Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 15. szám - A budapesti ügyvédi kamara véleményadása a telekkönyvi rendtartás javaslata fölött 2. [r.]

HeteaiK evioiyam. 15. szárr\« Budapest, 1877. április 12. Megjelen minden csütörtökön ; a „magyar jogászgyüles- tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók • kiadóhivatalhoz intézeadík. THEMIS Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bénneLtet szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az .Igazságügyi rendeletek fira" és a „Döntvények gyűjteménye-' czimű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre- » forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmenteien, vidékrí! legczélszerúbben póstautalvány útján küldendők, Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Kjilön mellékletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „igazságügyi rendeletek tára," Felelős szerkesztő: JDx. Fa<3rer Xjászló. Kiadó: az „.^tlien.aieTa.xa" részvénytársaság. TAKTALOM: A budapesti ügyvédi kamara véleményadása a telekkönyvi rendtartás javaslata fölött. Dr. Dell' Adami Kezső budapesti ügyvédtől. — A részvényes kártérítési jogáról. Dr. Wittmann Mór budapesti ügyvédtől. — Igazságügyi levelek. (A társulás a magyar jogászok közt). — Szemle. (A büntető-törvénykönyv javaslata a jogügyi bizottságban). — Tárcza. (Levelek a >Magyar Themis* szerkesztőjéhez. Válasz a »Pester Lloyd« tárczairójának). — A német polgári törvénvkönyv javaslatának kidolgozása. — A budapesti ügyvédi kamara választmányának jelentése a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. (Vége). — Az ügyvédi kamarákból. (A szegedi ügyvédi kamara 1876. évi jelentése). — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyc-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : »Az uzsora-törvény, a megfelelő anyaggyüjteménynyeU. / A budapesti ügyvédi kamara véle( ményadása a telekkönyvi rendtartás javaslata fölött. V ii. Az általunk kifejtett általános szempontok eléggé indokolják azon nagy fontosságot, melyet az ügyvédi kamarák véleményezési és kezdeményezési joga gyakorlásának tulajdonítunk. Ezen szempontokból kiindulva, a fővárosi kamara véleményének javaslatát, melyet az igazságügyi minisztérium felhívása folytán a választmány a telekkönyvi rendtartás tárgyában kidolgozott és a közgyűlés elé terjesztett, elfogadhatónak nem tartottuk, mert azon alakban, melyben a közgyűlés elé került, az elérendő fontos czélnak nézetünk szerint meg nem felelt. A fővárosi kamara kiválóan hivatva volt első fellépésekor e téren példát adni s véleményének lehetőleg befolyást biztosítani. Erre fő-kellék az őszinteség és határozottság, a tiszta tárgyilagosság, a személyes tekintetek mellőzése. Bárki lett legyen a törvényjavaslat szerzője, irányában való kíméletből nem volt szabad kímélni a javaslatot, mely fölött a szakkörök egyhangúlag pálczát törtek. E törvényjavaslat hibáit felsorolni, midőn abban mást mint hibát találni alig lehet, a helytelen czimtől és beosztástól kezdve az elvi ellenmondásokig, melyeket naiv indokolása nem sejt, e helyütt annál kevésbbé lehet feladatunk, mert az époly felesleges mint hálátlan munka volna. A szerkezet pongyolasága páratlan; az értelem sokszor zavaros, néha teljesen hiányzik; még az 1871. július 25-én kelt s alapul vett osztrák telekkönyvi törvényből átvett helyeken is a forditó indokolatlan kihagyások és változtatások által rendszerint rontott, nem tudjuk öntudatlanul vagy az eredetiség s hazai viszonyainkhoz való alkalmazás iránti tekintetből-e; a jogásziatlan, a gyakorlatban veszélyes következésü szövegezés és a codifikationális ecclecticismus leghelytelenebb módja egyesülnek benne azon eredmény létesítésére, hogy mind sokszor hangoztatott gyakorlati bajok orvoslásáras felmerült kételyek szétoszlatására, mind következetes és összhangzatos, tovább fejleszthető elméleti rendszer létesítésére a priori képtelenné tegyék. Az alkotási processus átlátszó s könynyen reconstruálható. Szerző előtt eddigi telekkönyvi rendtartásunk, az osztrák és a porosz telekkönyvi törvény feküdtek; ezekből irigylendő lelki nyugalommal felváltva szedett ki intézkedéseket, a porosz törvényből igaz csak ritka füszerezésül, de annál ízletesebb ellenmondásban a többiekkel. A fordítás emlékeztet azon deákokéra, kik jobb tanulók feladatait leirják, de, hogy a tanár észre ne vegye, egy pár erős hibát saját compositiójukból közbeszórnak, mely azután eljárásukat elárulja. Az eltérés eddigi koszorús codifíkátoraink eljárásától, kik egyetlen egy idegen törvényt teljesen leforditottak és legfölebb egy-két »hazai viszonyaink« érdekében tett kihagyás által hoztak létre egy-két praktikus monstruositást, fölötte megboszulta magát. Képzelhető ugyan a >fokozatos haladásé érdekében ecclectikus receptió, de ennek első feltétele az, hogy az ekkép recipiáló codifikátor az illető törvények elveit s folyományaikat teljesen ismerje s uralja, és az ellenkezések kiegyenlítésével, azokat közvetitŐ > szerves egészbe« egybefoglalni tudja. A mozaikmunka oly neme azonban, hol egységes képnek mint czélnak eszméje nem lebeg a művész előtt, hol az egyes egymás mellé helyezett darabok alakra, szinre és anyagra nincsenek összhangban, csak oly terméketlen játék marad, mintha egy mathematikus azon törné a fejét, hogyan lehet egy törvényhozót 12 köpenyeggel sokszorozni. A javaslat egyetlen előnye a támadási per határidejének röviditése a jóhiszemű harmadik szerző ellenében azon esetben, midőn a jogaiban sértett fél a sérelmes bejegyzésről »a vonatkozó végzés kézbesítése által« értesült. Fölösleges kiemelni, hogy az értesülés más nemének kizárása önmagában nincs indokolva s hogy különben is az osztrák törvény ezen intézkedése, mely a dilemma gordiusi csomóját kettévágja, elvi ratió nélkül és tisztán gyakorlati irányban, tehát sem következetesen sem helyesen, annál kevésbbé lett volna utánzandó, mert törvénykezési viszonyaink között a személyes kézbesítés bizonyításának terhe, mely végre mégis a támadottra háromlik, legtöbb esetben illusoriussá fogná tenni a támadási határidő leszállítását és tettleg ennélfogva a telekkönyv ezentúl sem leendene sokkal biztosabb alap a jogszerzésre, mint eddig. A perhorrescált államfelelősség helyett garantiát keres a javaslat egyik eredeti intézkedése az okirati aláírások hitelesítőinek felelősségében. E szakasz (38. §.), valamint egyéb eredeti intézkedések (p. o. a 19. 29. 30. 40. 76. stb. §§-ban) a javaslatnak époly gyöngyei, mint a fordítási hibák (p. o. 17. §. b) »törlés« : megszűnés helyett, hol a forditó az osztrák törvény szavát (8. §. 2.) >erlöschung« löschung-nak vette; 25. §. b) jogi következmények » biztosítása« megalapítása helyett, az osztrák törvény (20. §. b) »begründung« kifejezésének fordításában stb.) és az ellenmondások (p. o. 44. s 52. §§. között, a 40. §. és az egész rendszer között, stb.). E javaslat már a tehetetlen conceptióban halott volt s annak véleményes >holttá nyilvánítása« valóban felesleges munka. Felfogásunk szerint ily javaslattal szemben, melyet a kormány már maga is köztudomás szerint elejtett, mely nem is alkalmas törvényhozási szempontból való tárgyalásra, a kamara a részletes véleményezést bátran mellőzhette volna. Nagyon röviden lett volna indokolható oly vélemény, mely szerint e javaslat egyáltalán elvetendőnek jelöltetett volna ki. Az ily elintézés kényelmességi indokai iránti gyanú meggá.tlására az ügyvédi kamara kiküldhetett volna bizottságot a végből, hogy alaposan indokolt véleményt szerkeszszen a telekkönyvi jog és eljárás reformjának tárgyában, e reform alapelveit jelölje ki vagy egész törvényjavaslatot is készítsen. Minél nagyobb anyagi és szellemi teherrel jár ily munka, annál több érdemet szerezhetnek, kik azt önzetlenül, lelkesedve a czélért hazafíasságból végzik. A kamara választmánya azonban nemcsak a részletes véleményadást tartotta kötelességének, midőu a kormány először kegyeskedett e javaslatot a kamaráknak véleményadás végett megküldeni, hanem