Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 10. szám - Az osztrák egyetemek viszonyai - A fegyenczek megjavithatásának akadályai

— 58 — Szemle. Az osztrák egyetemek viszonyai. Budapest, márcz. 9. Az osztrák minisztérium no. é. nov. 6-án jeleatést tett ő Felségének az osztrák egyetetemek állapotáról. Ezen jelentés, mely a napokban közzé tétetett, annyira érdekes, hogy Dem mulaszthatjuk el annak néhány pontját e helyen kiemelni. Az u'.óbbi évek alatt — mondja a jelentés — íz osztrák egyetemek viszonyai félreismerhetlenü! nagyon roszabbultak, elannyira, hogy a közoktatási minisztérium erélyes intézkedések megtételével tovább nem késhetik. Egyik főoka ezen jelenségnek a jeles tanárok hiánya. Nem lehet tagadni, hogy ezen baj nem szorítkozik egyedül Ausztriára , még Németországban is, hol a tudományosság a legmagasabb fokon áll és hol még ezen század közepén is túltermelés volt észlelhető az egyetemi tanárok tekintetében, ez az ujabb időben egészen eltűnt. Ennek oka kétségtelenül különösen a jelen kor materiális irányában keresendő. Ausztriában a tanárok hiánya már annyira megy, hogy minden erőlködése daczára sem képes a kormány még azon tanszékeket is betölteni, melyek 25 év előtt, az osztrák egyetemek ujjá szervezésekor, rendszeresitt ettek. Ha valamely állomás megüresedik, csak a legritkább esetben van két vagy több egyén közt választás; többnyire alig találkozik egy egyén is, aki elég képességgel bir az állomás betöltésére. De nemcsak a kor iránya okozza a tanerők ezen hiányát, hanem egyszersmind azon körülmény, hogy utóbbi i^ben az osztrák egyetemeknek épen legkitűnőbb t anárai hagyták el tanszékeiket; éB pedig a jogi facultásnál a következő első rendű erők: Scháffle, Habietinek, Uüger, Glaser, Ihering, Philipps,' Merkel, Arndts,Brnnner, Schulte és Geyer; az újabb nemzedék pedig nem volt képes az előbbi helyét betölteni. A rendszeresített 71 tanszék közül jelenleg csak 50 van betöltve, és különösen Bécsben a rendes tanszékeknek csaknem 1/3-a üresen áll. Az újabb nemzedéknél különösen azért is mutatkozik hiány új tanerőkben, mivel a jogi facultáson a legújabb időkig teljesen hiányzott 'a tanár és a hallgató közötti közelebbi összeköttetés. A hallgatók a recipiált tananyagot nem voltak képesek sikeresen feldolgozni és nem részesültek útmutatásban a tudományos munkásság kifejtésére. A tanár megelégedett az előadással, a hallgató a meghaWgatással, és igy ritkán volt az eredmény nagyobb, mint ami egy jó vizsgától kívántatik. Hiányzott ezenkívül azon híd is, amely a tanári pályára kés/ülőt átvezesse a kezdet nehézségein. E hidat jelenleg a dijazatlan magántanári állás képezi, Azonban nem lehetséges mindenkire nézve, hogy akkor, midőn az általa mivelt tudományban a legnagyobb megerőltetéseket kell tennie, egyszersmind a megél; ctás mindennapi küzdelmeinek is alávesse mapát. A legtöbb ifjak előbb valamely gyakorlati pályára adják magukat és a későbbi időre halasztják a tanári kiképeztetést. Ez azonban rendesen oda vezet, hogy a terv egészen feladatik. — Az osztrák kormány ennek alapján ason javaslatot tette ő felségének, hogy engedtessék meg az 1875. évi költségvetésbe 40,000 frt. felvétele magántanárok díjazására. A fegyenczek megjavithatásának akadályai. Még ma is sokan félnek attól, hogy a szabadság-büntetéseknek a humanitás elvei s követelményeinek megfelülő javiió rendszer szerinti alkalmazása s végrehajtása által a büntetés elveszti büntető jellegét, s a társadalom kárára inkább a fegyenczek elkényezaz üzletvezetésben talált-e hiányokat vagy alaptalanoknak mutatkoztak-e a felmerült aggályok. Ezen eredmény a netán szükségesnek mutatkozó további eljárásra idejekorán alapul fog szolgálhatni, de nem fog lehetőséget nyújtani a társaság üzleti állásának kilesésére és jogtalan felhasználására. (L. erről bővebben a keresk. t. j. jegyzőkönyveit. 176. 1.) tetésére vezet. Ezen aggodalom azonban a börtönügyi tudomány jelen állása s a gyakorlati élet jelenségei s példái alapján elenyésztethetőnek látszik. Mert mindazon helyeken és esetekben, a hol és melyekben a javítást czélzó humánus eljárás és bánásmód eddigelé nem mutatott fel kielégítő sikert, annak nem a humán elvek az okai, hanem azoknak czélBzerütlen s tapintatlan modorban való alkalmazása. A fegyenczben ugyanis nem ceak a fegyencz, s nem csakis az egyén különkülön, hanem a kettő együttesen tekintendő, még pedig tekintettel az egyénnek a társadalomhoz való viszonyára. Arra nézve, hogy egy romlott erkölcsű ember megjavíttassák, első sorban múlhatatlanul szükséges azon ember egyéniségének lehető teljes ösmerete ; kinek jó és rosz tulajdonságai egybevetése, illetőleg megfontolása alapján kell alkalmazni a bánásmódot és eszközöket a rosz tulajdonságok elhagyatására 8 egyszersmind a jók elsajátítására. Ezen irányban lehetséges a fegyenczeknek az u. D. egyénítés (Individualisirung) utján való javítása. Miből következtethetőleg az olyan büntetési rendszer, mely szerint a fegyenczekkel való elbánás nem az egyéniség (Individuum) minősége körülményeihez alkalmaztatik, javító hatást eredményezni egyáltalában nem képes. A javításra nézve ugyanis nem elégséges a büntetésnek, mint csakis megtorlásnak végrehajtása 8 azzal kapcsolatban a mintegy katonai szigora fegyelemnek fenntartása 8 a büntetés alatt levőknek folytonos függő félelemben való tartása, mert csakis ezek által inkább a zárkózottság, képmutatás s bosszúérzet fejlesztetik; mig ha mindezeknek a fegyencz egyéniségéhez találóan való alkalmazása mellett a fegyencz erkölcsi érzületének megfelelő lélektani momentumok- és igazságokon nyugvó szabályok is alkalmaztatnak, hasonlithatlanul jobb az eredmény. Bárminő rendszer legyen meghonosítva egy fegyintézetben, ha abban a fegyenczeknek csakis parancsszóra kell felkelni, imádkozni, dolgovni, étkezni, járkálni, feküdni stb. a fegyelmi büntetéstől való félelem fogja ugyan őket a rend megtartására s némi tevékenység kifejtésére ösztönözni, de nem gyarapodik bennük a javulás által igényelt önállóság s a munkás, rendes élet iránt annak belbecse véget'.i valódi belső vonzalom. Fődolog tehát a javítást czélzó szabadságbüntetések végrehajtásánál a büntetendő egyéniségét minden tulajdonságaival együttesen az elbánás alapjául s irányául venni, s a bánásmodort minden tekintetben lehetőleg ahhoz dkalinazui. A mint tudva van, a bűnözők legnagyobb része az ép, erőteljes s különben munkaképes egyénekből kerül ki; a kik, ha javítás utján meg nem mentetnek a társadalomnak, azokban a társadalom felszámithatatlan károkat szenved, mert azokban olyan munkaerők vesznek el és semmisülnek meg, melyeknek igénybevételére s hasznosítására ugy egyéni, mint általános társadalmi szempontból az államnak minden körülmények között és több tekintetben nagy szüksége van. A javításra fordított költségek és erő tehát eredményeikben magánafc az azokat kiszolgáltató körnek, vagyis magának a társadalorrnak jövedelmeznek. Ezek a^on általános elvek, melyek a javítást illetőleg szem elől nem téveszthetők, avagy melyeknek ignorálása a czél elérését egészben vagy részben koczkáztatja s az esetleg netalán ártatlanul elitólt és nem romlott egyénben is magát az egyént megsemmisíti. Az olőrebocsátottak után lássuk már most röviden, melyek azon hiányok, melyek a javítás czéijának elérését koczkáztathatják, avagy akadályozzák? 1) Olyannak tűnik fel első sorban a szabadságbüntetések végrehajtására szánt épületek czélszerütlensége, ha t. i. azok nem ugy vannak építve, osztályozva s felszerelve, hogy azokban nemi tekintetben, s ugy a magános elkülönítés, mint a tömegesebb együttlét, a szabad levegőn való járkáltatás, munkáltatás étkezés, betegség stb. körülményekre való tekintettel a fegyenezek osztályozhatók legyenek ; mely esetben a legjobb rendszer szerinti törekvések is sikertelenek maradnak. E tekintetben pedig nem elégséges a csakis hosszabb tartamú büntetések kiállására használtatni szokott s u. n. fegyintézetek rendbehozása, hanem azokkal együttesen a kerületi g törvényszéki börtönök, a járásbirósági fogházak helyiségei is ép oly figyelmet igényelnek ; mert a czélszerütlen elhelyezésből az utóbbiakban ig helyrehozhatatlan jogsérelmek s hátrányok származhatnak. Ktildnö ( figyelmet érdemel pe. dig főleg a vizsgálati foglyok elhelyezése, még pedig a szerint, a mint csak előleges letartóztatásban, vagy szorosabb értelemben vett vizg. gálati fogságban vannak, kikre nézve az elhelyezés ugy az igazságszolgáltatás, mint az egyéni jogok szempontjából nagy horderejű. Az épületek tehát tekintettel a letartóztatottak lehető számóra s minőségére osztályozandók ég szerelendők fel. 2) Az igazgató, felügyelő, tanitó és őrszemélyzet minősége, létszáma és díjazása szintén nagyfokú figyelmet érdemel; mert egy büntetési rendszer foganatosítása s azzal kapcsolatban a jó eredmény biztosítása a czélazertl elhelyezés mellett csakia azoktól függ. A személyzet létszámának, minőségének s díjazásának megállapítására nézve ugyanis afeladat és munkakör minőségének és mennyiségének kell mérvadóul 8 alapul szolgálni; mert ugy a hivatás követelményeinek megfelelni képtelen, mint a netalán képes, de nem kellő számmal alkalmazott tisztviselők is a legjobb akarat mellett sem működhetnek kellő sikerrel; a nem kielégítő, avagy aránytalan díjazás pedig, a mig egyfelől lehangolja a tetterőt, addig másfelől a külvilág csábjaival szemben folytonos izgatottságban tartván az illetőket, figyelmüket kötelessége ktől egészben, vagy részben eltereli. A hivatásszerű szakfoglaikozást illetőleg szükséges az arra való előképzés- s a megszerzett képesség és magaviselethez képesti alkalmazás és előléptetés; s a bizonyos idö" alatt kielégítően vagy elismerésre méltóan szolgáltaknak arányos jutalom, illetőleg végellátás, vagy nyugdíjban leendő részeltetése iránti intézkedés; mely intézkedésre nézve menten minden melléktekintettől, csak az igazság és méltányosság szempontja szolgálhat irányadóul. 3) Az kérdés tárgyát sem képezhetvén, hogy a letartóztatottak foglalkoztassanak-e vagy ne ? a letartóztatottak foglalkoztatását illetőleg csakis azon munkanem látszik előnyögnek, mely a munkás szellemi és testi erejéhez, valamint hajlamához van mérve. Annak pedig mindenese're lehetőleg eredményesnek és jövedelmezőnek kell lenni, s jövedelmezőnek ugy a munkás személyére, mint a fegyintézetre nézve; a mi erős ösztönzésül siolgál a munkakedv gyarapodására, a bizonyos foglalkozás által igényelt ösmeretek iránti fogékonyságra, a kitartásra s a munka értékének komoly megbecsülésére. A nem ezen szempontok és elvek szerint alkalmazott foglalkoztatás a mellett, hogy magára a fegyintézetre nézve sem lehet eiőnyös és jövedelmező, csakis rombolólag hat a munkásnak ugy kedélyállapotára, mint erkölcsi érzületére. Czélszerü foglalkoztatás mellett az abból befolyó jövedelem által a munkás személyére eső kiadásoknak a kerülményckhez képest egészben, vagy legalább Í8 tetemes részben kellene törlesztetni, mely esetben az utólagos megtérítés ahho* képest egészben, vagy részben feleslegessé is válnék; a mi különben gyakran veszélyezteti a büntetést kiállott egyén vagy családtagjai ex istentiáját. 4) A letartóztatottak iránti bánásmód és fegyelem gyakorlásánál az elnézés- vagy engedékenység, valamint a szigor s ugy a lehető előnyökben való részeltetés, mint fegyelmi vétségek eseteiben azoknak elvonása mellett, a büntetések alkalmazásánál a czélszerüség- és méltányosságnak kell kiindulási szempontúi szolgálni, még pedig a rokon- vagy ellenszenv, harag, szenvedélysztilte felhevülés lehető teljes kizárásával. A bűntényen az emberi hiányokból és gyengeségekből származván, a bánásmód és fegyelem határai között hasonló gyen-