Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 30. szám

Első pillantásra látszik, liogy ezen szöveg szintén azon elven alapul, miszerint sem a segités eszközei, sem az objectiv vagy subjectiv momentumok mikénti figyelem­be vételének előírása nem vétetnek fel a törvénybe ; mert ezen kifejezés »a ki a büntetett vagy vétséget előmozdítja vagy könnyiti« egészen általánosságban mozog. Mindazonáltal figyelemre méltók a következő eltérések. 1. A mi javaslatunk nem használja ezen kifejezést »segélyt nyújt«, mely úgy a német mint az osztrák javaslatban fog­laltatik, (»Hülfe geleistet hat«), hanem használja ezt: »előmozdítja vagy kön­nyíti.« 2. Kiemlitendő azon eltérés, mely a segédek szándékára nézve mutatkozik. A német törvény és az osztrák javaslat ugyanis egybehangzanak abban, hogy nem kívánják meg a segédnél a teljes szándé­kosságot, hanem csak azt, hogy tudva (wissentlich) segítsen, holott a mi javasla­tunk egyenest kimondja, hogy segéd az, »a ki a bűntettet vagy vétséget szándé­kosan előmozdítja.« Ez pedig úgy elmé­letileg, valamint az egyes esetek megbün- tethetésének vagy büntelenségének szem­pontjából is egészen más eredményre vezet mint a német törényben és az osztrák ja­vaslatban használt kifejezés. 3. A harmadik eltérés a mondat má­sodik részében áll. Itt a mi javaslatunk közeledik az osztrák javaslat felfogásához, amennyiben szükségesnek látja a psychi- kai segély egyik nemét, a segély iránti i g é r e t et, külön megemlíteni; de eltér at­tól annyiban, hogy csak a tett elkövetése utáni segélyt emeli ki, holott az osztrák javaslatban »bei und nach der That zu S Á 1 © 1 ▲. Az osztrák fegyházak. II. Az ötvenes években csaknem valamennyi fenyitő intézet az apáczák vezetése és közvetlen felügyelete alatt állott. De különösen a férfifegy­intézetekben .ezen intézményből oly nagy bajok támadtak, melyeknél fogva az igazságügyminiszte- rium kénytelen volt az egyházi rendekkel kötött szerződéseket revideálni és lasanként feloldani. Ennek következtében Murau és Stein voltak az utolsó fegyintézetek, melyek még 1870. jan. else­jéig a női rendek vezetése alatt állottak, és ezen naptól kezdve, úgy mint a többi fegyintézetek, az állami kezelésbe mentek át. Azóta a férfifegyintézetek igazgatására csakis állami hivatalnokok vannak alkalmazva. Az igaz­gató gondoskodik a házvezetéséről és egy vagy két igazgatósági hivatalnok segélyével valamennyi gazdasági, pénztári és számadási ügyeket vezeti; csakis a steini és grátzi fegyintézetekben forog fenn azon eset, hogy nem az igazgató, hanem más hiva­talnok van a gazdasági ügyek önálló vezetésével megbízva. A rabok feletti felügyeletet a főfelü­gyelők teljesitik, kik rendszerint az osztrák had- *ereg kiszolgált altisztjei és katonái közül sze­mélteinek ki. A fegyintézeteknél alkalmazott min­den egyének — ide tartoznak a lelki pásztorok, orvosok és a tanítók is, szolgálati tekintetben az előjárónak vannak alárendelve. A nő- fegyintézetek még mindig a női ka- tholikus rendeknek kezelése alatt állanak, kiknek nemcsak a büntetés végrehajtása, hanem egyszers­mind a fegyenczek ellátása és foglalkoztatása is át van adva. Ezen rendek ezért az államtól átalányt húznak, mely a fegyenczek száma és azoknak a leistende Hülfe« van; továbbá a mi javasla­tunk még ezen ígért segélyen kívül felem­líti, hogy »büntetendő még az, a ki a cse­lekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meg- hiusitása iránt előzetesen megállapodik. A 67. §. 2. pontjának ezen három mo­mentuma összeesik a segélyről szóló tan három főrészével: 1. a segéd fogalmának elhatárolásával, 2. a segéd dolusának, és 3. a bíínös segités nemeinek megha­tározásával. Mindezekről tehát kíilön-külön fogunk szólani. Dr. Fayer László. — 234 — Reformunkálataink a polg. törv. rendtartás körül. Erős alapokon nyugodni kellő igaz­ságügyi épületünk úgy tűnik fel nekem most, mint a kártyaház, melyet könnyű szerrel átalakítunk, lebontunk, felépítünk, hogy nemsokára újabban megkezdjük ezen csak kártyaházaknál divó és csak mulato­zásnak beillő munkálkodást. A kártyahá- zakkali bánásra emlékeztet azon eljárás is, hogy egy lehellettel igazságügyi épületünk alkatrészeit ide-odaszórjuk, majd enyhéb­ben bánva leszedjük tetejét, óvatosan ki­szedjük, hogy a vár össze ne essék, egy-egy emeletét, és hogy a hasonlatot egészen a tárgyra alkalmazzam, megszüntetőjében vagyunk az alig felállított semmitőszéknek, megszüntetvén néhány tuczat törvényszé­ket fölemeljük az értékkompetentiát né­mely járásbíróságoknál, másoknál nem, egy helyütt közigazgatásos bagatellbiró- ságokat, másikon békebiróságokat óhaj­fegyházban töltött ideje szerint állapitatik meg, és ezenkívül kapják még a fegyenczek munkadi­jának maradékát a fegyencznek járó rész levo­nása után. A rendnek helyi főnöknője viszi a fegy­intézet igazgatását, és megfelelő számú apáczák állnak oldala mellett. A külső felügyelet férfifel­ügyelők által láttatik el. A büntetésnek törvényszerű végrehajtása és a fegyenczekkel való szabályszerű bánásmód ellenőrzése czéljából, minden nőfegyintézetben egy inspector, ki úgy mint az intézet orvosa is, az állam által neveztetik ki és dijaztatik. A ma­gánfogság számára berendezett intézetekben a büntetés végrehajtása feletti felügyelet az 1872. apr. 11-iki törvény által életbe léptetett büntetés végrehajtási bizottságok feladatát képezi, mely a legközelebbi elsőfolyamodásu törvényszék elnö­kéből, az államügyészből, egy törvényszéki bíró­ból és két nem állami szolgálatban álló bizalmi férfiúból áll. Ezen tagoknak kötelessége legalább havonként egyszer a magánfogházat megláto­gatni, intézkedéseik csak az igazságűgyminiszter által változtathatók meg. A közös fogságban a fegyenczek felosztása az osztályozási rendszer sze­rint történik és különös tekintet van a korra, a miveltség fokára, a kedély minőségére és az elő­életre, különösen pedig arra, hogy a fegyencz ja­vítása eléressék és fiatal bűntettesek ne rontassa- nak az idősebbek és a megromlottak által. A fegyenczek minden fegyintézetekben meg­felelő munkára szorittatnak; a közönséges mun­kák, melyek be vannak hozva: lábbelik készítése, szabóság, szövés, asztalos, könyvkötő, lakatos és képfaragó munka férfiak számára, nők számára pedig varrás, hímzés, kötés fonás stb. Minthogy a fegyenczek a törvény szerint kötelezve vannak a részökre a büntetés ideje alatt felszaporodó ellátási költségeket megtéríteni, ennél­fogva a fegyenczek munkájának jövedelme ezen megtérítésre fordittatik: de e mellett a fegyenczek tunk, csinálunk szóval olyan alkotásokat, melyek a sokféleségnek és különlegessé­geknek igazán szemet szúró kaleidoskopját állítják elénk. Nincs bátorságunk a múlt­tal szakítani, nincs erélyűnk a jövőhöz fűződni, — és mi a legfőbb, nincs tehetsé­günk és képességünk a múltat és ennek jo­gosult és természetes tényezőit kiegyeztet­ni és összekapcsolni a megváltozott viszo­nyok igényeivel és szükségleteivel. Ezt mu­tatja legalább azon jelenség, hogy, miről különösen szólni szándékom, ap. t. köréből archívumra megy a gyűjtött becses és nem becses anyag halmaza, és sem enquétek, sem egyes személyek, sem az igazságügyi minisztériummal vagy törvényhozási szak- bizottságok utján nem tudjuk elérni a tör­vénykezési reform azon minimumát, mely az 1868. 54. t. czikkben foglalt perrendtar­tás kirívó hiányainak pótlásában és javí­tásában áll. Ily körülmények közt félő, hogy az országos pénzügyi tekintetek és kalamitások súlya alatt kezdeményezett igazságszolgáltatási változások az igazság­ügy terén oly cliaost fognak szülni, mely­ben eligazodni és melytől szabadulni sem­miféle fiuancziális áldozatok árán nem si- keriilend. Ily körülmények közt a most életbe lépendő közjegyzői törvény sem fogja megszülhetni azon üdvös eredménye­ket, melyek különben attól várhatók vol­nának, különösen azért nem, mert az Or­ganismus, melynek ezen intézmény egyik életerős szervét képezni van hivatva, beteg, és mert a közjegyzői intézmény igazság­ügyünk organismusával inkább mesterséges mint szerves kapcsolatba Ion hozva. Van kereskedelmi törvényünk, mely az igények­nek teljesen megfelel, de lehetetlennek tar­tom, hogy az alkotandó kereskedelmi tör­egyszersmind megkapják munkadij oknak egy ré­szét, mely számukra félretétetik oly czélból, hogy a fegyházból való kilépésök alkalmával ne legye­nek minden segédeszköz nélkül. Ezen kívül ezen nekik járó munkadijnak egy részét de nem többet mint hetenként 1 frt 20 krt magok számára élve­zeti czikkek beszerzésére és hozzátartozók segélye­zésére fordíthatják. A fegyenczek táplálása egy­szerű és egészséges; hetenként 140 gramm marha­húst kapnak főtt állapotban. A beteg fegyenczek számára külön betegosztályok állnak fenn, melyek­ben az élelmezés is megfelelő. A fegyintézetekben lelki pásztorok és vallás tanitók vannak minden felekezetek számára. Min­den fegyintézetben önálló iskolák vannak beren­dezve, melyeknek látogatására a fegyenczek rend­szerint kötelezve vannak. A fegyelem szigorú. A fegyelmi büntetések : a megdorgálás, nagyobb munkára való szorítás, a kedvezmények megvonása, a külön élvezeti czik­kek szerzésének és a levélírásnak megtiltása,, böjt, bilincs, kemény fekhely, magán- és sötét fogság. A következő statisztikai kimutatásban min­denekelőtt a börtönök népesedési mozgalmai áta- lában és az évenkint szolgáltatott egyének szemé­lyes viszonyai tárgyaltatnak. Ha összehasonlítjuk a fennyitő intézetekben elhelyezett bűntetteseket a civil népességgel, egy ilyen beszolgáltatott bűntettesre esik. 1869- ben..........................1376; lakos 1870- ben...........................1381 » 1871- ben..........................1408 » 1872- ben..........................1421 » 1873- ban..........................1389 » Az első 4 évben tehát folytonosan kedvezőbb arányszám tűnik elénk; 1873-ban ismét némi visz- 8zaesés mutatkozik ugyan, de ehhez leginkább a vi­lágkiállítás által eszközölt népesedési fiuctuatió, továbbá az élelmi szerek megdrágulása és a nem­zetgazdasági crisis kiütése nagyban hozzá járul.

Next

/
Thumbnails
Contents