Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 25. szám - A polg. perrendtartás novellája

— 202 — modást mint merőben alaptalant elveti: a felfo- | lyamodó 500 írtig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. E birságért a felelősség első sorban a felfolyamodást ellenjegyző ügyvédet terheli. Az igazolás tekintetében kimondatik, hogy valamely tárgyalási határnapnak vagy perirat-beadási határidőnek, továbbá felebbviteli vagy esküjelentkezési határidőnek vagy eskületételi határnapnak elmulasztása esetében igazolásnak van helye akkor, ha a mulasztó fél hitelt érdemlőleg kimutatja, hogy a mulasztás vétlen volt és nem ügyvédének vagy meghatalmazottjának hanyagsága miatt történt. Visszahelyezésnek van helye: 1. ha az igazolás esetei közé nem tartozó határidők és határnapok a fél megbízottjának vagy ügyvédének mulasztása miatt nem tartattak meg; 2. ha az elmulasztott határidő vagy határnap miatt a fél igazolással azon ok miatt nem élhetett, mert az igazolási kérelem benyújtására szolgáló 15 napi határidő után jött a mulasztásnak tudomására, vagy a mulasztást eredményező akadály ezen határidő után szűnt meg. A visszahelyezési kérvény a mulasztás tudomásra jutásától vagy az akadály megszűnésétől számított 15 nap alatt (prts. 255. §.) adandó be, de az elmulasztott határidő vagy határnaptól számított félév eltelte után ily kérvény be nem adható. Ha az igazolás és a visszahelyezés merőben alap nélkül kéretik, a kérelmező 500 frtig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. E birságért a felelősség első sorban a panaszt ellenjegyző ügyvédet terheli. Perújításnak van helye: 1. az Ítéletnek jog" erőre emelkedésétől illetőleg az 1868. LIV. t.-cz. 70. §-a esetében a per-felvételtől számított fél év alatt, ha a fél a perben a miatt lett ügyvesztes, mivel az ügyvéd a döntő ténykörülményeket kellő helyen felhozni vagy tagadni, avagy a megkívántató bizonyítékot előadni elmulasztotta; 2. azon idő alatt, mig a per tárgyát képező jog a polgári törvények szerint el nem évül, ha a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó s az alapperben nem használt bizonyítékot hoz föl; 3. szintén a jogelévülésre kiszabott határidő lejárta előtt a pts. 321. §. esetében. Az első pont alatti esetben azon ügyvéd, ki vétsége által a perújításra okot szolgáltatott, mindig megidézendő, s ha tagadja, a mindkét félnek okozott perköltségek megtérítésében elmarasztalandó. Nincs helye a perújításnak a) bírói egyesség által befejezett perekben, kivévén ha az egyességet jogosítottnak vagy kötelezettnek örökösei kötötték, és hitelt érdemlőleg kimatatják, hogy e jogelődüknek jogait, vagy kötelezettségeinek elenyésztét tárgyazó bizonyítékokat csak az egyesség kötése után találták fel, és létezésükről előbb tudomásuk nem volt; b) a félnek a per folyama alatt sajátkezüleg aláirt nyilatkozata által vagy élő szóval tett beismerése alapján eldöntött perekben az a) pontban foglalt kivétellel. Az ellenfél által letett esküvel eldöntött perekben az 1868. évi 54. t.-cz. 321. eseteit kivéve perújításnak csak annyiban van helye, amennyiben az eskü által bizonyított ténykörülmény valódiságának kérdés alá vétele nélkül más okból kéretik a perújítás. A választott biróság iránti szabványok is lényeges módosuláson mennek keresztül. És pedig a választott biróság határozata ellen felebbezésnek a következő esetekben van helye: a) ha a választott biróság a fél kérelme nélkül hivatalból kezdette az eljárást; b) ha az ügy a polgári bíróság hatósága alá épen nem tartozik, vagy a választott biróság oly ügyben járt el, melyben a birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen ; c) ha a választott bíróságnak egy vagy több tagja a prts. 56. §-a értelmében fenforgó érdekeltség daczára járt el; d) ha a választott biróság a határozat hozatalánál nem volt szabályszerüleg alakítva; e) ha felperesi vagy alperesi minőségben önképviseletre nem jogosított fél saját személyében lépett fel vagy idéztetett s a hiba utólag nem hozatott helyre ; f) ha valamelyik fél nevében egy harmadik felhatalmazás nélkül járt el; g) ha a meg nem jelenés miatt marasztalt fél épen nem vagy nem törvényszerüleg lett megidézve. Mindezen esetekben a másodbiróság végzést hoz és az ítéletet, illetőleg az azt megelőző eljárást és határozatot feloldani vagy megsemmisíteni van jogosítva. A megrendelt ujabb vagy póteljárás folytán érdemleg a választott biróság dönt. Ha valamelyik fél részéről választott bíró a bíráskodást el nem vállalja, ha akár az eljárás megkezdése előtt, akár annak folyamában tisztében eljárni vonakodik, vagy az elnök által kitűzött bíráskodási határnapra kellő igazolás nélkül meg nem jelen: az elnök hivatalos előterjesztésére a helyette a prts 506. §-a szerint illetékes biróság nevez birót. Ha a választott biróság egyes tagjainak személyében az eljárás folyama alatt változás történik, ez a folyamatban levő eljárás további menetelére befolyással nincsen. Egészen újra szabályoztatnak a számadási perek. Kiváló fontosságúak végül a tőzsdebiróság iránti szabványok. Az 1870. évi II. t. cz. hatálya fentartatik ugyan, azonban az ezen törvény által visszaállított pesti áru- és értéktőzsde, valamint a vidéki termény- és gabona-csarnokok külön bíróságának hatásköre csupán a keresk. törvény 258. §§ ának 1. és 3. pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletekre és ezekre is a következő megszorításokkal korlátoztatok : 1) A keresk. törvény 258. §§. 3. pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletek ezen kivételes biróság hatósága alá tartoznak, ha az ügylet a tőzsdén vagy a termény- és gabonacsarnokon kívül, de kifejezetten ennek szokásaira való hivatkozással, vagy a bíróságnak való alávetés mellett köttetett. 2) A keresk. törvény 258. §§. 1. pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletek ezen kivételes biróság hatósága alá tartoznak, ha az ügylet a tőzsdén vagy gabnacsarnokon kívül, de kifejezetten annak szokásaira való hivatkozással, vagy a bíróságnak való alévetés mellett köttetett, és pedig egyszersmind az alperes vagy bejegyzett kereskedő vagy pedig megidéztetése után a biróság jegyzökönyvébe veendő s általa aláírandó nyilatkozatban ezen bíróságnak magát aláveti. Ezen külön bíróságok hatásköre alá tartozó ügyekben a feleknek jogukban áll magukat ügyvéd által kéviseltetni. A tőzsdebiróságok ítéletei alapján a végrehajtást azon törvényszék rendeli meg, melynek területkörében az ítélet hozatott. Nem rendelhető el a végrehajtás 1. ha a biróság a hatáskörébe nem tartozó ügyben itélt ; 2. ha a meg nem jelenése miatt marasztalt fél épen nem vagy nem szabályszerűen volt idézve; 3. ha felperesi vagy alperesi minőségben önképviseletre nem jogosított fél saját személyében lépett fel vagy idéztetett, s a hiba utólag nem hozatott helyre; 4. ha valamelyik fél nevében egy harmadik felhatalmazás nélkül járt el. Az ügyvédi kamarákból. Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál. (Június 13-án). Az ítéletből, melyet alább közlünk, annak tárgya elég világosan kitűnik. Kiegészítésül megemlítjük, hogy a vád tárgyát képező két eset elseje (behajtott pénz visszatartása) 1873-ban, tehát az ügyvédrendtartási törvény életbelépte előtt történt, A kamara választmánya mégis elrendelendőnek tartotta a vizsgálatot azon alapon, hogy a feljelentés a fenyitő-törvényszéknél 1875. januárban, tehát az ügyvédrendtartás hatálya alatt történt, és a törvényszék az ügyet utóbb, miután a vád egy héttel a feljelentés után visszavonatott, a kamarához áttette. A második eset 1874. deczemberben történt, midőn panaszlott elbocsátván szolgáját, ennek nála letett 200 írtját visszatartotta és csak 1875. májusban, a fenyitő-feljelentés után, adta neki vissza. Ennek folytán vádját a szolga szintén visszavonván, a törvényszék az ügyet a kamarához tette át. Megemlítjük még, hogy a vizsgálat folyamán panaszlók egyike sem volt feltalálható. A szóbelileg kihirdetett ítélet következőleg hangzik : A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Perczel Gyula ügyvéd ellen felmerült és hivatalból fentartott panasz tárgyában következőleg itélt: A fegyelmi biróság Perczel Gyula ügyvédet aLeipniker Manó és Olajos Mihály irányában követett eljárása miatt vétkesnek nyilvánítja és e miatt őt írásbeli feddésre ítéli. Indokok. Kétségtelen tény, hogy panaszlott ügyvéd Leipniker Manótól 128 frtnyi követelést átvett behajtás végett; kétségtelen, hogy ezen követelést behajtván, azt Leipnikernek az ügyvédrendtartás 48. §-a ellenére ki nem szolgáltatta, és Leipniker őt e miatt a fenyitő-törvényszéknél feljelentette. Jóllehet Leipniker a fenyitőtörvényszéknél tett panaszát utóbb visszavonta, az ügyvédre nézve mégis elhomályosító tény az, hogy az általa behajtott pénzt ki nem szolgáltatta, nemcsak, hanem annak visszatartását oly czimekkel akarta igazolni, melyeknek alaposságát kimutatni mindeddig képes nem volt. Nevezetesen a biróság nem vehette figyelembe panaszlott ügyvéd azon mentegetődzését, mintha a Leipniker számára behajtott összeget kölcsön alakjában tartotta volna vissza. Semmivel sem igazoltnak kellett ezen állítást tekinteni azért is, mert ha kölcsönképen tartotta volna is vissza az általa behajtott pénzt, ezen pénznek behajtásáról és átszolgáltatásáról elismervényt kellett volna vennie, mely által egyszersmind ebbeli állítását igazolhatná. Minthogy tehát a biróság panaszlott ügyvédnek ezen eljárását helytelennek és az ügyvéd hirnevét elhomályositónak találta, ennélfogva az ügyvédrendtartás 68. §. a) és b) pontjai értelmében vétkesnek kellett őt kimondani. Panaszlott ügyvédnek Olajos Mihály irányában követett eljárását még súlyosabb fegyelmi vétségnek találta a biróság. Kétségtelen ugyanis, hogy panaszlott ügyvéd Olajos Mihályt ügyvédi irodájába szolgának fogadván fel, már e viszonynál fogva is tartózkodnia kellett volna ezen saját cselédjével bármely pénzviszonyba bocsátkozni, annyival inkább oly pénzt venni fel tőle, melynek kezelési és megtartási czimét igazolni nem képes. Azon irat, melyet panaszlott ügyvéd Olajosnak a szolgálatba léptekor adott, minden kétséget kizárólag azt igazolja, hogy a szolga neki 200 forintot letéteménykép átadott, A letétemény természete, de egyszersmind panaszlott ügyvédnek az emiitett iratban foglalt kötelezettsége szerint az átvett 200 frtot Olajosnak a szolgálatból kilépésekor azonnal vissza kellett volna szolgáltatnia; ezt azonban nemcsak hogy nem tette, de még azt sem képes igazolni, hogy azon pénzt mint letéteményt vagy kölcsönt vagy bármely más alakban tovább megtartani jogosítva lett volna. Wollner és Fényessy tanuk egybehangzóan azt vallják ugyan, hogy elbocsáttatásakor 1874. deczemberben Olajos azt mondta volna panaszlott ügyvédnek, hogy a pénzt jövő évi májusig megtarthatja, minthogy nincs rá szüksége; másfelől azonban Olajosnak, ki azután a bünfenyitő-törvényszéknél is panaszt emelt ez ügyben, a körülményekkel teljesen megegyező a fenyitő-törvényszék előtt tett azon kijelentése, hogy a pénzt nemcsak nem akarta panaszlott ügyvédnél tovább hagyni, hanem vissza is követelte, amit annyival inkább kellett tennie, mert szegény, családos és szolgálat nélküli ember lévén, alig volt miből élnie. Ennélfogva — eltekintve attól, hogy az átvett pénz panaszlott ügyvéd állítása szerint óvadék, vagy a szolgának belépésekor adott elismervény szerint letétemény volt-e — a tiszta jogfogalmak megkövetelik, hogy ha már valaki, különösen egy ügyvéd, cselédjével ily viszonyba lép, ezen viszonytól minél előbb és minél tiszteségesebb módon váljék meg. Panaszlott ügyvéd e tekintetben sem követte azon irányt, melyet főleg ügyvédi minőségében követnie kellett volna, hanem ellenkezőleg az ügyvéd hirnevét elhomályosító eljárást követett, mely miatt szolgája őt a fenyitő-biróságnál is feljelentette. E mellett másfelöl tekintetbe véve azt, hogy panaszlott ügyvéd tőle kitelhetőleg gyorsan ügyekezett mindkét ügyet a fenyitő-biróságnál elintézni, ugy hogy a fenyitő-biróság az eljárást tárgyi tényálladék hiányában beszüntette; tekintetbe véve továbbá, hogy károsított nincs; végül tekintetbe véve főleg azt is, hogy panaszlott jelen tárgyalás folyamán kinyilvánította, hogy ezt csak az ügyvédrendtartási törvény életbelépte előtt az akkori viszonyok közt tette, most azonban már nem tenné: a fegyelmi biróság a kamarai ügyészség által indítványba hozott büntetést nem tar-