Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 15. szám - A budapesti ügyvédi kamara választmániának jelentése a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [2. r.]

— 123 1. A folyó ügyek közt ügyvéd-felvételi kérvény volt: 26, ügyvédjelölti pedig 30, a többi miniszteri rendelet, megkeresések stb. Ügyvéd-felvétel csak egy tagadtatott meg. így 1876. végéig 183 ügyvéd volt bejegyezve. Ezek közül 7 lemondás s 2 halálozás folytán kitörültetett. Pártfogó ügyvéd 16 rendeltetett ki. Öt ügyvéd könyve hitelesíttetett. Ügyvédjelölti felvétel 2 esetben utasíttatott el. Bejegyezve volt összesen: 79. Elköltözött 11, ügyvéddé felvétetett 8; joggyakorlatát félbeszakította 4. 2. Fegyelmi ügyeket illetőleg, 33ügyvéd ellen 54 esetben emeltetett panasz, — melyekből illetéktelenségből 23, s tényálladék hiányából 8 lett beszüntetve, 1 visszavonva. A tszékhez áttétetett 7, rendre utasíttatott 5, fegyelmi vizsgálat 4 esetben rendeltetett. Ügyvédjelöltek ellen 2 panasz adatott be. A kamara 5 közgyűlést, 25 választmányit, s 5 fegyelmit tartott. A kamara Összes bevétele volt: 3040 frt 58 kr.; ebben tagdijakból 1470 frt, felvételi dijakból 200 frt. A kiadás pedig tett 2631 frt 13 krt. A tényleges pénztári állapot az év végén 282 frt 29 krt mutatott fel. A mi a kamara szellemi munkálkodását illeti, arra nézve megjegyeztetik: hogy » valahányszor véleményadásra fölszólítva lettünk, véleményünket a fönforgó kérdésben őszintén és leplezetlenül előadtuk. így rtettük azt a telekkönyvi tjavaslattal szemben. Óhajtjuk, hogy fölszólalásunk kellő figyelemre méltattassék, mielőtt a törvényjavaslat a törvényhozásnak bemutattatni fog, és reméljük, hogy a mi és társkamaráink fölszólalásának figyelembevétele után beterjesztendett törvényjavaslat a törvényhozás által törvény erejére emeltetvén, az elmélet és gyakorlat követelményeinek egyaránt megfelelni fog*. »Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el sajnálatunkat kifejezni a fölött, hogy Nagyméltóságod a föntjelzett utat csak kivételkép követi és igen fontos esetekben — mint p. o. a gyámi törvényjavaslatnál — az ügyvédi kamarákat teljesen mellőzi*. »Távol legyen tőlünk, hogy mi az ügyvédi kamaráknak beavatkozási jogot vindikálnánk az igazságügyi törvények alkotására hivatott közegek eljárásába; de legbensőbb meggyőződésünk, hogy például az u. n. békebirósági törvényjavaslat, mely bennünket az igazságügyi reform terén ismét visszavet, a jelenlegi alapelvekkel nem kerül a törvényhozás színe elő, ha az véleményadás végett az ügyvédi kamaráknak kiadatott volna«. Ezután áttér a jelentés I. az ügyvédség — II. az igazságszolgáltatás terén tett tapasztalatok előadására. I. az ügyvédséget illetőleg igy nyilatkozik. Mult évi jelentésünkben kérdésül állítottuk föl: vajon a kamarai intézmény elő fogja-e segíteni azügyvédiállás fontos hi vatását? E kérdésre most már biztossággal, fájdalom azonban »nem«-mel feleibetünk. Mert az intézmény az 1874. 34. t.-cz. rendeletein alapulván, míg ezen törvénynek hiányai kijavítva, helytelen intézkedései megváltoztatva nem lesznek : az ügyvédség önállósága s igy a törvényhozásnak czélja elérve nem lesz. Tavai csak egy év lévén még hátunk megett a tapasztalatok terén: nem láttuk czélszerünek és megérettnek a fölszólalást; most azonban már 2 évi tapasztalat s abból vont tanúságok állván előttünk, azok alapján kényszerítve érezzük magunkat immár föllépni és más társkamaráknak már mult évben fölterjesztett s indokolt kérelméhez részünkről is hozzájárulni. Kérelmünk és indítványunk egyszerűen abban áll: méltóztassék a hivat olt törvény 48., 58. és 66. §§-nak novelláris uton leendő megváltoztatását a törvényhozásnál kegyesen kieszközölni. Indokaink következők: Már a törvény 44. §-nak intézkedése is, mely szerint az ügyvéd köteles a megbízást bármikor, a fölmondó félnek okiratait 8 az egész pört pedig visszaadni akkor is, ha dijai s költségei kifizetve nicsenek, sérelmesnek tűnik fel, ha meggondoljuk, hogy az ügyvéd dolgozik s kénytelen gyakran dolgozni előleg nélkül is ; az ő fáradsága s kiadásai tehát készpénzt képviselnek, mit a félnek ügyeibe beruház, mig viszont a fél okmányokat hagy nála zálogul vissza; ennélfogva őt ezekre méltán megtartási jog illethetné. Mily sérelmes azonban a 48. §-nak azon rendelkezése, mely az ügyvéd által behajtott pénzt is egészben a félnek kiadatni határozza, a nélkül hogy megítélt dijai- s kiadásaira nézve is magát kielégitni joga volna. E tekintetben a törvény az ügyvéd előnyére semmi dispositiót sem tartalmazván, teljesen a fél önkényének van kitéve, s ha ennek magát alá nem veti, ám pereljen saját ügyfele ellen. Minő lealázó helyzet! ) Ha már a törvényhozás a volt törvényjavaslatnak 35. §-ában ez esetre foglalt megtartási jogot törvénybe nem igtatta, legalább annyit engedett volna meg, hogy az ügyvéd a megfelelő öszszeget a per bevégzéséig bírói kezekbe tehesse le; ámbár ha a megtartási jog egyáltalán valahol gyakorolható, a legtöbb joggal volna az alkalmazandó az ügyvéd által behajtott pénzekre, melyek közt csaknem mindig saját fillérei is foglaltatnak. E helyett azonban mit ad a törvény ? Az 58. §. szerint csak azt engedi meg az ügyvédnek, hogy kikötött jutalomdíj vagy költségjegyzéke iránt keresetet indítson a fél ellen, és pedig nem sommás uton, hanem az illető perbíróságok előtt. Innen származnak azután a kölcsönös elkeseredés és elégedetlenség az ügyvéd és a fél közt, s innen veszi legtöbb fegyelmi panasz eredetét — a pénz visszatartása miatt az ügyvédek ellen. Találólag és helyesen érinti e bajokat és törvényes hiányokat — hogy egyebeket mellőzzünk — a budapesti kamarának rcult évi jelentése, mondván, hogy »a törvény ezen szakaszai az ügyvédi kar iránti bizalmatlanság nyomásai alatt keletkeztek. Mig ugyanis a 48. §. értelmében az ügyvéd teljesen tartozik a behajtott pénzt ügyfelének kiadni, készkiadásai és munkadijai levonása nélkül, s igy vagyontalan felek irányában a törvény által meggátoltatik jogos illetményeinek élvezetében: addig másrészt az 58. §. az ügyvéd fáradozásainak gyümölcsét a bíróságok tetszése által érlelleti meg, az ügyvéd költségei ós munkadijainak megállapítását a bírák kedvezőbb vagy közönyösebb hangulatától tévén függővé; eszerint a törvény az ügyvéd önállóságát ép ott semmisiti meg, hol az emberi természet gyarlóságánál fogva legnehezebb a függetlenséget megőrizni, sőt mi több: a költségek érvényesítését oly útra tereli, mely az ügyvédnek hosszú munka és tetemes költekezés után irott mulasztnál többet nem biztosit« ! Ha már a költségek birói megállapítása mellőzhetőnek nem látszott — bár a kamarai választmányok ez iránybani följogositása alig ütközhetett nagyobb nehézségbe, mint ütközött annak a fegyelmi hatalommal történt felruházása —, a prdt. 93. §. k) pontjának mellőzése legkevésbbé volt indokolt akkor, midőn e pontnak évek során át alkalmazása annak káros hatását legtávolabbról sem igazolta; azonban az 1874. 34. t.-cz. 58. §. illetőségi szabályzata már eddig is czélszerütlennek és méltatlannak bizonyult. Meggyőződésünk szerint visszaállítandó volna tehát a törvényjavaslatnak 35. §-a az ügyvédet illető megtartási joggal; vagy a sérelmes 18. §. legalább akként lenne módosítandó, hogy az ügyvéd azon összeget, melyre költségei és munkadijai rúgnak, elsőbbsége fentartásával, birói kézbe tehesse le, s csak a felesleget legyen köteles a félnek kiadni, követelése végmegállapitásáig. Továbbá az 58. §. akként lenne megváltoztatandó, hogy a fél és ügyvéd közt a jutalomdíj és költségek iránt fölmerült vitakérdések fölött első sorban az ügyvédi kamarák választmányai Ítéljenek, felebbezések esetén pedig a kir. Curia; vagy legalább az ily peres ügyek érvényesítése sommás szóbeli uton engedtessék meg a prdt. 93. §-nak k) pontja értelmében annál inkább, mert vannak szakbiróságok, mint a bünfenyitő-, telek- és csődbíróságok, melyek nem illetékesek a perköltségek fölött marasztaló ítélet hozatalára; másrészt ha különböző bíróságok előtt lefolyt perekben fölmerült költségek iránt indit az ügyvéd díjjegyzék alapján keresetet, alperes sokkal kevesebb költséggel terheltetik, ha minden ügyre nézve ugyanegy kereset ellene sommás szóbeli uton érvényesíttetik, mintha minden ügyben külön-külön a perbíróságok előtt 5—10 frt végett tartoznék keresettel föllépni. Áttérve ezután az ügyvédség terén szerzett fegyelmi tapasztalatokra, itt különösen a törvény 66. §-nak homályos rendeletei tűnnek fel. Ezen §. ugyanis az iratok és pénz-visszatartás fegyelmi vétségeiről szólván, majd a törvényszéket, majd a kamarát jelenti ki illetékesnek. E miatt igen gyakran ezen hatóságok kölcsönösen egymásnak küldik vissza a panaszokat elbánás végett s az iratok sok idővesztéssel czél nélkül vándorolnak. Ehhez járul az is, hogy nincs meghatározva, vajon a törvényszék polgári avagy bünfenyitő osztálya illetékes-e ? A fenyítő illetékességet következtethetni azon rendelkezésből, hogy a törvényszék a per folyamában vizsgálatot is rendelhet el az ügyvéd ellen; ha pedig a polgári törvényszék az illetékes: vajon a fegyelmi panasz mindjárt keresztlevél alakjában érvényesítendő és a pertári szabályok szerint kezelendő-e vagy sem ? Mindezek kétség tárgyai. Alázatos nézetünk szerint tehát ezen §-nak a fegyelmi eljárást akadályozó rendelkezései szintén szabatositandók s az ügyvédi kamarák fegyelmi hatalmának bízvást átengedendők volnának. (Folytatása következik.) Értesítés. A budapesti ügyvédi kamara f. h ó 16-án d. u. 4 órakor a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában saját helyiségeiben folytatólagos közgyűlést tart. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Balogh Sámuel (lakik Budapesten, hatvani-utcza 5. FZ.) és Sckmidt József (lakik Budapesten, kerepesi-ut 25. sz ) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. Mihelfy Adolf budapesti ügyvéd és kamarai tag Nagyváradra történt elköltözése folytán fenti lajstromból kitörültetett. A pozsonyi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Szentiványi Pál nyitrai ügyvéd elhalálozván, az ügyvédi lajstromból kitörültetett, a halaszthatlan teendők teljesítésére pedig Bokros János nyitrai ügyvéd gondnokul kirendeltetett. A debreczeni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Imre Gábor debreczeni ügyvéd elhalálozván, neve a kamara lajstromából kitörültetett s irodája részére Poós Gyula debreczeni lakos ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. A szegedi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Ónodi Szabó Géza és Török Sándor szentesi, továbbá Jeney Lajos h.-m.-vásárhelyi ügyvédek, a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. A szombathelyi ügyvédi kamara részéről ezennel közzé tétetik, hogy Horváth György muraszombati lakos ügyvéd, ezen kamaránál vezetett ügyvédek lajstromába folytatólag felvétetett. A nagyváradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Detrsch Endre b.-szt.-mártoni és Mile Mihály tasnádi lakos ügyvédek, a kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvétettek. A nagyváradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Vincze Albert zilahi, és Keresztury Ferencz m.-keresztesi lakos ügyvédek, önkénytes lemondásuk folytán, a kamara ügyvédi lajstromából kitörültettek ; ellenben Veverán József szilágy-somlyói lakos ügyvéd, abba folytatólag felvétetett. Az aradi ügyvédi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Bakay Gyula orosházi ügyvéd ellen bünfenyitő uton hozott vád alá helyezési határozat a budapesti kir. itélő-tábla által 979|877. sz. a. kiadott végzés által a további bűnvádi eljárás beszüntetése mellett megváltoztatván, az aradi ügyvédi kamara által 763(876. sz. a. hozott és az ügyvédség gyakorlatátóli felfüggesztést kimondó végzés hatályon kívül helyezése mellett, a 2811877. sz. a. hozott végzéssel az ügyvédség gyakorlatába visszahelyeztetett. Különfélék. — A jogászkör a beállott tavaszi idő folytán, mely kevésbbé alkalmas az ülésezésre, felfüggesztette működését az őszig. Még csak egy összejövetel lesz (f. h. 12-én), melyen a bucsulakoma fog tartatni. — Nem lesz érdektelen az egyes szakmák szerint összeállítani az előadások lajstromát, melyek a tél folyamában tartattak. Az anyagi magánjogból. 1. Dr. D e 11' A d a m i Kezső : A kötbérről. 2. » » » » Sághy Gyulai kötelmi jogáról. 3. Kiss Gábor: A kezességről.