Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 19. szám - A keresk. törvény 202. §-ához. [Hozzászólás Dr. N. R. A keresk. törvény 202. §-ához című cikkhez. Magyar Themis, 1877. 17. sz. 137. p.]

Hetedik évfolyam. 19. szarr\. Budapest, 1877. rr\ájus 10. Megjelen minden csDIOrtOkOn; a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiék a kiadóhivatalhoz intézendó"k. Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. THEMIS ^LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz bordással, vagv vidékre bérme:.te« szétküldés,el) a .Magyar rhemis'-re, az „Igazságügyi rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjteménye" czimű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, televrt 3 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmenteien, vidékről legczélszerübben p ó s t a u l a 1 v án y útján kiil iendfik, Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. íz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. liülön mellékletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „őgazsácjügyi rendeletek tára," Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „^tlienaeVLiaa.*1 részvénytársaság. TARTALOM: A keresk. törvény 202. §-ához. Egy bírótól. — Szemle. (A jogügyi bizottság és a büntető-törvényjavaslat). — A pénzügyminisztérium jogtudósai. (H.). — A tűzrendészet! és tűzbiztositási ügynek reformja Magyarországon. Dr. L i n d n e r Gusztáv nagyszebeni jogakadémiai igazgatótól. — Jogirodalom. (Der Wucher in Oesterreich. DargestelH von Carl Grafen Chorinsky, Doctor der Bechte und k. k. Landesgerichtsrath in Wien). (Dr. R. E.). — Jogesetek. (A zálogjog tárgyilagos terjedelme). (P.). — Az ügyvédi kamarákból. (A budapesti ügyvédi kamara átirata az ügyvédek megadóztatása tárgyában. A szegedi ügyvédi kamara 1876. évi jelentése). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlönyc-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: »Az uzsora-törvény, a megfelelő anyaggyüjteménynyeU. KÁ keresk. törvény 202. §-ához. A » Magyar Themis« 17. számában j ezen czim alatt megjelent czikkében1) Dr. j N. R. ur azon elvet vitatja, hogy a rész- I vény társaság feloszlása esetében >a kitü- | zött törvényes határidőn tul jelentkezett i ismeretlen hitelező csak akkor és egész kö- ' vetélésére nézve csak azon esetben volna | kielégítendő, ha a társulati vagyon felosztása még meg nem kezdetett. A mennyiben azonban ezen vagyonból a részvényesek egy része már teljes jutalékát felvette, az ismeretlen volt és elkésetten jelentkező hitelező követelése a még fenlevő vagyonból csupán csak részben*, és pedig az általa ott proponált kulcs szerint volna kielégítendő. Czikkiró ur következőkkel indokolja ezen véleményét: 1. A teljesen ismeretlen hitelező elkésetten történt jelentkezésének jogi következményeire nézve a törvényben intézkedések nem foglaltatnak. 2. A hitelezők jelentkezésére megjelölt határidő a keresk. törvény szerint olyannak tekintendő, melynek elmulasztásából eredő hátrányok egyedül az elmulasztót terhelik. 3. Mert a részvényesek által jóhiszemüleg felvett jutalékok visszakövetelésének, a törvényben foglalt elvnél fogva, helye nincsen. Nem tudom, ezen indokok melyikére fektetett Dr. N. R. ur nagyobb súlyt és melyiket tartja ő a maga részéről igaznak; mert hogy mind a három indokot igaznak nem tarthatja, az kitűnik abból: hogy az első a két utóbbinak határozottan ellentmond; mert ha áll, hogy a keresk. törvényben az elkésetten történt jelentkezés jogkövetkezményére nézve intézkedés nincsen, akkor nem áll, hogy ugyanazon törvény, melyben a jogkövetkezményekről intézkedés nem történt, az elmulasztásból eredő hátrányokkal egyedül az elkésett hitelezőt terheli, és nem állhat megint, hogy a törvény a jogkövetkezményekről ngy intézkednék, hogy az elkésetten jelentkezett hitelező a részvényestől az illetékte') Egy héttel később ugyanazon czikk megjelent a »P. Ll.«-ban. lenül felvett jutalékot vissza nem követelheti. Magam részéről azt hiszem, hogy csak az első indok igaz; a két utóbbival czikkiró ur, állitásának igazolására, két oly elvet állított fel, melyek még bővebb indokolást szükségeinek, mint az állítás maga. Tény, hogy a keresk. törvény a teljesen ismeretlen hitelező a kitűzött határidőn tul elkésetten történt jelentkezésének jogi következményeiről nem intézkedik ; de azért, mert a törvényben erről intézkedés nem történt, még korántsem következik, hogy magunk az u. n. természetes ész sugallatait követve, akármily méltányosnak tetsző következményeket felállítsunk, mert a méltányosság elvek dolgában rosz tanácsadó, és csaknem naponkint történik, hogy az ilyen a méltányosság kedvéért felállított elv, változott viszonyok mellett, nagyon is méltánytalanná válik. Mihez tartsuk magunkat, ha kereskedelmi ügyekre nézve a keresk. törvényben intézkedés nem foglaltatik, ezt megmondja a keresk. törvény 1. §-a; és pedig akként, hogy ily esetekben a szokás, vagy ennek hiányában az általános magánjog szabályai mérvadók. A törvény ezen intézkedését követve, a fenforgó kérdést nézetem szerint csak ugy oldhatjuk meg helyesen, ha arra az általános magánjog elveit alkalmazzuk. A keresk. törvény 204. §-a értelmében a feloszlott társaság vagyona csak a tartozások kielégítése után osztható fel a részvényesek közt; hogy tehát a társaság vagyona a részvényesek közt ténylegesen felosztassék, szükséges volna ezen elvnél fogva azon időpontot bevárni, a meddig bizonyossá válik, miként a részvénytársaságnak már kielégítendő tartozása nincsen. Ezen időpont, miután feltehető, hogy a társaságnak oly tartozása is lehet, a melyről tudomása nincsen, csak a rendes elévülési idő lefolyása után következnék be, és igy más intézkedés hiányában szükséges volna, hogy a feloszlott társaság vagyona 30 évig együtt tartassák és a tényleges felosztás csak ezen idő után történhessék. A positiv törvények azonban belátván annak szükségességét, hogy a társaság vagyona ezen hosszú elévülési idő előtt is ténylegesen felosztassék, ezen szükségen különböző módon segiteni igyekeznek. így vannak egyes törvények, melyek szerint a hitelező igényei rövid idő alatt elévülnek1); mig más törvények megint megkövetelik, hogy a hitelezők követeléseik bizonyos idő alatt leendő érvényesítésére hirdetményileg felszólittassanak, és megengedik, hogy a vagyon ezen idő lefolyása után felosztassék. Ezen törvények, a melyekhez a mi keresk. törvényünk is tartozik, csak a részvényeseknek akarván azon kedvezményt nyújtani, hogy jutalékukhoz a rendes elévülési idő előtt is jussanak, a követelés elévülési idejét nem határozzák meg, annak elévülési idejéről intézkedni nem is akarnak, mert intézkedésök czélja csak a társaság vagyonának felosztását meglehetős rövid idő alatt lehetségessé tenni és a mellett, a mennyire lehetséges, a hitelezők érdekeit is megóvni. A hitelező követeléseinek elenyésztés e tekintetében tehát a magánjog szabályai mérvadók, és ekként az ismeretlen hitelező követelése ép ugy, mint az ismeretes hitelezőé, csak 30 év lefolyása után évül el, addig azonban követelése fenáll, akár bejelentette volna azt a kiszabott hat hó alatt,, akár nem; fenáll ezen hat hó lefolyása után csak ugy. mint annak előtte fenállott. A be nem jelentés által a hitelező csak azon veszélynek teszi ki magát, hogy időközben a társaság vagyona a részvényesek között felosztatik és ő később követelésének kielégítésére alapot nem talál; de ha talál, akkor nem látom annak okát, miért tartsuk még érvényesen fenálló követelését részben érvényesíthetőnek és részben megint fenállása daczára elenyészettnek. Azt mondja czikkiró ur — a törvény nem mondja —, a hitelező mulasztást követett el, mulasztásának következményeit tehát maga tartozik viselni. De ha a hitelező nem követett el mulasztást? Ha például külföldi hitelező létére nem volt alkalma a magyar hírlapokban közzétett hirdetésről tudomást szerezni? Vagy ha tudomást szerzett is és nem volt módjában ') Code de commerce art. 64. — Rev. Belg. Code de commerce liv. I. tit. IX. art. 127.