni vagy teljesíteni vonakodnak; a váltóbirtokos a forgatókat — se részben az európai váltótörvények közt teljes össz­hangzás létezik — csak azon feltétel mel­lett támadhatja meg, ha az imént érintett körülményeket óvással igazolja. Az üres hátirat birtokosa tehát a kitöltésnél csak odáig mehet, hogy a hátirat fogalmához szükséges momentumokat kipótolhatja, de nem áll és nem állhat jogában a kitöl­tést oly módon eszközölni, hogy általa a forgató feltételes kötelezettségét megvál­toztassa. Ez főleg akkor történnék, ha a hátirathozemegjegyzést »óvás nélkül*, vagy más oly kifejezést csatolna, mely által a forgató felelősségének jogi természetét egyoldalulag megváltoztatná. A forgató ellenében tehát, a ki a váltót üres hátirat­tal adta tovább, a forgatmányos tartoznék igazolni, hogy az óvás elengedése a forga­tótól származik, illetőleg ennek tudtával és beleegyezésével vezettetett a váltóra1). Az üres hátirat birtokosának, mint for­gatmányosnak s váltóhitelezőnek, jogában áll a reá forgatott váltóból eredett jogokat a váltólevél puszta átadásával másra át­ruházni ; ennek ismét jogában állván a vál­tót akár üres, akár kitöltött hátirattal to­vább adni. Az üres hátirat foganatára nézve a teljes hátirattal egészen azonos. Az üres hátirat kiállítója tehát épugy felelős, mintha a váltót teljes forgatmánynyal adta volna tovább. Ellenben az ily forgatónak azon követőit, kik a váltón elő nem for­dul n a k, felelősség nem terheli. És ez képezi az üres hátirat gyakorlati jelentősé­gét ; a váltó fizetések közvetítésére szolgál a nélkül, hogy annak továbbadásából kö­telezettségek származnának. A hátirat joghatálya. A hátirat az alapintézvényhez csatlakozó uj fizetési J) A n é m e t bír. kftszék határozata. E n t s c h e i­aungen XVII. k. 267. 1. meghagyás lévén, a forgatóra nézve ugyan­azon kötelezettségeket vonja maga után, melyeket a váltó kiállítása az intézvényezö' ellen megállapít. A forgató, ki az abstract váltói obligatiót másra ruházza át, garan­tiát vállal arra nézve, hogy a váltó annak tartalma szerint elfogadtatni és ki­fizettetni fogA forgató e felelőssége nem azonos az engedményező szavatossá­gával, ki csak a vele szerződő féllel szem­ben s csak a követelés valódiságáért és ér­vényességeért felelős; a forgató kötelezett­sége egy materiális szempontból önálló, a többi érdekeltek kötelezettségétől telje­sen független váltószerződésből származik, mely alakilag a már létrejött váltóigéretre támaszkodik ugyan, de ettől függetlenül s önmagában is érvényesíthető. E mellett, miután minden váltói kötelezett­ség solidáris természettel bir, a forgatót egyetemleges kötelesség is terheli mind­azokkal, kik a váltói kapcsolatba, a köte­lezettség elhárítása nélkül, léptek. A for­gatásból eredő kötelezettség e természetét a váltótörvény is elismeri, mely a forgatót a váltói kapcsolatban álló személyekkel egyetemleges felelősség alá helyezi; de e mellett megengedi, hogy a forgató függet­lenül a többiek kötelezettségétől saját nyilatkozata alapján vonassék fele­lősségre. A forgatmányosnak azonban nem­csak a forgató, hanem a váltókapcsolatban álló többi személyek is felelősek. A hátirat által ugyanis a váltóból eredő jogok a forgatmányosra menvén át, ez a váltó tulajdonosává lesz s a váltókötelezettekkel közvetlen viszonyba lép. A forgatmányos­nak nemcsak a váltó kibocsátója, hanem minden korábbi forgató is váltójogilag fe­lelős. Az elfogadónak ugyanazok köteles­ségei a forgatmányos irányában, melyek őt a váltó elfogadásakor, ennek első birto­kosa irányában terhelték. Ha a forgatás a lejárat után történt, miután ez esetben csak arra szolgál, hogy általa a forgatmányos a forgatót illetett jogok érvényesítésére fel­hatalmaztassék, ellenében — mert ex per­sona indossantis van feljogosítva — ') Vtv. 12. §. A forgató a váltó minden későbbi bir­tokosának az elfogadás és kifizetésért váltójogilag felelős. Német vrsz. 14. cz.; svéd vrsz. 15. §.

Next

/
Thumbnails
Contents