Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 27. szám - Közigazgatási bíráskodás. [6. r.]

— 216 — ben levő tiszteletbeli hivatalnokokból álljon. Ha ellenben a közigazgatási jurisdictió tere csupán a korlátok és formák logikai jogászi interpretátiójára szorítkozik, akkor — de csakis ez esetben, midőn csak recbnikai subsumtió igényeltetik — ez bátran a rendes törvényszékekre bizható, mint Olaszországban; vagy még egyetlenegy közigazgatási törvényszékre is szoritLózhatni, mint Ausztria tette jelenleg. A biróságok forrnátiójának kérdésével legszorosabban összefügg a folyam-menet kérdése is. Ha a közigazgatási jurisdictió a közi azgatási panaszok egész terét átkarolja, akkor bizonyos a pártszempontból való visszaélésnek különösen kitett functiókat (concessió-adás) biznak reájuk angol-porosz minta szerint első fokban,1) melyek gyakorlati okoknál fogva másodfokban végérvényesen eldöntetnek, mert régi tapasztalat bizonyította, hogy a mérték helyes alkalmazása csak a személyi s helyi viszonyok ismeretéből a közigazgatási gyakorlaton belül lehetséges. Harmadik fokban egy állandó hivatalnok-testület alkalmazható, melynek Gneist azon feladatot juttatja, hogy elvi kérdéseket döntsön el, és ennek tevékenysége egy immár létező, alulról fölfelé emelkedő organisált közigazgatási jurisdictió hasisán nem lehet más, mint ?• cassatió* vagy »revisio in jure«.2) Francziaország, Baden és a legújabb időkig Poroszország a közigazgatási bíráskodás számára csak 2 instantiával bírnak, azonban ezek elég garantiát nyújtanak egy jó közigazgatási biráskodásra nézve. Két instantia5) behozatalát, egy alsóbb s egy felsőbb, joggal ismerik el a jó igazságszolgáltatás egyik legjobb biztositékának. Nemcsak, hogy egy magasb feltörvényszék újult vizsgálatának lehetősége kétszeres biztosságot szerez helyes végitéletre nézve, s ezáltal a feleknek nagyobb bizalmat nyújt az igazságszolgáltatás jóságára nézve, hanem ezen lehetőség tudata már az alsóbb törvényszék tagjaira jótékonyan hat, ugy hogy kevésbbé önkényesen és kevésbbé hanyagul fognak eljárni, mint a midőn hiszik, hogy a legnagyobb hatalomtelj jel hozzák ítéletüket.') A közigazgatási bíróság ítéleténél5) különböző szempontok jönnek tekintetbe a rendeletek különböző nemei szerint, melyeket különösen ki kell emelni.6) Az első eset az, mikor a bepörölt hatóság azzal védi magát, hogy egy határozott végrehajtó rendelet értelmében járt el. A bíróság ebben az esetben tartozik a panaszolt intézkedést jogi alapjára a végrehajtó rendeletre visszavezetni s e rendelet természete azt hozza magával, ') »Der Schwerpunkt dieser Verwaltungsjurisdiction für das tágliche Lében liegt wie bei den ordentl. Gerichten in der I. Instanz«. Gneist: ibidem p. 240. s) L. »V. d. XII.« stb. i. h. 238. 1. 3) L. Kanti: i. m. 503. 1. 4) L. III. rész XV. fej. E) L. S t e i n : i. m. 379. s k. 1. — Lechner: id. előad. 6) Magától értetik, hogy a német doctrina nyomán itt előadottak csak azon biróság Ítéleténél jöhetnek tekintetbe, mely kizárólagosan jogsértések felett illetékes Ítélni. Hogy érdeksértés felett (közigazgatási) biró Ítéljen, az Stein szempontjából paradox .n volna. hogy az intézkedés összhangzása a végrehajtó rendelettel, az intézkedés kibocsátására való jogosultság alapjául tekintessék. Hogy az intézkedés czélszerü s a végrehajtó rendelet szellemének megfelelő volt-e, abba — Stein szerint — a biróság nem avatkozhatik. A kérdések, melyekre a bíróságnak felelni kell, ezek: először vajon az intézkedés a rendelettel ellentétben áll-e, és másodszor vajon az intézkedés egy harmadik, a rendelet által végrehajtandó törvény által hatályon kívül nem helyezett törvénybe nem ütközik-e ? A második eset az, mikor egy tulajdonképi rendeletről van szó, mely hiányzó törvényt pótol. Ez esetben az intézkedés jogos voltát az ily rendelettel való összhangzás állapítja meg. Az ítélet tehát a rendelet tartalma alapján mondatik ki épugy, mintha a rendelet törvény volna. A harmadik a szükségleti rendelet esete. A kérdés itt az, vajon a biróság köteles-e a szükségleti rendelet alapján kibocsátott hatósági intézkedést a törvény, vagy a törvényt felfüggesztő szükségbeli rendelet szerint megitélni. Minthogy a miniszteri felelősség a szükségbeli rendelet kibocsátását szabályozza s azzal a szükségbeli rendeletből eredő sérelmekért való felelősség van összekötve, itt azt az elvet kell ismerni, hogy a bíróságnak a szükségbeli rendelet tartalmát kell az ítélet alapjául elfogadni, de a törvény el nem ismerését a rendelettel szemben az ítéletben a szükség valóságos fenállásával akként kell indokolnia, hogy az Ítélet megdönthetőségé a népképviseletnek vagy az államtörvényszéknek a szükségbeli rendeletre vonatkozó ítéletétől tétetik függővé.1) Ezek azon esetek, midőn az intézkedés felett kimondott bírósági Ítélet jogi alapja a rendelet. Midőn azonban az intézkedés egyenesen a törvénybe ütközik: akkor a biróság a törvény szerint ítél. A biróság azonban soha sem ítélhet a felett, vajon bizonyos törvény vagy rendelet mint olyan érvényes-e,2) de e nézetet föl veheti az egyes előtte fekvő kérelemre vonatkozó Ítélet indokolásába. A mi az ítélet következményeit illeti, az harmadik személyre nézve nem alapit jogot s nem altér álja a hatóság jogát, hogy mások irányában ugyanazt a cselekvényt végrehajtsa s tőlük engedelmességet követeljen.5) Kérdés azonban, vajon a panaszló, a ki egy rendelet törvénytelenségére nézve kedvező ítéletet nyert, tartozik-e ugyanI azon rendeletnek másodszor is engedel! meskedni? Igen; mert az ítélet nem a renj delet érvényességére vonatkozik, s nem képez >r e s j u di c a t a«-t, s ha tovább is 1) L. Stein: i. m. 380. 1. 2) Hanem csak a rendelet törvényessége felett. Ezt elismeri az 1869 : IV. t.-cz. is. L. III. rész XV. fej. 3) Hogy jogi személy ép ugy léphet fel panaszlóként mint az egyes, az magától értetik, különben elismerik ezt különösen a badeni s a porosz a közigazgatási biráskodásra vonatkozó törvények. L. III. rész VI. és VII. fejezet. fenáll, a hatóság tartc_.-i -0. 2z.zyzz.~1 állampolgár engedelmeskedni.]) A legkomolyabb eset azonban az, midőn egy törvénybe ütköző rendelet végrehajtása oly állandó állapotot idéz elő, mely miatt az egyik állampolgár keresetet indít a hatóság ellen, melyben a kérelem nem kártérítésre, hanem az előidézett állapot megszüntetésére van irányozva. Itt a bíróságnak közigazgatási tevékenységet megtiltó ítéletet kell hoznia. Az ily ítélet azonban nem ad jogot az engedelmesség megtagadására vagy ellenszegülésre. Az ítélet végrehajtásának joga csak a bíróságot illeti. Ha e végrehajtás nem volna foganatosítható a hatóság ellenkezése miatt, ez azt bizonyítaná, hogy a jogrend mélyen meg van ingatva, s ez oly baj, mely nem orvosolható az által, ha az egyes állampolgár ellenszegüléssel s erőszakkal akarná jogait érvényesíteni ; akkor az országgyűlés feladata leend a hatalmak összműködése között a szükségszerű összhangot létesíteni. Ha a közigazgatási biróság illetékessége érdeksértésekre2) nézve is lett magállapitva, akkor elég, ha a közigazgatási panasz petituma kizárólag csak annak az intézkedésnek tartalmára és következményeire vonatkozik, mely a közigazgatási panasz tárgya. Apetitumnak tárgya vagy tartalma csupán a végrehajtott cselek vény semmiségére, azonban sohasem kártalanítás követelésére vonatkozna tik; mert közigazgatási panasznak csak érdeksértés esetében lehet-. | vén helye, soha sem alkalmazható akkor, | midőn jogsértés elkövettetik, pedig kizárólagosan ennek fenforgásakor támasztható j csak kártalanítási igény, vagyis ez utóbbi i rendes okozata a szükségképen megelőzött J jogsértésnek. A biró belátásától függend mindenkor, érdeksértéseknél a fenforgó körülmények s viszonyok lehetőleges tekintetbe vételével meghatározni, vajon a kényszer mérve s az érdeksértés nagysága arányban áll-e a méltányosság, a közszükséglet s az ezen intézkedés által eléretni szándékolt czél kívánalmaival ? A cassatió3) elve a közigazgatási bíráskodásban. A civilügyekben való cassatió jogintézménye azon eszmén alapszik, hogy a jogi kérdés a ténykérdéstő 1 elválasztható ; igazgatási ügyekben azonban e kettőnek egymástól való elválasztása majdnem a lehetetlenséggel határos. A legfőbb vitakérdésnél, mely az igazgatás kezelése közben keletkezik, nem annyira a jog, mint a tény kérdése4) vitás; p. o. ha arról van szó, van-e helye egy adott esetben szegénységi ellátásnak, segélyezze-e az országos szegényügy a helyi szegényügyet, elzárandó-e valamely nyilványos ut, gátköteles-e valamely telek stb. Epen azért közig, ügyekben, de külömA« ÍMI" Le<;.hnerid- előad. _ L. Tisza Kálmán 1871. martius 23. t. képv. besz 2) L. III. rész, I. fej. 1- Q«H ? L' *A NN : 1 m- 29 1. - »V. d. XII. d. J. t.« III. i m Q-LI Tne*czeSk: i. m. 60. 1. — B n d e m a n n: í. m. 941. 1. _ C oncha: 117. s k. 1. 4) Ii. Gneist : J. áll. 205. 1.