Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 33. szám
Megjelenik minden csütörtökön : a ,magyar jogász- ]Vx A. VJ I A ÍV ELŐFIZETÉSI ÁRAK gyűlés- tartama alatt naponként. / (helyben házhoz hordással, vagy vidékr i l érmentva----------- W B -------w------bí-------bí mmr-------szétküldéssel) JF SR \ B m B 1 TC. B SM / B a .Magyar Themisu-re, az „Igazságügyi törvényjavaslat f H 1 H H H I } I / H B ^ 1 tok és rendeletek tárau és a „Döntvények gyűjteménye A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelésekés ■ ■ B B J / B B ' mellékletekkel eg> üttesen: egész évre 10 frt reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen B Hj Kg B -Á ^ H lg; télévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr. Ieve3ek és küldemények el nem fogadtatnak. B IS H B ' / B B i Az előfizetési pénzek bérmentesen és viJp i Wm §g fis I ^ dékről legczélszerűoben postautalvány utján s III JLX XT JL JL Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMÁROMI. SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS J0GGYAK0RN0K0K EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA. üdülőn mellékletek: ,,‘^Döntvények gyűjteménye,“ „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.“ Felelős-szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. TARTALOM: Észrevételek a magyar büntető törvénykönyv javaslata felett. XXI. Dr. Csukássy Károly győri közjegyző úrtól. — Szemle. (A büntető törvénykönyv tárgyalására összehívott enquete.) — Folytathat-e városi ügyész ügyvédi magán-gyakorlatot és lehet-e az ügyvédi kamara tagja? Marschalkó József iglói ügyvéd úrtól. — A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a bíróság a vádló indítványaihoz legyen, avagy, ezektől függetlenül járhasson el ? Dr. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól. (Folytatás.) — Jogesetek. (A közforgalom tárgyait képező érték papírok megsemmisítésének kérdéséhez. Azon körülmény, hogy a végrendelet netán oly tárgyakra is kiterjesztetett stb. Törvényes gyermek ellenében az anyai hagyatékra nézve a törvénytelen gyermek örökösödési joggal nem bír. Engedményezett követelés stb. A rágalmazás tényálladéka.) — Törvényjavaslatok. Törvénytervezet az adósok által hitelezőik meg- kárositásákára véghezvitt jogcselekvény megtámadhatásáról A budapesti kereskedelmié s iparkamara megbízásából szerkesztette és tanácskozás alapjául ezen kamara elé terjesztette. Dr. Szvetenay Miklós. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. — Kivonat a »Wiener-Zei- tung«-ból. — Külön melléklet. »Döntvények tárá«-nak egy ive. Ötödik évfolyam._____________________________33. szair\.__________________Budapest, augusztus 19. 1875. Észrevételek a magyar büntetötörvénykönyv javaslata felett. XXI. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. Magának a fejezet feliratának tanúsága szerint ezen fejezet alatt azon okok és körülmények szándékoltatnak felsoroltatni, a melyek az egyes jogsértő cselekmények büntethetőségét kizárják, avagy a büntethetőségnek csekélyebb fokát állapítják meg. A javaslat ezen eszmének kifejezésére a következő kitételt használja: >a be- számitást kizáró vagy enyhítő okok«, és igy a cselekmény beszámithatóságát átviszi a büntetés kimérésére is, azaz az egyes körülményeknek a büntetés kimérésénél történendő mérlegelését szintén beszámításnak tekinti. A javaslat ezen felfogása azonban — nézetem szerint — nem helyes. Beszámítani ugyanis annyit jelent, mint valamit valakinek felróni. A kinek valamely bűntény beszámittatik, azzal az mondatik ki, hogy ő ama cselekményért felelős és büntetés alá esik. Valakinek ennélfogva az általa elkövetett bűncselekményt csakis felróni vagy fel nem róni lehet, — egy oly közép ut, a mely szerint a tény fel is lenne róható, meg nem is: nem létezik. A bűnösség, a mely első sorban eldöntendő a jogsértő cselekmények megbi- rálásánál, egy oly megkülönböztetést tenni nem enged, a mely annak léteiét, és egyszersmind nem-léteiét is magában foglalná. A tettes vagy bűnös, vagy nem-bünös; — a bűnösséget magában foglaló tény neki vagy beszámítható, vagy nem beszámítható. Ha megvannak azon kellékek melyek a bűnösséget és igy a büntetést megállapítják, akkor a beszámítás létezni fog, még pedig létezni egész teljességében; — ha pedig nincsenek meg, akkor az el íog esni. És azon kellékeknek, a melyek a be- számithatósághoz, vagyis a büntetés alkalmazásához megkívántainak, teljes mérvben meg kell lenniük, nem szabad abból egy parányinak sem hiányozni, gyengébbnek vagy nem egészen domborodottnak lenni, mert akkor már a beszámitliatóság megszűnt létezni. Egy oly kijelentés ennélfogva, a mely »a beszámítás enyhítéséről« tesz említést, meg nem állhat, miután a cselekmény beszámítása, vagyis az illetőnek felelőssé tétele enyhités alá nem eshetik, hanem csupán kizárathatik. Az egyszer megállapított beszámitha- tóság után kerülhet elő azon kérdés, váljon abüntetés, a mely az illetőre nézve a cselekményért lett felelőssé tétele folytán kiszabandó, mennyiben, és minő fokban alkalmaztassák? És itt igenis helye van és lehet bizonyos körülmények tekintetbevételének. Azon különféleségek, a melyek részint a tettes személyében rejlenek, részint a tett elkövetésénél fordulnak elő, enyhíthetik a büntetés kiszabásának mértékét, befolyással lehetnek arra, hogy már maga a törvényhozó intézkedjék, miszerint azok enyhitőleg hassanak a büntetés kimérésénél. Különben ezen felfogásunkkal teljesen egyezik a javaslat indokolása is, amely igy szól: »De megtörténhetik, hogy az elkövetett tett teljesen beszámítható a tettesnek, __mindazonáltal kora, lelki állapota vagy a külviszonyok oly figyelemre méltó körülményeket tüntetnek fel, melyek az igazságos retributió elvei szerint lehetetlenné teszik, hogy az ezen viszonyok között elkövetett cselekménye miatt ugyanazon büntetéssel büntettessék, mint a mely azt érné, a ki azon bűntettet vagy vétséget szintén elkövette, de kire nézve e körülmények nem forognak fenn. Ily esetekben nem ugyan a cselekmény beszámithatósága, hanem a bűnösség beszámítása száll alább. A tett teljesen beszámítható, de a büntetés kimérése változik azon viszonyok és körülmények súlya szerint, melyek a kötelesség megsértésének coefficien- sei voltak.« (1. Indokok 284-ik lap). Hogy mindamellett a javaslat a fent említett feliratot adta a VII-ik fejezetnek, az úgy látszik csakis az addigi gyakorlathoz való túlságos ragaszkodásból származott, a mely gyakorlat azonban ez esetben nem helyes irányt követett. Minthogy tehát a beszámithatóság nem más, mint a büntethetőség, s ez csupán vagy megállapittathatik vagy kizárathatik, — az enyhités pedig egyedül a büntetés kimérésére vonatkozliatik: ennélfogva a VII-ik fejezetnek, a mely ezen két rendbeli okok felsorolását foglalja magában, czél- szerübb és helyesebb lenne ezen czimfeí- iratot adni: »a büntetést kizáró és enyhítő okok.« Ezen czimfeliratot használták különben a német bírod. b. tkönyv és a Gla- ser-féle osztrák büntető javaslat is. Maga a fejezet nyolez oly okot említ fel, a melyek a büntetést kizárják, és hat olyat, a melyek azt enyhitik. Az első kizárási okot a tettes azon lelki állapota képezi, a melyben szabad elhatározás nem létezik, — a másodikat külkényszer által előidézett szabad elhatározás meggátlása, a harmadikat a jogos védelem, a negyediket a végszükség esete. (79. §.) Ezen utóbb említettre nézve a javaslat úgy intézkedik, hogy az csupán a tettes vagy hozzátartozói (lásd 77-ik §. 2-ik bekezdés) életének megmentésére vonatkozik. Az ügyvédegylet által kiküldött bizottság azonban ezt kevésnek tartva, még a testépségre vonatkozó végszükséget is kívánatosnak tartaná a törvénykönyvbe felvétetni azért, mivel a nagyobb jónak mindenkor kénytelen a kisebb engedni, s igy, kinek testépsége jő más jogával collisióba, az a más szabadságát, vagy becsületét avagy vagyonát annak megmentése végett jogosan megsemmisítheti. Az emlitett bizottság indítványa tehát azon álláspontot foglalja el, a mely szerint a kisebb jó a nagyobbnak mindenkor íeláldozandó s a kérdés valóban jogi oldalára tekintettel nincs, valamint figyelmen kívül hagyja a kérdés gyakorlati oldalát is. A testépség megsértése ugyanis igen tágkörü fogalommal bir, a mely magában foglalja a test legcsekélyebb megsértését ép úgy, mint a legnagyobbat, a melyből halál következlietik be. Egy ily fogalomnak, mint a szabadság, a becsület, a vagyon megsemmisitésére jogosult oknak odaál- litásával tehát a végszükség esetei nemcsak a megmentendő jónál csekélyebb javak megsemmisithetésére terjesztetnének ki, de átvitetnének olyanokra is, a melyek annál nagyobb értékűek. Absolut véve, a testép-
