Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 20. szám - Lehet-e kir. közjegyző egyszersmind kereskedelmi vagy iparvállalat vagy hason pénzvállalat jog- vagy igazgatótanácsosa?

— 155 — társaság előbbi ügyvédjének jieghatalmazása, ki különben az általa beperelt követelés felvételére jogosítva volt, a liquidáló bizottság határozota által megszüntettetett, nem fogadható el, mert Dr. H. felhatalmazása általános, tehát világosan fel volt hatalmazva a pénz felvételére, a felhatalmazás pedig tényleg még fennállott a 95 fit. 11 kr. felvételekor ; tehát Dr. T. mindezen általa ismert körülményekből azon meggyőződésre jöhetett ,hogy a részvénytársaság részére folyt be azon összeg. Ezen teljesen világos tényálladék mellett egy oly jogtudó férfiúnál, mint Dr. T., semmi esetre sem lehet feltenni, hogy tévedésben lett volna a törvény iránt. Lehet-e kir. közjegyző egyszersmind kereskedelmi vagy iparvállalat vagy hason pénzvállalat jog- vagy igazgatótanácsosa ? A »M. Themis« f. é. 19. számában fentebbi felirat mellett egy czikket közöl, melyet felelet, illetve czáfolat nélkül hagyni nem szeretnék. Meg lévén győződve, hogy a »M. Themis« az saudiatur et altéra pars« elvének hódol, felkérem t. szerkesztő urat, szíveskedjék lehető legrövidebbre szabott megjegyzéseimnek közlönyében tért engedni, és remélem, hogy az e tárgyban is folytatott eszmecsere meddő nem fog maradni. Mielőtt azonban az ügy érdeméhez szólanék, szabad legyen azon czikk néhány kitételére reflectálni, mint olyanokra, melyek méltán megütközésre adtak alkalmat. Midőn (*x) úr ugyancsak »constatálja«, hogy a közjegyzőségnek a kérdéses állomásokkal való összeférése nem »jámbor tudományos szándékbóU lett fölvetve és nem is »a közjegyzőség- vagy jogtanácsosságtól távolállóktól« kimondva: gyanúsítani szeretne ugyan, de még nem sért; — midőn azonban czikkiró ur fájlalja, hogy a törvényhozás nem számított a leendő közjegyzők »rabulistikus törvénybonczolgatási tendenciáival«, oly hangon szólal föl, melylyel ezen kar irányában élni sem ő, sem bármely más ismert vagy ismeretlen mennyiség jogosítva nincs és melyre a közjegyzői kar, mint remélem, utóbb sem fog alkalmat szolgáltatni. Ezen ráfogásokat különben igen könnyen (*x) úrra háríthatnám, és pedig jogosan, mert ily támadások nagyon is igazolják, hogy czikkirót jámbor tudományosság nem vezérelheti, a vita tárgya pedig alapos vélelmet költ az iránt, hogy czikkiró ur a közjegyzőségtől alkalmasint távolabb áll, mint a jogtanácsosságtól. De nem követem a czikket a gyanusitások és személyeskedések terére, tudományos színezetű polémiában szerintem a leggyöngébb érv az »argumentum ad hominem« ; sőt az anonymitás leplét , melybe czikkiró úr burkolódzik, részemre félretéve, őszintén és nevem teljes aláírása mellett bevallom, hogy a vitás kérdést nem egyedül tudományos érdekből vizsgáltam meg, hanem hogy azt az okból tanúlmányozám, mert közjegyzőnek lévén kinevezve, ezen és minden más e törvényből eredő kérdés reám nézve praktikus érdekkel birt. Hozzáteszem még, hogy több intézetnél mint igazgatóés jogtanácsos is alkalmazva vagyok, sőt ez állomásokat meg is akarom tartani, a meddig időm ezt engedi s a törvénynyel nem coliidái. Es mindamellett, hogy e vitális érdekek folytán a törvényt betűjében és szellemében behatóan megismerni iparkodtam, épen ellenkezőjét észleltem annak, mit (*x) úr a törvényből kiolvasott. Ám bírálja meg e lapoknak szakavatott közönsége, melyikünknek van igaza. Czikkiró úr legelébb is a törvény szavaira hivatkozik s állítja, hogy az igazgató- s a jogtanácsos nem egyéb mint tisztviselő, és minthogy a törvény (4. szakasza) a közjegyzőt a tisztviselőségtől eltiltja, a közjegyző sem igazgató- sem jogtanácsos nem lehet. Eltekintve, hogy az idézett törvény szószerinti szövegezése tisztviselő alatt mást nem értett, mint azon hivatalnokokat, kik magánvállalatoknál a vezérigazgató alatt állanak, a tisztviselő jogi fogalmának meghatározása minden kétség fölött igazolja azt, hogy a jog- vagy igazgatótanácsosra a tisztviselői czím nem illik. Tisztviselő elnevezése alatt oly egyént értünk ugyanis, ki bizonyos fizetés mellett neveztetik ki meghatárzott teendők teljesítésére s alkalmazójának rendeletéhez képest egész idejét és tehetségeit e munkájának szentelni tartozik. A jog- vagy igazgatótanácsos azonban választatik s nem neveztetik ki, — fizetést nem húz, hanem csak díjazásban részesül, — szerződési időhöz kötve nincsen, hanem állását szerződésszegés nélkül bármikor odahagyhatja; végre az igazgatótanácsos a vállalat egyik főnöke levén, nem lehet egyszersmind ennek alárendelt tisztviselője; a jogtanácsos pedig legalább in thesi, a vállalat jogügyleteit rendesen nem végzi maga, hanem csak javasol bennük. E szerint e két állomás még erőszakolt tágítás mellett sem mondható tisztviselőségnek, a közjegyző tehát a törvény idézett liatárzata által e két állomásból ki nincs zárva. (*x) úr ezt maga is átlátja és a kizárási okot a törvény szelleméből szeretné kimagyarázni, mi már magában is desperatus kísérlet, mert jogfosztást csak világos törvénynyel lehet igazolni, nem pedig analógia utján kimagyarázni; ámde ezen szellemidézés sem mondható sikerültnek. A czikkiró úrtól idézett szellem csak impostor, és egészen elüt attól, mely a törvényt s a törvényhozást a törvény alkotásánál átlengé. Utóbbinak igazolása végett hivatkozom az országgyűlési naplóra, melyben világosan benne van foglalva, hogy az illető szakasz megvitatásánál a kormány részéről egyenesen kimondatott, hogy az igazgatótanácsosság a közjegyzőséggel nem incompatibilís. Czikkiró ur azonban mást állit, mert — úgymond — a törvény intentiója abban összpontosul, hogy a »közjegyző tisztének gyakorlásában függetlenittessék mindazon befolyásoktól, melyeket akár állami, akár magánszolgálati, akár családi viszony vagy üzleti összeköttetés« reá gyakorolhatnak. Igen hangzatos dolgokat halmoz itt össze (*x) úr és »a megbizhatóságot« a »pártatlansággal« egy egészszé, »a közhitelességgé« olvasztja egybe: de megvallom, hogy ez érvelésben hangzatos frázisnál egyebet feltalálni nem birok. A közjegyző tanúsítványai birjanak közhitelességgel, — személye erre nem szőrül. Aközjegyző bizalmat érdemlő férfiú legyen; a megbízhatóság szerintem is legkiválóbb kelléke, de ez nincs összeköttetésben ama tiltó határzatokkal, melyeket a törvény az incompatibilitás czimén felsorol. A közjegyző személyesen megbízható lehet, bárhány vállalat jog- vagy igazgatótanácsosa is; a közbizalom neki és az egész intézménynek maradandólag meg lesz szerezve, mihelyt meggyőződik a jogkereső közönség, hogy közjegyzői állomásokra csak erkölcsileg feddhetlen és vagyonra nézve független férfiak neveztetnek ki. A megbízhatóság ezen második corolláriumát, a vagyoni függetlenséget, éber szemmel őrzi a törvény, nem incompatibilitással ugyan, de óvadék lekötése és azon intézkedések által, melyeket a negyedik szakasz a) és b) pontjai tartalmaznak. E határzatok részint oda czéloznak, hogy a közjegyző saját vagy reá bizott javait ne koczkáztathassa, mely okból nem űzhet kereskedést, tőzsdei vagy más üzérkedést stb., másrészt pedig biztosítani akarja, hogy a közjegyző saját vagy idegenek vagyonát el ne titkolhassa, mely czélból idegen név alatt maga részére és saját neve alatt idegen számára ügyleteket nem köthet s a reá bizott pénzt minden körülmény közt csak a megbízó nevére helyezheti el. Az össze nem férhetőség indoka tehát nem a megbízhatóság, de igenis az oszthatatlanság, vagyis biztosíték legyen arra nézve, hogy a közjegyző hivatalának él, más a közönségnek tartozó idejét szerfölött igénybe vevő foglalkozást nem üz. Ez okból nem lehet a közjegyző egyszersmind népképviselő, ügyvéd, tanár, közvagy magánhivatalnok és vezérigazgató ; de a jogtanácsosság e czímen nem tagadható meg, mert ez állomás nem igényel folytonos ellenőrködést, hanem esetről esetre vétetik csak igénybe, midőn bonyolúltabb jogi viszony szakértő tanácsadást igényel. Czikkiró ur a jogtanácsosságot azért tartja összeférhetlennek, mert — úgymond — a jogtanácsos hidegen firma alatt ügyvédkedik.« Ezt ugyan nem értem tökéletesen, de ha (*x) úr egyenesen ügyvédi functiónak tekinti a jogtanácsadást, nagyon téved, mert eltekintve attól, hogy a régi római világban nem a causidicus, hanem a juris consultus adta a jogi tanácsot, a mostani világban is általános szokás bonyolult és fontos ügyekben nem csak ügyvédek, hanem kitűnő jogtudósok véleményét is kikérni, miben az ügyvédek mindeddig karsértést nem láttak; törvényünk egyébként világosan megengedi a közjegyzőnek nem peres ügyben a feleket képviselni is. Vagy ha azt akarja insinuálni czikkiró ur, hogy a közjegyző azért, mert jogtanácsossá választatik, a tilalom daczára mégis ügyvédkedni fog, csakhogy idegen firma alatt, egyszerűen megjegyzem, hogy ily esetben a közjegyzői kamara fegyelmi bírósága majd intézkedik. A jogtanácsosi állás tehát a közjegyzőséggel a törvény betűje és szelleme szerint csakugyan összefér. Az igazgatótanácsosság kizárását (*x) úr arra alapítja, hogy ez állomás is, még pedig praecellenter, a vállalat üzleti vezetésére befolyást gyakorol. Ez lehetséges, de mint láttuk, ily működés nem lehet tilos mindaddig, mig az igazgatótanácsos teljes idejét igénybe nem veszi. Ha pedig megtörténnék, hogy egy közjegyző ilyen állomás miatt a reá bizott ügyeket elhanyagolná, a fegyelmi eljárás alá esnék és csakhamar azon alternatíva előtt állana, hivatalát veszteni vagy pedig a tanácsosságról lemondani. Hogy ily esetben mire határozná magát a közjegyző, az az ö dolga; itt pusztán a jövedelmi kérdés jő számba ; és legfelebb, ha a közjegyző ügy találná, hogy tanácsosi állomása neki jövedelmezőbb mint közjegyzősége, megtörténnék, hogy a közjegyzőség egy amúgy is nem igen buzgó tagot veszítene, — az illető vállalat pedig egy szorgalmas igazgatótanácsost nyerne. De ily eshetőség miatt statuálni, hogy a közjegyzőség az igazgatótanácsossággal össze nem fér, ép oly logika volna, mint a borivás^ betiltani, mert valaki megrészegedhetik. Czikkiró ur attól tart, hogy a jog- vagy igazgatótanácsbeli közjegyző részrehajló lesz, ha intézete javára közjegyzőképen idegen felekkel szerződne vagy más közjegyzői teendőket végezne. Ezen eshetőség azonban be nem állhat, mert a törvény 49. szakasza értelmében a közjegyző nem járhat el oly esetekben, melyekben személyesen érdekelve van. Ha azonban (*x) úr példájára mor.danók, hogy közjegyző nem lehet igazgatósági tanácsos, mert ily érdekeltségi eset előfordulhat, akkor consequenter ki is kellene mondanunk, hogy közjegyzőnek csak oly egyén nevezhető ki, ki egyetlen gyermeknek hátrahagyott egyetlen árvája, nőtlen és hivatalvesztés terhe alatt coelibatust fogad, mert különben a közjegyző a rokonság érdekeltsége alá eshetnék. Ne szaporítsuk tehát a törvény úgyis halmozott tilalmait olyanokkal, melyekre semmi szükség és melyeknek jogosultsága törvényes érvekkel nem is támogatható. Nem vagyunk annyira bővében a kifogástalan igazgató- vagy jogtanácsosoknak, hogy a concurrentiát minden áron alább kellessen szállítanunk ; és ha a mindent kiegyenlítő praktikus élet tapasztalata be fogja bizonyítani, hogy a közjegyzői teendők annyira igénybe veszik az illetőket, hogy csakis hivataluk rovására járhatnak el másnemű ügyekben: ezen praktikus összeférhetlenségnek minden esetre hódolni fognak a közjegyzők, a nélkül, hogy erre coercitiv törvénynyel szoríttatnának. De a positiv törvény és a törvényes elmélet szempontjából a mondottakból is meggyőződésem szerint elvitázhatlanül kiviláglik az, hogy a közjegyző egyszersmind kereskedelmi vagy iparvállalat vagy hason pénzvállalat jog- vagy igazgatótanácsosa csakugyan lehet. Dr. Weiser Károly. JOG-ESETEZ:. A telekkönyvi rendtartás 24. és 25. §§-nak értelmezése. Báró Kemény Albert és társának Gleden községe elleni, a naszódi királyi törvényszék előtt indított tulajdonjog kiigazítása iránti ügyében fentemiitett királyi törvényszék következő végzést hozott: Minthogy egy részről a birtok-kiigazítások