Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 4. szám - A végrehajtási eljárás és a polg. törv. rendtartás módosítását tárgyazó törvényjavaslat 2. [r.] - Az értékpapirok 2. [r.]

— 22 szorgos kereslet feléleszti a nyereségvágyat és élénk vásárt idéz elő kivált a tőszdén. A tőzsde nyilvános hely, hol évi tagdíj lefizetése után megjelenhetni. Mindennap rendesen a déli órákban ott jönnek össze a kereskedők, alkuszok és üzérek és egy közös teremben nyilvánosan adnak és vesznek értékpapírokat vagy egyenkint vagy nagyobb mennyiségben, mint p. o. a bécsi tőzsdén, hol egy tétel (Schluss) alatt 5000 frt. névértékű papirt adnak és vesznek. Az értékpapíroknak általában háromféle kelléke ven. 2) Első az, hogy a teljesítés tárgya általános keresletnek örvendjen. Második kelléke abban áll, hogy minél kevesebb alakszerűséghez legyen kötve és hogy anyagilag is a jogosult követelése minél gyorsabban és biztosabban érvény esithetö legyen. Végre az értékpapírokra nézve megadandó a mód, melyben a követelés eshetőleg könnyen ,gyorsan és biztosan átruházható legyen. A kötelezettség a kölcsönösen egyetértő akarat nylivánitása alapján keletkezik. 3) Ez rendesen szóbeli uton történik. De a szavak elhangzanak és nem marad fenn érzékileg felismerhető bizonyitéknk. Ezért a szerződésnek történt megkötése gyakran jelek adása által megerősíttetik. E jelek azonban csak azt bizonyítják, hogy szerződés köttetett, de nem jelölik ki a szenődés tartalmát. Csak ha a szavak irásba foglaltattak, válik lehetségessé az eredetileg létrejött akarat-egyetértést bármikor bebizonyítani. Az okmánynak mint bizonyítéknak segélyével a kötelezettség teljesítését sokkal könnyebben és gyorsabban lehet kieszközölni. És mintán a végrehajtás jogi lehetősége nem csekélyebb fontossággal bir, mint magának a követelésnek fennállása, hajlandók vagyunk magának az' okmánynak oly fontosságot tulajdonítani, hogy a követelés keletkezésének kutatását m e llőzhetőn e k véljük. A szerződésszerű kötelezettségek nemei nagyon különbözők lehetnek. Eleinte 4) egyik részről átadás, másikról átvétel, később bizonyos összegről szóló Ígéret kívántatott, és csak lassankint fejlődött a jog oda, hogy mindennemű ígéret teljesítése követelhető legyen. Mindig azonban kizárólagos jogviszony keletkezett azon egyik, ki a tárgyat adta vagy igérte, és azon másik egyén közt, ki az adott tárgyat átvette vagy az Ígéretet elfogadta. Harmadik személy ezen jogviszony alapján igényeket nem támaszthatott, mivel a kötelmi viszony átruházása csak novatio folytán történhetett. Később megengedtetett, hogy a hitelező helyett egy hurmadik mint „procurator in rem suam" fel'éphessen, miből azután az engedmény fejlődött ki. A forgalom mindazáltal a jogi alakszerűségek ridegségén tágított és a középkor változott nézeteinek egyik szüleményeként jelenkezett a váltó. 6) A váltóhoz szorult a kereskedelmi világ mind nagyobb mérvben, mivel az egyes államok a pénzverést minden verseny kizárisával tizték és e mellett a legnagyobb visszaéléseket követték el A váltóban csak bizonyos összeg fizetéséről van szó, s az öss?eg felvételére egy harmadik jogosít:atik fel. Eddig még a római jog talaján állunk. De a római jog szerint az adós teljes joggal az eredeti hitelezőnek fizethetett. 6) Az ordre-papirok keletkezésével azintézvényezett nem fizethetett többé az intézvényea) L. Hahn az i. h. 271. 1. és Eademann 410— 422. 1. 3) A rómaiaknál „nndapactio obligationem non parit, sed parit exceptionem." Valóságos „contractus" csak ugy keletkezett, ha az ,re, verbis, litteris vei consensu" megerősítve volt és csak lassankint fejlődött az általáDOB szokásjog oda, hogy miudtnnemü szerződéi érvényességéhez elegendő az akarat-egyetértés. (L. Aindts az i h. 232. F.) Mi tekintet alá jő a „causa öbligandi," illetőleg az annyira vitatott cautio „indisereta,'1 arról később lesz szó. 4 1 Hahn. 273. 1. — Arndts. 413 1. ') Fianck. A..ctt>rem vero aetateinque inventioBÍS cambii nemo sd liquidum deduxerit, sed omnia fallagibns conjeciu.is nituntur. Introduxit cambia neceisitas. A váltóról tüzetesen később lesz szó az ordrepapirok tárgvalás.'inál. 6) 1. Hahn. i. h. 274. 1. zőnek. Beállott a fizetési meghagyás jogviszonya, mely eltekint minden fennálló jogalaptól. Ezenkívül a rendelvénycs jogát tetszése szerint átruházhatta, jótállást vállalván másrészt a papír minden későbbi tulajdonosával szemben az iránt, hogy az intézvényező által kiá litott papír lejáratekor be fog váltatni. Ezen jótállás nélkül a váltónak nem volna értelme : az képezi a váltó értékét. Az ordre-papir után nem sokára az áthozóra szóló papir keletkezett.7) Eleinte az okmány csak a „jogszerű" biitokosnak szólt. Ez sok nehézséget szült, mivel a kötelezett egyén az okmány puszta birtokosához utaliatott és mégis kénytelen volt e birtok jogszerűségét kutatni. A forgalom végre is lemondott minden ilynemű vizsgálásról. Általános meggyőződéssé lett, hogy ily papíroknál az engedmény kedvelt jogelvei nem alkalmazhatók. Az adósigéri, hogy az okmány birtokosának az abban fog laltakat teljesíteni fogja. Váljon az adós ezért kapott e fedezetet, tel jesen közömbös. Csak egy feltétel áll fenn: a hitelező köteles az okmányt lejáratakor felmutatni s azt a teljesítés ellenében visszaadni. Aggályok merültek fel az iránt, mintha nem lehetne ígéretet tenni egy „ismeretlennek." De ezen nehézség csak látszólagos, mivel az, ki az okmányt megszerzi, az abbau foglalt Ígéretet is elfogadja és bizonyára nem marad ismeretlen, hanem lejáratkor okvetlenül keresi az Ígéret beváltását. Az igéret tehát csak ugy megáll teljes jogérvénynyel, mintha valaki azt hirdetné: „ki nekem 15 nap alatt ilyen vagy amolyan tárgyat áthoz, annak fizetek" . . stb.8) Az okmáuyszerü kötelezett tartozik teljesíteni az okmány azon birtokosának ki a lejáratkor mint ilyen jelentkezik s legkevésbbé a kereskedelmi jog szempontjából lehetne állítani, hogy „obligatio in personam incertam" nem jöhet létre. Eademann ez iránt igen szép példákat hoz íel. (1. az i. h. 418. 1.) III. Jogi szempontból különbséget kell tenni az értékpapírok egyes nemei közt a szerint, a mint vrgy kizárólag bizonyos személyre (r e c t a-) vagy a rendeletre (o r d r e-) vagy áthozóra (au porténr) szóinak. Knntze ezeken kivttl még a b lan co-papirt is kívánja külön tekintet alá vétetni. Javaslata a?ónban nem talált visszhangra, ámbár tagadhatlanul az „üres hátirat" jogi megítélésénél sok nehézség merül fel. Az értékpapírok általában szükségkép tárgyai a forgalomnak s ezért reájuk ugyanazon jogelvek alkalmazandók, melyek a birtok-, tulajdon- vagy zálogjog tekintetében az árakra nézve általában fennállanak. A forgalom biztosítása mindazáltal megállapította azon határozatot, hogy azon áruk és ingóságok, melyeket a kereskedő üzlete körében elárusított és átadott, az esetben is a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek át, ha az eladó tulajdonos nem volt. Az ujabb jogfejlődés a javak forgalmát az által törekszik előmozdítani, hogy a dologbeli jogok megszerzését könnyebbíti o!y határig, mint ez a jogbiztonsággal összefér. A forgalmat űző közönség jogtudata mind világosabban és határozottabban a vissza nem követe.hetés elvéhez hajol, és évről évre szaporodnak azon törvények, melyek a vindicatió elvét elejtik és tekintve az ingóságokkal való forgalomnak terjedtségét és gyorsaságát, azon megfelelőbb elvet juttatják érvényre, hogy a birtok külső ténye a jogra nézve is döntő legyen, mi mellett azonban csak az védendő meg, ki jóhiszemben járt el. 9) ') Az áthozóra szóló papírok legelőször Antwerpen városában lettek szabályozva. . Rethten ende Costnmen van Antwerpen 1852" (1. Goldschmidt: Zeitsci rift für das gesammte Handelsrecht I. 64.1.) Bővebben értekezik erről Hecht: Geschichte der Inhabemaniem Erlangen 1869. * y 8) E kérdés felett igen tüzetesen és érdekesen értekezik Sohm tanár a Goldschmidt-féle nagyhírű folyóiratban: „TJeber Vertragsschluss unter Abwesenden und Vertragsschluss mit einer persona incerta (1 XVII kötet 16—107. lap. x 9) Vü ?*. a kerestedelmi törvényjavaslat tárgyalására egybehívott értekezlet jegyzőkönyveit. 275. 1. Az értékpnpirok továbbá helyettesíthető dolgok: az átadáskor az átvevő tulajdouába mennek át, ki visszaadáskor csak ugyanazon nemüeket köteles szolgáltatni. Vételnél az eladó csak a valódiságért fo. lelős, nem pedig bizonyos értékért, 10) kivéve a külön megállapodás esetét. Az értékpapírok átveendők és megfizetendők még az esetben ii ha értékük teljesen megsemmisült, jelesen, ha a kibocsátó vagy a kötelezett fizetésképtelenné vált is. E kötelezettségnek azonban nincs helye, ha az értékpapírok időközben megseiamisittettek. A főtárgygyal átadandók a melléfctárgyak is, tehát a még le nem járt szelvények és a szelvény-utalvány (talon) is. A lejárt szelvény vélel esetén az eladóé marad. Az értékpapír tulajdona jogoi ad az abban foglalt kötelezettség érvényesítésére azon percztől kezdve, midőn a papir az adós kezéből kikerült. Minden attól függ, hogy mily feltételeket szabott a kibocsátó a kötelezettség érvényesítésére nézve. Ha kizárólag bizonyos személynek akar felelLÍ, ugy csak ezen személy vagy engedményese támas/.bat igényeket Ez utóbbi esetben az adós minden kifogással élhet, melylyel az első hitelező ellenében birt. Ha pedig a papir rendeletre lett kiállítva, ugy azt hátirattal is lehet tovább adni. ») A, forgatmányos köteles a hál iratok összefüggőéi égés* ő hozzá lenyúló lánczolatát igazolni, az adós pedig csak oly kifogásokkal élhet, melyek magán az oKiratun vagy a közte 8 az okirat birtokosa közt fennforgó viszonyon alapulnak, — Á'.hozóra szó ó papíroknál elég az elómntaíás. Az f'rvényesithetési jog nem függ a valuta fizetésétől, egyáltalán szerzési jogezfm felemlítése nem szükséges. A teljesítés tárgya végre állhat mindennemű vagyonjogi szolgálmányban, ámbár rendesen bizonyos összegben talá'ja kifejezését. Az elsőbbek az u. n. rendelkezési papírok, ugy mint bajóselismervények, rakjegyek, közraktári jegyek stb. Ezen különbség azonban nem igen bir jogi jelentőséggel: a mit Kuntze (az i. b. 27. 1.) felhoz, már az általános jogelvekből önkényt következik. Ezek után áttérek az értékpapírok egyei nemeire. Dr. Herich Károly, m. k. miniszteri titkár. A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntetőtörvénykönyv javaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság tizenhetedik ülése, január 18 ón. A mult ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, tárgyalás alá vétetett a 82. §., mely igj hangzik: „Aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának Í2. évét meg nem haladta, bűnvíd alá nem vétethetik.'Csukássy felveti azon kérdést, nem volna-e a 12 év 14 re emelendő. Erre nézve felhozatott, hogy Németországban is az a panasz, hogy még a 12 évesen alóli gyermekeket is felhasználják büntettek elkövetésére, és igy a valóságos tettesek büntetlenül maradnak, mert a felbujtási nem 'ehet ellenök bebizonyítani. Ezek után a 82. §. változatlanul elfogadtatott. A 83. §-nál, mely igy hangzik: „Aki tkkor, midőn a büntettet vagy vétséget elkövette, 12. évét már túlhaladta, de 16. évét még el nem érte, ha cselekménye " nösségénék felismerésére szükséges belátás nem birt, azon cselekményéért büntetés ali nem esik. Az ily kiskorú azonban javitó-intézetbe való elhelyezésre Ítélhető, de abban 20. évén tul nem tartható." 10) L. különösen Endemann az i h. 414. I. ,l) 1. Kuntze az i. h. 34. L