Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 31. szám - Törvényjavaslat a polg. törvényk. rendt. tárgyában alkotott 1868. LIV. t.-cz. módosítása iránt. [3. r.]

— 251 — bíróságnál letétetik : a megrendelt elkülönzés ha­tálytalanná válik, a zárlat feloldandó és az elkü­lönzés telekkönyvi feljegyzése törlendő; ellenkező esetben pedig a kinevezett hagyatéki gondnok a hagyatéki hitelezők összehívására utasítandó. 50. §. Ha az örökös, a végrendeleti végre­hajtó vagy a hagyatéki gondnok az elkülönzést j kért hitelező vagy hagyományos követelésének a hagyatéki bíróságnál ellenmond, az ellenmondás kézbesítésétől számított 15 napi meg nem hosszab­bítható határidő alatt tartozik a hitelező vagy ha­gyományos a perrendtartás szabályai szerint illeté­kes bíróság előtt az elkülönzés igazolása végett pert indítani, s ennek megtörténtét ugyanezen határidő alatt a hagyatéki bíróságnál igazolni; ellenesetben az elkülönzés és zárlat feloldandó, illetőleg a 49. §. szerint letett biztosíték visszaadandó. Ha a követelés már lejárt, ennek megítélése végett folyamba tett per egyszersmind igazolási pernek tekintetik; ellenesetben az igazolási per csupán azon kérdésekre szorítkozik, hogy valódi-e a követelés, és fenáll-e. Az, a ki tudva, valótlan vagy fen nem álló követelésért kérte az elkülönzést, az ebből származott összes kárt és megszűnt hasznot meg­téríteni köteles. 51. §. A megrendelt elkülönzés, a mennyiben a 49. §. értelmében fel nem oldatik, az összes ha­gyatéki hitelezők és hagyományosok érdekében elrendeltnek tekintendő. Az elkülönzés által az azt kérő hitelezők és hagyományosok a zár alá vett hagyatéki vagyonra zálogjogot nem nyernek, és az elkülönzést kérő hi­telezőt vagy hagyományost az örökhagyó többi hi­telezőivel vagy a többi hagyományosokkal szem­ben az elkülönzésböl folyólag semmi előjog sem illeti. 52. §. Az elkülönzés megrendelése esetéhen tartozik a hagyatéki gondnok az összehívás foly­tán jelentkezett hitelezőknek és hagyományosok­nak lejárt s nem vitás követeléseit kielégíteni, a le nem járt vagy a vita tárgyát képező követelések fedezéséül szolgáló összeget pedig a hagyatéki bí­róságnál letenni vagy biztosítani, s minderről je­lentést tenni. A hagyaték maradványa az örökösnek gyám­hatósági beavatkozás esetében pedig a gyámható­ságnak adandó ki, és ha az örökjog vitás, a ha­gyatéki bíróság további intézkedéséig zárgondnoki kezelés alatt tartandó. A hagyatéki hitelezők és hagyományosok kielégítése végett szükséges eladásokat a hagya­téki gondnok az eljárási tzabályok értelmében tel­jesítheti (131. §.). 53. §. Az örökös az elkülönzött és zár alá vett vagyonból kielégítést nem nyert hitelezőknek és hagyományosoknak a 39. s 41. §§. értelmében csak annyiban felelős, a mennyiben a hagyatéki vagyon egy részének elidegenítéséből, vagy hasz­nából a zárlat foganatosítása előtt bevett. Ellen­ben a kifizetett hagyatéki terheket beszámíthatja, illetőleg ezeknek az elkülönzött vagyonból való ki­fizetését követelheti. 54. §• Az elkülönzés az örökösödési bizo­nyítvány kiadását és az örökhagyó nevére irt in­gatlanoknak s telekkönyvileg bejegyzett jogoknak átírását nem gátolja, de az elkülönzés feljegyzése és a zárlat mindaddig érintetlenül marad, míg a hagyatéki gondnoknak az összehívott hitelezők kielégítésére, illetőleg biztosítására vonatkozó je­lentése alapján azt a hagyatéki biróság fel nem oldja, illetőleg törlését el nem rendeli. 55. §. Az örökös hitelezői az örökség meg­nyílta után és az örökösödési czim igazolása mellett a hagyatéki vagyonra zálogjogot szerezhetnek, ha a zálogjogszerzésnek a törvényben előirt feltételei fenforognak. Az'ilykép az öröklött ingatlanokra szerzett zálogjog csak az által válik hatályossá, ha az öröklött ingatlan az örökös nevére átiratik. 56. §. Azon jogok, melyeket az örökös hite­lezője az öröklött ingóságokra az örökhagyó halá­lától számított hat hónap alatt, illetőleg a mennyi­ben ez előbb bekövetkezett volna, az örökösödési bizonyítvány jogerőre emelkedésének napjáig, az öröklött ingatlanokra és telekkönyvi jogokra pedig az örökös nevére való átírását megelőzőleg szerez, azon igények irányában, melyek az örökös mint ilyen ellen támaszthatók, csak feltételesen az örök­hagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak jog­sérelme nélkül szerezhetők s ennélfogva az örök­hagyó hitelezői s a hagyományosok ellenében azon tekintet alá esnek, mintha az örökhagyó halála után való hat hónap elteltével, illetőleg az örökö­södési bizonyítvány jogerőre emelkedését, vagy az örökös nevére való átírását követőleg szereztettek volna. A hagyatéki vagyonok elkülönzése esetében az örökös hitelezői zálogjogot csak azon feleslegre szerezhetnek, illetőleg a szerzett zálogjog csak azon feleslegre hatályos, mely az örökhagyó hite­lezőinek és a hagyományosoknak kielégítése foly­tán fenmarad. 57. §. Az örökséget el nem fogadó örökös hitelezője jogosítva van az örökség átszállásának időpontjában fenállott követelését, a mennyiben ez az egyenes adóstól behajtható nem volna, az örök­ség értéke erejéig az ellen érvényesíteni, a kire az el nem fogadott örökség átszállott. Ugyanezen jogot érvényesítheti a hagyo­mányról lemondó hagyományos hitelezője a hagyo­mány értéke erejéig az ellen, a ki a megürült ha­gyományt kapja, vagy a kiadási kötelezettség alul mentesül. Ezen jog az örökség el nem fogadásától, ille­tőleg a hagyományról való lemondástól számított 2 év alatt, s ha a követelés az el nem fogadás vagy lemondástól számított egy év után járt le, a lejárattól számított egy év alatt elévül. (Folytatása következik.) ! Törrényj a vaslat a polg. törvényk. rendt. tárgyában alkotott 1868. LIY. t.-cz. módosítása iránt. (Folytatás). 39. §. A tárgyalás berekesztése után, s ha külön bizonyítási eljárás vált szükségessé, ennek befejezte után a bíró azonnal ítéletet hoz, abban a a vesztes félnek kötelezettsége teljesítésére legfö­lebb 8 napi határidőt tűz, s ítéletét a feleknek azonnal szóval meghirdeti. Ha a biró az eset bonyodalma miatt azon­nal ítéletet nem hozhat, ezt elhalaszthatja, de tarto­zik azonnal az Ítélet meghirdetésére három napnál tovább nem terjedő határnapot kitűzni. Midőn megkeresés folytán teljesíttetett a bizonyítási eljárás, az erről felvett jegyzőkönyv beérkezte után 3 nap alatt a biró ítéletet hozni, s azt további 3 nap alatt a helybeli felek vagy ügyvédeknek meghirdetni, a helyben nem lakóknak pedig kézbesítés végett elküldeni köteles. A szóval kihirdetett Ítélet indokaival együtt 24 óra alatt írásba foglalandó. A felek az ítéletet és indokait megtekinthe­tik, arról másolatot vehetnek, s az ítélet 48 óra alatt eredeti kiadványban kiadandó. Ha az ítélet valamely félnek mpg nem jele­nése miatt hozatott, annak írásban kézbesittetik. 40. §. A 125. és 126. §§. helyett. Az ítélet kihirdetése alkalmával a biró a nem jogtudó fele­ket felebbviteli jogukra figyelmeztetni, velők a törvénynek a felebbvitel beadására és határidejére vonatkozó intézkedéseit megismertetni, s azt, hogy ez megtörtént, a jegyzőkönyvbeu röviden megje­gyezni köteles. A felebbviteli bíróságok határozatai beér­keztük után 3 nap alatt a székhelyen lakó feleknek vagy képviselőknek meghirdetendők s ugyanezen határidő alatt a helyben nem lakóknak kézbesítés végett elküldendők. Sommás ügyekben a biró az ítélet jogerőre emelkedése után az eskületételi határnapot hiva­talból tűzi ki, s ha az esküt tenni köteles fél más biróság területén lakik, avagy huzamosan tartóz­kodik, az eskü kivétele végett a hely biróságát keresi meg. 41. §. A 132. §. után következő uj§.: Rendes eljárásban a perfelvételi határn pon vagy később, a peres ügynek jogerejü ítélet általi eldöntéséig, jogában áll a feleknek birói egyességet kötni, mely külön jegyzőkönyvbe foglaltatik, a felek és pertár­nok által aláiratik, és utóbbi áltál az iratokkal együtt, vagy ha az iratok már előzőleg beterjesz­tettek, azok nélkül, a törvényszékhez mutattatik be. Az ekként megkötött birói egyesség jogerejü ítélet hatályával bir. A perfelvételi határnapon s illetőleg az ügy­véd általi megjelenés végett 3 napra kitűzött ujabb határnapig alperes személyesen, ügyvédi képvise­let nélkül is köthet birói egyességet. 42. §. A 135. §. helyett. Ha többen vannak az alperesek s nem közös elleniratot adtak be, sza­badságában áll felperesnek mindenik elleniratra együtt vagy külön válaszolni. Ha együttes válasz­iratot akar adni, ezt az előbb beadott ellenirat átvételekor, vagy ha ez az 1868: LIV. t.-cz. 132. §. értelmében kézbesittetett, a legközelebbi pertári megjelenés alkalmával kinyilatkoztatni köteles; mely nyilatkozat a perfelvételi jegyzőkönyvben megjegyeztetik. A közös válaszirat benyújtására szolgáló határnap a legutóbbi elleuirat beadásának napjától, vagy az ennek beadására kitűzött, de elmulasztott határnaptól számíttatik. A válaszirat beadásának határnapjáról a korábbi elleniratot adott alpere­sek, a pénztárnok által végzésileg értesíttetnek. 43. §. A 139. §. helyett. Ha a fél az 1868 : LIV. t.-cz 138. §. szerint, vagy az ellenfél bele­egyezésével meghosszabbított határidőben sem nyújtaná be az ellenbeszédet, választ vagy viszont­választ, ujabb halasztásért folyamodhatik.E végre a pertárnok külön jegyzőkönyvet nyit, melyre indokolt kérelmét a folyamodó, ellenindokait vagy észrevételeit pedig az ellenfél még az nap beigtatja. A jegyzőkönyvet az elciratokkal együtt a pertárnok az előadó bírónak, ennek akadályozta­tása esetében az elnök által kijelölendő bírónak rövid uton adja át, E kérdés felett a törvényszék azonnal határoz s végzését a perfelvételi jegyző­könyvbe igtatja. Az iratok legfeljebb 24 óra alatt a pertárnoknak visszaadatnak, s a felek a törvény­széki harározat tudomásul vétele végett az elha­lasztatni kért határnaptól számított 48 óra múlva a pertárban idézés uélkül megjelenni kötelesek. Ha a törvényszék a halasztást megtagadja, a perirat beadására naptárilag megjelelendő 8 napi határidőt tűz. Jegyzőkönyvileg kért halasztás esetében a törvényszék legfeljebb 30 napi halasztást adhat. Ha az ellenfél a halasztásba beleegyezett, vagy meg nem jelent, avagy a halasztási kérelemre észre­vételt nem tesz, a halasztás meg nem tagadható ugyan, de 30 napnál hosszabb határidő ez esetben sem adható. 44. §. A 140. §. helyett. A jegyzőkönyvileg kért halasztás előtt a feleknek jogukban áll a végirat és ellenvégirat kivételével egymásnak többszöri, egyenként azonban legfeljebb 30 napra terjedhető halasztást engedni, mi a percsomóban. mindannyiszor feljegyzendő. Rgy-egy periratnál összesen 90 napnál hosszabb időre terjedő halasztásokat közmegegye­zéssel sem lehet adni. 45. §. A 143. §. helyett. Ha valamelyik fél a perfelvételi határnapon vagy a periratok beikta­tásának határnapján kellő időben meg nem jelent és periratát be nem adta, az ellenfélnek joga van a percsomóban az ügynek ítélet alá terjesztését kérni. A pertárnok az iratokat e kérelem előter­jesztése után azonnal, s ha ítélet alá terjesztés nem kéretett, az elmulasztott határnaptól számí­tott 3 nap alatt (29. §.) a törvényszékhez bemu­tatni köteles. Mig az ellenfél az ügynek ítélet alá terjesz­tését nem kérte, vagy ilyen kérelem elő nem ter­jesztése esetében, mig az iratok bemutatására ren­delt három napi határidő le nem járt, a pertárnok az elkésve beadott periratot elfogadni s az ellen­félnek az 1868: LIV. t.-cz 132. §. szerint kézbe­sittetni köteles. 46. §. A 148. §. helyett. A felek tartoznak a jegyzőkönyvet a törvény vagy egyesség által kiszabott időben, s ha a törvény rövidebb határidőt nem rendel, a megjelenés napjától számítandó 3 nap alatt befejezni. Ezen határidőt a pertárnok ugy osztja fel, hogy egy-egy perbeszéd beírására többet egyik fél se vehessen igénybe. 47. §. A 150. §. helyett. Az eljárásnak ezen módja szerint végiratnak és ellen-végiratnak csak akkor van helye, ha a felek megegyezése folytán a jegyzőkönyvi tárgyalás a pertári eljárás helyett választatik. Halasztásnak, a törvény s illetőleg a kölcsö­nös egyesség által megállapított határidők meg­hosszabbításának nincsen helye, habár a felek ez iránt kölcsönösen megegyeznének is.

Next

/
Thumbnails
Contents