Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 49. szám - Két vagy több biztosítótársaság egyesülése esetében feljogositandók-e a megszűnő társaságnál biztosítottak a szerződés felbontására?

— 392 43. §. A mennyiben valamely végbatározat ellen folyamodásnak helye van, s ezen orvoslat a 40. §. rendelkezéseinek megfelelőleg használtatott: ez esetben a megtámadott határozat végrehajthatósága a felső bíróság határozatáig felfüggesztetik. 44. §. A következő véghatározatok ellen nincs helye a folyamodásnak: a) ha a k. t. 108. §-a esetében a bíróság rendelt felszámolót, vagy ha a felszámolói megbízás visszavonása a k. t. 109. §-a korlátai között a bíróság által történt; b) ha a k. t. 120. és 146. §§-ai esetében, a bíróság a könyvek s egyéb iratok gondviselését valamely társtagra bizta; c) ha a k. t. 135. §-a esetében, a bíróság a mérlegnek s egyéb adatoknak a kültaggal közlését elrendeli; d) ha a k. t. 175. §-a esetében a bíróság a társaság üzletkezelésének megvizsgálását elrendeli; e) ha a k. t. 178. §-a esetében a közgyűlés öszszehivását a bíróság rendeli el; f) ha a bíróság a k. t. 197. §-a esetében a meghatalmazottakat hivatalból kirendeli; g) választott bírósági tagok kirendelésére vonatkozó határozatok ellen; h) az elsőbirósági határozatot helybenhagyó másodbirósági határozat ellen. A fentebb meghatározott végzések ellen beadott folyamodás, az első bíróság által hivatalból viszszautasitandó. A visszautasító végzés ellen netalán beadott folyamodás: a határozat végrehajtását nem függeszti fel. 45. §. A perenkivüli eljárás költségeit rendszerint azon fél tartozik viselni, a ki arra okot szolgáltatott. Mennyiben van a költségek kölcsönös megszüntetésének helye: a biróság belátására bizatik. 46. §. Ha az eljárás hivatalból tétetett folyamatba: a biróság intézkedéseinek foganatosítását hivatalból tartozik ellenőrizni. 47. §. A bíróságok alakítására, — az iratok felterjesztésére, a tanuk és szakértők idézésére s megesketésére nézve, a peres eljárás szabályai tartandók meg. 48. §. A kereskedelmi ügyekben kiszabott pénzbüntetések az állam javára esnek; azok behajtására nézve, az e tekintetben fennálló rendeletek szabályozók. 49. §. A biröi letétek elfogadása és kezelése tekintetében a fennálló rendeletek értelmében való eljárásnak van helye. 50. §. A kereskedelmi törvény értelmében bemutatandó alapszabályok, mérlegek, közgyűlési jegyzökönyvek, szövetkezeti tagok névjegyzéke stb.: a kereskedelmi czégjegyzékek berendezése s mikénti vezetése tárgyában kiadott rendelet értelmében mindenik részvény-társaság és szövetkezet részére vezetendő okmánytárban; az alkuszi naplók és könyvek, továbbá a kereskedelmi törvény hatályba léptétől számítandó hat hónap után használaton kívül helyezendő régi czégjegyezékek pedig, a törvényszék irattárában őrizendők. 51. §. Ha a bíróságok, kir. ügyéezek, vagy a k. t. 22. §-ában említett hatóságok a k. t. 218. 219. és 221. §§-ainak súlya alá eső cselekvényről vagy mulasztásról hivatalos tudomást nyernek: kötelesek azt további eljárás végett az illetékes törvényszéknek bejelenteni. Ezen jelentés folytán, vagy a mennyiben az ezen szakaszban megjelölt valamelyik cselekmény vagy mulasztás egyébként jut a biróság hivatalos tudomására: ez utóbbi köteles, a netalán szükségessé váló bővebb bizonyítékok beszerzése, s panaszlott meghallgatása után, a vétkesnek talált ellen, a törvényben meghatározott büntetést kiszabni. Az ily végzés a törvényszéknél alkalmazott kir. ügyésznek és panaszlottnak kézbesítendő. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék ilyen határozatát a budapesti kir. törvényszéknél alkalmazott kir. ügyésznek kézbesitteti. Ilyen esetekben a felfolyamodási jogorvoslat, a jelen rendelet korlátai között, a kir. ügyészt is megilleti. A fogság-büntetés végrehajtása iránt a kir. ügyészség intézkedik. A kereskedelmi törvény áthágásainak megbüntetésére vonatkozó iratok, az illető czégbejegyzésére vonatkozó iratok között külön iratjegyzékben megőrzendők. 52. §. A biróság idézésére meg nem jelenő tanú ellen, az 1868. L1V- t. cz. 206. §. szerint pénzbüntetés állapítandó meg. A pénzbüntetés behajthatatlansága esetében: a büntetés, az idézett törvény rendelkezései szerint: fogságra változtatandó. Ez utóbbi esetben : a jogerőre emelkedett határozat, foganositás végett a kir. ügyészhez teendő át. 53. §. A k. t. 551. §-ában a régi czégeknek, az uj czégjegyzékbe átvezetésére kitűzött határidő után, mindazon czégektől, melyek az uj czégjegyzékbe át nem vezettettek, jegyzék készítendő, s ez, az illetékes kereskedelmi és iparkamarával, s iparhatósággal egy hó alatt közlendő oly végből, hogy ezen hatóságok a k. t. 22. §-a értelmében mindazon czégek tulajdonosait, kik üzletöket a nélkül, hogy a k. t. 551. §-a rendeletének megfeleltek volna, tényleg folytatják, a törvényszékeknek további törvényes eljárás végett bejelentsék. Budapesten, 1875. december 1-ső napján. Perczel Béla, s. k. TOQESETEi:, Táltój ogeset. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felperes Schlesinger Simonnak Strohoffer St. alperes ellen 1874. május hó 21-én, 73854. sz. a. indított 1080 frt és jár. iránti perében 1875. évi febr. hó 18-án következőleg i t é 11: Alperes Strohoffer St. köteles mint a 73854/74. sz. a. keresethez eredetiben csatolt, Pesten, 1873. augusztus 7-én kelt váltó elfogadója, felperesnek 1080 frt tőkét, ennek 1874. febr. 7-től járó 6% kamataival 95 írtban megállapított perköltségekkel együtt, különbeni végrehajtás terhe mellett 24 óra alatt lefizetni, alperesi ügyvéd költségei és munkadija 60 írtban határoztatván meg. Indokok: A per során kihallgatott alperesi tanú Eisert Ede tkptári pénztárnok, hit alatti vallomásával bebizonyítva lévén az, hogy a kereseti váltót a váltóbeli intézvényes Hein Samu, az akkori váltó tulajdonos zólyomi tkptárnál lejáratkor kifizette ; ehezképest Hein Samu a kereseti váltót mag'xhoz váltván, annak jogszerű tulajdonosa lett, ! és ezen minőségében a váltót jelenlegi felperesre jogosan átruházhatta; s habár a váltó értékét alperes 1874. febr. 10-én s igy a lejárat után a zólyomi tkptárnak állítólag be is küldötte — ezen körülmény itt tekintetbe nem jöhet, mert Hein Samu a lejáratkor alperesért fizetvén, a zólyomi tkptár kötelezve volt a váltónak Hein Samu részérei kiadására; — tekintve pedig, hogy a váltónak felperes birtokába törvényellenes módoni jutása mivel sem igazoltatott, a forgatmány kelténél előforduló szabálytalanság pedig már csak azért sem vétethetik figyelembe, mivel alperes a váltót elfogadván, még a forgatmány hamis volta esetében is tartozik a vtk I. r. 185. §. és 1844. VI. t.-czikk 6. §. értelmében fizetni; nem záratván ki alperesnek jogosultsága a zólyomi tkptártól illetéktelenül fizetett összeget visszakövetelni; alperes a vtk. I. r. 25. 80. 117. §. II. r. 128 és 225.§-ához képest a I követelt tőke s járulékokban marasztalandó volt. A budapesti kir. itélő tábla alperesnek felebbezése folytán, f. évi ápril 19-én következő ítéletet hozott: Az eljáró biróságna'c fent idézett keletű s számü ítélete megváltoztatik, felperes keresetétől elmozdittatik, és alperesnek okozott, és bíróilag 60 írtra határozott perköltségnek 44 óra alatti megfizetésében, különbeni végrehajtás terhe alatt, köteleztetik, felperesi ügyvéd munkadija s kiadásai fele irányában 95 írttal állapitatnak meg. Indokok. A per során kihallgatva lett tanuk vallomásai által teljesen bizonyítottnak veendő az alperes részéről vitatott azon ténybeli előadás, hogy a kereseti váltó a lejárat napján, vagyis 1874. évi febr. 7-én a zólyomi takarékpénztárnak, mint forgatmányosnak birtokában létezett, kinek alperes a váltóösszeg megfelelő értékét pár nappal a lejárat után készpénzben tényleg be is küldötte; ugyanezen vallomások folytán az is kétségtelen, hogy a kereseti váltó oly végből lett a fenti takarékpénztár ügyvéde Drexler Frigyes által, a szintén tanukép kihallgatva lett Kleinrath Gyula pesti ügyvédnek elküldve, hogy azt egy másik hasonló összegről szóló, ugyanaz évi febr. 12-én lejárt és alperesnek a kereseti váltó helyett tévedésből visszaküldve lett váltóval cserélje ki, s hogy nevezett Kleinrath Gyula a kicserélést nem eszközölvén, a kereseti váltót nem alperesnek, hanem a megbizójától nyert utasítás ellenére, a jelenlegi felperes forgatója, Stein Samunak adta át. Ilyetén tényállás mellett most nevezett Stein Samu a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék felperesnek felebbezése következtében folyó 1875. évi június hó 28. napján következő ítéletet hozott: Habár a felperesnek a tárgyalási jegyzőkönyv 23-ik lapján nyilvánított azon tagadása, hogy a kereseti váltó a lejárat után forgattatott volna,biróilagelisfogadtatnék,miutánő szerinte ezen forgatmány 1873. szeptember 1-jéről van keltezve, ezen kelet után pedig ugyan 'csaksaját forgatója a váltót másra forgatta, a nélküLJ hogy felperes neve valamely hátiratban többé előfordulna : ezen körülménynél fogva felperes birtok, illetőleg tulajdoni joga épenséggel nincs igazolva, miért is a 2-od bíróságnak ezen váltói után elmozdító Ítélete, ezen indokból is helybenhagyatik. Az ügyyéúi ka in arákbúi. * Hirdetmény. Csáky József (a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék határozata folytán), (1. Bpest, üllői-út 4s- sz.): Paul Kálmán (1. Tabán, fő-utca 558. sz.); Szilágyi Lajos (1. Ráczkevén); Steiner Lajos (1. Bpest, sas-utcza 7. sz.); Schwarz Ede (1. Bpest, vadász-utcza 7. sz.); Zákó György (1. Bpest, nemzeti színház bérépületében) ügyvédek, kamaránk lajstromába folytatólag felvétettek. — Gaszner Béla és dr. Weiser Károly budapesti ügyvédek és kamarai tagok, kir. közjegyzővé történt kineveztetésük folytán, kamaránk lajstromából kitörültettek. — Szalay Lajos ügyvéd s kamarai tag lakását Kalocsáról Kis-Körösre (ezen kamara területén belül) tette át. — Budapest, 1875. dec. 6-án. A budapesti ügyvédi kamara. * Hirdetmény. Cherrier József (az ócsai k. járásbíróságnál); Galambos Ignácz (a fővárosi főügyészségnél); Kacsóh Lajos (a bpesti keresk. s váltó trvszéknél); Balkányi \V. Miklós (Kemény Sándor); Berger József (Német Antal); Fried Ignácz (Fried Adolf); Hirschberger József (Kiss Jakab); Horváth Aladár (Mauks Elek); Pruzsinszky Pál (Hamvassy Tihamér); Pollák Adolf (dr. Ullmann Sándor) ; Simonyi Béla (dr. Schulhof Géza) és Tóth Ernő (dr. Pongrácz Sándor ügyvéd uraknál joggyakorlaton) ügyvédjelöltek, kamaránk lajstromába folytatólag bejegyeztettek. — Henneberg Sándor (eddig a m. kir. Curia, mint legfőbb itélőszéknél); Fabinyi Ferencz (ed. dr. Vetsey István) ; Héda Nándor (ed. dr. Schulhof Géza); Klein Sándor (ed. dr. Popper Lipót); Molnár József (ed. Martonffy György ügyvéd uraknál), ügyvédjelöltek más kamara területére történt elköltözésük folytán lajstromunkból kitörültettek. — Csejtey Antal ügyvédjelölt dr. Fülöp Károly ügyvéd irodájából, és Skublits Imre ügyvédjelölt Stehlo Cornél ügyvéd ur irodájából történt kilépésük lajstromunkba bevezettetett. — Dr. Czirer Akos, •V Folytatás a mellékleten.