Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 19. szám - Lehet-e kir. közjegyző egyszersmind kereskedelmi vagy ipartársulat avagy hasonló pénzvállalat jog- vagy igazgatótanácsosa?

146 tt,ellett azonban mégis elfogadta egyszersmind a becsületet érintő mellékbüntetéseknek 1 e h e t ó' 1 e g e s alkalmazását is a többi büntetési nemek tekintetében, és igy lemondott arról, hogy azt minden esetben kötelezőleg rendelje el. Ezen hozzánk legközelebb eső törvényhozások most cmlitett intézkedései pedig egy évtizeden át tartó vitának, megfontolásnak és minden oldalról lett meghányás-vetésnek voltakakifolyásai, melyben ugy a tudomány, mint a gyakorlat emberei részt vettek és azok egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a fennt emiitett intézkedésekkel ellentétes porosz és egyéb particularis b. törv. könyvek rendelkezései nem jók és nem czélszerüek. A tapasztalatok nyomán is tehát a kizárólag kötelezőleg alkalmazandó becsületbeli mellékbüntetések felvétele helyesnek nem mondható, s annak alkalmazása, ha nem is teljesen, de részben mindenesetre a biróságra bízandó. Vannak ugyanis bűncselekmények, a melyek átalános ismérvük és természetük mellett még körülményeik bármely különfelesége esetében sem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy azok aljas indokból vették eredetüket. Ezen bűncselekmények különösen nagyságukban tűnnek ki, vagyis az olyanok azok, a melyeknél az aljas indoknak átalános jelenkezése a tett nagysága folytán az egyén romlottságával mindenkor egyesül, mivel a tett önmagában oly minőségű, hogy az csakis aljasságból eredhet. Az ily bűncselekményeknél, minők az aljas indokból származó honárulás és felségsértési esetek, a rablógyilkosságok, a hamis eskü stb., kötelezőleg lehet a becsületet érintő mellékbüntetések alkalmazását elrendelni, — a kisebbeknél azonban helyesebb, ha azok alkalmazási lehetősége a biróra bizatik. Az összes mellékbüntetések alkalmazása, vagyis ugy a közhivatali képtelenség kijelentés^, mint a politikai jogok felfüggesztése csakis a nagyobb gonoszságot feltüntető bűncselekményekre mondathatik ki czélszerűen, miután különösen ez utóbbiak tekintetében az azzal való visszaélésnek lehetősége nem oly nagy, és mert számos oly jogsértés létezik, a mely a tettesre nézve ugyan aljasságról tesz tanúságot, de ii' m rejlik benne oly gonoszság, a mely a közérdekre vonatkozólag oly veszélyt foglalna magában, hogy a büntetését kiállott politikai jogainak élvezetében korlátolandó lenne. Dr. Csukássy Károly, kir. al ügyész. Szemle. Budapest, május 11. Codificationális tervek az igazságiigyminiszteriumban. •— A kereskedelmi ülnökök intézménye Németországban. — A német polgári perrendtartás javaslata a birodalmi tanács bizottságában. — Az orosz jogi szervezet behozatala Lengyelországba. (¥.) Az igazságügyminiszterium részéről nagy szabású codificationális munkálkodás helyeztetik kilátásba. A » Magyar Igazságügy* utóbbi füzete jelenti, hogy mindenekelőtt a büntetőtörvénykönyv javaslata az eddig megjelent szakbeli vélemények alapján át fog dolgoztatni és szaktanácskozmány elé terjesztetni. (Nem tartjuk ugyan alkalmasaknak a nyári hónapokat az enquőtek tartására, mindazáltal igen kívánatos volna, ha az őszig, míg az országgyűlés ismét öszszejön, a büntetőtörvénykönyv javaslata egy szakbizottság véleménye kíséretében az országgyűlés elé terjesztethetnék). Munkában van ezenkívül a nevezett lap szerint a bűnvádi eljárás javaslata is; a polgári törvénykönyv egyes részeinek kidolgozása pedig már annyira előrehaladt, hogy annak egyes részletei a legközelebbi országgyűlés folyama, alatt tárgyalhatók lesznek; végül a perrendtartásra vonatkozólag az van tervben, hogy a kormány írj novellát fog készíttetni. Mindez igen szép dolog. Ugy hiszszük azonban, t. laptársunk kissé nagyon is rózsás színben látja a jövőt. De ha e tekintetben csalódnánk, az nekünk okozná a legnagyobb örömet. Németországban a kereskedelmi ülnökök intézményének megszüntetése, melyről utóbbi számunk szemléjében megemlékeztünk, magas hullámokat vet. Ugy a sajtóban mint a kereskedelmi egyletekben a kérdés nem minden animositás nélkül vitattatik. A német kereskedelmi gyűlés ezen speciális czélból már össze is hivatott, és a tanácskozás egyedüli czélját a kereskedelmi ülnökök intézménye fogja képezni. A mi a hírlapok véleményét illeti, azok meg vannak oszolva. Az intézmény barátai azonban azt reménylik, hogy a birodalmi tanács bizottsága a második olvasásnál újra tanácskozás alá fogja venni a kérdést, és ekkor, tekintettel az időközben nyilvánult véleményekre, helyre fogja állítani a törvényjavaslat azon pontját, mely a kereskedelmi ülnökök intézményének fenntartását szabja meg. A német birodalmi gyűlés bizottsága gyorsan tárgyalja a per rendtartás javaslat át. Kiemelendőnek tartjuk, hogy hosszú vita foly azon kérdésről, váljon a bíróság elnöke csak jogosítva, vagy egyszersmind kötelezve van-e kérdések által odahatni, hogy az érvényesített ténykörülmények hiányos jelzése pótoltassék és a bizonyítékok megjelöltessenek. E kérdés olykép döntetett el, hogy az elnök erre nemcsak jogosítva, de kötelezve van. Egyszersmind kimondatott, hogy a bíróság tagjai is jogosítva vannak kérdéseket tenni, és ezen joguk nem függ az elnök engedélyadásátóJ. A bíróság a felek személyes megjelenését is elrendelheti, ha ez a tényálladék kiderítésére szükséges. A kormány képviselője ezen határozmánynak ellene nyilatkozott, mivel daczára azon sok előnynek, a melylyel az jár, más részről nincs kizárva azon aggodalom, hogy a gyakorlatban félre fog értetni és a felek igen nagy terheltetését hozná magával. A szt-pétervári »Regierungs-Anzeiger« nem rég közölte az 1875 febr. 19-iki törvényt az orosz jogi törvényeknek Lengyelországba való behozatala iránt. Az uj törvény szól : 1) A birói szervezetről, 2) a peres eljárásról és 3) a közjegyzői rendtartásról. A bírósági szervezet átalában véve az 1864. nov. 20-ki orosz birói szervezet mintájára van alkotva. A birói hatóságok : 1) a legfőbb törvényszék Varsóban, 2) 10 járásbíróság a 10 kormányzási kerületben, 3) békebiróságok, a városok és mezővárosok számára, 4) gminnebiróságok, a falusi községek számára. Ezenkívül a központban külön semmitőszéki osztály állíttatik fel Lengyelország részére. Az esküdtszékek behozatala egyelőre függőben hagyatik. A bűnügyek számára procurátorok és főprocurátorok vannak rendszeresítve a járásbíróságoknál. A békebiróságok és a gmiune-biróságok az orosz volost-biróságoknak felelnek meg, melyekről e lapok m. é. folyamában több izben szóltunk. Ezen két bíróság felett mint második fórum áll a békebirák plénuma, mely egyszersmind az emiitett két bíróságnak Ítéleteit végrehajtók által foganatosíttatja. E tekintetben eltérés mutatkozik az orosz volost-biróságoktól, melyeknek ítéletei ellen sem felebbezés, sem semmiségi panasz nem vehető igénybe. A kisebb ügyekben mindazáltal Lengyelországban sem lesz megengedve a felebbezés. Megemlitendő, hogy Lengyelországban a telekkönyvi hatóságok is behozatnak, és pedig eltérőleg az orosz birodalom egyéb részeitől, hol ezen intézmény eddig ismeretlen. A hatáskör tekintetében szintén eltérés mutatkozik az orosz és a lengyel bíróságok közt. T. i. mig Oroszországban a volost-biróságok csak 100 rubelig menő ügyekben Ítélnek, addig Lengyelországban a békebiróságok és gminne-bil óságok hatásköre 250 rubelig menő ügyekre terjed ki. Ezen szabály azonban számos kivételt szenved. x^ehet-e kir. közjegyző egyszersmind / kereskedelmi vagy ipari ár.su lat avagy hasonló pénzvállalat jog- vagy igazgatótanácsosa ? * (x.) E kérdés nem kis mértékben foglalkoztat némely köröket, és — mint meggy őződni alkalmunk volt — élénk vita tárgyát kép ezi. Nézetünk szerint ugyan igen helytelenül. De ha már egyszer felvettetett a kér dés, azt ignorálni többé nem lehet, annál kevésbbé, mert a legfontosabb érdekeket, a közjegyzői intézmény megfelelő közhasznú életbeléptetését, sőt életképességét is érinti. A közérdeknek vélünk tehát szolgálatot tenni, midőn azt nyilvánosság elé hozzuk, és igy eszmecsere megindítására alkalmat nj-ujtunk. A kir. közjegyzői törvény ide vágó része következőleg szól : »4. §. A közjegyző saját vagy más nevében nem űzhet oly foglalkozást, a mely állásával össze nem fér. Különösen : a j nem lehet a közjegyző kereskedelmi vagy ipartársulat avagy hasonló pénzvállalat vezérlő igazgatója vagy tisztviselőjec ; stb. Vezérlő igazgatója vagy tisztviselője! tehát igazgató- vagy jogtanácsosa lehet, mert hiszen az igazgatótanácsos nem vezérlő igazgató, és sem ez, sem a jogtanácsos nem tisztviselő, miután sem az egyik, sem a másik rendesen nem neveztetik ki, hanem választatik; rendes évi vagy havi fizetést nem huz, hanem csak esetről esetre véghezvitt functiói után dijaztatik, állását bármikor odahagyhatja, mert felmondási időhöz kötve nincs, a jogtanácsos csak tanácsot ad, a kivitelt, a képviseletet más eszközli stb. Ezek azon következtetések és érvek, melyek a mondott két állomás compatibilitása mellett némelyek által felhozatnak. Nem akarjuk e maga nemében páratlan törvénymagyarázat indokait kutatni; annyit azonban egész bizonyossággal vélünk conscatálhatni, hogy nem a törvény értelmének megállapítását czélzó jámbor tudományos szándékból, és nem a közjegyzöség és igazgató- vagy jogtanácsosságtól távol állóktól vette eredetét. Csak fájlalnunk lehet, hogy a közjegyzöségi törvény szerkesztői nem számoltak eleve a nálunk annyira divó rabulisticus törvénybonczolgatási tendentiákkal, melyek szerint törvény csak azért látszik létezni, hogy legyen mit kijátszani, mert különben, legalább meggyőződésünk szerint, bizonyára nem mulasztották volna el azoknak részletesebb törvényszerkesztés által elejét venni. Mi, miután csak a közfigyelmet akarjuk felkelteni a felhozott incompatibilitási kérdésre, nem fogunk terjedelmes fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem csak néhány észrevételt koczkáztatunk az emiitett kérdésre nézve. A közjegyzői állás hivatása, mely szerint a közjegyző a jogszerzés, jogfenntartás és jogvesztés az egész társadalmat átható fényeinek megbízható, pártatlan, szóval közhitelességü tanúsítója kell, hogy legyen, szükségképen követeli, hogy a közjegyző tisztének gyakorlásában függetleníthessék mindazon befolyásoktól, melyeket akár állami, akár magánszolgálati, akár családi viszony vagy üzleti összeköttetés, bár kisebb nagyobb mértékben, de elvégre is óvhatatlanul gyakorol vagy legalább gyakorolhat. Ezen természetszerű, s mindenütt elfogadott elvet érvényesiti közjegyzöségi törvényünk a 3. 4, és 49. §§-ban foglalt határozatokkal, s ide vonatkozólag különösen a 4. §. azon rendelkezésével, mely szerint közjegyző valamely társulat vezérlő igazgatója vagy tisztviselője nem lehet. S ezen tilalma által nézetünk szerint a közjegyzőt bármily néven nevezendő kereskedelmi vagy ipartársulati állomásból vagy tisztségből — tehát a jog- vagy igazgatótanácsosságból is — kizárja. Nem hiszszük ugyanis, hogy a »tisztviselő« fogalma oly szük definitio alá vonható volna, mely