Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 1. szám - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. 11. [r.]

— 12 — Nem vonom kétségbe, hogy a törvény helyes kezelése, a bűnös és nem-bünös közti határvonal tapintatos felismerése sokszor szükségkép a biró discretiójától függ, mivel egészen biztos határvonalakat az emberi elme nem képes szabályként felállítani ; de másrészt nem szabad a birót azon helyzetbe hozni, hogy a praxisban folytonosan corrigálnia kelljen a törvényt és ez által kénytelen legyen átmenni ocla, a hova lépnie tnlajdonkép szabad sem volna, a törvényhozás terére. Épen ez az oka annak, hogy az ujabb codifikationális technika semmit sem kerül annyira, mint az olyan nagyon vág értelmű meghatározásokat, a milyen többek közt az »ártalmas szer.« S nekem ngy látszik, hogy a magyar javaslatnak ezen eltérő' felosztása nem is azért hozatott be, mintha a codifikátor nézete szerint a bűnös cselekmény természete itt valami njitást igényelne. Indoka ezen osztályozásnak nézetem szerint legbiztosabban megtalálható azon kényszerhelyzetben, melyben a javaslat által adoptált büntetési rendszer elfogadása folytán a codifikátor találta magát. Mivel az 1—10 évig terjedhető' büntetés a javaslat öt éves rendszerénél fogva nem mondható ki,*) enyhébb fokozatot kellett felállatani. A szükségből erényt csináltak. A bajt azonban ez által egyáltalában nem szüntették meg, hanem ellenkezőleg, nagyban nevelték. így a mint a büntetési tételek állanak, sem nem megfelelők sem nem arányosak. Az első fok, mint már láttuk, tulszigoru; a második pedig tnlenyhe, mert csakis a minimum tekintetében különbözik az elsőtől.**) A harmadik fokozat pedig két össze nem tartozó dolgot foglal együvé; (az egyik az, mikor csak súlyos testi sértést eredményezett az életveszélyes szer beadása, a másik pedig az mikor halál állott be). Nem lehet annyira figyelmen kivül hagyni a bűntett által okozott eredményt, hogy a súlyos testi sértés a halálos testi sértéssel egy kalap alá vonassék. Ez a két eset a büntetés tekintetében ketté választandó volna még akkor is, ha javaslatunkat nem dominálná az öt éves rendszer; igy azonban absolute nem maradhat együtt. Ha megtartatnék azon büntetési tétel (10—15 év), melyet a javaslat megállapít, azon kétség kivül érdekes jelenség állana be, hogy ha valaki másnak mindkét szemét kivájja, a 295. §. szerint 1 — 5 évig terjedhető fegyházat kap, ha pedig életveszélyes szert ad be neki, de nem történik egyéb, mint az, hogy elveszti beszélő tehetségét, vagy a terhes nő elveszti méhmagzatát, akkor kap 10 —15 évi fegyházat. *) A német b. törvény és az osztrák javaslat az első fokra 1 — 10, a másodikra 5—15, a harmadikra 10 — 15, illetőleg 10—29 évi fegyházat szabnak. **) Hogy itt fegyház van, amott pedig börtön, az, mint már mult alkalommal emiitettük, a mi viszonyaink közt alig tesz különbséget. Hozzájárul, hogy egyedül a minimum emelése által szigorítani valamely^büntetési tételt azért sem tanácsos, mert ezen eljárás mellett csak az azon büntetés alá tartozó e n y h é 1) b esetekre nézve hozatik be szigorítás, a súlyosabbak pedig, melyeknél a biró különben is megközelíti a maximumot, alig érzik me». Nem oszlatja el az aránytalanságot azon tekintet sem, miszerint a méreg általi testi sértéseknél két bűntettel van dolgunk: a testi sértéssel és az okozott életveszéllyel (Gefahrdungsverbreehen). Ez csak n é m i szigorítást parancsol az analóg eredményű esetek számára, de nem azon háromszorta szigorúbb büntetést, mely a javaslatban található. Mindezek alapján a 298. §-ra nézve biztosan kimondhatónak vélem, 1. hogy a mérgezésnél az eszköz tekintetében ne állittassék fel két külön fokozat, 2. hogy a §. második bekezdésében összevont két heterogén eset szétválasztassék és az enyhébb kategória büntetési tétele megfelelően alábbszállittassék. A culposus testi sértésekről szóló 299. §-ban ismét a subjectivismus kisért. Minthogy dolus nincs, csak is a »súlyos* testi sértéseket bünteti, a büntetést pedig oly alacsonyra szabja, mint egyéb törvényekben a culposus könnyű testi sértéséknél található. Nem vélem elfogadhatónak ezen rendszert. A túlhajtott subjectivismus époly veszélyes, mint a rideg objectivismus, melylyel a javaslat más részeiben uton-utfélen találkozunk. A culposus testi sértéseknek ezen privilegisálása nem egyéb mint ugrás a sötétbe. Elfeledik, hogy a culpa gyakran csaknem olyan bünösségü mint a dolus, s hogy a dolus bebizonyítása a testi sértéseknél sokszor nagyon meg van nehezítve. Szükséges tehát átmenetekről gondoskodni; a culposus könnyű testi sértések megfelelőleg büntetés alá vonandók, (nézetem szerint 500 frt pénzbüntetés vagy 3 hónapig terjedhető fogház volna megállapítandó), a culposus súlyos testi sértésekre szabott büntetési maximumot pedig legalább egy évre kell emelni. A culpa körülírása is hibás. A »gondatlan cselekvés* még megjárja; de hogy a >mulasztás* nincs helyén, az bizonyos. A törvényjavaslat indokolása nagyon szépen kifejti a 2. §-nál, hogy a codexben > cselekmény* alatt a mulasztás is értetik; mégis itt a 299. §-ban, valamint a 279., 280., 299., 390., 410., 411., 412., 416. és 417. §§-ban, újra előáll a > mulasztás szóval. Azt fogják talán mondani, hogy a kérdés egyedül akadémikus jellegű. Épen ellenkezőleg. A mint ezen §-ok legtöbbjei szövegezve vannak, nagyon könnyen azon felfogásra adhatnak alkalmat, hogy egyrészt azon §-okban, a hol a > cselekmény* mellett a »mulasztás* szó nem fordul elő, nem értetik a mulasztás, és másrészt hogy ott, a hol a mulasztás ki van téve s a szöveg igy hangzik: >gondatlan cselekvés vagy mulasztás*: nem csak a culposus, hanem a dolosus mulasztásokról is van szó. A mondat szövege egyenesen indikálja ezt, mert a szerkezetből a »gondatlan* epithetonnak a mulasztás szóra való kihatása épen nem kétségtelen. Ha én azt mondom, hogy ez a képviselő »édes beszéddel és borral* nyerte meg választóit, ebből nem következik, hogy a bor is édes volt; lehetett biz az nagyon savanyu. A ^mulasztás* szó tehát itt, valamint a többi §-ok legnagyobb részében is, kihagyandó volna. Nunc venio ad fortissimum .... A testi sértésekről szóló fejezetben foglalt bűnös cselekmények egyikére sinc3 jogkövetkezmény, vagy mint a javaslat nevezi: -mellékbüntetés*, szabva. A kik figyelemmel kisérték szerény irodalmi működésemet, tudják, hogy én a mellékbüntetéseknek elvileg ellene vagyok; nem rovom fel tehát bűnül a javaslatnak, ha valamelyik fejezetében nem találkozom velük. De még sem nem hallgathatom el e helyen, hogy vajmi kevés logikát és következetességet látok abban, hogy azon egyén, a ki a testi sértéseknek legsulyosbikát elkövette s e mellett a legnagyobb kegyetlenséget tanúsította, (sőt ha áldozata a sértések súlyossága vagy a beadott méreg következtében meg is halt): képes legyen azonnal., a mint a fegyház falait elhagyja, a legmagasabb államhivatalt is viselni. Ellenben a ki pl. mint közhivatalnok valakit tettleg bántalmaz (493. §.); a ki vétkes bukásban bűnösnek mondatik (390. §.); a ki az önsegélyre képtelen s felügyelete alatt álló személyt segély nélküli állapotban elhagyja (276. §.); a ki életkorának 16. évét tul nem haladottleányt ennek beleegyezésével szülője felügyelete alul ennek akarata ellenére elvisz (310. §.); a ki egy zsilipet megnyit és ezzel 200 frtig terjedhető' kárt tesz (403. %.)', a ki pár frtnyi értékű tárgyat elsikkaszt (344. §.): mindezek a büntetés kiállása után is bizonyos időre képtelenek legyenek még a legalsóbb rendű állami hivatalt vagy hivatalszolgai állást kapni. Meglehet, hogy ebben van >rendszer*; én nem tudok benne mást látni, mint elvtelenséget. — — Feladatom még ide igtatni azon szöveget, melyet módositványaim alapján a testi sértésekről a törvénybe felveendőnek vélek. 290. §. A ki unitnak testét megölést szándék •nélkül bántalmazza vagy egézségét megsérti, ha ennek következtében a bántalmazott vagy sértett rendes foglalkozásának folytatására 8 napnál tovább képtélenné vált, vagy ha egészséqe 8 napnál ]iosszabb időre megrongáltatok: a testi sértés bűntettét; ha pedig a bántalmazásból vagy a sértésből csekélyebb következmény származott: a testi sértés vétségét követi el. 2.91. §. A testi sértés büntette 3 hónaptól 3 évig terjedhető börtönnel, a testi sértés vétsége j>edig 6 hónapig terjedhető fogházzal és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 292. §. A testi sértés vétsége, ha felmenő ágbeli rokonon követtetett el: 2 évig terjedhető fogházzal; a testi sértés büntette pedig ez esetben 1 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő. 293. $}. 1 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő a testi sértés, ha annak következtében a sérült testének valamelyik nevezetesebb tagját vagy érzékét, beszélő, halló, látó vagy nemző tehetségét elvesztette ; ha e tagok, érzékek vagy tehetségek valamelyike használhatlanná lett; ha a sérüli nyomorékká vált, ha elméje megzavarodott, ha előreláthatólag hosszít ideig tartó betegségbe esett, vagy rendes foglalkozásának folytatására vagy végkép, vagy előreláthatólag hosszú időre képtelenné'vált, vagy hosszú időre föltűnően eltorzittatott. 204. §. A 293. §-ban meghatározott büntetés alkalmazandó akkor is: ha a testi sértés terhes