Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 24. szám - Vélemény és inditvány

— 188 erkliirte, weil der Bierbráuerkein Handelsmann sei und sich durch Instanzea und Confliktsproceduren durcharbeiten musste« — irja oly dönthetetlenül a franczia rendszerre vonatkozólag különben bizonyos, a miütba visszaható feltételek alatt a kereskedelmi szakbiróságok szakavatott pártolója Dr. Cre'zenach. i. ru- 1. §. E bonyodalmakat még inkább szaporítja azon körülmény, hogy a szakértői elem alkalmazása mellett szükségesnek mutatkozik a kereskedelmi ügyekben felmerülő közönséges polgárjogi természetű incidens kérdések eldöntését a szakbiróságok hatásköréből kiszakítani (1. Code i. h. s Német perrend.-javas. 442. §. stb.), a miből ismét a kereskedelem és gyors igazságszolgáltatás legnagyobb hátrányára örökké eltávolítandó anomáliák természetszerűleg fejlődnek ki; továbbá hogy az úgynevezett kereskedelmi bagatell-ügyek a birói hatáskör czélszerü szabályozása tekintetében alig leküzdhető nehézséget képeznek, melyeknek szakszerű eldöntése, mint pl. az árkülönbözeteknél, melyek csekély összegre is rúghatnak, hasonlókép igényeltetvén, következéskép a társas szakbiróságokhoz lennének utasitandók, mely esetben a perköltség rendszerint a per értékét emésztené fel; ha pedig egyes bíróságok hatáskörébe utaltatnak, ez esetben, ha való, hogy a kereskedelmi ügyek szakszerű megítélését csak a kereskedő egyénektől, illetőleg azoknak közreműködésétől várhatni, a bagatell-ügyek szakszerű elintéztetésben nem részesülnének; ezen esőről csurgó alá eső vagylagosságban, úgyszólván Scylla és Charibdis között hányatnak az európai törvényhozások, a mennyiben pl. a franczia Code, a legújabb német biróság-szervezési javaslat, valamint Lübeck, Bréma, Hamburg, Koburg, Würtemberg stb. törvényei szerint a bagatell-ügyek a társas szakbiróságok, ellenben a legújabb bajor perrendt. szerint Bajorországban, továbbá Braunschweigban, némi módosítások mellett Szászország- és íteuszban stb. az egyesbiróságok hatásköréhez utasíttatnak. Végre a birói hatáskör szempontjából a szakértői elem ellen azon tekintet harczol, hogy a kereskedők alkalmazása mellett a felebbviteli bíróságok szervezetét következetesen szabályozni nem lehet, az európai törvényhozások, a mint az előre bocsátottakban olvasható, e téren is a legnagyobb ingadozást tanúsítván. E kérdésre nézve ís alkalmazható azon szarvas okoskodás, miszerint ha a kereskedő-alkalmazás az első folyamodásban szükséges, nem különben áll a dolog a felebbvitelnél, mert főkép a szóbeli eljárásnál »nova« ott is felhozhatók (Pfeiffer), ha pedig a szakértői elem a felebbvitelnél nem kívántatik, ugy az az első folyamodásban is felesleges (Meyer). Ennek nem állhat ellen Rödernek azon érvelése, mely szerint a szakértői elem a felsőbb bíróságoknál azon okból czélszerüen mellőztethetik, mert azok rendszerint csak azon kérdés felett határoznak, váljon az e. f. bíróság a felhozott liquid tényeket a törvény alá helyesen subsumálta-e, a mi által hallgatag beismertetik, hogy e czélra a rendes bíró a szakértői elemnél képesebb. Következetesebben intézkedik az idézett német javaslat, midőn a kereskedők birói alkalmaztatását a felebbviteli bíróságoknál egészen mellőzi, és az e. f. szakbiróságokat csak azon helyeken tervezi, a hol nagyobb kereskedelmi forgalom és tekintélyesebb kereskedői osztály találtatik, azon alapnézetből indulván ki, hogy 1. . a kereskedelmi ügyeket a rendes bírák is szakszerűen elbírálni képesek lévén, a szakbiróságok felállítását egyedül czélszerüségi tekintetek indokolják, 2. mert a felebbviteli kereskedelmi bíróságok szükségkép oly helyeken is felállitandók, a hol a szakértő egyének vagy egyáltalában, vagy a felebbviteli bíróságok szervezésének eddig ismert alapelveihez képest számosabb és képzettebb kereskedők nem találtatnak. (Folytatása következik.) JOG-ESETE IEC Hitbizományi helyettesítés joghatálya. Hatz Mihály felperesnek, gróf Losberg Augusta, gróf Losberg Emilia és érdektársaik elleni, végrendelet érvénytelenítése iránti perében, a pécsi királyi törvényszék következő ítéletet hozott: Felperes Hatz Mihály abbeli keresettől, mikép néhai Hatz Tinka után maradt, és Magyar Bolyban 1870. évi augusztus hó 7-én kelt végrendelet itéletileg semmisnek és érvénytelennek kimondassék és ennek folytán felperesnek néhai Hatz Tinka hagyatékához utóörökösödési joga, — néhai Hatz Márton által Beremenden 1856. évi június 1-én kelt végrendelete alapján megállapittassék és hogy ezen hagyatéknak részére leendő kiadása elrendeltessék, továbbá hogy alperesek a bíróilag megállapítandó perköltségeknek részére leendő megfizetésében itéletileg marasztaltassanak, elmozdittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, peres felek meghatalmazottjainak ügyvédi munkadijai saját feleik irányában külön-külön 45 írtban állapíttatnak meg. Indokok. Jóllehet felperes a per során azt, mikép néhai Hatz Márton a felperesi keresethez hitelesített másolatban mellékelt és Beremenden 1856. évi június 1-én keltezett végrendelet hátrahagyása mellett halt el, beigazolta, felperes keresetétől mégis elmozdítandó volt; mert: habár örökhagyó Hatz Márton az általa Beremenden 1856. évi június 1-én kiállított végrendelet 3-ik pontjában hitbizományi helyettesítést állított fel, mégis tekintve azt, hogy ezen hitbizományi helyettesítés, ugy a hitbizomány felállítása nélkülözi a szükségelt, az általános osztrák polgári törvénykönyv 627. §. és a függelék 55. §-ban előirt kellékeket, végrendelkezőnek ebbeli intézkedése, hitbizományi intézkedés és helyettesítésnek egyáltalán nem, és csakis közönséges helyettesítésnek volt veendő. Miután pedig a közönséges helyettesítés ugyan az általános polgári törvénykönyv 615-ik §-a szerint, az esetben, mihelyt a kinevezett örökös az örökségbe belépett, elenyészik és miután alperesek az ellenbeszédhez hitelesített másolatban mellékelt, a felperes által nem kifogásolt Baranyamegye törvényszék mint árvaszékének 1866. évi október 11-én 4260./II. 866. szám alatti végzésével, mely végzés néhai Hatz Márton hagyatékában az örökösök közt megkísértett és létrejött osztályegyesség folytán hozatott, mely szerint az összes atyai hagyatéki vagyon a két örökös közt egyenlően felosztatni kéretett, — beigazolták azt, hogy néhai Hatz Mártonnak hagyatéka, mind a jelenbeni felperes, mind néhai Hatz Tinkának minden fenntartás és megszorítás nélkül átadatott és ebből kifolyólag ezen reá jutott örökség haláláig korlátlan tulajdona lévén, arról szabadon rendelkezhetett, felperes néhai Hatz Tinka hagyatékára, az apai végrendeletre alapított és hitbizományi helyettesítés czimén indított utóörökösödési keresetétől elmozdítandó volt. A perköltségek a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetendők, peres felek meghatalmazottjainak dijai saját feleik irányában a polg. prdtartás 252-ik §-a alapján megállapitandók voltak. Az ítélet után kiszabandó kincstári illeték viselésében felperes mint pervesztes fél volt marasztalandó. Mindkét félnek ezen ítélet elleni felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla következőleg ítélt : Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, néhai Hatz Tinkának 1870. évi augusztus 7-én kelt végrendelete, a becsatolt leltárban foglalt hagyatékára nézve, érvénytelennek kimondatik, felperesnek a hagyatékhozi utóörökrsödési joga megállapíttatik, a perköltségre nézve az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok. Néhai Hatz Márton a keresethez zárt 1856. évi június 1-én s így az osztrák polgári törvénykönyv fennállása alatt kelt végrendelete 3 -ik pontjában, vagyonát két gyermekének, egyforma részben olyképen hagyta, hogy ha egyik meghalna, akkor az életben maradott másik gyermek legyen a meghaltnak örököse, mely rendelkezésével az osztr. polg. trvkönyv 608-ik §-ában körübrt hitbizományi helyettesítést alkotta; alpereseknek azon kifogásai, hogy néhai Hatz Márton gyermekeit a végrendelkezéstől el nem tiltotta, hogy a hitbizományi helyettesítés se a hagyaték tárgyalásnál, se az átadásnál figyelembe nem vétethetik, mert a végrendelkezéstőlí eltiltás magában a hitbizományi helyettesítésben foglaltatik, s ha a hagyaték tárgyalásnál a hitbizományi helyettesítésben foglaltatik, s ha a hagyaték tárgyalásnál a hitbizományi helyettesítés érintve nem: volt is, ez korántsem bizonyítja azt, mintha az a felek közös akaratával megszüntetett volna, mert ez esetben az arróli határozott lemondásnak kellett volna kifejeztetni, fejedelmi jóváhagyás pedig, hitbizományi helyettesítéshez nem szükségeltetett; ennélfogva Hatz Tinka atyja, néhai Hatz Márton, után örökölt vagyonára nézve végrendelkezni jogosítva nem volt, minek folytán végrendeletét a, becsatolt leltárban felvett vagyonra nézve érvénytelennek kimondani és erre nézve felperes utóörökösödését megállapítani kellett. Bár az a p. t. k. 774-ik §-a szerint néhai Hatz Tinkának atyja, Hatz Márton utáni köteles része hitbizományi helyettesítéssel terhelhető nem volt volna, tekintve azonban, hogy részéről köteles részének megcsonkítása miatt, a végrendelet ellen nem csak kifogás nem tétetett, hanem az, örökség a végrendelet értelmében fogadtatott el, a mellékelt végrendelet néhai Hatz Tinkát illetendett köteles részre nézve sem volt érvényesnek tekinthető. A perköltségekre nézve az elsőbiróság ítélete a per körülményei alapján volt helybenhagyandó. Az alperesek által ezen ítélet ellen benyújtott felebbezés folytán, a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott : A pesti királyi itélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete, az ügy érdemére nézve megváltoztatván, az első bírósági ítéletnek, felperest keresetétől elmozdító része azon okból hagyatik helyben: mert: habár néhai Hatz Mihály végrendelete 3-ik pontjában kétségtelenül hitbizományi helyettesítés foglaltatik is s ily rendelkezésre az örökhagyó a p. t. k. 608.-ik §. értelmében, a 774-ik §-ban foglalt korlátozás mellett, - - minden felsőbb jóváhagyás nélkül is jogosítva volt: miután ezen bitbizományi helyettesítés mellett az örökhagyó gyermekének a végrendelkezést nem csak nem tilthatja meg, hanem mindegyik gyermekének fele vagyonát nyilván tulajdonába adta, a hitbizományi helyettesítésnek más joghatály nem tulajdonitható, minthogy azon gyermekének része, ki a végrendelkezhetési kort el nem érte, vagy elérte ugyan, de nem végrendelkezett, másik túlélő gyermekére szálljon; de nem terjed ki joghatálya azon esetre, midőn valamelyik gyermeke az érvényes végrendelkezésre megkívántató kort elérve, végrendelkezett és végrendelet hátra hagyásával halálozott el. Miután tehát Hatz Katalin (Tinka) oly korban tette végrendeletét, midőn arra a törvény szerint képesítve volt: ezen végrendeletet a helyettesítés alapján érvénytelennek kimondani nem lehetett. A perköltség, mindkét alsó birói ítéletnek e pontbani helybenhagyásával, kölcsönösen megszüntetendő volt. Közintézkedések elleni kihágás. (M. B.) Közintézkedések elleni kihágással vádolt Predin Gavrilo elleni fenyítő ügyben a török-kanizsai királyi járásbíróság következőleg ítélt: Vádlott Predin Gavrilo, csókái lakos, g. k. plébános Popovits Vazul vádlónak feljelentése folytán a közintézkedések elleni kihágásban bűnösnek találtatván, ezért 60 napi fogságbüntetés kiállítására marasztaltatik, és köteleztetik a rabtartási költséget sajátjából viselni. Indokok. Mert: vádlott önbeösmeréséhez kitűnvén az, hogy ő Ponyován Persidát, minden a vallási szokás által előirt papi szertartás nélkül eltemető, mely vallomása által a kihágás alanyi és tárgyi tényálladéka helyre állítva lévén, vádlott^ marasztalandó volt. A budapesti királyi itélő tábla pedig vádlottnak felebbezése folytán következő ítéletet hozott: A vádbeli cselekmény bűnvádi úton büntetendő tettet nem képezvén, a felebbezett ítélet ez,