Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 1. szám - Az értékpapírok. 1. [r.]

beli a mulasztás vádja. Sajnos, hogy mindkéttejöknek igazuk van. — Maga az előszó azt iparkodik bizonyítani, hogy ránk magyarokra nézve nagyon fontcs a német közönséges jog tanulmányozása, mire nézve a jelen munka „étvágygerjesztőnek a kiván tekintetni. Annyi bizonyos, hogy e czélra igen alkalmas azon pikáns és szellemdús modor, melylyel Vajkay ur a legszárazabb kérdést is érdekfeszítően tárgyalni képes. Magáról a tanulmányok tartalmáról egyszeri átlapozás után nem kívánunk szólni. Lesz még alkalmunk a könyvre bó'veb ben visszatérni. A német csődtörvény javaslata, melyet lapun'; mult évi folyamának első felében Dr. M i s n e r Ignácz ügyvéd ur ismertetett, a bizottsági tárgyaláson keresztül menvén, újabb szövegezésben megjelent. Kiemel endőnek tartjuk az 54. §-t, mely P. csődkövetelések kielégítésének sorrendét tartalmazza. A csődkövetelések a következő rangsorozat szerint fizetendők ki: 1) A csődnyitás vagy a közadós halála előtti utolsó évről esedékes bér , élelmezési dij és más szolgálati dijak oly személyek számára, kik a közadósnál annak háztartásában, gazdaságában vagy üzletében állandóau szolgálatban voltak. 2) Az állam- és községi pénztirak követelései a közadók iránt, melyek az eljárás i előtti uíolsó évben esedékesekké lettek. 3) Az egyházak és iskolák követelései a törvény és az alkotmány szerint nyújtandó jzolgálmányok i iránt az eljárás megnyitása előtti utolsó évben, j 4) Az állami és községi pénztár követelései a j közadóst terhelő pénztári és egyéb vagyoni ke- j zelés iránt. 5) Az egyházak és iskolák köve- ; telései a közadóst az általa kezelt pénzekből terhelő kötelezettségekre nézve. 6) A közadós ; gyermekeinek és gyámoltjainak követelései a ! reábízott vagyon kezeléséből; az ebbeli köve- j teléseket azonban a vagyonkezelés befejezésé- < tol számított két év alatt kell érvényesíteni. 7) í Minden egyéb csődkövetelések. Az értékpapírok. Minden ember termelő és fogyasztó egyaránt. Mindegyikünk ugy szellemi, valamint anyagi javak előállítása körül fáradozik, de másrészt mindegyikünk azokat szintén egyéni szükségleteihez mérten felhasználja és elfogyasztja, Azonban a természet nem egyenlően bőkezű és az emberi ész nem egyenlően termékeny mindenütt és mindenkor. Az egyes világrészek különböző gazdasági tényezői, az egyes népek és néposztályok különböző míveltsége, végre a város s a vidék közti ellentét f o rgalmat idéznek elő. Az emberi szükségletek fedezésére szánt gazdasági javak gyakran hosszú utat kénytelenek tenni, míg a termelő részéről a forgalomnak átengedve, elérik rendeltetési czéljokat: a fogyasztót. A gazdasági jószág, a mint forgalomba helyeztetik s mindaddig, míg annak tárgyát képezi: árúnak neveztetik. A czukor mindaddig áru., míg a kereskedő azt a fogyasztónak nem kézbesiti Ekkor a czukor megszűnik árú lenni és kiesik a forgalomból, mivel elérte rendeltetése czélját. Minden árúnál helyesen megkülönböztetjük a használati értéket a csereértéktől. Valamely árú használhatóságának fok.lt általán használati értéknek nevezzük. Ezt ugyancsak a fogyasztó határozza meg végkép. De a kereskedelem egyik íojellege ép abban fekszik, hogy á fogyasztó által majdan megállapítandó ezen értéket a forgalom anticipálja. Az árú a forgalom tárgya. Úgyde az árú csak ugy foroghat kézről kézre, ha minden vevője meg van győződve, hogy végre is előállani fog az árú fo*) Roscher: Die Oundlage der Nationaöconomie. — Goldschmiedt: Der Erwerb dinglicher Rechte an Mobilien.— Arndts : Lehrbuch der Pandekten. —Hartmaun; Das deutsche Wechselrecht. — Habn: Das Handelsrecbt sat. Stubenrauch : Handbuch des oester. Handelsrechts. — Endemann: Das deutsche Handelsrecht. — Stein: Skizze einer Theorie der Inhaber- und Ordrepapiere. — Kaltenborn: Grundsátze des praktischen edropáischen Seerechts. — HautefeuUle: Histoire des origines, des pro&rés et des variations dn droit maritime international. — Harder: Das Schiffs- und Seereht. gyasztója. És ha meg van győződve e szerint, hogy az árúnak lesz használati értéke, ennek reményében, ennek fejében az árúnak már eleve is értéket tulajdonit: ezen értéket nevezzük csereértéknek. Az árú, a forgalom s a csereérték fogalmai ezek szerint el nem választhatók: A termelés helyén a szükségleten túl termelt gazdasági javak nem bírnak még használati értékkel sem. Ha nem hozatnak oly helyre, hol reá j ok megvan a szükség, úgy elromlanak a nélkül, hogy bármi czélra szolgáltak volna. A forgalom tehát az érték éltető eleme. Azon remény, hogy az árúnak végre is akad fogyasztója, akad használati értéke, — előidézi a forgalmat, előteremti a csereértéket. Kezdetben a forgalom nem ismer mást mint valóság os árút. Csak ilyen alkalmas arra, hogy rendeltetésének megfelelőleg e gy en e s e n felhasználtathassék és használati értékéhez képest a csereforgalom tárgyát képezze. Árúnak más árú ellen cserélgetése azonban időpazarlást és sok nehézséget szííl. Tadni kell, ugyanazon árú használati értéke minő arányban áll minden másnemű árúhoz. Sokszor a csere a kivánt módon már azért sem történhetik, mivel ép az illető, a cserére netán hajlandó egyének nem találkoznak. Ezért a forgalom fejlődtével keletkeznek árúk, melyeknél jövendőbeli, netaláni használati értékük tekintetbe se jő : ezek az úgynevezett képzeleti áruk. Rendeltetésük nem abban áll, hogy a forgalom útján fogyasztót találjanak. Hivatásuk szorítkozik a lehetőségnek teljes jogbiztonsággal való megadására, hogy segélyükkel bárhol és bármikor valóságos árút lehetend megszerezni. Ez értelemben a legrégibb idők óta kivált a nemes érez működik. Teszi ezt teljes jogosultsággal, mivel több kitűnő tulajdonsággal bír, mint bármely a forga'omban előforduló más árú. Először is a nemes érez általános nagyrabecsülésnek vagyis mindenütt elismert értéknek örvend. Azután szép külseje, osztékonysága, ritkasága, tartóssága, forgalmi képessége és értékének állandósága — egyaránt rendkívüli tulajdonságok. Ezeknél fogva az érez oly árúnak tekintetik, melyet mindenki szívesen elfogad, mert tudja, hogy cserébe bármily más árút könnyen megszerezhet. Nem maradhatott el azon következmény, hogy bizonyos érezmennyiség bizonyos értékkel állandóan felruháztassák : az érez általános csereeszközzé, közforgalomban részesülő csereértékké *) — pénzzé vált. J ogi szempontból mindazáltal a nemes érez csak akkor tekinthető pénznek, ha az fennálló kötelezettségek teljesítésére törvéuyes fizetési eszközül elismertetik. A pénz ezen jogi fogalmának tel jesen megfelel a papírpénz is, 2) bár ennek közgazdasági alapja egészen más feltételeken nyugszik. Az érezpénz az érintett kitűnő tulajdonságainál fogva bír általános csereértékkel. Ezek a papírpénznél nem jelentkeznek. De a papírpénznek szintén van általános csereértéke. Oka ennek kétféle lehet. A kibocsátó vagy forgalmi kényszerrel ruházza azt fel, 3) vagy kötelezi magát, hogy azt érezpénz ellen bármikor fogja ismét beeserélni. Fenmarad még egy faja a képzeleti árúknak. Világos, hogy szerződési képességgel biró bármily személy kiállíthat oly okmányt, melyben magát kötelezi, hogy az okmány jogszerű áthozójának vagy valóságos árút vagy készpénzt fog kiszolgáltatni. Ki ily okmányt kibocsát, attól feltételeztetik, hogy gazdasági ereje ') Ily értelemben már Paulus magyarázza a pénz keletkezését. (L. 1. Digest. XVITI. 1.) Paulusnak fej. tegetése híressé vált, mió„a róla P. Neri oly lelkesülten nyilatkozott. De hogy a rómaiak nem voltak egészen tisztában a pénz fogalma iránt, láthatni a Digesták azon további szakaszából : , Pecuniae nominenon solum numerata pecunia, sed omnes res, tani soli quam mobiles et tam corpora quam jura continentur. (Roscher i. h. 117. §.) *) Az állam a papírpénzt mint törvényes fizetési eszközt elismeri és védi. Ha csak az állampénztár is elfogadja péaz gyanánt, az elégséges (L Endemann az i. h. 407. 1) '•') A valor impositus" azonban csak bizonyos határig adható meg, melyen túl az érték többé nem marad ,,al pari." ' elégséges arra, miszerint kötelezettségének valóban és pontosan megfeleljen. A mint ezen feltételben töbD ember bízik, az okmány számára meg van adva a forgalmi képesség. A.z okmánynak nincs ugyan voltaképeni használatértéke, de ezt a forgalom tőle nem is kívánja. Az okmány a kiállító fizetési akaratán és fizetési képességén alapszik, s miután a forgalom ez alapot elfogadja, ugy az okmányt is cseréi-fékkel felruházza. Ez okmánynak nincs továbbá általános csereértéke sem, és ebben különbözik a papírpénztől. Forgalmi értéke nem áll meg absolute, hanem a közbizalom nagyobb vagy kisebb mérvétől függ. Ezen forgalmi okmányokat nevezzük értékpapi r oknak. Dr. Herich Károly m. k. min szteri titkár. A budapesti ügyvédegylet. III. szakosztálya által a büntetőtörvénylcönyo javaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság tizenkettetedik ülése (Decz. 28-én) A mult ülés jegyzőkönyve hitelesittetvén'_ tárgyalás alá vétetett az V. fejezet, mely a ré szességről szól. A 67. §. első pontja dr. Held Kálmán előadó véleménye alapján mint teljesen kielégítő, elfogadtatott, és különösen kiemeltetett, hogy ezen kifejezés: „reábirja," sokkal találóbb Tárgyalás alá vétetvén a 67. §. második mint a 43-ik javaslatban előforduló „reáveszi.'. pontja, mely a segédekről, és a 68. §., mely a tettesekről szól, dr. Held Kálmán előadó kifejti, hogy a szövegezés úgy az egyik mint a másik pontra nézve nem mondható kielégítőnek, mindazáltal mivel ezen kérdés más törvényhozások terén sem oldatolt meg kellően, a szövegezést elfogadhatónak véli. Dr. Schnierer Aladár, egyetemi tanár*) a végeredményben megegyez előadóval, mert a tettes és a segéd közitti viszony meghatározásánál igen nagy nehézségek merü'iek fel. A javaslat az úgynevezett tárgyi okozatosság elvét követi, mely a tevékenység objectiv jellegét veszi fel mint főismérvet. A törvényhozások ezt különbözőkép formulázzák. így pl. a bűnszerző az, aki a tulajdonképeni elkövetési cselekvényt — Ausfűhrungshandlung, Begehenshandlung — vitte véghez: akik pedig kevésbé fontos tevékenységgel járulnak a tetthez, vagyis akik amazokat működésökben segítik, illetőleg a véghezvitelt könnyítik, azok segédeknek neveztetnek. Másik módja a meghatározásnak az u. n. subjectiv okozatosság elve, mely inkább a részesek akar a tán ak elhatározására kivánja fektetni a fősúlyt. E szerint a bűnszerző az, aki a büntettet mint saját tettét saját érdekében követte el, bűnsegéd pedig az, aki a bünszerző tettéhez hozzájárul, aki erejét amannak csak kölcsönzi a nélkül, hogy czélzatát sajátjává tenné. Legújabban a német birodalmi törvényhozás a tárgyilagosság elvét fogadta el, és ezt követi a mi törvényjavaslatunk is. Szóló szerint azonban az objectiv okozatosság elvét ily idegen felállítani nem tanácsos. Erezték'ezt a német törvénykészitői, és a törvény indokolásában kifejtették, hogy a biró legyen tekintettel egyszersmind a subjectiv momentumokra is. A tisztán alanyi irányt követi a szász törvény. Mindazáltal szóló ezen törvény szövegezését sem véli elfogadhatónak. Fayer szintén nem tartja kielégítőnek a 67. §. második pontjának szövegezését. Ezen szavakban: „aki a büntettet vagy vétséget szándékosan előmozdítja vagy könnyíti," nincs kifejezve a segéd működésének azon elmaradhatlan jellemvonása, miszerint a segéd csak mást segit a bűntett elkövetésénél; továbbá nem mondható egészen megfelelőnek ezen szó sem: „előmozdítja," mivel ez a *) Mint egyik utóbbi számunkban olvasható volt; a bizottság elnöke. Dr. Környei Ede, felhivta a jogi szakembereket, hogy a bizottság tárgya''.s^ban minél számosabban vegyenek részt. Ezen ielhivás nem maradt eredménytelenül, úgy hogy a bizottság tárgyalásai egészen erquéte.-szerü jelleget öltöttek. Többek közt dr. Schnierer Aladár, noha nem tagja az ügvédegyletnek, rendesen jelen van a bizottsági üléseken és részt vesz a vitában.