Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 27. szám - Közös tulajdonosok is kívánhatják egymás ellenében a zárlat elrendelését

- 212 — legi törvényjavaslat tárgyal, ezen veszély sokkal kisebb, és megbízhatunk biróságaink bölcseségében és tapasztalataiban. Végül a bizottság azon kérdéseket vette fontolóra, melyek a szóbeli ajánlatok elfogadásá­hoz fűződnek. Két tag azon véleményt fejezte ki, hogy a szóbeli ajánlat vagy indítvány elfogadá­sa büntetlen maradjon, ha ez nem kisértetik aján­dék által; logikátlan, mondák ők, az elfogadást megbünteni ott, a hol aasonló körülmények közt az ajánlat és az indítvány sem büntettetik; a finom jogi s itt talán felállítható megkülönbözte­tések a nagy közönség előtt nem volnának érthe­tők s a közönség a megbüntetett elfogadót szem­ben valamely czélba vett bűnös cselekmény tulaj­donképeni bünszerzőjével érdemetlenül megbünte­tettnek fogja tekinteni. Ezen módósitvány azon­ban elvettetett. A törvény I. czikkének első §-a tehát meg­bünteti a halállal vagy kényszermunkával sújtott bűntett elkövetése iránti ajánlat vagy indítvány te­vőit még azon esetben is, ha sem az egyik sem a másik nem fogadtatott el. Megbünteti továbbá azo­kat is, kik az ajánlat vagy az indítvány elfogadása által az abban foglalt erkölcstelenséghez csatla­koznak és abban résztvesznek. Nem tesz kü­lönbséget az elfogadott és az el nem fogadott ajánlat közt, valamint az egyszerű és világos és va­lamely feltételtől függővé tett indítvány közt sem. A biróságnak azonban meg van engedve, hogy a speciális körülményeket számba vegye. Az I. czikk 2. §-a csak reproductiója a bün­tető törvénykönyv 331. §-ainak : Bűnös ajánlatok és javaslattételek a mellékbüntetések alkalmazását is előidézhetik. A 3. §. a szóbeli ajánlat és indítvány tekinte­tében megszorítja az 1. §. általános kifejezéseit, a mennyiben annak ajándék és igéret általi kiséré­sét vagy az arra való igényt követeli meg. Az ily ajánlatok írásbeli vagy szóbeli elfogadása hasonló módon büntetendő. A II. czikk az előbbi czikkben emiitett tör­vényszegéseket azokhoz sorozza, melyeknél a ki­szolgáltatásnak helye lehet, és az 1874. mártius 15-iki törvényhez azon határozmányt is adja, hogy ily megbüntetésnek akkor is legyen helye, ha a meszelvék, világosak, ablakaik utczára nyílnak, a börtönök ablakai egy része pedig a sétaudvarra, másik a megyeház udvarára szolgálnak. A folyó­sókon egy-egy őr van felállítva, kik az oda nyiló börtönajtók szemle lyukain figyelnek az elzártakra. Az első emeleti lépcsőházban van a harang, melylyel a felkelés és az étkezés stb. jelentetik. A börtönszobák, kivéve néhányat, nem na­gyok, többnyire padozottak, tisztán tartva. A fel­szerelés azonban kissé hiányos, mert a pricscsek nincsenek kellő számban és az ágykészletek, me­lyek szalmazsákból és pokróczból állanak, nappal egymásra rakvák, és éjjel a padozatra helyeztet­nek el. A pricscseket állítólag a férgek kipusztí­tása végett távolították el. A bútorzathoz tartozik még 1 fogas, 1 fede­les ládába helyezett ürítő csöbör, melyet naponta reggel és este visznek ki. A fejtáblákon a fegyen­czek nevei, életkora, stb. vannak írva. Azonkívül minden szobában ki van függesztve a házszabály­zat. Az ablakok vasrácscsal vannak ellátva. Hi­bájuk az, hogy ellenzővel nem lévén ellátva, külön felügyeletet igényelnek, nehogy a rabok a külvilág­gal jelzés vagy más módon érintkezhessenek. A második emeleten találjuk az úgyneve­zett »Sóhajok hidját«, mely ezelőtt átjárást képe­zett az ügyészi helyiségekhez. Ezen elnevezés csak a múltra nézve bir értelemmel, midőn a rabok, miként a börtönök mutatják, földalatti homályos üregekre kárhozatattak, melyek most raktárakul szolgálnak. A fegyenczek nemzetiségre nézve leginkább tótok, vallásra nézve katholikusok. A bűntény leg­gyakoribb neme a lopás. A visszaesők számasak. Az összes létszám 1874. május 18-án 93-at tett ki, kik közt 19 nő volt. Elitélt 44, többi részint a vizsgálat alatt volt, részint a határidős. A főfelügyeletet Csenkey kir. ügyész és Pró­nay alügyész urak kellő tapintattal vezetik. Közli uti naplójából Réső Ensel Sándor. vétség belga polgár által a külföldön követte­tett el. Egy nem rég elkövetett cselekmény, mely áta­lános felháborodást szült, mutatja, hogy a törvény, egész összefüggésében tekintve, valóságos szükség­nek felel meg. Egy sajnálatos hézag lett kimu­tatva, és a kormány azon meggyőződésben, hogy kötelességét teljesiti, iparkodott azt betölteni. Ha a törvényhozás a javaslatot a bizottság által aján­lott módositásokkol elfogadja, el lesz érve a czél, a nélkül, hogy büntetőjogunk csak egyetlen egy lényeges elve is megsértetnék, s a nélkül hogy csak egyetlen egy biztosíték is megtámadtatnék, a melyre egy sabad ország polgárai jogosan igényt tarthatnak. Maga a büntetőtörvénykönyv, azáltal hogy előkészítő cselekményeket büntet és ezeket mint speciális bűntetteket veszi fel, több ízben megváltoztatta a büntető törvénykönyv 51. és 67. §-ait. A mi szavazatunk csak egy ujabb esetet fog csatolni a törvényhozó által már vád alá he­lyezett előkészítő cselekmények lajstromához és tenni fogjuk ezt a közvélemény helyeslésével, mely nem akarja, hogy erkölcstelen cselekmények, melyek egyszersmind a közrendet és a nemzetközi viszonyokat megzavarhatják, a törvényt fegyver­telenül és az igazságszolgáltatást tehetetlenül találják. JOG-ESETE TZ. Közös tulajdonosok is kívánhatják 'egymás ellenében a zárlat elrende lését. (M. B.) Ifjabb Keszlerffy Jánosné született Luby Máriának, Luby József elleni zárlati peré­ben a gyöngyösi királyi törvényszék következő végzést hozott: A zárlat elleni kifogások elvettetvén, ifj. Keszlerffy Jánosné született Luby Mária részére az 5155. számú végzéssel elrendelt és annak alap­ján a most hivatkozott végzésben elősorolt ingat­lanokra, jelesen a bene-pusztai 2673. számú te­lekkönyvben A -f- 6376, 637 7. helyrajzi szám alatti malomházra, a N.-Réde puszta kis-rédei 37-ik számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1—5. sorszám alatt, a n.-rédei 173. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1. 3, 4, 5, 7, sorszám, végre a gyöngyösi 747. számú telekjegyzökönyvben A -\- I. 1—17. sor­számig terjedő fekvőségekre és azoknak haszon­vételére a kiküldött végrahajtó által 2164/874. szám alatt bemutatott jegyzőkönyv szerint fogana­tositott zárlat továbbra is eddigi érvényben fenn hagyatni rendeltetik, Györky Imre kirendelt zár­gondnok eddigi ebbeli minőségében megerősíttetik s egyúttal a jegyzőkönyv alapján kijelentetik, hogy ezen zárlat folytán a zárt szenvedőre nézve netalán bekövetkezhető minden károkra nézve biztosité­kül a zár alá vett vagyonságoknak zároltatót il­lető rész, hasznaival együt szolgálván, Györky Imre zárgondnok a zár alatti vagyonok jövedelmé­ből, zároltatót illető fele résznek ezen királyi tör­vényszékhez leendő beterjesztésére utasittatik. Mert: a zárlat elrendelésének érveléséül a zárt-kérő által felhozott és a zárlatot rendelő 5155/873 számú végzésben is kifejtett indokok, hogy t. i. a fentebb előszámlált ingatlanok fele­részben zároltató Luby Máriát tulajdonjogilag il­lető résznek, az eddigi közösség megszüntetése mellett leendő ki- és átadása iránt zártkérő keresete folyamattan van, hogy továbbá ugyan­csak ezen részt Luby József 1873. évi Szentmi­hály napjáig birván haszonbérben, a bérleti idő 1873. évi september 29-én lejárt, következve ezen naptól kezdve a haszonélvezet Luby Máriát ille­tendő, kifogást tevő által semmikép meg nem czá­foltattak; nem volt figyelembe vehető zárlatszen­vedettnek abbeli kifogása, hogy a haszonbérlet 1873. évi september 29-től hallgatag megujittatott s következve, hogy azok hasznaihoz zárt szenve­dettnek erősebb joga volna, mert zártkérő taga­dása ellenébe ezen körülmény semmikép sem iga­zoltatott és a bemutatott haszonbéri szerződés ilyes megújításról nem is intézkedik, az határozott időtartamra szól, záraltató annak lejárta előtt 1873. martiusban saját vagyonának ki- és átadása iránt a keresetet már megindította, sőt a szerző­dés lejárta után 10-ed napra már a zárlat iránti kérvényét is beadta, hogy a haszonbért 1873. sep­tember 29-én utáni időre is zárt szenvedett befi­zette volna, vagy hogy azt zároltató elfogadta vol­na, semmikép igazoha nincs. És minthogy az előszámlált összes vagyon Luby József és Luby Mária nevére közösen van­nak telekkönyvezve s hogy annak melyik fele ré­sze illeti egyik vagy másik felet, tudni épen nem lehet. Luby Mária zároltatót illető fele haszon­rész mennyiségének biztos kitudása és biztosítása csakis az előszámlált összes ingatlanoknak zár alá vétele és zárgondnok általi kezelése által lehet eszközölhető. A mi a végrehajtó által zároltató kérelme folytán kirendelt zárgondnok Györky Imre sze­mélye ellen tett kifogásokat illeti, tekintve, hogy zártszenvedő a zároltatónak abbeli állítását, hogy a zárgondnok hites ügyvéd, de egyszersmind Jut­kán közbirtokos is lévén, a gazdasagot maga ke­zeli, továbbá hogy vagyonos és jelleme fedhetet­len, kétségbe nem vonta, azon törvényes vélelem áll elő, hogy a kirendelt zárgondnok a zárgondno­ki tisztség betöltésére mind jogi, mind gazdasági tekintetben kellő készültséggel bir; a mi a zárt­zártszenvedőnek e tekintetbeni egyéb kifogásait s különösen a zárlati tárgyak évi jövedelmeinek a zárgondnok kezeinéli biztosságát illeti; azok, mint nem kellőleg indokoltak és semmikép nem igazoltak annál kevésbé vehetők figyelembe, mert a zárgondnok évenként számolni tartozván, zárol­tató a jegyzőkönpbe adott nyilatkozata szerint megengedi, hogy kölcsönös kiegyezés folytán a jövedelem fele részét zártszenvedő is felvehesse, ellenkező esetben az a bíróság kezéhez lesz be­szolgáltatandó, a netalán felmerülhető hiányokat és károkat illetőleg pedig a zárlatot kérő is szin­tén, zár alatt levő fele vagyon iránt kellő garan­tiát nyújt. A fentebbi okokból Luby József által a zár­lat elrendelése és foganatosítása, ugy a zárgond­nok személye ellen tett kifogásokat is elutasítani s a zárlatot eddigi érvényében továbbra is fenn­tartani kellett. Miről felek képviselői helyben, valamint a zárgondnok is végzésileg értesítendő. Luby Józsefnek ezen végzés elleni felebbe­zése folytán a pesti királyi itélö tábla következő végzést hozott: Ifjabb Keszlerffy Jánosné — Luby Mária sem a kifogások feletti tárgyalás alkalmával nem mutatta ki, hogy az osztály iránt beadott kerese­tével érvényesíttetni kívánt jogok, zárlat alkalma­zása nélkül veszélyeztetnének, mert tulajdoni joga a bemutatott telekkönyvi kivonatok szerint kellő­leg biztosítottnak mutatkozik, azt pedig nem is állította, hogy az 1873. évi september 29-én lejárt haszonbéri idő eltelte után Luby Józsefet a bérle­mény kibocsására csak fel is szólította volna is, mert különben is a haszonvételeknek Luby József általi visszatartásából eddig származhatott kár, tekintettel azon körülményre, hogy zárlatot kérel­mező Luby Mária állítása szerint is ezek csak 1873. évi september 29-től, Luby József állítása szerint pedig 1874. évi september 29-től, Luby Józsefet illető rész által eléggé biztosítottnak mu­tatkozik. Mely okokból az elsőbiróság végzése meg­változtatván, a gyöngyösi királyi törvényszéknek 1873. évi október 15-én 5155. szám alatt hozott végzésével elrendelt és 1874. évi január 24-én és több következő napokon foganatosított zárlat megszüntettetik. a lefoglalt javak a birói zár alól felmentetnek s a királyi törvényszék a törvényke­zési rendtartás 336-ik §-a értelmében intézkedésre utasittatik. Ezen végzés ellen zárlatkérö felebbezvén, a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék követke­zőleg végzett: A pesti királyi ítélő tábla fentebbi számú és keletű végzése megváltoztatván, az eljáró kir. törvényszéknek 1874-iki 1826. szám alatt hozott végzése hagyatik helyben felhozott indokaiból és különösen azért, mert a becsatolt telekkönyvi ki­vonatok szerint a zár alá vétetni kért javak fele részben Luby Mária, fele részben pedig Luby Jó­zsef nevén állanak, továbbá, mert a vagyonközös­ség megsemmisítése iránt indított kereset, a tu-

Next

/
Thumbnails
Contents