Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 40. szám - Közigazgatási bíráskodás. [17. r.]

— 329 — melynek továbbfejlődése csak a pontok sokasága vagyis a családokra feloszlott vagyonrendszer fogna lenni, s ennek fonalán ismét az ági vagyonra vagyis oda térnénk vissza, a honnét kiindultunk. Kérdés most már, veszszük-e e philosophiai dialectikának valami hasznát codifikationális vitáinkban? és ha nem, segithet-e rajtunk a Hegelnek ellentétét képviselő realista Herbai t vagy a pessimista Schopenhauer ? a ki szerint minden igyekezet valamely hiányból ered, — az egész emberi élet örökös hiányok s vágyak lánczolatából áll, mindenütt harcz és fájdalom, melynek philosophiai igazsága az askesis. Közelebb visz bennünket a költészethez, mint a valósághoz; emlékszem, mikor 20 év előtt Unger polgárjogi critikáját először olvastam, azt hittem, idegen világba léptem, a mi szegény pesti egyetemi ideáink vele szemben oly törpéknek látszottak, — ma ugy tetszik, hogy csak a stylus különböző, Zeiller idejében subjective és minél kevesebbet beszólni akartak; ma objective és minél szélesebben, minél laposabban irni törekszenek; lap- és könyvirodalmunk a Mária Terézia elé vitt codexterv fóliánsok visszaijesztö tömkelegéhez hasonlit, s belőle mégis örökké hiányozni fog azon idea, hogy az elmélettel szemben az élet korántsem ész nélküli valami, hanem a rutinábanis vanphilosophia, melynek értékéből mit sem von le az, hogy könyvből legalább eddigi példák szerint megtanulni nem lehet, gyakorlatban megtanulva pedig a könyvet fölöslegessé teszi. Oly titok, mint akár a mechanikában az egykarú mérleg és a lejtő segítségével eszközlött erőmegtakaritás titka. Azért azt gondolnám, ne kicsinyeinők egymás nézetnyilvánitásait heterogén alapon ; különösen ne áldozzuk fel a gyakorlati érdekeket elméletieknek. Nehéz tanároktól hallani Ítéleteket practikus dolgokban, — biráló ur által tárgyalt műben fejcsóválva olvasunk parva domus, magna quies-ről ma, midőn a házak a rájok nehezedő adót alig képesek elviselni. Vagy a kötelező vagyonközösségről a házastársak közti vagyonátruházások megszüntetése végett, mikor az átruházás hason czélból másokra is megtörténhetik; vagy pénz- és hitelgazdaságról ma. a krach 4-ik esztendejében és friss emlékezetében; vagy a »Natural-Wirtschaft« enyészetéről nálunk, hol csak akkor megy valami, ha termés van, s a hol a termelés előmozdításához a csatornázási müveleteket, a befásitást, a homokmegkötést, stb. még csak ezután kellend megkezdeni. Különben ha gazdászati, pénz- és hitel-elemeket hoznak be a jogtudományba, akkor szorosan véve társadalmi tudományról jogtan helyett nem is beszélhetni; mert a jog a társas összlét feltételeinek csak egyike, — nem összesége; jog szerint annak, kinek adóssága több mint vagyona, családostul együtt éhen kellene halnia ; és még sem igy történik; az alaki jogot az anyagi jog feltartóztatására fölhasználják ; mig a dolog az idők változtával másképen is kibonyolithatóvá lesz. Csakhogy az elmélet emberei a jogtan körébe tartozható elemek kiválogatását maguknak vindicálják, a nélkül, hogy ezt compromittálásnak tartanák; de ha gyakorlati ember bátorkodik valamely szerinte hasznosra rámutatni, az már »korlátoltság«, az már >compromittálás«. Igaz, hogy tetszetős az iskolaiasabb eszmemenetet követni, — mit legközelebb Enyiczkey ur is tőn azon nézetével, hogy a vagyonegyenlőség és ági öröklés kiegyenlithetlen ellentétet képeznek és az utóbbi irány védői mellett csak a szokás, a nemzetiségi politika, a conservativismus harczol. De ezen eszmenienet sok oldalról megtámadható. Először is kérdés, vajon a szeizett s öröklött közti különbség megszűntével a vagyoni egyenlőség utolsó akadálya esik-e el? s hanem — amint hogy nem is, akkor főbenjáró dolog-e csak ezt törülni el s íentartani a többi különbségeket? Másodszor a szokás, a nemzetiségi politika, a conservativismus, stb. mint ilyen ellen épen e téren sikra kelni, magában véve még nem argumentum; ugyanazon czélra más uton talán még jobban törekedhetnénk. Hanem a sok lehetőség közül, mely szerint egy hagyatékot valakinek indokolva oda adhatunk, talán egy sem adhat okot kevesebb félremagyarázásra és kevesebb visszaélésre, mint a vérkötelók és a szerzeményesség, s megfordítva talán minden más alap inkább hasonlit a communismushoz; még a hitestársi viszony előtérbe állítása is voltakép a sógorságnak a rokonság fölé való helyezésére vezet, a mint az osztrák rendszer mellett is tapasztaltatott. Ez aztán »módszernek«se lenne nagyon tetszetős, ha még oly liberális eszmék firmája alatt találjuk is föl. Harmadszor a kiegyenlithetlen ellentétesség sem argumentum, — csődben is ellentétet képez a zálogtömeg s az általános csődvagyon; de azért kinek jutna eszébe itt is nivellálni? Ilyenféle okok azok, melyek az ági vagyon pártolói mellett igazán harczolnak; a szokásra, nemzetiségre hivatkozás a dolognak talán inkább költői kiszinezésére való. Dr. Viola Lajos. Még valami a korlátozási keresetekről. Dr. S. M. a »Themis« 38. számában újból kardot ránt a mellett, hogy az Ítéletet megelőző tények alapján is hely adandó a korlátozási vagy megszüntetési keresetnek, — az érveket azonban, melyek hivatva lennének e nézetének az utat egyengetni, fájdalommal nélkülözzük e czikkben. De ez nem is csoda; Dr. S. M. oly hálátlan térre lépett, hogy csakugyan lehetetlen érveket felhoznia nézete mellett, mert nincs egyetlen indok sem, mely akár csak plausibilissé tenné annak helyességét. Mi természetesebb tehát, hogy előnyösebb az én helyzetem, ki magasra törő reform-nézetek nélkül, egyszerűen csak védelmére mertem kelni azon általában elismert s alkalmazott jogelvnek, hogy a végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése iránti keresetnek csak ugy lehet helye, ha a végrehajtási jognak részben vagy teljesen való elenyészte az ítélet után történt. Ezt kívánja a bírói ítélet tekintélye, mely már azon régi jogelvben talált kifejezésre: res judicata pro veritate accipitur. A jogerejü bírói Ítélet hatályára csak oly tény lehet befolyással, mely az ítélet után történt, a mi az ítélet hatályát vagy kisebb térre szorítja (a kötelezettség részben való teljesítése által) vagy az ítélet hatályát bizonyos időre felfüggeszti (a marasztaló határozat után a jogosított által a kötelezettség teljesitésére a marasztaló határozatban kiszabott határidőn tul engedélyezett halasztás) vagy végül mely hatálytalanná teszi (a kötelezettségnek egészben való teljesítése vagy annak a jogosított részéről lett elengedése által). Látni való, hogy csakis a marasztaló határozatban kiszabott kötelezettség miként való teljesítéséről van szó, s igy csak oly jogviszonyok képesek arra változtató hatással lenni, melyek későbbi keletűek. Az azonban, mit Dr. S. M. kíván, teljes felforgatása lenne a jogbiztonságnak, hogy t. i. a későbbi keletű Ítélet alapján elrendelt végrehajtás folytatása megakasztassék, ha végrehajtást szenvedett az itélet kelte előtti időből valamely magánokiratot mutat fel. Egyébiránt maga a fogalom czáfolja meg Dr. S. M.-t, mert azt maga is elismerni kénytelen, hogy korlátozási vagy megszüntetési keresetnek csak akkor van helye, ha valamely tény a végrehajtási jogot részben vagy egészben megszünteti. Vélemény-különbség közöttünk csak a körül forog, vajon az ily ténynek az itélet után kell-e felmerülnie, vagy az itélet előtt létezett ^ténykörülmény is megadja-e a kereseti jogot? És a válasz reá: hogy itélet előtt nem is képzelhető oly tény, mely a végrehajtási jogra hatással van. minthogy itélet előtt végrehajtási jogról szólni sem lehet, s igy lehetetlen, hogy az itélet kelte előtt való tény még nem létező jogra legyen befolyással, még meg sem szülemlett jogot szüntessen meg vagy korlátozzon. Sajnálja S. M., hogy az uj végrehajtási novella javaslata nem az ő nézete szerint indult s csak az itélet vagy egyesség után felmerült tények alapján enged korlátozási vagy megszüntetési keresetnek helyet. Lám, nem szükséges okvetlenül Dr. S. M. mesebeli »könnönfont prókátoraiU választani jellemképül, hogy oly nézetet merjünk vallani, mely az övével ellenkezik. Különös, hogy a positiv törvények mind ellentmondanak Dr. S. M.-nek; a mult czikkemben említetteken felül figyelmébe ajánlom még a német prdt. 691. §-át, ennek 4. és 5. pontjában feltalálja, hogy ez is csupán az itélet vagy egyesség u t á n a jogosított fél által kiállított okirat vagy az itélet vagy egyesség kelte után küldött pénzküldeményről szóló póstavevény alapján enged korlátozás- vagy megszüntetési kereseti jogot a kötelezettség részben vagy egészben való elenyészte alapján. Dr. S. M. czikkében folyton a méltányosságra hivatkozik. Ha a peres kérdéseket csak a méltányosság szerint kellene eldönteni, akkor ha csak azon sysiphusi munkával nem akar megbirkózni, hogy minden elgondolható esetre törvényt szabjon, legjobb lesz, ha azok sorába lép, kik a codexeket feleslegesnek tartva, mindent a bíró »bölcs belátására« szeretnek bízni. Mi nem kérünk belőle, mert nézetünk szerint, ha már tökéletest nem alkothatni, a jogszabálynak olyannak kell lennie, hogy általában igazságos legyen. A mi Dr. S. M. ur A-jára talán méltányos, sőt kedvező lenne, az a jóhiszemű hitelezők egész seregére igazságtalan; és csak azért, hogy a példabeli A-t saját mulasztása következményeitől megmentsük, nem szabad sem a felpereseket, sem a birói Ítéleteket a huza-vonát szerető adósok azon önkényére bizni, hogy azon kétes hatályú kifogás alapján, mit az itélet előtt a tárgyaláson megtehettek volna, de megtenni elmulasztottak, a végrehajtást megakaszszák és sokszor hónapokon át kihúzzák. Kollár Lajos. „HazaS,Tisza". Midőn lapunk mult heti számában a »HazaTisza« ügyben hozott e. b. Ítéletet közöltük, az itélet alapjául szolgáló per folyamának vázolását legközelebbre Ígértük. Ma már azon helyzetben vagyunk, hogy igéretünket beválthatjuk. A különben is eléggé ismert tényállás röviden az, hogy a »Haza« életbiztosító és hitelbank részvénytársaság f. é. június 2-án tartott közgyűlésén felszámolás utján való feloszlását elhatározta, hogy az idézett naptól kezdve uj biztosítási ügyleteket nem köt, a fenállókat azonban végleges lebonyolításukig tovább vezeti s e lebonyolítás eszközölhetése czéljából a »Tisza« biztosító társasággal az összes társulati koczkázatok fedezése végett viszonbiztositási szerződést köt s a felszámolást ezen szerződés értelmében viszi keresztül. E szerződés néhány főpontja kivonatosan következően hangzik: Viszonbiztositási szerződés. 1. §. A»Tisza« biztosítótársaság saját veszélyére és koczkázatára viszonbiztositásba átveszi 1877. január 1-től fogva kivétel nélkül (be nem értve azonban a túlélési csoport biztosításokat) mindazon közvetett és közvetlen biztosítási koczkázatokat, melyek ezen napon a >Haza« részéről 1877. január 1-ét megelőzőleg kiállított kötvények alapján folyamatban és érvényben állanak. 3. §. Az 1. és 2. §§. alapján történt viszonbiztositásba való átvétel és átengedésből folyólag a »Tisza« mindazon kötelezettségeket, melyeket a »Haza« 1877. január 1-től fogva az ezen napot megelőzőleg a »Haza« részéről kiállított kötvények alapján teljesíteni köteles, a »Haza« irányában viszont teljesíteni, illetőleg a »Hazá«-nak a kötelezettség teljesitésére szükséges összeget rendelkezésére bocsátani, esetleg a kötelezettséget a »H a z a« nevében telj esi te ni köteles. 4. §. A »Haza« köteles a »Tiszá«-nak elszámolni, illetőleg megfizetni az 1., 2. és 3. §§-ban emiitett életbiztosítások után a) az 1876. évi deczember 31-ik terjedőleg kiszámított díjtartalékot, b) azon dijakat és kamatpótlékokat, valamint bélyegköltségeket és behajtási jutalékokat, melyeket a »Haza« az 1877. évi január hó 1, napjától fogva az ezen napot megelőzőleg kiállított kötvények után a meghatározott időszakokban esedékes dijnyngtákban a szerződő félnek mint fizetményt felszámit. 8. §. A 4. §-nak a) és b) pontjai, valamint a 6. §-nak a) és b) pontjai értelmében a »Tiszáinak járó dijaknak és egyéb összegeknek kiegyenlítéséül a »Haza« ezen szerződésnek a közgyűlés részéröli jóváhagyása és a felszámolási határozatnak a bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék általi tudomásul vétele után az itt •/. alatt csatolt jegyzékben felsorolt tárgyakat,