Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 47. szám - Két vagy több biztosító társulat egyesülése esetében feljogosítandók-e a megszünő társulatnál biztosítottak a szerződés felbontására?

— 373 11. §. A jelen törvény végrehajtásával a kereske­delmi s az igazságügyminister bízatnak meg. Budapest, 1875. november 4-én. P e r c z el Béla, s. k. igazságügyminiszter. Br. S i m o n y i Lajos, s. k. kereskedelmi miniszter. Az ügyvédi kamarákból. * A budapesti ügyvédi karaara a fenyítő törvényszéknek a várba áthelyezése és a budai já­rásbíróságnak telekkönyvi hatósággal lett felruhá­zása tárgyában a következő felterjesztést intézte az igazságügyi minister úrhoz: Nagyméltósága Minister ur! Az 1872. XXXIV. t. cz. intézkedéseit az igazságszolgáltatás terére is átvivén, Nagyméltó­ságod a budai e. f. kir. törvényszéket az 1875. XXXIV. t. cz. által nyert meghatalmazás foly­tán feloszlatta és annak területét a volt pesti, most már budapesti e. f. kir. törvényszék területé­hez csatolta. Ezen bölcs intézkedés, mint rég táp­lált óhaj, teljesítése általános megelégedéssel, sőt mondhatni, örömmel fogadtatott. Annál meglepőbben hatott azonban a szak­kőzönségre azon hír, miszerint Nagyméltóságod az egyesitett budapesti e. f. kir. törvényszék fe­nyítő osztályát a várba szándékozik áthelyez­tetni és azon rendelkezése, melynek következtében a budapesti I. és Il-ik ker. járásbíróság szintén a várban helyeztetvén el, egyszersmind telek­könyvi hatósággal lett felruházva, illetve a főváros I., II. és III. kerületének telekjegyzőkönyvei külön telekhivatalban a várban lettek elhelyezve. Ezen részben még csak szándékolt intézke­dések elleni érveinket a következőkben bátorko­dunk Nagyméltóságod elé terjeszteni: I. A volt >budai« kir. járásbíróságnak a várban való elhelyezését azért nem tartjuk czélszerünek, mert köztudomású dolog, hogy a várban levő épületek legnagyobb része középüle­tekből áll, melyekbenhivatalok vannak elhelyezve, s igy a várban tényleg alig lakik a budai járás­bírósághoz tartozó perlekedő felek egy ötöd része. Nem méltányos tehát, hogy a várban lakó kevés számú fél kényelme végett négyszer annyi -ember fáradságos utat kényttelenitessék tenni, mi­dőn igazát keresi. Nem hagyható figyelmen kivül ezen körülmény különösen azért, mert a járásbi­rósági ügyek épen a szegényebb osztályúakat ér­deklik. Ezek pedig nem igen vannak oly helyzetben, hogy akár kocsit, akár gőzsiklót vehessenek igénybe. Ezen járásbíróságnak telekkönyvi hatáskörrel való felruházása ellen pedig első sorban azt kell kiemelnünk, hogy ezen intézkedés által az egye­sült fővárosi lakosok egy része, ügyei minőségé­hez képest, három különböző helyen lesz kény­szerítve jogát keresni, mig más része a lakosság­nak egy bíróságnál nyerend minden ügyében igazságot. De eltekintve ezen, a főváros több ezer la­kosára háromló hátránytól, magára az igazság­szolgáltatásra is lassító, zavaró hatással lesz ezen rendszabály, minthogy igen gyakran fordulhat elő oly eset, melyben két vagy több fővárosi ke­rületbeli ingatlanokra vonatkozó tulajdon vagy zálogjog forog kérdésben és akkor ez ügy végle­ges elintézése, a feljegyzés és bekeblezésnek két helyen való megtörténte által, csakugyan nem cse­kély halasztást szenvedne. Tagadhatlan, hogy a telekkönyvi hatóság és birtokbiróság elkülönítve egy és ugyanazon területre az igazságszolgáltatás előnyére nem szolgálhat, jogbiztonságot pedig épen nem nyújt, •— ha a főváros egyik területében telekkönyvi ügyekben egy tekintélyes collegium (a törvényszék mint társas biróság) teljes tanács­ülésekben határoz az elvi kérdések felett, miglen ugyanazon főváros más kerületében a telekkönny vi ügyek egyesszemély (a járásbiró) által intéztetnek el. Alig lesz kikerülhető e mellett az is, h o g y a t ö r v é n y némely rendelke­zését másképen ne értelmezzék a jobbparti városrészben, mint a bal­partiban. Különösen aggasztó, hogy az ingatlanokra intézendő végrehajtási eljárás még lassúbb és bonyolódottabb fog lenni, mint most, s bonyoló­dottabb a jobb- mint a balparton. Ha ugyanis a budai járásbíróság végrehajtást fog elrendelni valamely kerületébe tartozó ingatlanra, annak foganatosítása végett a balparton székelő dologi bíróságot lesz kénytelen megkeresni. Ha ez foga­natosította a foglalást és becslést, ismét átteendi a végrehajtási becslés feljegyzése végett az irato­kat a várban székelő járásbírósághoz Innét ismét vissza fognak menni az iratok a dologi bírósághoz az árverései rendelése végett; ennek foganatosítása végett pedig ujra a járásbírósághoz. Ha közben igé­nyek és elsőbbségi perekmerülendnek fel,megintne­gyedszer fognak az iratok a dologi bírósághoz visszakerülni stb. Ezen a közhitelt veszélyeztető okokkal szem­ben mi sem hozható fel, mi az e g y város fölötti telekkönyvi hatóságnak szétszakítását iga­zolhatná, mert a volt Buda városnak állítólag egyesítése ótai elhanyagolása vagy a főváros lakossága kis részének egyszerű kényelme nem képezhet oly indokot, mely az igazságszol­gáltatás érdekeinek háttérbe szorítását ellensú­lyozhatná; sőt miután a közönség jobbára na­gyobb bizalommal viseltetik a collegialis bíróságok intézkedései iránt, a budai telekkönyvi ügyeknek ilyetén kevesebb bizalomnak örvendő módon való ellátása csak ujabbi elégületlenségre fog okot szolgáltatni. Mindezeknél fogva a Nagyméltóságod bölcs vezetésére bizott igazságszolgáltatás érdekében kérjük a fővárosi telekkönyv egyesítését s összpon­tosítását. II. Áttérvén most azon második intézke­désre, mely eddig még csak szándékoltatik, t. i. a fenyítő o s z t ál y na k a v á r b a va ló átté­telére, legyen szabad mindenekelőtt azon ér­veket vizsgálnunk, melyek eddig ezen intézkedés szükségessége mellett fel lettek hozva. Különösen két ok az, melylyel ezen intézke­déstjogosultnak és helyesnek akarják némelyek fel tüntetni a magas kormány előtt és pedig: 1. Az, hogy a fővárosok egyesítése óta min­dig csak a Duna balpartján fekvők területek érde­kei lettek tekintetbe véve, mig a jobb partiak hát­térbe szoritattak; 2. hogy ezen intézkedés nem csekély meg­takarításhoz vezetne, a mennyiben, mint­hogy állami épületekben lenne elhelyezve ezen törvényszéki osztály, a most fizetett 22000 frtnyi bér elesnék. A mi a főváros egyik részének a másikkal szemben való előnybeni részesítését illeti, ez, még ha tényleg történnék is, nem szolgálhatna okul a szándékolthoz hasonló irtézkedésre; mert ha a város vagy a kormány ezt tenné is, csak a város fejlődésének természetes útját követné, a mennyi­ben ép ugy most, mint az 1872. XXXVI. t. cz. életbelépte előtt is, az ipar, kereskedelem és minden ezzel összefüggő foglalkozások a könnyen hozzá férhető, jobb és olcsóbb közlekedési eszkö­zökkel biró, balparti kerületek felé gravitált. Szükségtelennek tartjuk hosszas fejtegeté­sét annak, miszerint épen a büntető biróság az, mely az eljárás szóbeli és közvetlen váltónál-fogva, legtöbb izbcn érint­kezik közvetlenül a közönséggel; — miután az ez által eldöntendő ügyek oly termé­szetűek, hogy azokban a felek s egyéb szereplő egyének személyes jelenléte okvetlenül szükséges. És vétessék most akár a lakosok száma, akár pedig társadalmi viszonya tekintetbe , minden­esetre a balparti kerületek azok, melyeknek lako­sai többször kényszeritvék tanuk, szakértőkként vagy más minőségben a fenyítő bírósággal érint­kezni, s igy a fővárosi lakosság nagy többségé­nek személyes érdekei is szólanak a szóban forgó szándék valósítása ellen. Távol legyen azonban tőlünk pusztán ezen indokok alapján a lakosság más, habár még oly csekély részének is hátrányát kívánni, mert igen jól tudjuk, hogy mind a város mind pedig a kormány feladatát nem pusztán valamely többség, hanem az egész lakosság érdekeinek megóvásaképezi. Jelen esetben azonban még más oly fontos körülmények is forognak fenn, melyek a -, egyesek kényelmét és másokra netán háramló kellemet­lenségeket a megfontolandók sorából egészen kizár­ják, mert az egyetemesség: az ál 1 a m érdeke fo­rog kérdésben. Az állam nem egyesek megboszulá^a, hanem az összes polgárság megóvása végett gyakorolja a büntető hatalmat, és ezen czéljának könnyebb elérése végett ezen hatalom gyakorlása oly módon történik, hogy az által az egyes esetekben nem érdekelt közönség is megtanulja a tör vényt ismerni és tisztelni. A statistikai adatok tanúsága szerint ott, hol büntető ügyekben a szó­beliség és nyilvánosság életbeléptetve lett, a büntettek száma mindenütt nem kis mértékben apadott. Ezen czél a fenyítő bíróságnak a várba való áttétele által teljesen veszélyeztetve van és kérdésessé tétetik, a mennyiben fel sem tehető, hogy a várban nem lakó közönség végtárgyalások meghallgatása végett az annyi időt rabló fáradsá­gos utat megtenni fogja. Közönségünkben sajnos, nem oly nagy a tudvágy, vagy a közügyek iránti érdeklődés, hogy a törvényismerétek megszerzése végett még különös fáradalmaknak ÍJ, kitegyék magukat az emberek, és igy a fenyítő törvényszék­nek egy oly nehezen megközelíthető helyre való áttétele csak oda vezetend, hogy az annyi vajúdás után törvénykezésünkbe felvett nyilvánosság haszonnélkülivé, az általa eléretni szándékolt czél pedig elérhetlenné fog válni. Nem kevésbbé veszélyeztetnék továbbá a szándékolt intézkedés által az állam érdeke már azon okból is, mert ez által maga a büntető hata­lom gyakorlása egyrészt igen lassittatnék, másrészt pedig az azzal járó költségek nagy mérvben szapo­ritattnának. Már fentebb volt szerencsénk kiemelni, hogy a büntető biróoágnak minden egyes esetben köz­vetlenül kell mindsn érdekelt sze­mélyijei érintkeznie s emiitettük, hogy leggyakrabban a kereskedelmi és ipart üző osztá­lyok körében követtetnek el e büntetendő tettek. Emiitettük végül már azt is, hogy a keres­kedelem és ipar túlnyomó nagyobb részben a bal­parti kérületekben ütötte fel székhelyét, és mind­ezekből önkényt folyik, hogy a büntető bíróságnak túlnyomók, több esetben balparti lakosokkal kell érintkeznie. Igy tehát legtöbb esetben balparti lakosok levén érdekelve és ilyenek járulván hozzá; mint tanuk, szakértők stb. a tényállás kiderítéséhez azoknak mindeu ügyben legalább 2—3-szor, de néha 5 — 6-szor is kellene az időt rabló és fárasztó utat a hidon át fel a várba megtenniök, hogy a tanuzási polgári kötelességnek megfeleljenek. Félni lehet, hogy következménye az lesz, miszerint a tanuk közül igen sokan csak megsza­badulni akarván a gyakori időmulasztástól és terheltetéstől — az általuk ismert s az anyagi igazság felderítésére szolgálható körülményeket elfogják hallgatni. Megtörténhetik továbbá igen könnyen, hogy a végtárgyalásra beidézett számos, a főváros bal­parti kerületében lakó tanú vagy közvetlenül érde­kelt felek közül egy-kettő, az ut terhes volta miatt s tekintettel netaláni egészségi állapotára, melynek a nagy hőség, vagy éles hideg, eső vagy hó nem épen lehetnek hasznára, oly utat, mely az időjárás zordonságának leginkább van kitéve, nem mindég lesz hajlandó megtenni s azért az idézésnek a legkülönfélébb ürügyek alatt meg nem felelend, és hogy igy ujabb tárgya­lás kitűzése, a megjelent felek és tanuk sikernél­küli elbocsátása és ujabbi beidézése váland szük­ségessé. Mindennek pedigkét roszkövetkezménye lehet melyek ugy az egyesekre, valamint az államra egyen­lően hátrányosok és veszedelmesek ; vagy nem lesz képes u. i. az állam valamely bűntett kiderítésére elegendő bizonyítékokat beszerezni s azután sza­porodni fognak a bűnösök irányában az alaptalan v i z s g á 1 atbeszüntetések. vagype­dig kényszerítve lesz a biróság talán ártatlant is, ha vizsgálati fogságban van, a gyakori halasztások és a vizsgálat lassú folyama miatt kelleténél tovább a vele született szabadságától megfosztani. De okoztatnának az államnak ezeken kivül még anyagi károk is és ezek kiemelésével czáfol­juk egyszersmind azon fentemiitett második okot mely eddig a szándékolt áthelyezés mellett fel lect

Next

/
Thumbnails
Contents