Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 15. szám - A végrehajtási eljárás és a p. t. r. módosítását tárgyazó törvényjavaslat 5. [r.]

— 117 — táridő után hal meg, a szóbeli végrendelet csak akkor érvényes, ha az, a ki a végrendeletből jogokat érvényesíteni kiván, beigazolja, miként a három havi határidőtől az elhalálozás bekövetkezéséig az örökhagyó oly állapotban volt, hogy ujabb végrendeletet nem tehetett. 16. §. Ha a szóbelileg nyilvánított végrendelet tartalma később irásba foglaltatik s az írott magánvégrendeletekre előirt alakszerűséggel elláttatik, akkor az ekként irásba foglalt végrendelkezés uj végrendeletnek tekintendő s ennek érvényessége az írásbeli magán-végrendeletekre megállapított szabályok szerint ítélendő meg. 17. §. Ha az örökhagyó által irásba foglalás végett kinyilvánitott végakarat irásba foglalva nem lett, vagy az irásba foglalás be nem fejeztetett avagy az Írásbeli magánvégrendeletekre előszabott alakszerűségek meg nem tartattak : akkor az ily módon kinyilvánitott végakarat szóbeli végrendelkezésnek csak azon esetben tekinthető, ha a szóbeli magánvégrendeletek alakszerűségei megtartattak és a végrendelkező határozottan kinyilatkoztatta, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. 18. §. Ezen fejezet intézkedései a szóbeli magánfiókvégrendeletekre is alkalmazandók. IH. FEJEZET. A köz-végrendeletekről s a közjegyzőnél letéteményezett Írásbeli magán-végrendeletekről. 19. §. Közvégrendeletet közjegyző előtt az 1874-ik évi XXXV. törvényczikk 82—87-ik §-aiban előirt módon lehet tenni. Némák és siketnémák, még ha írni és olvasni tudnak is, csak közvégrendeletet tehetnek. 20. §. írásbeli magán-végrendeletnek a közjegyzőnél való letétele az 1874. évi XXXV. törvényczik 106 §. értelmében történik. 21. §. A végrendelkező által önkezűleg irott és aláirott végrendelet tanuk alkalmazása nélkül is, az idegen kézzel irott, de a végrendelkező által önkezűleg aláirott végrendelet, ha azt a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében irta alá vagy ismerte be általa Írottnak és az okmányt mindkét tanú sajátkezüleg ellőttemezte, érvényes akkor ha, a végrendelkező által a közjegyzőnek megőrzés végett személyesen adatik át s ha ez alkalommal a végrendelkező a közjegyző előtt kinyilvánítja, hogy ezen okirat az ő végrendeletét tartalmazza. 22. §. Az előbbi szakasz esetében a végrendelkező személyazonosságának igazolására és a letett végrendelet megőrzésére és visszaadására nézve az 1874. évi XXXV. törvényczikk rendelkezései tartandók meg. Az ily módon letett végrendelet borítékba zárva, a közjegyző pecsétjével hivatalosan és akként pecsételendő le, hogy a pecsét feltörése nélkül a boríték felbontható ne legyen. E mellett a végrendeleten és a borítékon keresztül húzott zsinórral a végrendelet a jegyzőkönyvhöz fűzendő s a zsinór ugy a jegyzőkönyvhöz, mint a végrendelet boritékához a hivatalos pecséttel, s ha a végrendelkező kívánja, az ő pecsétjével is hozzápecsételendő. A közjegyző tartozik a végrendeletet letevőt a letételkor figyelmeztetni arra, hogy a letett végrendelet csak akkor érvényes, ha a21.§-ban előirt alakszerűségekkel ellátva van és hogy a figyelmeztetés megtörtént, az a felveendő és a fél által alá irandó jegyzőkönyvben megemlítendő. 23. §. A 20. és 21 §-ok értelmében letéteményezett magám-végrendelet, ha egyébként az Írásbeli magán-végrendelet kellékeivel nem bir, még ha korábbi kelettel ellátva van is, csak a letétel időpontjától válik érvényessé és hatályát veszti, ha a közjegyzőtől visszavétetett. 24. §. Ezen fejezet intézkedései a közfiókvégrendeletekre és a közjegyzőkhöz letett magánfiókvégrendeletekre is alkalmazandók. IV. FEJEZET. A kedvezményezett végrendeletekről. 25 §. Kórvész vagy más életveszélyes, egyszersmind ragályos avagy rohamos (rapid) lefolyású járványok alkalmával azon helység lakosai, melynek területén a kórvész vagy járvány uralkodik, ugy szintén az átutazásuk alkalmával ott megbetegedett egyének, kedvezményezett végrendeletet tehetnek. 26. §. Háború alkalmával azon időponttól kezdve, midőn a csapatok hadi lábra állíttattak, a véderőnek ezen csapatokhoz osztott tagjai, továbbá mindazok, a kik a iharcztéren vagy az ostromzár alá vett helyen, avagy a helyektől egy mértföldnél nem nagyobb távolságban tartózkodnak, szintén jogosítva vannak kedvezményezett végrendeletet tenni. 27. §. Kedvezményezett írásbeli végrendeletnél az 1. §. a) pontja esetében egy irni és olvasni tudó tanúnak, a b) pont esetében két tanúnak, a c) pont esetében pedig három tanúnak jelenléte szükséges és elég, ha a tanuk közül irni és olvasni csak egy tud is. Kedvezményezett szóbeli végrendeletnél három tanú jelenléte elég. — Mindezen esetben, a kik 14-ik életévöket betöltötték, ha különben a 2. §. szerint kizárva nincsenek, tanukul alkalmazhatók s ragályos betegség esetében a tanuk együttes jelenléte nem szükséges. 28. §. A fegyveres erőnek az ütközetben résztvevő tagjai az ütközet folyama alatt, továbbá azok, a kik az ütközetben megsebesítettek, mind az ideig, mig korházba nem szállíttatnak, két tanú előtt is tehetnek szóbeli végrendeletet. 29. §. A 25—28 §. értelmében készített kedvezményezett végrendelet azon időtől számítva, melyben a kedvezményezett végrendelkezésnek alapjául szolgáló kivételes helyzet megszűnt, — három hónap alatt érvényét veszti. 30. §. Azon végintézkedések, melyek által a végrendelkező a törvényes örökösödési rend fenntartása mellett csupán a törvényes örökösök közötti osztály módozatait állapítja meg, érvényes ha: a) végrendelkező által Íratott és aláíratott; b) ha a végrendelkező által önkezűleg aláíratott és az 5. §-nak megfelelően egy irni tudó tanú által előttemeztetett; c) ha az irni és olvasni nem tudó végrendelkező által a 6-ik §. értelmében két tanú előtt tétetett, kiknek egyike irni és olvasni tud; d) ha a 13. §. értelmében két tanú előtt szóbelileg nyilvánitatott ki. Ily végrendelet esetében mindenik örökös az osztályrészül neki hagyott vagyonokat örökrészébe teljes értékben elfogadni s a netaláni értéktöbbletet a többi örökösöknek készpénzben megtéríteni köteles. 31. §. Az előbbi szakaszban foglalt alakszerű végintézkedés akkor is érvényes, ha a törvényes örökösödési rend fenntartása mellett jótékony czélokra továbbá a végrendelkező rokonai vagy cselédsége javára a hagyaték tiszta értékének egy tizedrészét felül nem halandó hagyományozásokat tartalmaz. Ha az ily kedvezményezett végrendeletbe tett hagyományozások összege a hagyatéki tiszta érték egy tizedrészét felülmúlja, a mennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, aránylagos levonásnak leend helye. V. FEJEZET. Az öröklési szerződések éz halálesetrei ajándékozásokról. 32. §. Öröklési szerződések és halálesetrei ajándékozások csak azon esetben érvényesek, ha a jelen törvényben az írásbeli magán végrendelet, a közvégrendelet vagy a közjegyzőkhöz letéteményezett írásbeli magán-végrendeletre előirt alakszerűségekkel készíttetnek. A 12. §. azon rendelkezése, mely szerint egy okmányba több végintézkedés nem foglalható össze, öröklési szerződésekre nem alkalmazandó. VI. FEJEZET. Átmeneti intézkedések. 33. §. Jelen törvény az 1875-ik évi hó 1-ső napján lép hatályba. Ezen határidő után készített végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetrei ajándékozásoknál jelen törvény szabályai alkalmazandók. 34. §. A fentebbi szakaszban megállapított hatályba lépési határidő előtt tett végrendeletek és a viszszavonhatlanság kölcsönös kikötése nélkül létrejött halálesetrei ajándékozások, ha ezen törvényben megállapított alakszerűségekkel nem bírnának, csak azon esetben érvényesek, ha a végrendelkező vagy halálesetre ajándékozó a jelen törvény hatályba léptétől számított egy év alatt halt el. 35. §. Az ezen törvény hatályba lépte előtt készült örökösödési szerződéseknek, valamint a visszavonhatlanság kölcsönös kikötése mellett létrejött halálesetrei ajándékozásoknak alakszerüségi kellékei akkor is a keletkezésük idejében érvényes jogszabályok szerint itélendők meg, ha az örökhagyó a jelen törvény hatályba léptét követő egy év után halt el. 36. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. Budapest, 1875. január 14-én. Dr. Pauler Tivadar s. k. Törvényjavaslat az első fokú bíróságok ujabb szervezéséről. 1. §. Az első fokú kir. törvényszéknek az 1871. XXXII. t. cz. 1. §-ában és 1873. XXVD. t. cz. 15. §-ában megállapított száma 64-re szállítható le. Ezen törvényszékek székhelyeit és területét ideiglenesen a minisztérium, az első fokú bíróságnál alkalmazandó birák és bírósági hivatalnokok létszámát pedig az igazságügyminiszter állapítja meg. 2. §. Az 1. §-ban meghatározott leszállítás által beállott uj szervezés folytán az összes első fokú bíróságoknál alkalmazott bírákra és a kir. ügyészség tagjaira nézve hatályba lépnek mindazon törvények, melyek szerint azok, akaratukon kivül is, nyugdíjazhatok, vagy áthelyezhetők. 3. §. A nyugdíjazást vagy áthelyezést, az erre nézve megállapított eljárás mellőzésével, ő Felsége felelős igazságügyminisztere által rendeli el, a ki e tekintetben nincs a megszüntetendő bíróságoknál alkalmazott bírákhoz kötve. Az uj szervezés indokából mindazonáltal nem nyugdíjaztathatik több bíró, mint a mennyi a törvényszékek számának leszállítása következtében feleslegessé válik. Az 1871. IX. t. cz. 2. §-nak azon rendelkezése, mely szerint az áthelyezett biró fizetése le nem szállítható, a jelen törvény következtében szükségessé válandó áthelyezések eseteiben sem szenved változást. 4. §. Az 1869. IV. t. cz. 10. §-ának, továbbá az 1871. IX. t. cz.-nek a birák áthelyezhetésére vonatkozó rendelkezései az első fokú bíróságoknál alkalmazott bírákat illetőleg, és az uj szervezés teljes befejezésével üjból hatályba lépnek, az új szervezés pedig a jelen törvény életbeléptetésétől számított 3 év alatt befejezendő. Ezen idő elteltét követő 3 hó alatt köteles az igazságügyminiszter valamenynyi első fokú bíróság működéséről statistikai adatokat a törvényhozás élé terjeszteni; — a bíróságok székhelyének s területének, valamint mindegyik bíróságnál alkalmazandó bírói tagok létszámának végleges megállapítása külön törvény által fog eszközöltetni.