Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 42. szám - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. [A törvényjavaslat szövege] [6. r.]

— 346 — mely a tettesnek akaratán kivül fekvő okokból nem sikerült. Mert hiszen a »routine philosophusa* maga bevallja azt, hogy az elmélet a gyakorlat irányában, a gyakorlat pedig az emélet irányában korlátolt, mely féligazságnak második fele ellen nincs kifogásom. A bölcsekedö routine természetellenes do­log, mint az illoyalis tory és udvaroncz whig, ki­ket Macaulay oly találóan hasonlított össze a lapp­iandi hóban járó tevével és az arábiai homokban futó iramszarvassal. Az 3>ő s i bölcseségnek módszeréről és ered­ményéről* tett megjegyzésemeta >routine phi­losophusa* az által ferditi el, hogy kihagyja az »ősi« szót s ekkép általánosítva nevetségessé teszi. E fogás periratban meg van engedve s a routine azt — nem Schopenhauer eristikája után, hanem ösztönszerűen — használja. Ezáltal nemcsak a tré­fás mulattatás czélja éretik el, hanem a roszhi­szemüség is kellően igazoltatik, mely ugy látszik a a >haladó életkor* mögött el nem marad. E »haladó életkortól* egyáltalán jó hatást vár Dr. Vida ur; azt is megmondja, mit ért e jó alatt, midőn kifejti, hogy minden értelmi haladás végre is körfutás. Részemről nem osztom nézetét egészben; azon fejlődési vonalt, mely p. o. Unger­en át Zeillerhez visszavezet, nem tartom normá­lisnak, hanem csak >a belső hiányon való indulás* által okozottnak. Schopenhauert illetőleg Dr. Vida ur meg­győződésemet most sem tántoríthatta meg. Scho­penhauer különben nem tétethetnék felelőssé azért, ha valaki valóban csak a pessimismus és askesis költészetét olvasná ki belőle. A szellem felszaba­dulásának feltételeiről, a természet aristocratikus voltáról, az életkorok értelmi erejéről stb. érte­kezvén, ő mintegy előre magyarázza ezen lehe­tőséget. Dr. Vida ur azt irja, hogy »mások* is isme­rik az »ujabb társadalmi tudomány* czime alatt árult ideákat, sőt philosophiával is foglalkoztak. A »sőt« szó jelezte klimax ellen ugyanazon kifo­gást tehetnők, melyet Leopardi egy szellemdus dialógusban egy classikus iró ellen tétet, ki a pol­gárok lelkesítő megszólításában a nagyon, be­csület, haza* stb. sorban fokozza a hatást. Ezután Dr. Vida ur egy szerinte hegelianus speculatiót közöl az örökjog fejlődéséről, hogy bebizonyítsa minden philosophiának és »ujabb társadalmi tu­domány czimén árult ideáknak* haszontalansá­gát a codifikátióra nézve. Szerintem ő bebizonyí­totta ugyan a közölt speculatió haszontalanságát, de ennél többet csak annyit, hogy a társadalmi tudomány ismerői reá nézve is >mások«. Különben nem mondhatta volna, hogy a gazdaságot beviszik a jogba, holott az örökké benne volt, bár a routine nem bírt annak tudatával. Az elmélet Dr. Vida ur és mások, különö­sen egy quidam szerint, »ki azt nem rég hirlapilag fejtegette*, elvi tételeknek septillióig való meddő combinátiója, mint ezt őésmások észlelhették. De az örök változás e lehetősegét figyelem­mel kisérni nem ér rá a napi szükségletnek élő praxis*. Hogy egy nap nem ér rá örökkévaló­ságot kisérni, azt elhiszem. ^Lehetőséget észlelni* csak ugy lehet, ha Spencer, Lewes és Bain nyomán az észlelés alatt következtetést is értünk. De hogy figyelemmel kisérés nélkül hogy észlelhetni, azt senki nyomán sem értem. E lélektani enigma előttem oly megoldthat­lan, mint az, mely Dr. Vida urnák azon állításá­ban foglaltatik, hogy mostani íróink törek­vése, minél laposabban irni«. Dr. Vida ur szerint a társadalmi tudomány, philosophia és elmélet tanulsága az lenne, hogy fölöslegesek, és hogy mindent az élet immanens €szére, a tények hatalmára, illetve a routine phi­losophiájára kell bizni, melyre csak a haladó élet­kor tanit. Sőt a »szellemi munkaerőt megtakarító lejtőt* ő nem az elméletben, hanem az elmélettel nem törődő praxisban, a napnak élő routineban, látja. Ezen tanulság ellen fölösleges volna a gú­nyolt aprofessorokc nevében kifogást tenni; meg­czáfolja azt a mindennapi józan ész is. Maradjon Dr. Vida ur »ellentetes alapon* és higyje, hogy »nagy emberekért« azért rajong­nak, mert haszontalan combinátióval foglalkoztak a helyett, hogy ők is kézzel fogták volna a hasznost. Az elmélet és gyakorlat tényleges viszonyá­ról tekintettel törvényhozásunkra — fájdalom nem fölösleges — értekezést, más alkalomra ha­lasztóm. Tisztelettel Dr. Dell' Adami Rezső. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Folytatás.) IV. Fejezet. Biztosítási intézkedések. I. Biztosítási végrehajtás. 221. §. A kereset beadásával egyidejűleg, vagy a kereset beadása után felperes külön kérel­mére biztosítási végrehajtás rendelendő, ha a ke­reset tárgyát készpénzbeli követelés képezi, s ugy a követelés összege mint lejárata közokirattal, vagy teljes bizonyerejü magánokirattal van igazolva: a mennyiben felperes hitelt érdemlőleg kimutatja, hogy követelése veszélyeztetve van. 222. §. Készpénzbeli követelés iránt indított perben hozott feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítélet alapján biztosítási végrehajtásnak van he­lye, ha alperes a végrehajtásra halasztó hatálylyal biró felebbezést vagy igazolási kérelmet adott be. 223. §. Lejárt, de két évnél hosszabb időről hátrálékban nem levő bórpénz vagy haszonbéri összeg erejéig, ugyszinte a legközelebb lejárandó félévi bérpénz és egy évi haszonbéri összeg ere­jéig a bérbeadó kérelmére a bérelt helyiségben levő ingóságokra, s a haszonbérelt jószágon levő vagy ahhoz tartozó marhákra, gazdasági felszere­lésekre és terményekre a biztosítási végrehajtás a veszély valószínűségének és a követelés összegének igazolása nélkül elrendelendő, ha a bérleti viszony írásbeli szerződéssel vagy az illető helyhatóság hi­vatalos bizonyítványával avagy másként hitelt ér­demlőleg ki mutat tátik. 224. §. A 221., 222. és 223. §§. eseteiben, ha a per tárgyát nem készpénz, hanem határozott fajú ingóságnak bizonyos mennyisége képezi, az ott megszabott feltételek mellett a per tárgyának va­lószínű készpénzbeli egyenértéke erejéig szintén van helye biztosítási végrehajtásnak. Ezen esetben felperes a kérvény mellett azon adatokat is bemutatni köteles, melyekből a per tárgyának valószínű készpénzbeli egyenértéke meg­állapítható. 225. §. A kincstárnak, a köz alapítványoknak, törvényhatóságoknak és községeknek pénz- és va­gyonkezeléssel megbízott hivatalnokai, tisztviselői s előljárósági tagjai ellen a kezelésből eredő köve­telések biztosítására a per megindítása és veszély kimutatása nélkül is elrendelendő a biztosítási vég­rehajtás, ha az illetékes állami, törvényhatósági vagy községi hatóság megkeresésében a biztosí­tandó készpénzbeli követelés, vagy bármely más­nemű biztosítandó követelésnek készpénzbeli egyen­értéke számszerűleg meghatározva van. 226. §. A biztosítás elrendelése iránti kér­vény, a mennyiben a biztosítandó követelés iránt per van folyamatban, vagy a biztosítási kérvény beadásával egyidejűleg folyamatba tétetik, a per bíróságához adandó be. A 223. és 225. §§. eseteiben, ha a biztosítandó követelés iránt per nincs folyamatban, a kérvény vagy megkeresvény ingóságokra eszközlendő bizto­sítási végrehajtásoknál azon járásbírósághoz, in­gatlanokra eszközlendő biztosításoknál pedig azon birtokbirósághoz adandó be, melynek területén a biztosítás foganatosítandó. Ha ingók és ingatla­nok veendők biztosítási végrehajtás alá, ennek el­rendelésére a birtokbiróság illetékes. Több birtok­bíróság vagy járásbíróság területén foganatosí­tandó biztosítási végrehajtás esetében a választási jog a biztosítást kérőt illeti. 227. §. A biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérvény vagy megkeresvény az ellenfél meg­hallgatása nélkül intéztetik el, s erről az ellen­fél a biztositási végrehajtás foganatosítása alkal­mával, ha pedig a biztositási végrehajtás csupán ingatlanokra intéztetik: a zálogjog bekeblezését rendelő végzés kiadmányozása alkalmával értesít­tetik. A 221. §. eseteiben a biztositási végrehajtás vagy feltétlenül, vagy azon feltétel alatt rendel­hető el, hogy a biztosítást kérő a biróság belátása szerint megállapítandó biztosíték összegét kész­pénzben vagy óvadékképes értékpapírokban (35. §.) a biztositási végrehajtás foganatosítása előtt le­tenni legyen köteles. A 224. §. esetében azon összeget, melynek erejéig a biztositási végrehajtás elrendeltetik, be­mutatott adatok figyelembe vétele mellett a bíró­ság belátása szerint állapítja meg. 228. §. A biztositási végrehajtás ingóságokra foglalás és becslés által jelen törvény II. fejezeté­nek szabályai szerint, ingatlanokra pedig a zálog­jog bekeblezése által foganatosittatik. A zálogjog bekeblezése végett a mennyiben a 19. §. esete nem forog fen, az illetékes telek­könyvi hatóság kerestetik meg. A biztositási végrehajtási zálogolás és becs­lés joghatálya a kielégítési végrehajtási zálogolás és becslés joghatályával azonos. — A zálogjog be­keblezésének joghatálya az e részben fenálló jog­szabályok szerint Ítélendő meg. A biztosítási végrehajtás költségeit a bizto­sitási végrehajtást kérő tartozik előlegezni. Ezen költségek, a mennyiben a biztositási végrehajtás a 231. vagy 234. §§. szerint fel nem oldatik, s az alapperben ellenkező meg nem állapittatik, a biz­tosítást szenvedett felet azon esetben és azon arányban terhelik, ha és a mennyiben ugyanő a perköltségekben elmarasztaltatott. 229. §. Jogában áll annak, a ki ellen a biz­tositási végrehajtás rendeltetett, a zálogjog bekeb­lezésének vagy a biztositási végrehajtás foganato­sításának megtörténte előtt a biztosítandó össze­get készpénzben vagy óvadékképes értékpapírok­ban (35. §.) bírói kézhez letenni, mit ha teljesít, a biztositási végzés foganatosítása beállítandó, illető­leg az ingókra foganatosított biztositási végrehaj­tás felodása vagy a zálogjog bekehlezésének kitör­lése hivatalból rendelendő el. Ugyanez teendő ak­kor is, ha a felek kezes jótállása, kézi zálog adása által, vagy más módon való biztosításban egyez­tek meg. 230. §. Azon fél, ki ellen biztositási végre­hajtás rendeltetett, a biztositási végrehajtást ren­delő végzés ellen felfolyamodást nem használhat, hanem a végzés kézbesítésétől számított 8 nap alatt kifogásokkal élhet a következő esetekben : a) ha a biztositási végrehajtás a 221—225­§§. ellenére rendeltetett el; b) ha a követelés a biztositási végrehajtás elrendelése előtt teljesen fedezve volt A kifogásoknak a további eljárásra halasztó­hatálya nincsen. 231. §. A kifogások azon bírósághoz adan­dók be, mely a biztositási végrehajtást elrendelte. A kifogások felett a járásbíróság sommás, a tör­vényszék jegyzőkönyvi tárgyalást tart és a biztosi­tási végrehajtás fentartása vagy feloldása tárgyá­ban végzés által határoz. A körülményekhez ké­pest a biróság a feltétlenül elrendelt biztositási végrehajtás fentartását a 227. §. szerinti biztosí­ték letételétől teheti függővé. Azon végzés ellen, mely által az elrendelt biztositási végrehajtás feloldása, vagy biztosíték letételétől függővé tétele rendeltetik, a biztosítást kérő fél halasztó hatálylyal biró felfolyamodást használhat. Az ellenfél által használt felfolyamo­dásnak halasztó hatálya nincsen. 232. §. Biztosítási végrehajtás utján lefog­lalt ingóságoknak árverés utján való eladatása az érdeklettek valamelyikének kérelmére elrende­lendő, ha azok nagy értékcsökkenés vagy arányta­lan költségek nélkül el nem tarthatók. Ezen esetben az eljárásra nézve a 104. §. intézkedései megfelelően alkalmazandók. 233. §. Ha a követelés iránt per van folya­matban, a megrendelt és foganatosított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldönté­séig hatályban marad, s azon esetben sem oldandó fel, ha az alsóbiróságoknak még jogerőre nem emel­kedett ítéletével a biztosítást kérő keresetével el­utasittatott; vagy azon ítélet, melynek alapján a 222. §. szerint biztositási végrehajtás rendeltetett, feloldva, póteljárás rendelése mellett megsemmi­sítve, vagy még jogerőre nem emelkedett ítélet ál­tal megváltoztatva lett. Ha azon ítélet, melynek alapján a biztositási végrehajtás elrendeltetett, a felsőbb bíróságnak jogerőre emelkedett Ítélete által az egész eljárás?

Next

/
Thumbnails
Contents