Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 27. szám - Az angol jogreform. [1. r.]
— 219 — megmaradt az emberek emlékezetében Benthani tana s a saint simonisták e tan behatása alatt irányozták lövegeiket az Örökjog ellen. Nem ide tartozik annak taglalása, mi ezen az örökjog ellen intézett támadásokból St. Si- i mon gróf, mi tanítványai Bazard a Enfantin sajátja ; — annak fejtegetése is messze túllépne e ' szük térre szabott czikk keretén, mennyiben tér el e nevezetes két férfiú tana egymástól. Bazard, ki az örökjogot egész teljességében eltörölni kívánja, okoskodásaiban azon érvet is felhozza, hogy a családi élet s érzület ma már romokban hever, helyét az egyéniség foglalta el s minden az egyéniség kell hogy önmaga készítse meg a maga útját. Enfantin álláspontja nem áll ily éles ellentétben a 1 modern kor eszméivel, ő csupán az oldalrokonok örökösödése jogának eltörléseért plaidiroz. Ez idő <>ta a nemzetgazdasági iskola két szélső szárnya folyvást az örökjog ellen tör s már-már megszokott ténynyé lett a socialismus s communismus tanai felett napirendre térni, midőn az általok vallott örökjogellenes nézeteket Stuart Mill karolta fel. Elve: végrendelkezési szabadság, az oldalrokonok örökösödési jogának teljes megszüntetése. Ezen elvek Kémethonba is behatoltak s ma már oly határozottan conservativ irányú jogászok s irók, minők Bluntschli, Pfizer, Brater s Hilgard, az örökösödési rendszer oly módon való reformja mellett emelik fel nyomós szavukat, mely az azelőtt csak mosolylyal fogadott Enfantin-féle socialistikus elvekhez igen hasonlít. Bruns mondá, hogy a rómaiak a hagyatékba jogi ideálismust fektettek, míg mi csak pénzt s vagyont látunk benne, s Báron hozzá teszi: ép ezért lett örökjogunk minden eszme nélkülivé s innen ama szakadatlan megtámadások, melyeknek az örökjog kitéve volt. Az eszméknek másfél századig tartott forrongása ma már végéhez közeledik, s miként Némethonban azon sajátszerű mozgalom tört magának utat, mely a nemzetgazdászok legtekintélyesb részét a socialista eszmék elfogadására birta: ugy az örökjog terén a németek azok, kik a tiszta bu- í zát a konkolytól elválasztani törekszenek. Baronnak munkája is ezen feladatnak van szentelve. Mint ezen kitűnő romanistától várni lehetett, nem esik a socialistikus rajongók örökjogellenes tévedéseibe, de ép oly távol tartja magát a jelenlegi I örökjogi rendszerek tömjénezésétől. Kihalt társádalmi alakulatokon alapulnak azok, s ma már, midőn a »nevető örökösökéről szól a nép, ily rendszerek nem birnak többé létjoggal. Ha Báron eszméit, bár nem egész ridegségökben, elfogadja a német birodalmi polgári törvénykönyv kidolgozására kiküldött bizottság, egy anomáliával kevesebb fog uralkodni. Egy uj irodalmi vállalatról.*) (Dr. Sz. I.) Az igazságügyi törvényeknek anyaggyüjteménynyel felszerelt kiadása sokunknak rég táplált óhaját valósítja meg. A jogeszme, mely a positiv törvényben kifejezést nyer, egyéni életét akkor kezdi meg, midőn a törvényhozás sanctuariumából kilépve, gyakorlati uralma alá vonja az általa szabályozott életviszonyokat ; kölcsönhatásba lép a gyakorlati élettel, melyet positiv szabványaival korlátok közé, a joguralmu fejlődés korlátai közé szőrit, de a mely kölcsönös viszhatását rajta, a jog egyéni továbbképződésén is érezteti a törvény kritikája s még inkább alkalmazása s e közbeni magyarázata által ; az usuális és doctrinális interpretatió tölti ki segédeszközeivel azon ürt és hézagokat, melyek e nélkül az elvekre szoritkozó codifikátió mellett könnyen jogbizonytalanságra vezetnének. A törvény emez individuális továbbképzésének természetszerű, úgyszólván családi, eszköze: az occasio és ratio legis feltalálása s ebből az analógia iuris fejlettebb módszerének construálása. A joggal nemcsak az elméletben, de sokkal inkább a gyakorlatban foglalkozók mindig érezték *) Ezen czikket egy országgyűlési képviselőtől vettük, ki a múlt télen a jogászkörben legelőször pendítette meg az anyaggyüjteményea törvénykiadás meginditását. Talán szerénytelenségnek fog tekintetni, hogy a lapunkkal összeköttetésben levő vállalatról ily elismerő nyilatkozatot közlünk ; de a czikkben a törvénymateriálékra vonatkozólag oly találó igazságok foglaltatnak, hogy nem tagadhatjuk meg magunktól annak közzétételét. Szerié. s érzik azt, hogy a törvény organicus felfogása s alkalmazásában mennyire biztos alap nélkül áll az, ki azok tekintetében pure et simple a törvénytár holt, mezetlen kiadására van utalva. Egy organicus törvényt csupán elvi határozmányokat tartalmazó paragraphusaiból felfogni akarni nem annyit tesz-e, mint a történelem egy fejlődési végpontot jelző korszakát — például az újkort — előzményei nélkül felfogni ? Egy a törvényhozás asztaláról ma publicált ! organicus törvény nem egyéb, mint megjegeczedett, individualizált kinyomata egy egész kor élets ezáltal határozott jogviszonyainak, — mely hivatva van magába zárni eszméket s viszonyokat — életviszonyait azon korszaknak vagy társadalmi körnek — s jogeszméit és elveit azon társadalomnak, mely ott érintett viszonyainak joguralmu fejlesztését az idő szerinti törvényhozására bizza; minden törvény magában egy darab történelem, melyet tehát előzményeiben, fogamzásától világba léptéig, ismerni kell. A positiv jog fejlődésének krónikása: az anyaggyüjtő, krónikája: a törvények anyaggyüjteményének (matériáiéinak) kiadása. Ki a jelent a mult nélkül ismerni s felfogni nem birja s nem akarja, az megítéli az ily gyűjtő munkálódásnak maradandó, magát emelő becsét; s e szempontból, vagyis szakirodalmi jogosultságának igazolásául többet felhoznom e lapok közönsége előtt véteknek tartanám. S hozzá e vállalat hazánkban még pályatörő is, és mint ilyennek ugy szerkesztője mint kiadója hazafias elismerésre is tarthat igényt. Sokat hozhatnánk fel a hazai törvényeink I kiadásai körül szerzett szomorú észleleteink köré- I bői; sok megfigyelni s még több megróni valót I találhatunk e mezőn, melyen a hivatalos indiffe- I rentismus védszámyai alatt anarchicus állapotok j kórjeleit észlelhetjük ma is. De ezek szellőzteté- i sét egy más alkalomra tartjuk fen. Most megelégszünk annak constatirozásával, hogy ma a törvé- ' nyek commentár nélküli mezetlen kiadásán tul egyedüli forrásul az országgyűlési irományok (irományok, napló, jegyzőkönyvek) szolgálnak. De használhatja-e ezeket a szakember tényleg? Nem igen, mert e kiadások természetüknél fogva nemcsak korlátoltak számilag, de szerfölött drágák is. A magánvállalkozás elé eddig csaknem leküzdhetlen akadályok tornyosultak. Épen azon körülmény, hogy az országgyűlési irományok több közintézetnek és könyvtárnak hivatalból ingyen megküldetnek : a biztos tőzs-vevőközönséget, melyre a magánvállalkozás a materiálék kiadásánál számithatna: ettől elvonja. Pedig e közönség nálunk úgyis kicsiny; a közönséget még úgyszólván nevelni, mesterségesen szaporítani kell. De hogyan? Ez volt mindig a nagy kérdés. Arra, hogy a törvényeknek ily felszerelt kiadását magánvállalkozók kezdeményezzék, hiányzik a lucrativ siker valószínűsége. De a czél mégis nagy, — a szellemi, tudományos haszna ily vállalatnak, mely a törvényt történeti mivoltában s felszerelésében vinné be a szakközönség rétegeibe, oly nagy, hogy az anyagi sikertelenség réme még nem riaszthat vissza a lehető módozatok feletti contemplátiótól; és minthogy az ezzel járható anyagi áldozattal még mindig oly nagy sulyu szellemi nyereség áll szemben: aligha nem teljes joggal foglalhat helyt itt a közület erejére való apellálás. De mily módja lenne annak, hogy ha nem közvetlenül is, legalább közvetve az immár jogosultnak mutatkozó állami segély ez irányban igénybe vétessék ? Oly kérdés, mely sok figyelmet s minden oldalú megvitatást érdemel, — annyira, hogy mi épen ezért, sőt tán csakis a discussió kiindulási pontjául nem tartózkodunk azon talán nem épen gyakorlatiatlan gondolatot már most felvetni, hogy miután az állam maga saját mind birói, mind egyéb hivatalai részére feltétlenül igényli s meg is szerzi évenkint igen nagy számban több százakra menő példányban a törvénytárt (persze az egyszerűt), nem volna-e ez alap arra nézve, hogy a törvényeknek anyaggyüjteménynyel ellátott kiadásából fedezze első sorban az állam ebbeli összes szükségletét, vagyis ekkép az állam mint néhány száz példánynak vevője tegye lehetővé a minimum biztosítása által ezen — e nélkül alig, de így biztosan fenállható vállalat megalapítását. Vajon nem a végrehajtó hatalomnak birói 8 egyéb közegeitől várhatjuk-e még különben is első sorban azon törvények szerves, öntudatos, alapos felfogását, — kiknek ezen törvények alkalmazása és életbeléptetése képezi magas élethivatását ?! Ilyen, s hasonló eszmékre adott első sorban alkalmat a »Themis«-nek e legújabb kezdeményezése,*) mely ugy tárgyainak tapintatos megválasztása, mint a belső értékű materiálék semmi kívánni valót fel nem hagyó felölése tekintetében az e nembeli legjelesebb külföldi vállalatok mellé méltán sorakozik; s organizátiójában az osztrák törvények Kaserer-féle gyűjteményes kiadásaihoz áll legközelebb, s mint ilyennel szemben bátran adunk már ma kifejezést azon óhajtásunknak, hogy vajha az ezek iránt különben érzékkel biró szakközönségünk megfelelő pártolása tegye lehetővé azt, hogy ha eleinte áldozatokkal is, de a megkezdett haladás utján legyen — és reményünk szerint lesz is — kiindulási pontja oly vállalatnak, melynek a német szakirodalomban oly példányszerü képviselőit s előképeit birjuk a sok jeles között, például a Heymann s Kortkampt-féle commentál s rendszeresen szakszerüleg feldolgozott anyaggyüjteményes kiadásokban s melyek Németországban az oly műbecscsel biró vállalatokra birnak közönséget s szerzőket, mint például a közigazgatási törvényeknek Brauchitsch-féle anyaggyűjteményes kiadása. (Berlin, Heymann 1876.) Egy azonban ez ifjú hazai vállalat tekintetében már ma is tisztán áll előttem, az t. i., hogy szakirodalmunk jövő történészei bizonyára készséggel ismerendik azt el egy kedvező fejlődés kiindulási pontjául — ezen ily kezdeményezésekre nézve oly mostoha időszakban. Az ügyvédi kamarákból. A pozsonyi ügyvédi kamara évi jelentéséből. (Vége.) Ezen kamara részéről, az igazságszolgáltatásról igen alapos észrevételekkel kisért előterjesztést megelőzőleg—a folyó és fegyelmi ügyekről következő kimutatás küldetett az igazságügyi minisztériumhoz — és pedig: A folyó ügy eket illetőleg: 1876. évi január hó 1-től 1876. évi deczember hó utolsó napjáig a választmányilag elintézendő folyó ügyek iktatójába beérkezett 1253 ügydarab, ezek közül az 1876. évben egy közgyűlés és 49 választmányi ülésben 576 darab, ülésen kivül 677, összesen 1253 darab lett elintézve. Fölvételre jelentkezett 37 ügyvéd, a kamara ügyvédi lajstromába fölvétetett 36; kitörültetett összesen 17, és pedig önkény tes lemondás folytán 1, az ügyvédséggel össze nem férő állás miatt 5, fegyelmi vétség miatt 1, elhalálozás következtében 8, és az ügyvédi kamara területének változtatása folytán 2. E szerint az 1876. év végével 319 ügyvéd maradt bejegyezve. Pártfogó ügyvédnek kineveztetett 34 ügyvéd, az iratok és értékek átvételére és a halaszthatlan teendők teljesítésére kirendeltetett 9 ügyvéd... Ügyvédjelölt fölvételre 27 jelentkezett és föl is vétetett; kitörültetett 35, és pedig j az ügyvédi kamara területének változtatása miatt 11, az ügyvédi lajstromba bejegyzés által 20, egyéb okból 4; az év végével bejegyezve maradt 96 ; a bejegyzett ügyvédjelöltek közül a lajstromból való kitörlés kérése nélkül, a gyakorlatból kilépését 1 ügyvédjelölt jelentette be. A joggyakorlaton volt ügyvédjelöltek közül: 80 — ügyvédnél, 3 — közjegyzőnél, 12 — királyi bíróságoknál működött, — Irodát változtatott 26 ügyvédjelölt, és pedig 30 esetben; ügyvédi vizsgához jelentkezett 18. Ügyvédi könyv 9 esetben hitelesíttetett. Összehasonlítva az ezen évbeni forgalmat az, 1875. év forgalmával, azon tapasztalatra jutunkhogy ez évben a beadványok száma 86-tal, a választmányi ülések száma 8-al, az ügyvédek lét i száma 19-el szaporodott; — ellenben az ügyvédfölvételre, tekintettel arra, hogy az 1875. év alaz kulási volt, 276-tal kevesebb, az ügyvédjelölti föl *) »Igazságügyi törvények anyaggyüjteménynyel Hivatalos források alapján szerkeszti Dr. Fayer László. I. füzet. Uzsoratörvény. Az Athenaeum kiadása. Ara 50 kr.