Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 45. szám - Igazságügyministeri enquéte a bagatell-ügyek tárgyában

— 358 — -minő mértékben a vétel alkalmával azokon beje­gyezve talált terheket fizetni, e per tárgyát nem képezheti. Ezeknél fogva mindkét alsó bíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani, a perköltségeket azonban, az ítéletek különbözőségé­nek indokából, kölcsönösen megszüntetni kellett. Az ügyvédi kamarákból. * (A budapesti ügyvédi kamara vá­lasztmánya) a feloszlott budapesti ügyvédi egy­let volt elnökéhez, Horváth Károly úrhoz követ­kező átiratot intézte: Tekintetes Elnök úr! A feloszlott budapesti ügyvédi egylet végre­hajtó bizottságának jelentéséből örömmel érte­sültünk, miszerint a budapesti ügyvédi egylet, melynek elsősorban köszönhetni az ügyvédreneltar­tási törvény alkotását s mely oly időben, midőn az ügyvédi kar törvényes képviselő közeget nélkü­lözött, ezen kar érdekeinek hathatós előmozdítója volt, hogy ezen nemes feladatának mindig buzgón megfelelt egylet összes pénzbeli vagyonát egy a budapesti kamara elszegényedett tagjainak, ezek •özvegyei és árváinak segélyezésére szánt nagy­lelkű alapítványra forditá, melynek kezelését alól­irott kamarára bizta. Fogadja tekintetes Elnök úr ezen, a felosz­lott ügyvédi egylet valódi kartársi érzelmeiről örök időkre tanúskodó intézkedésért a budapesti ügyvédi kamara legforróbb köszönetét, melynek kifejezésével kapcsolatosan kijelentjük, hogy ezen alapítványt a hozzá kötött feltételekkel a legszíve­sebben elfogadjuk s azt az alapítók kifejezett aka­Tatának megfelelőleg kezelni kötelességünknek is­merendjük. Fogadja tekintetes Elnök úr a feloszlott egylet jelentékeny könyv- és butorbeli ajándékáért is a kamara hálás köszönetét; a budapesti ügy­védi egylet, mely az ügyvédikar szellemi és anyagi jóléteért fennállása alatt oly sokat tett, könyv* tárának átengedésével alapját vetette meg egy a kor igényeinek megfelelő szakkönyvtárnak, melyet kiegészíteni és gyarapítani kedves feladatunknak tekintendjük, miután az alapítvány gondos keze­lése és a szakkönyvtár fejlesztése által legjobban vélünk megfelelni azon nemes intentióknak, me­lyek a feloszlott budapesti ügyvédi egyletet egész működésében vezették s melyek ezen egylet em­lékét, míg magyar ügyvéd él, feledhetlenné teszik. Kiváló tisztelettel Budapesten 1875.october hó 26-án A budapesti ügyvédi kamara Ghyczy Gyula m. k. Dr. Siegmundm. k. elnök. titkár. * (A budapesti ügyvédi kamarához) Sárkány József úr a budapesti kir. törvény­szék volt elnöke a következő búcsúzó átiratot intézte: Tekintetes ügyvédi kamara! Méltóztatott 0 cs. és ap. kir. felségének f. évi okt. 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával enge­met a budapesti kir. ítélő tábla tanácselnökévé kinevezni, mely legfelsőbb elhatározás következté­ben a m. kir. igazságügyminister ur 0 exlja 4266. I. M. E. sz. a. kelt rendeletével a budapesti kir. törvényszék elnöki állásától felmentettem. Midőn ezt a tekintetes ügyvédi kamarának Tiivatalos tudomására hozni szerencsém van, nem hagyhatom el eddigi hivatalos állomásomat a nél­kül, hogy a tekintetes ügyvédi kamarának őszinte köszönetemet ki ne fejezzem azon jóakaratú elő­zékenységért, melylyel engemet nehéz állásom teendőiben a jogszolgáltatás érdekében annyiszor támogatni kegyes volt. Hivatalos érintkezéseim a tek. ügyvédi kama­rával oly kellemesek voltak, hogy e téreni műkö­désem legszebb emlékei közé tartoznak, s azon Teményre jogosítanak, hogy a tek. ügyvédi kamara is. a közszolgálat terén kifejtett igénytelen, de leg­jobb szándékú törekvéseimet nagybecsű emlékére méltatni fogja, melybe magamat kiváló tisztelettel -és nagyrabecsüléssel ajánlva vagyok Budapesten, 1875. nov. 5-én a tekintetes ügyvédi kamarának Jmzgó tisztelője Sárkány József. Ezen átiratra a budapesti ügyvédi kamara választmánya következőleg válaszolt: Méltóságos Elnök úr! A mily őszinte örömmel fogadtuk azon meg­érdemlett kitüntetést, melyben Méltóságod 0 fel­ségének legmagasabb elhatározása folytán része­sült, midőn a budapesti királyi itélő tábla tanács­elnökévé kineveztetett, oly fájdalmasan érintett bennünket, hogy ezen kitüntetés folytán nélkülöz­nünk kellend már most Méltóságodnak époly elő­zékeny, mint hathatós közvetlen támogatását azon téren, melynek egyengetésére Méltóságod úgyis mint volt kartársunk, de úgyis mint a budapesti kir. törvényszék elnöke oly sokat és oly sikeresen fáradozott. Fogadja Méltóságod legszivesebb szerencse­kivánatainkat, és engedje reméllenünk, hogy a magyar ügyvédi kar, melynek Méltóságod egykor kitűnő tagja volt, Méltóságodban továbbra is érde­keinek buzgó támaszát találandja; részünkről biz­tosithatjuk, hogy úgy azon időre, melyben Méltó­ságodat kartársunknak nevezhettük, mint azon időszakra, melyben Méltóságoddal mint a buda­pesti törvényszék elnökével hivatalosan érintkezni szerencsénk volt, mindig örömmel fogunk vissza­emlékezni. Kháló tisztelettel Budapesten, 1875. évi november 8. A budapesti ügyvédi kamara Ghyczy Gyula, s. k. Dr. Siegmund, s. k. elnök. titkár. * A budapesti ügyvédi kamara) ré­széről ezennel közhírré tétetik, miszerint Oláh Károly budapesti ügyvéd és kamarai tag elha­lálozása folytán a karaara lajstromából kitörül­tetett. * (A budapesti ügyvédi kamara) ré­széről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. Schwartner Sámuel budapesti ügyvéd és kamarai tag elhalálozása folytán a kamara lajstro­mából kitörültetett. * (A debreczeni ügyvédi kamara) részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. Ko­vács Sándor nyíregyházi ügyvéd az ügyvédségről önkéntesen lemondván, neve az ügyvédi lajstrom­ból Yitörüítetett. * (A miskolczi ügyvédi kamara) fe­gyelmi bírósága által közhírré tétetik, miszerint Teper István miskolczi lakos ügyvéd, a mis­kolczi törvényszék által bűnvádi kereset alá vétet­vén, ügyvédi kamaránk 147/1875. sz. alatt joge­rőre emelkedett határozatával az ügyvédség gya­korlatától felfüggesztetett. * (A kassai ügyvédi kamara) részéről közhírré tétetik, miszerint Papp István ügy­véd kassai lakos a kamarának ügyvédi lajstromába felvétetett, KoosKálmán és Ágh Sándor ügyvédek s kassai lakosok lemondásuk — Hor­váth Vincze ügyvéd lakásának Kassáról Bu­dapestre lett áttétele folytán abból kitörültettek. Különfélék. *) Sárkány József a pesti kir. tör­vényszék elnöke kineveztetett a budapesti kir. táb­lához tanácselnökké. Bármennyire sajnálatosnak tartjuk is, hogy oly nagy fontosságú állomás, mi­lyen a pesti törvényszék elnöksége, megfosztatott ezen kipróbált erő vezetésétől, őszinte szerencse­kivánataink kisérik az uj tanácselnököt, ki e di­szesállásra kitartó mu nkásság és nem a nagyoknak kegye által szerzett magának érdemeket. Sárkány Józsefnek a pesti kir. törvényszék sokat köszön. O volt az, ki a törvényszéket európailag szervezte, és különösen a fenyítő osztálynál meghonosodott slendriánt lankadhatlan buzgalommal kiirtotta. Az esküdtszéki tárgyalások vezetésében pedig ez ideig nálunk elérhetetlen magasságon áll. Kívá­natos, hogy utódai az általa oly szépen megkezdett müvet a részéről kijelölt nyomdokokon ép oly se­rényen, mint elődjük, előbbre vigyék. — Sárkány József ur,a budapesti kir. törvényszéknek vasárnap tartott teljes ülésében búcsúzott el a tvszéki tes­tülettől, melynek élén 4 évig működött. A tisztvise­lői kar teljes számban megjelent, s lelkes éljenekkel üdvözölte a búcsúzót. Nevében Bogisich Lajostól-­mácsolta az érzelmeket, melyekkel szeretve tisztelt főnöke iránt folytonosan viseltetett, kifejezést adva a válás fájdalmának, de biztosítva őt egyszersmind arról, hogy emlékét megőrizni fogja e tisztviselői kar minden tagja, s elnöki működésének tisztelettel, becsüléssel és hálával fog adózni ezentúl is szünet­lenül. Utána megilletődött hangon Sárkány József emeltszót.Beszédébemmelyet ateljesülés állva hall­gatott végig, ezeket mondá: „Tekintetes teljes ülés! Kell-e mondanom, uraim! hogy a megválás nehéz nekem e helytől, melyhez 27 éves közpályám utolsó 4 éve nehéz munkájának, gondjainak, fele­lősségének, küzdelmeinek egyrészről, másrészről önök pályatársi rokonszenvének és barátságának, egy szóval mindennek, a mi lelkemnek becses és kedves volt, örökké nagybecsű emlékei kötnek. Ne­héz, igen nehéz a megválás nekem önöktől, uraim, azért mentsenek ki kérem, ha ma nem vagyok képes mindazt elmondani, mit e perezben érzek és ugy el­mondani, mint azt érzem. Pedig nem hagyhatom el e helyet a nélkül, hogy a mélyen érzett, és szivem legbensőbb érzelmeiből fakadó köszöne­temet ne fejezzemki önöknek tisztelt pályatásraim, egyenként és összesen. — Köszönetemet első sorban az én szeretveciszteelt elnöktársam­nak, — Bogisich Lajos kir. tanácsos ur­nák, a ki 4 év lefolyása alatt soha semmi körülmény által meg nem zavart barátságával, és lankadatlan buzgalmával támogatott engemet, a ki állomásom terheinek, felelősségének hü osztályosa volt, a kinek gondossága, pontossága mintaszerűvé tette a törvényszéknél a kezelés legnehezebb ágát, a letéti kezelést. Köszönetemet tisztelt birótársaim­nak, törvényszék mindkét osztályánál, — továbbá a járásbiró és albiró uraknak, a kik mind egy ne­mes testületi szellemtől áthatva, birói hivatásuk magasztos emelkedettségével, meleg ügyszeretettel és buzgósággal működve, — nemcsak megkönnyí­tették az én terheimet, hanem kiváló személyes tulajdonaiknál s miveltségüknél fogva kellemessé ­tették a szolgálati érintkezést. Köszönetemet az ezen kir. törvényszéknél működött kir. ügyész uraknak, a kikkeli sürü érintkezéseimet a legszebb egyetértés szelleme lengte át. — Köszönetem a fogalmazó személyzet tagjainak, a jegyző és joggyakornok tagjainak, a kik nemes törekvéssel versenyeztek feladatuk teljesítésében. Övéké a jövő, engemet pedig boldogít azon re­mény, hogy egykor ezen fiatal bajtársaink birói működésének érdemei vissza fognak sugárzani az én jóakaratú szigorral párosított vezérlésem napja­ira. Végre köszönetemet a kezelő személyzetnek, a kik működésükben példás becsületességet, és a felekkeli érintkezéseikben köztudomású előzékeny­séget tanúsítottak.Forró hálám kifejezéséhez enged­jék meg,uraim! hogy utolsó kérésemet csatolhas­sam. Ha van valami, mit nem tudhatok, a mi gyen­gíthetné azon emlék becsét és melegségét, melyet önöknél hátrahagyni óhajtok, ha akár hivatalos el­járásom szigora, akár a közszolgálatnak általam nyilvánult, kérlelhetlen követelményei, akár'az én i emberi fogyatkozásaim, melyektől egy halandó sem ment, akaratom s tudtomon kivül valamikor fájdalmat vagy keserűséget okoztak volna önök valamelyikének, legyenek szívesek mentségemül tekintetbe venni azt, hogy állásom nehéz, felada­tom terhes, felelősségem igen nagy volt. S hogy bizonyára minden lépésemet, minden tettemet és szavamat uram királyom és hazám iránti tántorit­hatlan hűség, a közszolgálat iránti ügybuzgalom hivatalos állásom becsülése és szei'etete, s hazai jogszolgáltatásunk szent érdeke vezérelte. Két do­logról biztosithatom önöket, uraim. Az egyik, hogy egyedüli örömöm és büszkeségem volt önök diszes birói testülete élén erős önérzettel magasan lobogtatni azon zászlót, — melyre a becsület és a birói részrehajlatlanság "szent fogadása van irva­ésezen zászló szolgálatában igyekeztem a törvény­nek érvényt és tiszteletet szerezni. A másik az, hogy lelkem minden erejével igyekeztem ébresz­teni, ápolni, fenntartani a legnemesebb czélra törekvő, testületi szellemet s kiérdemelni önök becsülését és szeretetét, és ha a czél elérése körül szigorú voltam —igyekeztem igazságos és magam iránt legszigorúbb lenni — s vezényszavam nem i az volt » előre«,hanem »utánam«.Es most uraim, végeznem kell . . néhány perez múlva meg log önök körében jelenni az, — kit birói és pol­gári erényeinél s kháló szakképzettségénél fogva

Next

/
Thumbnails
Contents