Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 45. szám - Igazságügyministeri enquéte a bagatell-ügyek tárgyában

- 359 — ő felsége utódomul rendelt. Szivemből óhaj- 1 tom, — hogy oly boldognak érezze magát önök körében, mint én magamat éreztem. Szivemből óhajtom, hogy ugy becsülje és szeresse ön»ket, mint én becsültem és szerettem. Fogadják immár az utolsó »Isten hozzád«-ot távozó bajtársuktól; a mindenható áldása kisérje önöket, legyenek boldogok, és tartsák meg, kérem, szives emlékükben egykori elnöküket.« Lelkes éljenek hangzottak e végső „Istenhozzád-"ra. Ezután Csernák Béla az uj elnök tette le az elnöki esküt, s üdvözölvén a tisztviselői kart, annak támogatását kérte, felszólitva egyszersmind azt, hogy minden bizalommal forduljon hozzá minden kérdésben. Az ülés ezzel véget ért. * (Horn Ede) egész legutóbbi időig folytatta irodalmi működését. Az »Annuaire de legislation étrangére« legújabb füzete ismét igen becses közleményt hoz elhunyt jeles hazánkfiától a magyar törvényhozás 1874-iki folyamáról. Közölve van itt a közjegyzőségrőb az ügyvédrendtartásról, a vasutak kártérítési kötelezettségéről, testi sértések és halálesetek okozásáért, továbbá a méterrendszerről szóló törvényjaveslatok kimerítő kivonata és az uj választási törvény szószerinti fordítása. Hogy fognak a párisi >Société de legislation comparée« ezen nagybecsű évkönyvében fogadtatni e közlemények a magyar törvényhozás fejleményeiről, nem tudjuk. Minden esetre kívánatos, hogy találkozzék hazánkfiai közt valaki, a ki felveszi a fonalat ott,a hol Horn kezéből kiesett. * (M o h 1 R ó b e r t) meghalt nov. 4-én. Németországnak egy kiváló jogtudósa, jeles államférfia s egyik legtekintélyesebb irója volt Mohi R. O Stuttgartban született 1799-hen, s a tübingeni és beidelbergi egyetemeken a j0g és államtudományoknak szentelte magát, 1824-ben Tübingenben rendkiv. jogtanárnak neveztetett ki, bárom év múlva ugyanott az államtudományok rendes tanárává lett. 1845-ben mint képviselőjelölt lépett föl, de a választókhoz intézett manifestuma által conflictusba jött a kormánynyal, minek következtében mint kormánytanácsos Ulmba tétetett át, E körülmény Mohit a kormányhivatalból kilépésre birta s nem sokára megválasztatott a würtembergi második kamarába, hol a szabadelvű ellenzékhez csatlakozott. 1847-ben a heidelbergi egyetemen jogtanárrá lett s később a frankfurti nemzetgyűlésbe választatván, a jobb centrumhoz csatlakozott. 1848. szept. 25-én igazságügyérnek neveztetett ki s ez állását megtartotta 1849. máj. 17-ig, mikor Gagern Henrikkel és a többi kollégáival visszalépett. Ezen idő alatti hivatalos működéséből kiemelendő egy bizottság alakítása egy átalános német kereskedelmi törvénykönyv előkészítése végett. 1849 után ismét tanári működésének szentelte magát Heidelbergben s később ismét elfogadta megválasztatását a második bádeni kamarába. Mohi nem annyira practikus államférfi, mint theoretikus volt; működése is tulnyomólag az akadémiai tudományosság szinterén mozog; de itt aztán sokat tett és dolgozotts kétségkívül a jelenkor egyik legkiválóbb tudósa volt. Államjogi munkálatai általában három főcsoportra oszthatók; olyanokra, melyeknek tárgya az általános és a német szövetségi államjog, és olyanokra, melyek a würtembergi és az észak-amerikai Egyesült-Államok közjogát tárgyazzák. Ezenkivül Mohinak számos és becses dolgozata van, melyek az államtudományok egye° ágaira vonatkoznak. Egyik legrégibb munkája (1821.) »Discrimen ordinum provincialium et constitutionis representativae.« Ebben a constitutionalismus viszonya vanfejttegetve a régi rendi intézményekhez: e munkát különben maga Mohi »Az államtudományok encyklopaediájában« »nagyon tökéletlen fiatalkori írat«-nak jellemzi. Sokkal jelentékenyebb annál a már 1822-ben megjelent munkája: »Die öffentliche Rechstpflege des deutschenBundes.« Ebben a szerző a szükséges anyagot gondosan és alaposan dolgozta föl, habár a perrendtartási ügyekben némi tájékozatlanságot árult el. Mohi harmadik fiatalkori munkája 1824-ben jelent meg: »Das Bundes Staatsrecht der Vereinigten Staaten von Nordamerika« ; ebből csak az első kötet adatott ki, mely az alkotmányjogot tárgyazza. Az államtudományok története és irodalma czimü munkáfában megjegyzi Mohi, hogy az Egyesült-Államok közjogáról nagyon hiányzanak a jó és megbízható munkák és előbb emiitett művéről így nyilatkozik: »Ha egy harmincz évi időköz képessé tesz egy irót hogy egyik fiatalkori muukájáról ítéletet mondjon, kijelentem, hogy tökéletes munka megírásának a személyes szemlélet és jó kutforrások hiánya állta útját; hogy továbbá munkám megírásakor az amerikai szövetségi jognak tárgyi fejlődése törvényhozás, birói döntvények és illetékes szerzők által nem érte volt még el a mostani fokot; végül, hogy a fiatalszerzőben hiányzott ateljespolitikai ésállamjogi képzettség, mely megadta volna neki az amerikai szövetség világtörténelmi és világjogi jelentőségének felfogását. A munka ezért inkább csak a külsőlegest és a szigorúan törvényt tartja szem előtt, s némely fontos kérdéseket nem érint. Mindazáltal valótlan szerénytelenség lenne, ha szerző azt állitná, hogy munkája merőben hasznavehetlen s hogy a tengeren innen épen semmit sem lehetne belőle tanulni, egy nem csak jobb, de általában egy rendszeres munkának hiányában az Egyesült-Államok jogáról, annak idejében mindig használható volt.« Mohinak jelentékenyebb munkái közé tartozik a »Statsrecht des Königreichs Würtemberg,« melynek első kiadása 1829-ben, a második, 1840-ben jelent meg. Érdekes tanulmánya Mohinak az is, melyet az 1819. és 1849-ki würtembergi alkotmányokról irt s mely egy würtenbergi államjogi folyóiratban 1844. és 1850 ben jelent meg. A politikai világban leginkább vonta magára a figyelmet Mohi 1837-ben megjelent ily czimü munkája által: »Verantwortlichkeit der Minister in Einherrschaften mit Volksv8rtretung«, melyben szerző határozottan a ministeri felelősség mellett tör lándzsát, Nagyobb és figyelmet érdemlő munkái között első sorban álla»Polizeiwissenschaft nachdenGrundsátzen des Bechtstaates« czimü munkája, mely három kötetben 1832-ben első és 1844-ben a második kiadást érte. Késtégkivül legjelentékenyebb munkája »Geschichte u. Literatur der Staatswissenschaften,« mely 1855-ben jelent meg. Nagy olvasottsága az államtudományok terén képessé tették őt e nagy munka megírására, mely magában is elég volna arra, hogy szerzőjének hírnevét megalapítsa. De irodalmi munkássága itt korántsem ért véget. 1859-ben megjelent tőle »Encyklopaedie der Staatswissenschaften«, (mely nem rég magyar fordításban is megjelent Löw Tóbiástól), 1860 ban ismét uj munkával lépett fól: »Staatsrecht, Völkerrecht und Politik« ; ennek második kötete 1862ben látott napvilágot. E munkájában előbbi műveiből többet felhasznál és feldolgoz, némely tételekben közeledik a konservativ felfogáshoz, de álláspontja általában szabadelvű; azonban nagy határozottsággal küzd a bölcsészeti államjog, vagyis azon irány ellen, mely általános theoriák szerint akarja construálni az államot; sőt még a hatalmak megosztása ellen is nyilatkozik s a parlamentarismust sem tartja mindenben mintaszerűnek. Nevezetesen a kisebb államokra nézve tartja aggályosnak a parlamentaris rendszer behozatalát. Irodalmi munkássága az évekkel alak és tartalomban fokozatosan nyert. Legutóbbi munkája, ha nem csalódunk — az »Alíg. deutsches Reichstaatsrecht« melyben a mostani német birodalom közjogát tárgyalván, ennek sok hiányosságát és hézagát mutatja ki, melyeket idővel mind ki kellend pótoln.i. KÖNYVÉSZET. A kereskedői szakbiroságokról. Jogászgyülési vélemény. Irta dr Zi s ka y Antal pannonhalmi föapátsági főügyész. Külön lenyomat a >Magyar Themisböl.« Zilahy Sámuel bizomá~ nya, 1875, ára 40 kr. (—y—)Azonkérdés,vajon a kereskedői ülnökök intézménye fenntartandó-e továbbra, a külföldön jelenleg a legbehatóbb megvitatásban részesül. Angolországban a törvényhozás tagjainak egy része az intézményt, mely eddig ott ismeretlen, be akarja hozni; Németországban az uj bírósági szervezet megállapítása folytán a kereskedelmi ülnökök a legélénkebben vitatott napi kérdések egyikét képezik; Francziaországban pedig a tudomány képviselői mind hangosabban nyilatkoznak az intézmény ellen. Nálunk a kereskedelmi törvény életbeléptetése folytán szintén határozni kellend a felett, vajon a kereskedelmi viszonyokból szármává perek feletti döntő bíróság tiszta jogtudó bíróság: legyen-e, vagy pedig kereskedelmi ülnökök is belevonassanak, és ha igen, mily alakban és terjedelemben. Ily körülmények közt csak örömmel üdvözölhetjük dr. Získay munkáját, mely ezen kérdéssel ex asse foglalkozik. Szerző a kereskedői ülnökök intézménye ellen nyilatkozik, és ebbeli nézetét ugy a tudomány, valamint a praxis szempontjából ritka elmeéllel indokolja. Különösen jótékonyan hat az olvasóra azon otthonosság, melyet szerző a kérdés igen terjedt európai irodalmában tanusit. Kívánatos, hogy ezen dolgozat nálunk is eszmecserét keltsen; különösen bíráink volnának hivatva tájékozást nyújtani az iránt, vajon valóságon alapulnak-e azon hirek, miszerint a kereskedői ülnökök csak pictus masculusként szerepelnek a tárgyalásokon. Ajánljuk ezen kérdést a szakembereink figyelmébe. * (Megjelent) Weber és Szenkovics könyvkereskedése kiadásában » Ügyvédek naptára 1876-ra«, szerkesztette Kassay Adolf; ezen naptár már 12-ik évfolyamába lépett s különösen az ügyvédi kart érdeklő néhány speciális rovata és olcsósága miatt is méltán ajánlható. Kassay naptára a következőket tartalmazza: naptár; semmitőszéki döntvények; az 1873 évi törvények és rendeletek: a) bélyeg illetékek és dijak tárgyában, b) a vidéki termény- és gabnacsarnokok választott bíróságai előtt előforduló iratokról, jogügyletekről és bélyegilletékekről, c) bukott porosz alattvalók ingó javainak kiadása, d) közjegyzői díjszabályzat, e) a birói letétek kezeléséről, f) a kézbesítőkről, g) 21 járásbíróságnak telekkönyvhatósággal felruházásáról: h) a járási orvosok díjazásáról, i) az ügyvédkamarai hirdetések díjmentességéről, j) a közjegyzők működésére vonatkozó bélyeg- és illetékekről, k) a szakértők dijairól okmányhamisitási esetben ; métermérték ; a régi mértékek átváltoztatását tárgyazó táblázatok; bélyegfokozat; kamatszámitó táblázatok ; jövedelmi és bér-táblázat; betáblázási százalékot mutató táblázat; a m. kir. igazságügyi ministerium, curia, budapesti és marosvásárhelyi kir. tábla személyzete; sajtóbiróságok összeállítása; az ügyvédi kamarák választmányai; a magyarországi kamarák területén felvett ügyvédek névjegyzéke (igen gyakorlatilag összeállítva a lakhelyek és kamarai illetőségek szerint), ugyanígy összeállítva az erdélyországi ügyvédek névsora; a kir. közjegyzőknek lakhelyek szerint összeállított névsora; a nevezetesebb országos vásárok Magyar- és Erdélybonban, végre a napló. A csinosan kiállított naptár ára 1 frt. * (Megjelent) az Eggenberger féle (Hoffmann és Molnár) könyvkereskedés kiadásában az „Ügyvédek, közjegyzők és bírák zsebnaptára 1876-ra" szerkesztette Kovács Ferencz. Ezen naptár, mely most már negyedik év folyamában jelent meg, a következőket tartalmazza: naptári rész, bélyegfokozat, bélyeg- és illetékszabás, illetékek, kamatok, az ügyvédi könyvek vezetése, közjegyzői díjszabályzat, kir. közjegyzők és székhelyeik, közjegyzők Budapesten, pénzügyminiszteri rendelet a kir. közjegyzők ügyködésére alkalmazandó bélyeg- és illeték-szabályok tárgyában, a m. kir. igazságügyi minisztérium ügyrendé, a m. kir. igazságügyi minisztérium személyzete, a m. kir. semmitöszék, legfőbb Ítélőszék és kir. tábla személyzete, az ügyvédi kamarák választmányai, a budapesti ügyvédi kamara Budapesten székelő igazolt tagjainak névsora, az uj mérték (méter rendszer), végre a jegyzéknapló. Á csinos kiállítású könyvecske ára 1 frt 50 kr, kapható minden könyvárusnál. Urat a „Mapti mn Kinevezések. Igazságügyi magyar ministerem előterjesztésére bírákká : a bajai törvényszékhez : dr R a k o d c z a y S á ndor zombori járásbirósági albirót, a selmeczbányai törvényszékhez : Farkas Géza budai volt törvényszék., jegyzőt és a deési törvényszékhez : Karácsoni Laj o ( semmitöszéki fogalmazót; — továbbá járásbirákká : a kis„ körösi járásbírósághoz : Pósta Lajos bajai járásbirö^ sági albirót, a nagy-szebeni járásbirósághoz : F u chs L*