Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 26. szám - Vélemény és indítvány Dr. Ziskay Antal pannonhalmi főapátsági főügyész úrtól a VI. magyar jogászgyülés állandó bizottsága által feltett következő kérdésre: »Javasolható-e, hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek feletti bíráskodás szakbiróságokra ruháztassék; ha igen: minő alakban és minő berendezéssel.« (Folytatás és vége.)

206

lasztó hatálya, hogy a panasz elintézéséig árverést rendelni, a lefoglalt activ követelést a végre- hajtatóra ruházni, készpénzt kiutalványozni s a marasztalás tárgyát átadni nem lehet.

Ha a másodbiróság az elsőbiróságnak e tárgybeli végzését megváltoztatja, a harinadbiró- sághoz további panasznak van helye.

163. §.

Az idézett törvény 347. §. helyett:

Sommás eljárásban a végrehajtást, mely a marasztalt félnek csupán ingóságaira intéztetik, szóval vagy egy példányban beadandó kérvényben kell kérelmezni. A szóbeli kérelem felett jegyzőkönyv vétetik fel. Az Ítélet vagy egyesség mellékelése nem szükséges.

Az elrendelt végrehajtásról a végrehajtó, a kiküldöttés végrehajtást szenvedő, utóbbi azonban a végrehajtás foganatositása alkalmával végzé- sileg értesittetnek.

164. §.

Az idézett törvény 348. §. helyett:

Rendes perekben átalában, a sommás eljárásnál pedig olyan esetben, midőn a végrehajtás tárgya ingatlan, a végrehajtás írásban kérelmezendő. A kérvényben világosan benfoglaltassék:

a) a teljesítendő kötelezettség misége, s ha pénzbeli fizetésre vonatkozik, annak összege tőkében és járulékaiban;

b) a végrehajtás tárgya és minősége;

c) az ingatlanok telekkönyvi számai; ott pedig, hol telekkönyvek nincsenek, az ingatlanok pontos körülirása, egyszersmind bizonyítéka annak, hogy a marasztalt fél a kérdéses javaknak birtokában van;

d) a végrehajtás tárgyainak holléte;

e) annak megemlítése, hogy a végrehajtás kiküldetés vagy megkeresés utján foganatosítandó, s ez utóbbi esetben a megkeresendő bíróság megnevezése és székhelye;

f) végrehajtónak abbeli nyilatkozata, hogy a végrehajtásnál akarja-e magát s ki által képviseltetni ?

165. §

Az idézett 352. és 353. §§. helyett:

Ha a végrehajtás csupán ingókra rendeltetett el, ennek íoganatositásáraazon járásbíróság illetékes,melynek területén a végrehajtást foganatosítani kell. Midőn a végrehajtás a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság területén foganatosítandó, a törvényszék vagy maga rendelhet kiküldötett, vagy az illető járásbíróságot keresheti meg.

Ha a végrehajtás csupán ingatlanokra rendeltetik el, azon törvényszék vagy telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróság illetékes, melynek területén az ingatlan fekszik.

Ha a végrehajtás ingókra és ingatlanokra együttessen rendeltetik meg a végrehajtás foganatosítását az ingókra és ingatlanokra a fentebbiek szerint illetékes bíróságok külön eszközli.

Mindezen esetekben ha a per bírája nem egyszersmind a fentebbiek szerint illetékes végrehajtó bíróság, a végrehjatás foganatositása végett az illetékes végrehajtó bíróságot keresi meg.

166. §.

Végrehajtási cselekményt bírósági végrehajtók teljesítenek, kivéve azon fontosabb eseteket, a melyekben a végrehajtó bíróság a végrehajtás foganatosításával egyik bírói tagját vagy a közjegyzőt bízza meg.

A bírósági végrehajtóknak vagy kiküldöttnek a végrehajtó cselekmény véghezviteléről beadott jelentését a végrehajtó bíróság megvizsgálni s ha a végrehajtási eljárás szabályai megsértettek, a sérelem orvoslása iránt hivatalból intézkedni tartozik.

167. §.

Pénzbeli követelések kielégítését tárgyazó végrehajtásoknál a kiküldött a végrehajtásról felvett jegyzőkönyvet az előző szakaszban előirt felülvizsgálat végett a végrehajtás befejezésétől számított 48 óra alatt a járásbirónak, vagy ha a kiküldetést a törvényszéktől nyerte, az elnöknek vagy e végből kirendelt helyettesének bemutatni tartozik.

Ha hivatalból orvosolandó sérelem nem forog fenn, mi felett törvényszéki kiküldetések esetében az elnök vagy helyettese határoz, a jegyzőkönyv a törvényszéki elnök vagy helyettese, illetőleg a járásbiró által aláiratik, s további eljárás véget a kiküldöttnek az iratok rövid utón kiadatnak.

Ha pedig a jegyzőkönyv szövegéből világosan kivehető sérelem forog fenn, akkor szabályszerű elintézésnek és a felek végzés általi értesítésének van helye.

Azon körülmény, hogy a sérelem hivatalból nem orvosoltatott, a felek által használható panaszra és ennek folytán követendő eljárásra befolyással nincsen.

(Folytatása következik)

Az ügyvédi kamarákból.

* (A magyar királyi igazságügyi minisztérium) a budapesti ügyvédi kamarához az ügyrend tárgyában következő rendeletet intézte: Az ügyvédi kamaráknak f. é. april 30-ról kelt felterjesztését, melyben saját szempontjából kötelességének tartja ugyan, az általam f. évi april hó 4-ről 10,680. sz. a. a kamarához intézett — s ügyrendének némely intézkedéseit módosító rendelet ellen felszólalni — de ezt a felügyeleti jogot gyakorló s ezért az országnak felelős miniszter feladatának komoly méltánylásával teszi: megelégedéssel fogadtam, s e körülményben is újabb biztosítékát találom azon remény teljesülésének, mely az intézmény létrehozatalánál a törvényhozás előtt lebegett.

Nem mulaszthatom el a kamara előtt kifejezni, hogy teljes rokonszenvvel kisérem az ügyvédi kamaráknak működését, s hogy különös hivatásomnak és feladatomnak tartom azokat — a törvény által reájuk bízott functiók helyes gyakorlatában erélylyel támogatni.

Meg vagyok győződve, hogy eredményes csak úgy lehet az intézmény, — ha a kormány rokonszenves támogatása kiséri azt, s ha a felügyelő hatalom beavatkozása — csak a valódi szükség eseteire szorítkozik. De épen azért, mert ezen értelemben és szellemben óhajtom gyakorolni a nekem jutott feladatot, azért tartottam nélkülözheti ennek, hogy az ügyrendben minden kétértelműség lehetőleg kikerültessék; s hogy a közreműködő hatóságok hivatásának teljesítésére szükséges föltételek — az ügyrendben megállapittas- sanak; nehogy a későbben felmerülő nehézségek viszályt ébreszszenek, s ez utóbbiak hatása alatt kellessék megrendelni azt, a minek szüksége már kezdetben előre látható volt.

Álláspontomat kifejtettem, épen a kérdéses rendeletre vonatkozó interpellatióra, f. é. május hó 20-ik napján az alsóházban adott s tudomásul vett feleletemben, a minek folytán nem marad egyéb hátra: mint annak kifejezése, hogy e válaszomban mondottaktól eltérésnek sem helye sem indoka nem lévén: ahhoz most is kell ragaszkodnom.

Mindazonáltal hajlandó vagyok a kamara aggodalmait előzetesen is eloszlatni, — s midőn kötelességem és jogom szerint rendelkezem : kész vagyok egyúttal rendeletem lényeges intézkedéseinek indokait is megismertetni.

Az 1) pontra vonatkozó módosítást illetőleg — csupán azért kívánja mellőztetni a kamara mert a kérdéses rendelkezés úgyis a törvényben foglaltatik. Ezzel szemközt .figyelmeztetem a kamarát az ügyrend 32-dik §-ára, melynek első bekezdésében ugyanaz ismételtetik, a mi már az 1874. XXXIV. t. ez. 27. §-ának 10-ik pontjában is foglaltatva van ; figyelmeztetem továbbá az ügyrendtartás 39-ik §-ára, mely szintén reproducálja az idézett törvényezikk 27. és 28. §-ait. — Nekem különösen az ügyvédi kamarák érdekében, nagy súlyt kell arra fektetnem, hogy a közgyűlés ne foglalkozhassék más tárgyak fölötti discussióval, mint csupán azokkal, a melyeket a törvény hozzá utasít; és alig tarthatnék valamitveszélyesebbnek, mint épen a közgyűlések túlkapását, s áttérését oly ügyekre, melyek a törvényben felsoroltak közt nem foglaltatnak. — Ez okból czélszerünek láttam, hogy a törvény 21. §-ának folyománya: az ügyrendben fejeztessék ki; s minthogy a törvény megállapítja mindazon ügyeket, melyek a közgyűlés tárgyait képezik: a fenntemlitett fontos okok

vezettek arra, hogy az ügyrendben határozott kifejezést nyerjen a törvényből származó azon corol- larium, hogy e tárgyakon kívül más tárgy fölött nem tanácskozhatik és nem határozhat a közgyűlés.

A 2. és 3. pontban foglalt módosítás helyességét, maga a kamara is elismeri; s azon ok, melyből mindazonáltal azok mellőztetését kívánja— tekintettel azon körülményre, hogy a többi módosítások lehetlenné teszik a közgyűlés ösz- szehivásának mellözéssét — ezáltal nyomatékát veszti.

A 4-ik pontot illetőleg kénytelen vagyok az ügyvédi kamarát figyelmeztetni az 1874. XXXIV. t. ez. 18. §-ra, mely szerint kiadásainak fedezésére a kamara évi illetményt vethet ki tagjaira: a mi kizárja annak lehetőségét — hogy évi illetményt oly egyénekre is vessen ki, akik nem tagjai a kamarának. De habár az ügyvédjelöltektől »beír a- tási dij czimén« követelt illetmény nem is képez szorosan véve évi dijt; de mindenesetre költséget hárít oly egyénekre, a kikre a törvény e czi- men nem állapított meg teherviselési kötelezettséget.

Az ügyvédi kamara által ezzel szemközt felhozott azon érv, hogy a költségek fedezésének meghatározása a kamara jogkörébe tartozik, egy- átalán nem concludens arra nézve, a mit abból a kamara származtat.

A 21. §. 4. pontja összhangzásban áll a 18. §. 2. bekezdésével és mindkét intézkedésnek együttes értelme az, hogy a kamara költségeit a kamara lajstromába bejegyzett ügyvédek tartozván viselni, a közgyűlés határozza meg, mely összeggel tartozik mindenik kamarai tag a megállapított költségek fedezéséhez járulni.

Lehetnek egyébiránt a fedezetnek más rendkívüli forrásai is; például ha a kamara hagyományok vagy alapítványok, talán ajándékozás folytán vagyonnal bir: ez esetben igen természetes, a közgyűlés határozza meg: hogy az évi dijakon fölül, az itt említett források mely arányban használhatók fel a fedezet alapjául; de semmi esetre sem lehet a 21. §. 4. pontjának azon értelmet tulajdonítani : hogy fizetési kötelezettséggel terhelhessen a kamara oly egyént, a kit a kamra költségeihez való járulásra nem kötelezett a törvény. — Abból sem következik a rendes beiratási dij jogszerűsége, hogy említett rendeletemben, 1 frtnyi dij fizetésére köteleztem azon joggyakornokokat, a kik igazolványukat elvesztvén, annak másodlatát kívánják kiadatni; sőt a mennyiben e két intézkedés közt ellenmondás léteznék, ez csakis a másodlat utáni dij elejtésével lehetne megszüntethető. — Azonban nem szükség említenem, hogy a hiba vagy gondatlanságból másra háruló teher vagy fáradságért teljes joggal megállapítható bizonyos prestatió; mig ellenben oly cselekményért, melyre valakit a törvény kötelez, — csak az esetben szambád az illetőt fizetéssel terhelni, ha erre a törvény által köteleztetik.

A joggyakornok, hogy ügyvédjelölt lehessen, köteles magát a kamara választmánya által vezetett lajstromba bejegyeztetni s ha fölvétetik: a választmány a törvény rendelkezése folytán köteles őt erről írásban értesíteni. Mindez ingyenes, mert a törvény ezért nem állapit meg fizetési kötelezettséget. — De ezzel meg is szűnt a választmánynak a felvétel körüli kötelessége; ha tehát a jelölt elveszítette igazolványát, és egy másodlat kiadatását kéri: saját hibájából hárít egy uj terhet a választmányra; e czimen tehát teljes joga van ez utóbbinak a jelölt gondatlanságából származó írási és kézbesítési költségeit megtérittetni. Ezen intézkedés egy általános jogszabályon fölül, az 1874. XXXIY. tcz. 11. §. b) pontjának 2. bekezdésével is igazoltatik — mely csakis egyszeri értesítést tesz a választmány kötelességévé; mig a kamara által felterjesztett ügyrend 47. §-ban foglalt intézkedést egyátalán nem tartom a törvénynyel összeegyeztet- hetőnek. — Az ügyrend 50. §-ának kihagyását föltétlenül szükségesnek tartom: mert a bíróság jogkörét — egyátalában nem körvonalazhatja az ügyvédi kamara ügyrendé.

Csudalkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy a 63-ik §-hoz tett módosításomnak a kamara fölterjesztésében kifejezett értelem tulaj doni ttatha- tott. Ha az lett volna czélom, a mi a fölterjesztésben mondatik: ez esetben a 61-ik §-t kellett volna