Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 2. szám - A testi sértések a magyar büntetőtörvénykönyv tervezetében

- 11 őket a nemi fajtalanságtól. Emlittetik a házas hűség (Tacitus i. h. c. XIX. VIII. XVI.) s a nők tisztelete (Pictor. hist. I. p. 340. Turner i. m. III. p. 68.), mely kü­lönben a keltáknál is már szerepelt vallá­sos mystikus irányban s a nők szolgaságát ki nem zárta, tehát szinte csak csira-vi­szonyban áll a göthei, megváltó >ewig­weibliche« eszményéhez. A hűség a szövetségben vezér s kisé­ret közt (Tacitus i. m. c. XIV. Kemble: Saxons in England I. p. 32.) nagyon is az s egyéni szabadság « rovására segítette a patriarchális, hűbéri absolutistikus fejede­lemség fejlődését. Az állam szerződéses, magánjogi fel­fogása (Kemble i. m. I. p. 70. II. p. 184.) csak ugy viszonylott az újkor alkotmá­nyos államalkatához, mint valamely indián törzs senatusa egy országgyűléshez. A miveletlenség ugy mint amiveltség saját erényeivel, saját vétkeivel bir, s az egyik szellemében tekinteni a másik intéz­ményeit a legnagyobb balgaság. (Folyt, következik.) Dr. Dell' Adami Rezsó. K A testi sértések a magyar büntető­törvénykönyv tervezetében. E lapok m. é. 54. számában előadtam észrevételeimet a testi sértésekről szóló fe­jezet azon része iránt, mely a testi sértése­ket kategóriákra osztja. Szólnom kell még e fejezet második részéről, mely az általános határozxuányokat és a mérgezési eseteket tartalmazza.*) Mielőtt a 297. §-ban foglalt határoz­mány méltatására áttérnék, előre kell bo­csátanom, hogy az ezen és a 299. §-ban használt asulyos testi sértés« kifejezés­nek értelme iránt az egész fejezetben nincs biztos támpont. Kétes, vajon csak a 293., *) A fejezet ezen része igy hangzik : 297. §. Ha a súlyos testi sértés töbtek általi bántal­mazásból származott, és ki nem tudható, hogy ki vagy kik okozták azt: mindazok, a kik a bántalmazásba szándéko­san részt vettek : 1 évig terjedhető börtönnel és külön-kü­lön 200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel ; ha pedig a bán­talmazásokból halál származott : 3 évig terjedhető börtön­nel és külön-külön 400 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. 298. §. A ki másnak, azon szándékká!, hogy egész­ségét megrontsa, ártalmas szert ad be : 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő ; ha pedig a szer életveszélyes, de ölési szándék nélkül adatott be, a bün*etés 3 évtől 5 évig terjedhető fegyház leend. Ha az életveszélyes szer beadása folytán a 293. és 294. §g-ban meghátározott valamely következmény vagy halál állott be: a tettes 10 évtől 15 évig terjedhető fegy­házzal büntetendő. 299. §. A ki gondatlan cselekvése vagy mulasztása által másnak súlyos testi sértést okozott: 3 hónapig terjed­hető fogházzal és 200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel bün­tetendő. Ha azonban a súlyos sérülés az azt okozónak saját hivatásában vagy általa gyakorolt tudományban, iparág­ban vagy foglalkozásában való járatlanságából vagy ha­nyagságából származott, vagy ha azon cselekmény vagy mulasztás által, mely a súlyos sérülést okozta, az azt okozó, hivatásának, vagy az általa gyakorolt tudomány­nak, iparágnak, vagy foglalkozásnak szabályait sértette meg: 1 évig terjedhető fogházzal, és 500 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A 280. §. utolsó bekezdésének határozatai a jelen szakasz eseteiben is alkalmazandók. 300. §. A jelen fejezet eseteiben, a megsértettnek kí­vánságára és részére, megfelelő kártérítés is állapítandó meg, mely tartós betegség, vagy munkaképtelenség eseté­ben a megsértettnek személyi és családi viszonyaihoz ké­peit, egyszer-niindenkorra megállapítandó tőkében vagy évi járadékban állhat. 301. §. Könnyű testi sértés miatt a bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg. 302. §. A házi fegyelemre jogosított személy által, annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt, büntetésnek nincs helye. 303. §. Nem büntettetik a testi sértés, ha az a 272. §-ban meghatározott valamelyik esetben követtetett el. 294. és 295. §-okban foglalt esetek vonan­dók-e a súlyos testi sértés fogalma alá, vagy pedig a testi sértés »büntette« is, mely 8 napnál tovább tartó akadályozást okozott? A 314. §. arra látszik mutatni, hogy a szűkebb értelmezés a helyes, mivel ott a súlyos testi sértés megnevezésénél csak a 293. és 294. §§. idéztetnek; a német bün­tető-törvény is a »schwere Körperverle­tzung« alatt csak a 224. §-ban foglalt esetet érti (1. 227. §.); nem különben az osztrák javaslat is csak a 236. §-ban foglaltat. Másrészt azonban vannak némi jelek arra nézve is, hogy a tágabb értelmezés a he­lyes. Első szövegében a magyar javaslat ugyanis a súlyos testi sértés alatt világosan a 3 évig terjedhető börtönnel sújtott testi sértést is értette; továbbá a 301. §. ki­mondja, hogy »a könnyű testi sértés I miatt a bűnvádi eljárás csak a sértett fél I indítványára indítható meg,« — már pe­dig nem tehető fel, hogy a testi sértés > bűntettének « esetében a javaslat az eljá­rást a sértett fél indítványától akarná füg­gővé tenni. Én ezen utóbbi értelmezést fogadom el; kivánatosnak tartanám azonban, hogy a 297. §-ban, hol a »sulyos« szó legelőször fordul elő, zárjelben hivatkozás történjék mindazon §-okra, a melyekben foglalt ese­tek a súlyos testi sértés alatt értetnek. Érdemileg a 297. §-ban található kö­rülirás ellen nincs kifogásom. Sőt helye­sebbnek tartom annak szövegezését, mint a német törvény 227. és az osztrák javaslat 249. §-áét. Ezek a verekedésben való rész­vételt feltétlenül büntetik; ami javaslatunk pedig csak azon esetben, ha ki nem tud­ható, hogy ki okozta a bántalmazást. A magyar javaslatnak ezen határozmánya megett ugyan nem annyira jogi, mit in­kább jogpolitikai tekintetek állanak, de azon versió, melyet a másik két emiitett codex felmutat, szintén nem dicsekedhetik a tiszta büntetőjogi felfogással, mert kétségkívüli, hogy eltér a bűnsegéd és a bűnös segítés valóságos fogalmától. Nem fogadhatnám el azonban el a ma­gyar javaslat határozmányát a büntetés tekintetében. A börtönbüntetés igen sok esetben nagyon is súlyosnak mutatkoznék, az egy évi minimum pedig épen nem vi­hető itt keresztül. Hogyan lehet kívánni a magyar bírótól, hogy mikor eddigi praxisá­ban azokra, kik súlyos testi sértéseket kö­vettek el, alig szabott ki egy évre menő börtönt, most 1 évtől 3 évig terjedhető bör­tönnel sújtsa azokat, kikre a sértés elkövetése még nem is bizonyítható ? Mindenütt inkább ignorálhatni a multat, mint a független bíró által gyakorlandó igazságszolgáltatás­nál. Egy bizonyos fokig lehet a biró fel­fogására irányadólag, sőt szigoritólag is hatni; de ha a számára felállított keretben épen nem mozoghat, ha minden lépten­nyomon ellenkezésbe jön az életben kifej­lődött igazságérzettel: az eredmény az, hogy a praxis egyszer mindenkorra áttöri a korlátokat, s akkor elmondhatja a tör­vényhozó: ;>oleum et operám perdidi. <*) *) Nem épen ezen g-ra vonatkozik, de általánosan is­mert tapasztalat az, hogy a hol a törvény tulszigoru, a biró erőszakkal az enyhébb (íualifikatióval biró büntettet ma­A 297. §. második pontjában tehát a börtönbüntetés átváltoztatandó volna fog­házzá s ez által a minimum eo ipso leszál­lana egy napra. A 298. §. a mérgezésről szól. Itt három büntetési fokozatot szok­tak a törvénykönyvek megkülönböztetni. 1. Az egészség megroncsolására alkal­mas szer adatik be (sérülés nem szükséges) ; 2. ezen szer beadása súlyos testi sér­tést okoz; 3. halál áll be, habár ez nem volt szándékba véve. Ezen három — mint látható tisztán objectiv momentum — képezi alapját a né­met törvényben, az osztrák javaslatban és némi csekély módositással a belga büntető törvényben foglalt felosztásnak. A dolus tekintetében nem tétetik megkülönböztetés, az eszköz is mindenütt ugyanaz, (a német törvény és az osztrák javaslat szerint: íGift oder andere Stoffe, welche die Gesundheit zu zerstören geeignet sind«; a belga törvény szerint pedig: »des subs­tances qui peuvent donner la mort ou. . . . alterer gravement la santé«). A mi javaslatunk szintén hármas fel­osztást fogad el, de egészen más alapon. Az első fokozatot az képezi, ha valaki másnak >ártalmas« szert ad be (5 évig terjed­hető börtön); a másodikat, ha a szer élet­veszélyes, de nem ölési szándékkal ada­tott be (3—5 évig terjedhető fegyház); a harmadikat, ha életveszélyes szer beadása folytán súlyos testi sértés vagy halál állott be (10—15 évi fegyház). Itt tehát azon jelenséggel találkozunk, hogy az első és második fokozat közti ha­tárvonalat nem a beállott eredmény különbözősége képezi, hanem az, hogy az egyik esetben csak >ártalmas«, a másikban pedig »életveszélyese szer használtatott. Emlékezetet ezen felosztás a revideált né­met büntető törvény 223. a. §-ára, melyben a testi sértés közép-fokozata szintén a hasz­nált eszköz minőségére alapittatik. Sok szó fér ezen felosztási alaphoz; annyi azonban bizonyos, hogy mégis némi subjectiv ele­met hoz a felosztásba, mert a használt esz­köz nagyobb vagy kisebb mérvű veszélyes­sége és hatályossága sok esetben következ­tetést enged vonni a gonosz szándék erős­ségére és intensivitására. Azonban épen a mérgezésnél még sok­kal nehezebb mint másutt, az eszköz tekin­tetében több bünösségi fokozatot felállítani. Hogy mi az >ártalmas szert, az nagyon relatív s mindenek előtt nagyon tág ér­telmű fogalom, sokkal tágabb, mint a né­met vagy a belga törvényé. Én beadhatok valamelyik jó barátomnak azon czélból, hogy a mai bálban meg ne jelenhessen, hánytatót, — tehát egészségének megron­tása végett ártalmas szert, mint a §. megkí­vánja— s aligha lesz biró, ki igazságosnak tartaná, hogy én ezért 1—5 évi börtönre Ítéltessem, mint ugyancsak a §. megkívánja. Az ilyen fenyítő igazságszolgáltatás nem felelne meg a mai kor higgadt felfogásának és ellentétben volna az élő igazságérzettel. gyarázza ki a tényállásból csak azért, hogy a tulmagas büntetést ne kelljen kiszabnia ; a hol pedig esküdtek ítél­nek, a tulszigoru törvény rendszerint egyenesen felmentést eredményez, mint ez Ausztriában igen sokszor előfordul.

Next

/
Thumbnails
Contents