Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 50. szám - A csöd-enquete és a kényszeregyesség 3. [r.]

- 396 Ausdruck findet es in deui von allén Gesellschaften aufrecht erhaltenen Prájudiz, dass die Einstel'ung der Pramienzahlung den Versicherten aller Rechte aus dem Versicherungsvertrage verlustig niache, eine indirectc Anerkennung auch in der ebenso übliclien Clausel der Versicherungsbedingungen, wonacb jeder Antragsteller für den Fali der Annabme des Antrags unbedingt für die Pramie des ersten Versicberungsjabres vcrhaftet erklárt wird, woraus e contrario erbellt, dass man ihn darüber binaus gar nicht binden vnll imUebrigen wird thatsilchlich die Einstellung der Pritmienzablang als zuliissiger Rücktritt, als Aufbebung des Vertrages, d. h. auch der vertragsmassigen Rechte der Gesellschaft betrachtet. Ein Gericht, welches die Klage einer Gesellschaft oder gar derén Concursniasse auf fast dreissigjahrige Pramieiirückstiuide für begründet erkláren würde, weil der Versicherte lebenslanglicke Zahlung bei Stellung seines Antrages übernommen habe, wüide dem Letzteren einen Sinn beilegen, an den kémeidéi" Betheiligten dachte und der mit den wirthschaftlichen Zwecken, welche durch die Vereinbarung erreicht werden sollten, in unlösbarem Widerspruch standé « Ez mind igen szép dolog és Hinrichsnek idézett czikke (Die Lebensversicherung, ihre wirthschaftliclie und rechtliclie Natúr: von Herrn Appelationsgerichtsrath Hinrichs in Magdeburg) sok egyéb tekintetben is nagyon érdekes. De mi összeköttetésben áll ezen deduetio a feltett kérdés megoldásával ? Azt, bogy a biztositási szerződés stricte a magánjog szerint Ítélendő meg, épen világosan tagadják Hinricbs és Beck urak. Hogy következtetheti tebát Beck ur további érvelés nélkül természetszerűleg, hogy a biztosított a szerződést fusio esetén felbonthatja és még visszakövetelési joga is legyen, mikor maga is beismeri, hogy a biztositási szerződés nem a strictum jus szerint Ítéltetik és ítélendő meg s hogy az a mindkét részrőli viszonyokat nem ugy állapítja meg véglegesen, a mint az egyéb kétoldalú szerződéseknél az érdekeltek által rendszerint vétetik, — hanem hogy az érdekeltek akarata s a biztosítás nemzetgazdászati czélja mérvadó ? Miért hangsúlyozza Hinricbs a viszszalépési jogot a befizetett dijak elvesztése mellett? Azért, mert a biztositási szerződést kereskedelmi ügyletnek vallja, mert ugy találja, hogy a biztosítottnak jogi állása, szemben a biztosító társulattal, Németországban nincs törvény által szabályozva, mert Németországban a biztosító társulatok nem köteleztetnek törvény által a teljes publicitas-ra, mert nem tartoznak a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a befizetett alaptőke és a díjtartalék elhelyeztetik (1. magyar keresk. t. 454. §-át), sem mert nem tartoznak a díj tartalék kiszámításának elveit bejelenteni, sem az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatokat bemutatni s a számitásnál alapul vett kamatlábat kijelölni, mert továbbá a törvény nem határozza meg Németországban, mi módon kell hogy a díjtartalék elhelyeztessék. (Magyar keresk. t. 455. és 456. §§.) Ezekben találja Hinrichs a nagy veszélyt: »eine Gefahr, der man die Versicherten unmöglich ganz wehrlos gegenüber stellen kann,< minthogy nem lehet kívánni, hogy a biztosított éltefolytiglan kötve legyen és dijaitjtovább is fizesse, midőn a ársulat már tényleg fizetésképtelent]é vált. nnen magyarázza Hinrichs a visszalépési jogot, ismétlem, a már befizetett dijak elvesztése mellett. Helyesli ezt Németországban a praxis és a judicatura, »mert a biztosítás sajátos természeténél fogva a szerződő felek közötti jogviszony nem állandó,« mert a biztositási jogban egy >'gazdaságiproblemát« hit, melynek megoldásánál a jog kelMiogy a közgazdasággal transigáljon, a mint ez általán a forgalmi jog minden tételénél kimutatható. Az elősoroltakban azonban a feltett kérdés korántsem találja megoldását. A kérdésre adandó felelet kell, hogy ugy a biztositási szerződésnek, valamint a fusiónak helyesen felfogott természetéből következtessék, és szívesen elfogadom Hinrichsnekszavait: »dieethischen und wirthschaftlichen Grundgedanken, worauf das Institut beruht, erheischen Beides : biliige Rücksicht auf die Einzelnen, aber auch eine discretionare Gewalt über dieselben, welche sie nach Möglichkeit bei der im Interessé der Einzelnen wie der Gesammtheit getroffenen Vereinbarung festhalt.« Azt mondja Beck ur, hogy kétoldalú terhes szerződésnél egyáltalán nem lehet a szerzó'dő felet szorítani arra, bogy akarata ellenére a praestatiot magára vállalt főszemély kicseréltessék. Ez azonban nagyon is lehetséges, a mint a magyar kereskedelmi törvény bizonyitja, kimondván imperat i v e a 484. §-ban: »Ha a biztosított tárgy tulajdona, illetőleg a tárgyhoz való érdek a szerződés tartama alatt vétel utján vagy egyébként másra ruháztatik át, a biztositási szerződés minden jogokkal és kötelességekkel együtt a biztosító beleegyezése nélkül is az uj tulajdonosra megy át, sat.« Mi következik ebből a contrario? Vizsgáljuk meg tehát mindenekelőtt a biztositási szerződés s a fusio lényegét és tartsuk szem előtt, hogy a biztosító társulat lehet részvénytársulat vagy szövetkezet. Dr. Herich Károly, ministeri osztálytanácsos. ^A csöü-enquete és a kényszeregyesség. ^ III. Előbbi czikkemben emlitém, hogy a moratórium csak azon esetben volt alkalmazható, ha az adós vagyona a hitelezők követeléseinek kielégítésére elegendő volt. A keresztes háborúk az európai iparnak és kereskedésnek hatalmas lendületet adtak; Olaszhon, déli Francziaország és éjszaki Németország a külfölddel, különösen a kelettel élénk kereskedést vitt, és ezzel a forgalom, a hitel, a speculatio, a risico nagyobb meg nagyobb terjedelmet nyert. A kereskedelem és ipar emelkedését nem kevésbbé segítette elő a Hanza-szövetség; s különösen a németországi városokban kifejlett polgári elem volt hathatós emeltyűje az anyagi és szellemi haladásnak. Ezen kedvező körülményekhez járult Amerika felfedezése, minek következménye a kereskedés és az ipar addig nem sejtett kiterjedése volt. Ugyancsak a 14- és 15-ik században Közép-Európában a római jog vétetett alkalmazásba. A nagyobb forgalom vállalkozói, a hitel és a speculatio a fokozatos vagyonváltozást idézték elő, s nem ritkán azt is eredményezték, hogy az iparos vagy kereskedő nem volt képes eleget tenni kötelezettségeinek, s hogy vagyona nem fedezte tartozásait. A szokásos moratórium ily esetben többé semmi előnyt nem nyújthatott a hitelezőknek, és ezeknek egyedüli feladata csak az lehetett, oda törekedni, hogy az adósnak még fenmaradt vagyonából legalább részkielégitést nyerjenek. Ha pedig az egyik hitelező a tényleg vagyonbukott adós ellen a többieket a végrehajtási eljárásban megelőzte, ezen utóbbiakra semmi fedezet nem jutott. A római jog a 15-ik században már alkalmazásban lévén, nehogy a fizetésképtelen adósnak valamely hitelezője a többiek felett előnyt nyerjen, a birák annak a csődről szóló szabványait Német- és Francziaországban alkalmazni kezdték, s ez által a hitelezők a justiniani jogban megállapított sorrend szerint aránylagos kielégítést nyertek. A hitelezőkön ezzel nem igen lett segítve, mert a 16. és 17. században csak az írásbeliség roppant hosszadalmas és költséges apparátusával lehetvén pert vezetni, a sok évre nyúlt csó'dper folytán a tömegbeli vagyon tetemes része tönkre ment és a költségek által felemésztetett. Ezen eredményt a római jogot kitűnően értő és folyton alkalmazó birák is látták; hogy tehát a hitelezők helyzetén némiképen könnyítsenek, a római jog azon intézkedését, mely szerint az örökhagyó hitelezőinek l) kisebbsége magát a többség határozatának alávetni köteles, ha ez az örökhagyó tartozására nézve az örökössel egyességet köt, a fizetésképtelen élő adósokra és azok hitelezőire is kiterjesztetett, és így szokás utján a kényszeregyesség meghonosodott. De még ez sem volt a kényszeregyesség azon formában, melyben ma fenáll. A kényszeregyesség ekkor nem a csődeljárásban és a csőd megszüntetése végett alkalmaztatott, hanem csak a csődnyitás elhárításának czéljából. A kényszeregyesség csak praeventiv eszközül szolgált arra, hogy a fizetésképtelen adós ellen a csőd meg ne nyittassák. Csak később lett a kényszeregyesség a megnyitott csőd megszüntetésének egyik módja gyanánt felvéve. Günther2) azon véleményben van, miszerint a római jognak az elhunyt fizetésképtelen adósokról szóló intézkedései a corpus juris hivatkozott rendelkezéseinek félreértéséből és a birák tudatlanságából lettek a fizetésképtelen élő adósokra kiterjesztve; azonban eltekintve azon körülménytől, hogy a 16. és 17. században csak a latin nyelvet és különösen a római jogot értő szakemberek működtek mint birák, és ezekről feltehető volt, hogy egy élő embert nem tekintettek defunctusnak, a fenállott törvényes rendelkezéseknek az adott viszonyok között elégtelenségénél, és mint fent kimutatám, a fenforgott viszonyok kényszerítő hatalmánál fogva szándékosan és öntudatosan lettek a római jognak a fizetésképtelen defunctusról szóló intéz') L. 7. §. 17—19. L. 8. 9. 10. D. 2. 14. Ii. 58. §. 1. D. 17. 1. •) »Concurs der O'aubiger nach geraeinem deutschen, BechU 16. lapon.