Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 30. szám - Törvényjavaslat a polg. törvényk. rendt. tárgyában alkotott 1868. LIV. t.-cz. módosítása iránt. [2. r.]

— 243 — A biró a félhez intézendő kérdéseket végzé- I sébe foglalva, a féllel megidéztetésekor közli. Ha a megidézett meg nem jelen, vagy a kér- \ désre épen nem avagy nem határozottan felel, ugy kell tekinteni, mintha az ellenfél részére kedvezően felelt volna. A személyesen megjelent félhez a biró a szükséghez képest a végzésben foglaltakon felül további kérdéseket is intézhet. 32. §. Ha a biró az ügyet teljesen kifejtettnek látja, a tárgyalást befejezettnek nyilvánítja, a tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet a felek előtt felolvassa; ezeknek netaláni észrevételeit, a menynyiben helyeseknek találja, pótlólag beigtatja, ennek megtörténte után a jegyzőkönyvet aláírja, és a felekkel is aláíratja. Ha a felek valamelyike a jegyzökönyvet azon okból vonakodik aláírni, mert abban valamely döntő körülményre való nyilatkozat vagy valamely bizonyítékra való hivatkozás helytelenül vétetett be vagy kihagyatott: köteles a biró megjegyezni, hogy minő ténykörülményeknek vagy bizonyítékoknak helytelen felvétele vagy mellőzése miatt tagadtatott meg az aláírás. 33. §. Azon személyekkel, kiknek nyelvét a biró nem érti, a tárgyalás tolmács közvetítése mellett történik. A tolmácsot arra kell megesketni, hogy a vele közölteket híven fogja átfordítani. A tárgyalási jegyzőkönyvet a tolmács előtt felolvasni és vele aláíratni kell. Hasonló módon kell a süket, néma vagy süketnéma személyekkel tárgyalni. Ha azonban ezekkel írás közvetítésével lehet tárgyalni, akkor a tárgyalás irás segédelmével történik. A felvett jegyzőkönyvet ők maguk olvassák el és aláírásukkal megerősítik. 34. §. A csend és rend fentartása tekintetéből joga van a bírónak azon hallgatókat, feleket ügyvédeikkel vagy megbízottjaikkal, kik a tárgyalást zavarják, s annak méltóságát sértik, azon figyelmeztetéssel rendre utasítani, hogy ismétlés esetében a törvény teljes szigorát fogja alkalmazni, és ha ezen rendreutasitás nem használ, az engedetlen hallgatókat a tárgyalási teremből kiutasíthatja; a feleket, ügyvédeiket vagy megbízottjaikat pedig esetről-esetre 100 frtig terjedhető pénzbirságban elmarasztalhatja, sőt a tárgyalást is rövid időre, az engedetlen fél vagy ügyvéd avagy megbízott költségére elhalaszthatja, s a felet ügyvéd vagy más ügyvéd rendelésére utasíthatja. Ha a rendzavarás a büntető-törvények súlya alá eső cselekedetből áll, a bíróság a tárgyalás felfüggesztése mellett az esetről külön jegyzőkönyvet vegyen fel s azt a büntető-eljárás megindítása végett a kir. ügyészhez tegye át. Ezen §-ban foglalt jogosítványok megilletik azon birót is, ki a tárgyalási termen kívül végez valamely hivatalos eljárást. 35. §. A felek közmegegyezéssel a sommás per tárgyalására kitűzött határnapot elhalasztani vannak jogosítva. Ilyen elhalasztásnak ugyanazon ügyben többször is van helye. Valamelyik fél kérelmére a biró a tárgyalást az ellenfél ellenzése daczára elhalaszthatja akkor, ha a kérelmet indokoltnak találja. Ha az előző tárgyalás a felek közmegegyezésével halasztatik el, az ujabban kitűzött határnap a birói illetőség vagy érdekeltség tárgyábani kifogás szempontjából első határnapnak tekintetik. Ha a tárgyalás a kitűzött határnapon be nem fejeztethetik, hivatalbóli elhalasztásnak van helye. Elhalasztások esetében az ujabb határnap kitűzését tárgyazó végzés jegyzőkönyvbe iktattatik, s a feleknek szóval adatik tudtul. Ujabb idézés nem szükséges. 36. §. A 121 §. helyett. Ha birói szemle, vagy szakértők általi bizonyítás szüksége forog fen, a biró a szemlét, illetőleg a szakértők általi bizonyítást az 1868: LIV. t.-cz. £12. és következő §§-nak szabályai szerint teljesítse. A szakértők lelete és az ugyanazon alkalommal a felek által a szakértők véleményére előterjeszthető észrevételek a perről felvett jegyzőkönyvbe iktattatnak. Ha a per tárgya 200 frt összeget vagy értéket meg nem halad, a szakértői bizonyításnál a üró jogosítva van csupán egy általa kinevezett szakértőt alkalmazni. j 37. §. A 122. §. helyett. Ha megkeresés folyI tán hallgattatnak ki a tanuk vagy' szakértők, az ' 1868: LIV. t.-cz. 198. illetőleg 214. §§-nak szabályai alkalmazandók. Ez esetben a per bírósága végzésben megállapítja azon kérdéseket, melyekre a tanuk kihallgatandók, illetőleg a szakértők véleménye kiveendő. Ezen kívül a tanuk és szakértők a felík által szóval előterjesztett vagy a megkeresett bírósághoz írásban beküldött kérdésekre is kihallgatandók. A felek ezen esetben a tanuk vallomására és a szakértők véleményére vonatkozó észrevételeiket csupán a bizonyítási eljárás felvételére a megkeresett biró által kitűzött határnapon terjeszthetik elő, s e végből ujabb határidő akkor sem tűzetik, ha a felek a kitűzött bizonyítás-felvételi határnapra meg nem jelentek. 38. §. A 124. §. helyett. A bírónak jogában áll a per folyamában az ítélet hozatala előtt bármikor a felek között az egyességet megkísérteni; s e végből a czél határozott megjelelésével a feleket külön, az ügyvéd által képviselt felet személyesen is megidéztetheti. A meg nem jelenés ez esetben joghátrányt maga után nem von. Ha az egyesség sikerül, jegyzőkönyvbe vétetik s a biró és felek által aláiratik. A biró és felek által aláirt egyesség jogerejü Ítélet hatályával bír. (Folytatása következik.) Az ügyvédi kamarákból. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Harcsár Ferencz karczagi ügyvéd elhalálozván, neve az ügyvéd ilajstromból kitöröltetett és irodája részére Papp Sándor karczagi ügyvéd neveztetett ki gondnokul. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Margitay Lajos debreczeni ügyvéd, önkénytes lemondása folytán, a kamara lajstromából kitöröltetett. A kolozsvári ügyvédi kamara részérül ezennel közhírré tétetik, miszerint Balogh János tordai ügyvéd elhalálozván, neve a kamara ügyvédi lajstromából kitöröltetett, s irodája részére Folyovich Albert tordai lakos ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. A kecskeméti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Ludvigli tál kecskeméti lakos ügyvéd a kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvétetett. Különfélék. — (Peres felek botrányos keresése). Hogy milyen eszközökre vetemedik fővárosi ügyvédeink némelyike a clientela keresése tekintetében, mutatja a következő eset. Egyik vidéki város valamennyi ügyvédjéhez f. é. május hóban azonos tartalmú levél érkezett, melyben egy fővárosi ügyvéd tudakozódik, vajon az illető vidéki város egyik ügyvédje be van e jegyezve a kamarába, egyszersmind pedig ajánlja viszonszolgálatait. A levél így hangzik: Tisztelt kartárs ur ! Legyen szives kérem velem egy levelezési lapon vagy bérmentetlen levélben közölni: igazolt tagja-e kartársunk az ügyvédi kamarának. Viszont szolgálatomat én is felajánlom itteni fontosabb, felebbezés alatt levő perei, de egyéb ügyeiben is, biztosítva kartárs urat, hogy megbízásait gyorsan és pontosan fogom végezni. Végül azt is bátor vagyok becses figyelmébe ajánlani, hogy én csak az esetre s csak azon ügyekben tartok jutalmazásra igényt, a melyekben valami kézzel fogható eredményt tudok felmutatni. Egyéb esetekben csakis kész kiadásaim megtérítését kérem. Budapest, 1877. május 3. — — A megkérdezettek természetesen nem igen siettek felelni, mivel azonnal látták, hogy itt a kérdezősködés csak ürügy, a főczél pedig a >viszonszolgálatra« való ajánlkozás. Azonban mi történt ? Alig mult el egy hónap, jön ismét uj »sürgős« levél, szórói-szóra ugyanazon tartalommal, ugyanazon írással — egy másik fővárosi ügyvéd neve alatt. Ugy látszik, ez egy egész szervezett banda, mely a tavai általunk közzétett »körirat« szerzőjénél pfifikusabb akarna lenni, de tényleg annál még sokkal ügyetlenebb. — A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényt a jövő év elején szándékozik a kormány életbeléptetni. A belügyminiszter egy legközelebb kibocsátott körrendeletben felhívta a törvényhatóságok figyelmét arra, hogy a törvény életbeléptetéséhez mindenekelőtt a megfelelő közegek felállításáról kell gondoskodni. Ezen közegek legalsóbbika a törvény értelmében a községi közgyám. A törvény szerint minden község köteles közgyámot alkalmazni. Ha egyes kis községekben erre alkalmas egyének nem találtatnak, a törvényhatóságnak kötelességében áll több községnek egy közgyám tartására leendő szövetkezését a helyi viszonyoknak megfelelően elrendelni és foganatosittatni. Hogy ily esetben a közgyám mely községben lakjék és az egyes szövetkezett községek mily mérvben járuljanak a közgyám tartásával esetleg összekötött terhek viseléséhez, azt esetről-esetre a közigazgatási bizottság határozza meg. Ez irányban teendők meg az első lépések. Maguk a községek, illetve azok elöljárói vannak hivatva a községben levő árvák számának, vagyonának, a vagyon mikép kezelésének, a község vagyoni állapotának pontos föltüntetése által a keret sikeres felállításához szükségelt adatokat a törvényhatóság e czélra kiküldendő közegének szolgáltatni. Ezen kívül fölhívta a belügyminiszter a törvényhatóságokat, hogy az árvaszékek és azok végrehajtó közegeinek számát állapítsák meg. Az árvaszékek végrehajtó közegei: a szolgabirák és a községi elöljáróság, rendezett tanácsú városokban az árvaszék kiküldött tagjai, törvényhatósági joggal fölruházott városokban a tanács erre kirendelt tagja, Budapesten a kerületi elöljáróság. — A szabadkai kir. törvényszék a legközelebbi napokban egy vádlottat kihallgattatása nélkül bűnösnek kimondott s a kártérítésben elmarasztalt, csupán a büntetés kimérését tartotta fen ítéletében akkorra, midőn vádlott kézrekerülend. Az eset a következő: 1874. évi májusban a szabadkai kir. törvényszék épülete előtt Vojnits Hajdú János pénzalkuszt megszólitá egy ismeretlen ember, ugy mutatván be magát, mint a ki Hajdút még azon időből ismeri, mikor ez Zentán csendbiztos volt, s azt mondá, hogy ő Mikus József zentai lakos s szemrehányást tett Hajdúnak, hogy ez megfeledkezett róla. »Orvendek, hogy szerencsém van, felelt Hajdú, sokszor hallottam Zentán ezt a nevet, ugy tudom, hogy van háza is ott a Süveges Bálinték utczájában ?« »Epen ott van, aztán adott hozzá a jó isten egy pár láncz földecskéi, hanem épen most egy kis pénzmagra szorultam, ezt hajhászom Szabadkán.« »Ha csak igy van, ezen könnyen segíthetünk. Aztán mennyi kellene ?« »Nyolczszáz forint, első betáblázásra.« ••>Megpróbáljuk. Egy uri ember a napokban kért föl, szerezzek neki biztos vevőt a pénzére, tizenötös kamatra kiadná. Ha tetszik, hozzávezetem.* »Jó, hát menjünk.« Elmentek Skultéty Jánoshoz, ez volt a pénzadó. Itt Vojnics Hajdú János bemutatta Mikus Józsefet, mint régi jó ismerősét Zentárói, a kinek bátran lehet hitelezni. Mikus József megmondta pontosan a telekkönyvi számokat, melyek alatt Zentán birtoka fekszik; elmondta, hogy az nejével Hanák Évával közös tulajdona. Skultéty János hajlandónak nyilatkozott a 800 frtnyi kölcsönt megadni s e végből másnapra kérte magához Mikus Józsefet, oly hozzáadással, hogy két tanút szerezzen, a kik a kötelezvényt előtemezzék. Egyiknek Hajdú János mindjárt ajánlkozott, a másikat pedig Fabiauovits Márk személyében teremtette elő, a ki ugyan némi nehézségeket tett azért, hogy Mikus Józsefet nem ismeri, de Hajdú megnyugtatta azzal, hogy ismeri ő jól s különben is itt a telekkönyv a fődolog. Másnap a kölcsön realizáltatott, miután előbb Skultéty maga meggyőződött Mikus József előadásainak valóságáról a telekkönyvből. Félév múlva a részlettörlesztés, vagy legalább a kamat lefizetése elkövetkezvén, Skultéty erre levélben szólította fel Mikus Józsefet. És Mikus nagy pontossággal el is jött Szabadkára Skultétyhez, de nem fizetni, hanem hogy arról győzze meg Skultétyt, hogy ő pénzt soha föl nem vett tőle s irást nem adott, stb. A hitelező nem is kétkedett egy perczig sem azon, hogy az előtte álló egyénnek pénzt nem adott, őt nem ismeri, mert ez egy 78 éves aggastyán, mig a kölcsönvevő 32 — 35 éves ember volt. A felvilágosítások folytán nem sokára kitűnt, hogy a most megjelent öreg csakugyan Mikus József, ennek tulajdona van azon telekkönyvi számok alatt bekebelezve, melyeket a kölcsönvevő bemondott, ennek nejét hívják Hanák Évának. Kittint, hogy Skultéty annak rendje és módja szerint megcsalatott. A szintén kelepczébe vitt alkusz, kit az alkuszdij kecsegtetett arra, hogy oly nagyon bizonyítgatta a csalóval való nagy ismeretséget, utána járván a dolognak, bő-