Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 34. szám - Közigazgatási biráskodás. [11. r.]

— 270 — gélnek India feletti őrült deductiói') szolgálhatnak. A történelmi módszer, melynek követői particular viszonyok szük körében nyomoznak, adatok mikrologiájának adott léteit, melynek magában véve tudományos becse nincs; a bölcseleti kutatásnál az adat nem czél, hanem eszköz, s miután a czél általános igazságoknak felderitése s nem muló particular viszonyok összerü szabályzása, a particular irányú s egyoldalú történelmi módszer nem is szolgáltathatja az eszközöket sem. De azon módszer sem lehet megfelelő,melyet Wachsmuth2), Gans5) vagy Du Boys1) követnek, mert ők is tényleg a történelmi iskola azon főhibájába esnek, hogy az adatokat czélnak tekintik s habár egyetemes világtörténelmi irányt követnek, mégis hiányzik a lélek, mely az adathalmazokat átszellemitené, a fejlődésmenet külső adatainak egymásutánja mellett hiányzik a fejlődés egyes mozzanatainak belső egymásutánja s kapcsa, s egészben csak szélesebb alapú adatmikrologia, melynél a tarka adatszövetben csak itt-ott egy belefont reflexió csillog. Bár egy óráig is hallgatjuk, de figyelem nélkül, valamely szónok beszédét, fülünk a hangokat felfogta, de fogalmat nem nyerünk ; hasonlókép nem gazdagodunk eszmékben bármennyi adatot is olvassunk, ha azokat az ész összefüggésbe nem hozta, ha azok nem füzettek értelmi operatió fonalán okszerű kapocsba. A mai jogbölcselők legnagyobbrészt megegyeznek abban, hogy a jognak alapja: az emberi természet, — mely kiindulás ugyan látszólag magától értetik, de mutatja, mily tévutakra vezet a tudományban a képzelem módszere, mert voltak s vannak, kik annak helyességét tagadva, mindenütt keresték az emberi jog alapját, csak az emberi természetben nem. Az ember magát sokkal jobban ismerheti meg saját tetteinek tükrében, mint bármily hosszú elmélkedés által, s ugyanez áll az általános emberi természetről, mely az általános emberi pragmatika tükrében jobban ismerhető fel, mint merő contemplatió utján. Mikép járand el valaki ily vagy oly viszonyok között, azt bármily hosszú megfontolás daczára igen gyakranroszul számitjaki előre; a tett perczében mutatkozik az egyéniség, az akarat tényleges kihatásaiban tükröződik az ember természete, s azért kell, kogy a jogbölcseleti kutatások egyetemes, objectiv vizsgálatokra fektettessenek. Kifejlett jog- s erkölcsrendszerünk nem egy fejből kiugrott Athene koryphasia, hanem az emberi gondolat kifejlésének eredménye, mely műfolyam mint a föld geologicus fejlődése csak évezredeken át lassan halad előre a ezen müfolyam szorgos megfigyelésénél a füvet nőni lehet látni; a fejlődés minden mozzanatát objectiv leirás tárgyává kell tenni; a mult sikamlós, homályos mélyébe kell hatni, oda hol gyenge fonalszálakkal ösz') Hegel: Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie. Herausgegeben von E. Gans. Berlin. 1837 ; 153., 167. 1. •) Wilh. Wachsmuth: Europáische Sittengeschichte. Leipzig 1831. 3) Dr. Eduárd Gans: Das Erbrecht in weltgeschicbtlicher Entwicklung. Berlin J824. «) D u Boys: Histoire du droit criminel des peuples anciens. Paris 1845. ugyanez : Histoire du droit criminel des peuples modernes. szefügg a duslombozatu fa, melynek árnyékát a jelen élvezi; a történelem távol, sötét bányáiból kell az érczet gyűjteni, melyet a bölcselkedő ész drága eszmekincscsé varázsoland; csak olykép juthatunk az ember természetére alapitott egyetemes érvényű igazságokhoz, ha a jogszerző ész phiinomenologiájának minden oldalát vizsgáljuk oly irányban, melyre Schnierer kitűnő büntetőjogi tankönyvének történelmi előrészében bár csak futólag int. Valamint a növénytan a kryptogamák- s füveknél, az állattan az ázalagok s atkák posványában nyomozza az egész nem lét- s fejlődési törvényeit: ugy ismerhető fel a legkezdetlegesebb viszonyokban, a legegyszerűbb jogi szervezetekben az eszmefejlődés menete s jobban, mint eszményies tépelődés felhőregióiban. A gyakorlat emberei ugyan haszontalannak tarthatják az ily inductiv kutatást, mert antiquált jogrendszereket keres, melyeknek ideje rég lejárt, melyeknek közvetlenül semmi gyakorlati jelentőségük nincs. Szerintük igazuk van; a gyakorlati jogászt inkább érdeklik a hon s legfeljebb a szomszéd népek jelenleges jogalkatai, mint pl. Manu, Yajnavalkya, vagy a Talmud; de van különbség az orvosi vagy jogi kenyértudomány s az általános pathologia vagy a természetjog tisztán tudományos kutatásai között, melyek azon fát müvelik, a melynek érett gyümölcsét amazok leszakasztják. Az emberi szellem aberratiói is lényeges complementumát képezik az emberi nem művelődési történelmének ; a mélyebben vizsgáló a tévedések hasznát is látja. Valamint a termelésnél elhasznált anyag értékét a mükészitményben megújulva találjuk: épugy fedezhető fel gyakran a tudomány uj eszmekörében a túlszárnyalt elmélet mint termelési tőke, mely annak létrejöttét elősegítette; s valamint az elenyésző parány nem semmisül meg, hanem ezer alakváltozáson át ezer meg ezer uj formatiót segit elő: ugy nyerhet a magában véve csekély, nevetségesnek látszó adat az elemzés segitségével fontosságban s fűződhetik a reflexió tükrében szellemi asparagiumkoszoruvá a legértéktelenebbnek látszó adathalmaz. Actiones humanas non ridere, non lugere, neque detestari, sed intelligere sedulo curavi, mondja Spinoza. »Der Geschichtsgang desmenschlichen Geistes bleibt sich im Wesentlichen überall gleich*,1) de csak a szerves felfogás adománya, hogy ezen összhangot felismerje,2) hogy a tünemények történelmileg szétfutó sugarai egy nagy. összefüggő culturképpé összefolyjanak, mert sok fa erdőt képez ugyan, de sok adat még nem képez tudományt, mit a sok között Raumer is nem látszik tudni, kis) (sóit disant) történelmi szeméttel teletömött taligával átfut az ókori világtableau-n s azt hiszi, hogy avval a tudománynak nagy szolgálatot tett. S ha valahol, ugy különösen nálunk szükséges rámutatás a tisztán tudományos nyo') Klein: Geschichte des Drama's III. kötet 44. 1. a) »Nur die methodische, systematische Betrachtung der Erscheinungen eines bestimmten Gebietes unterscheidet das wissentschaftliche Denken von dem gewöhnlichen*. Carl Twesten: Die relig. polit. und social. Ideen der Asiatischen Culturvölker und der Aegypter. Berlin 1872. I. köt. bevezetés 0. lap. 3) Eaumei: Vorlesungen über die alte Geschichte. Leipzig 1847. mozás irányára, nálunk, hol a kenyérkereseti szakaszmesterség a hazai jogtudomány és a jogászi kar tekintélyének rovására mindinkább tudományellenes anyagiasságban üzérkedik Themis csarnokában. Közigazgatási biráskodás. Gruher Lajostól. VII. A közigazgatási bíráskodás Poroszországban. (Folytatás). Az1) 1875. október l-jén életbelépett törvény2) a közigazgatási törvényszékek és a közigazgatási vitás ügyekben való eljárás szervezetét illetőleg Berlinben egy közigazgatási főtörvényszék felállítását decretálta, melynek feladatát képezze a nyilvánjog terén valamennyi tartomány döntéseit utolsó fokban concentrálni és ez által a nyilvánjogot azon veszélytől megmenteni, nehogy az egyes kormányzati kerületek szerint különbözőképen magyaráztassék. Ezen törvényszék létesítését különösen azon körülmény idézte elő, hogy eddig ugyanazon hatóságok, melyek vitás közigazg. ügyekben határoztak, egyúttal a szó szorosabb értelmében vett igazgatási kérdések felett is döntöttek, pedig a törvényhozás feladatát kell hogy képezze a vitás közigazgatási ügyek elkülönítése. Az uj közigazgatási biróság apparátusának5) főelvei, hogy minden járás (j>Kreis«) számára a tartományi tanácsnok (»Landrath<) hivatalhelyén egy járási közigazgatási törvényszék,1) minden kormánykerület (»Regierungsbezirk« 5) számára a kormányelnök (»RegierangsprásidenU) hivatalhelyén egy kerületi közigazgatási törvényszék6), és az egész monarchia számára Berlinben egy közigazgatási főtörvényszék") működjék.8) A közigazgatási főtörvényszék dönt vitás közigazgatási ügyekben mindazon Ítéletek felett, melyek a kerületi közigazgatási törvényszékek által I. fokban vagy II. fokban hozattak, kivéve azon Ítéleteket, melyek ellen a felebbezés meg nem engedtetik vagy melyeknél a döntés más hatóságokhoz tartozik. A közigazgatási főtörvényszék dönt egyúttal azon sérelmek felett is, melyeknek tárgya a kerületi közigazgatási törvény') P a n n : 162. s k 1. — Kautz: Politika 442. 1. 11. jegyz. ') Ezen törvénynek javaslatban való stádiumáról emlékeztünk meg előbb. — L. »Verhandlungen des XII. deutschen Juristentages* III. k. 21. 1. 3) A porosz közigazgatás apparátusának legutolsó alkatrészét a község, elöljárójával együtt képezi, továbbá még az önálló birtokterület a mindenkori földbirtokossal az élén. Több község s birtokterület egy »Amtsg e b i e t«-té egyesül, melynek vezetésére az »A m t s v o rsteher« hivatott. Ez a legalantassabb szabályszerű rendőri hatalommal felruházott igazgatási szerv s e minőségében a magasb politikai kormányszervek felügyelete alatt áll. Továbbá szükséges, hogy az x Amtsvorsteher* szintén a kormány részéről megerősitessék. *) »Kreisausschuss«. s) Több város s járás együttvéve kormán yker ü 1 e t e t képez. 6) »Bezirksverwaltungsgericht«r. ) »Oberverwaltungsgericht«. 8) A kormányelnök oldalán az önkormányzat szerveként a»Provinzialausschuss« működik. Ez az elnökből és tagokból áll, kiknek száma héttűi tizenháromig terjedhet. Feladatát képezi, a tartományi gyűlés határozatait előkészíteni s végrehajtani, a provinczia vagyonát s intézeteit a törvények értelmében igazgatni, hivatalnokait kinevezni s a kormányhatóságoknak véleményeket adni. A provinczia valamennyi kerülete s városa együttvéve képezi a provinczia községi kapcsát, melynek élén főelnök áll.