Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 10. szám - A kecskeméti ügyvédi-egylet észrevételei az ügyvédrendtartást tárgyazó törvényjavaslatra

— 78 — A kecskeméti ügyvédi-egylet észrevételei az ügyvédrendtartást tárgyazó törvényjavaslatra. Midőn az ügyvéd-rendtartást tárgyazó törvényjavaslat, a magyar királyi igazságügyi minisztérium által, új átdolgozással, a nyilvánosságnak átadatott: felhiva éreztük magunkat enDek tanulmányozására, és komoly meg vitatására, — egyrészről messze kiható, s nemcsak az ügyvédi állásra, de az általános jogi életpályára befolyást gyakorló fontosságánál fogva; másrészről pedig az ellene emeltetni hallott, és a vidéki ügyvédi körökben idegenkedést gerjesztő azon kifogások tekintetéből, miszerint az ebben felállíttatni rendelt ügyvédi kamarák, és fegyelmi bíróságok, honunkban ismeretlen, kivételes természetű, idegen intézményekül tekintetnek, melyek az ügyvédi függetlenséggel, önállósággal össze nem egyeztethetők; végre a kötelező jogtudorság életbeléptetése, és joggyakorlat idejének négy évre terjedő meghosszabbítása szempontjából, minthogy ezek is hazánkban ez idő szerint czélelleneseknek, s a külföldi törvényhozások merev utánzásának tartatnak, melytől üdvös eredményeket várni nem lehet. A mennyiben e törvényjavaslat alapelve: a szabad verseny, s keresztülvitele és biztosítása annak, hogy a hazai ügyvédséget erős testületi szellem és becsületességgel párosult tudományos készültség jellegezze: e tekintetben örömmel üdvözöljük, s alapelvét magunkévá tesszük. Azonban megfontolván az e tekintetben felhozott ellenvetéseket: jelen sorok által a közfigyelmet azon eszközök bővebb megvizsgálására kívánjuk vezetni, melyeket e javaslat a kitűzött czél elérésére megállapít. Ezeket illetőleg előterjesztjük nézeteinket mindenek előtt az ügyvédi kamarák behozatala, és ezek kebelében az ügyvédi kar erkölcsi méltóságának megóvását eszközlő fegyelmi bíróságok alakitása, mint a testületi érdekek legbiztosabb eszközei iránt. Valamint az állam- és társadalmi életben, úgy az egyes foglalkozások terén is, az önzés, individualismus, és porlasztás ellenében az erők tömörítése, és az egyének társulása ujabban már a legszükségesebbnek ismertetett fel, — mint ezt a mezőgazdaság-, ipar-, és kereskedelmi szabadságra nézve a gazdasági egyletek, ipar- és kereskedelmi kamarák felállításának szükségessége igazolja: úgy az ügyvédi kaitekintélye, erkölcsi súlyának emelése s az egyesek túlkapásai elhárítására, mint szinte a jogtudományok fejlesztésére is a testületté alakulás tekintethetik leginkább czélravezető módnak s leghatályosabb eszköznek. Az ily egyesülésből kifolyó közérzület gyakorolja az egyea tagokra azon hatást, mely szerint azok magánérdekeiket a testületi összérdekeknek mindenkor öntudatosan s teljes megnyugvással alárendelni készek. Ezekből kifolyólag meggyőződésünk, hogy a kitűzött czél, átalában képzett s jellemes férfiakat látni az ügyvédi pályán, csakis oly törvény életbeléptetése által érhető el, mely egyrészről az alapos jogképzettség megszerezhetését; másrészről pedig az ügyvédi karnak testületté alakulását és a testületi tagok erkölcsi fedhetlenségének szigorú megóvása végett őrködő fegyelmi bíróság alakítását lehetővé teszi. Nem akarjuk alapjában elvitatni, azok állításának helyességét, kik a nemzet érzelmeivel, meggyökerezett ősi szokásaival ellenkező idegen jogintézmények nyakrafőre való behozását üdvösnek lenni nem hiszik; mert a tapasztalat bizonyítja, hogy a történeti multunkat ignoráló, viszonyainkkal, érzelmeinkkel és szokásainkkal összhangzásba nem hozható idegen törvények — mint nem a mi vérünkből és vérünkhöz valók: sem javunkra nem lehetnek, sem meg nem honosulhatnak . Ha jelen esetben így állna a dolog, azt mondanók: inkább semmi, mint olyan ügyvédrendtartási törvényünk legyen, mely előre — mái születésekor elítélendő volna. Azonban a miniszteri javaslatban, az erkölcsi feddhetlenség és alapos jogképzettség — az ügyvédi lét e két sarkoszlopa — megszilárdítását czélzó, oly törvény kezdeményezését látjuk: mely által az ügyvédi állás emelése s rendszeresítése mellett a jogtudomány fejlesztése és igazságszolgáltatásunk jobbátétele is előmozdittatik. Mint ilyet, sem idegen törvényhozás okszerűtlen utánzásának, sem az ügyvédi függetlenséggel és önállósággal összeférhetleunek, sem végre történelmi multunkkal s reformtörekvéseinkkel ellenkezőnek nem tartjuk; különösen pedig az ügyvédi kamarák és fegyelmi bíróságok behozását az ügyvédi solidaritás elvénél fogva is : a kar jó hírneve, hitele, valamint az egyes tagok erköcsi feddhetlenségének megóvása és biztosítása végett, határozottan pártoljuk. S hogy az ügyvédi kamarák és fegyelmi bíróságok nálunk, nem olyan most felkapott idegen eszmék, — és az ügyvéd polgári szabadságával, függetlenségével, önállóságával összeférhetlennek soha sem tekintettek: igazolhatjuk azon reformtörekvésekkel, melyek régi kitűnő jogászaink, hírneves táblai ügyvédeink által, hazai jogintézményeink javítására, az ügyvédi tekintély emelésére, már 1K4«. előtt kezdeményeztettek. Tény ugyanis, hogy a pesti ügyvédi kar, 1841. évi jun. 19-kén ily tárgyú nyilvános összejövetelt tartoft; majd ugyan e hó 21 kén ismét összegyülekezvén, testületté alakulása tárgyában, tervezetkészités végett, 21 tagból álló választmányt küldött ki. Az ekkor kifejezést nyert nézet-irány, a hazai jogirodalom által is felkaroltatott; minek bizonyságául szolgálhat ama munka, mely ifj. Palugyai Imrétől „Ügyvédek. Korszerű tervezet ezek ügyében" czím alatt 1841-ben jelent meg, s mely egy rendszeres „ügyvédi törvény" czimű javaslatot is foglal magában, ugyanazon elvek szerint szerkesztve, mint a mostani. Abban, az ügyvédi kamarák intézménye „ügyvédi testület"; a fegyelmi biróság pedig „fegyelmi szék" név alatt hozatott javaslatba s lényegileg a mostani törvényjavaslat csak az ujabb viszonyokból származott változások által különbözik amattól. Épen azért, mint Baját multunkból és ujabbkori reformtörekvéseinkből eredőt pártoljuk. A gyakorló ügyvédség tudományos képzettségének biztosítása végett, a miniszteri törvényjavaslat, mint az Ugyködhetés „sine qua non" feltételét: a kötelező jogtudorság életbeléptetését és a joggyakorlat idejének négy évre terjedő meghosszabbítását czélozza. (Folyt, küv,) Könyvészet. Egy tudományos folyóirat. I. (F.) A bécsi egyetem jogi karának közreműködése mellett Grünhut tanár által szerkesztett .,Z e i ts eh r i f t f U r das privatund öffentliche Kecht der Gegenwart" második füzete megjelent.Lapunk mult évi folyamának egyik utóbbi számában szóltunk az első füzetről, és már akkor na<ry várakozásokat kötöttünk ezen vállalat jövőjéhez. A második füzet az elsőt a tartalom becsességére és változatosságára nézve messze tuthaladja. Van benne 7 értekezés, és mindannyi az általános tudományos szempontokból indul ki és innen világit meg egy-egy speciális kérdést. A folyóiratba kizárólag tanárok dolgoznak és pedig legjobbjai azoknak, kik Ausztria és Németország jogi facultásainak tanszékeit foglalják el. Innen magyarázható, hogy minden értekezésben magával az élettel és az életviszonyok combiuátió jából vont általános értékű tudományos következtetésekkel találkozunk. Megemlitendőknek tartjuk az ezen füzetben foglalt némely értekezések czimeit. Es pedig ezek: 1- A német jogfejlődés és a codilicatíonális kérdés, Sohm strassbourgi tanártól; 2. Az osztrák uj bűnvádi eljárás és a német bűnvádi eljárás javaslatának összhasonlitása, Bar boroszlói tanártól; 3. Az igéret mint kötelezettség alapja a mai jogban, Unger osztrák minisztertől. (Hogy mily magas i állást tudott magának kivívni rövid idő alatt ezen folyóirat, azt mutatja különösen azon körülmény, hogy Unger, midőn, ngy látszik, arra kiván emlékeztetni, hogy minisztersége alatt is talál időt kedvencz jogi kérdéséinek tanulmányozására és művelésére, ezen közegben teszi közzé munkálatát. Szerk.) 4. Az osztalékra való jog és az osztaiék couponja, a folyóirat szerkesztőjétől. Következik ezután körülbelül 20 könyvismertetés, melyek többnyire röviden vannak tartva, némelyike azonban igen becses értekezéssé nőtte ki magát. A fegyházi lelkész erkölcsi beszédei és imádságai rabok számára. Irta Pa j> István városi ref. lelkészt átdolgozta Szikszay Gyula szebernéyi r. Jcath lelkész, kiadta Hésü Ensel Sándor. Az ezen füzetkében foglalt beszédeket éB imákat, Pap István még 1840-ben egy hozzá intézett felhívás folytán irta rabok számára, ezek 12 látogatásra vannak felosztva s ugy szerkesztvék, hogy azokat minden valláskülönbség nélkül bármely egyén használhatja s az imákat is, melyek minden beszéd után következnek, elimádkozbatja. A művecske most Szikszay Gyula által irályilag is átdolgozva adatott ki Résó" Ensel Sándor által, ki ebben a raboknak hasznos olvasmányt s egyúttal a fegyházi látogatóknak czélszerti ajándékozási czikket kívánt nyújtani. Az igazságügy terén ma experimentáljunk. Korszerű bírálat. Irta Galamb István, köz-és váltó-ügyvéd és veszprémi aljárásbiró. Ezen 44 oldalra terjedő fűzet észrevételeket tartalmaz a polgári perrendtartás javítását czélzó novellaris javaslat azon részére, mely az örökösödési eljárásról szól. Szerző a javaslat által szándékéit experimentálás káros következményeire kívánja felhivni a jogász közönség figyeln:ét és az örökösödési eljárásra vo -natkozólag ellenjavaslatot is közöl. Vegyes közlemények. Egyleti hírek. * (A folyó évi magyar jogászgyülésre szétküldött tagjegyeket a következő urak utasították ujabban vissza.) Szegeden: Nyilasy Pál ügyvéd, Pálmay János tszéki ülnök. Okruczky Aurél ügyvéd, Szeles Kálmán ügyvéd, Tóth József ügyvéd, Zombory Antal ügyvéd, Okruczky Korislan ügyvéd, Dr. Déry Károly ügyvéd, Szluha Ágoston városi tanácsnok, Nóvák József ügyvéd, Mészáros György főjegyző, Kelemen István ügyvéd, Mészáros Lajos ügyvéd ; Szolnokon: Bárány Károly tszóki biró, Illyés Károly kir. alügyész, Nagy Gyula ügyvéd, Kászonyi Antal tszéki biró; N ag'y.-Vá rad on: Cseresnyés Albert ügyvéd, Szilágyi Ferenez tszéki biró, Márkus Lajos ügyvéd, Vasa Károly ügyvéd, Lázár Mihály ügyvéd, Serényi Gusztáv főkapitány ; Makón: Bánft'y Gyula ügyvéd, Tarnay Antal törvényszéki elnök, Engedy Imre ügyvéd, Meskó Sándor kir. ügyész, Lázár Kálmán alügyész, Juhász István polgármester, Török Imre megyei főügyész, Széli Ákos megyei főjegyző; U ng várót t: Reismann Bertalan ügyvéd, Horváth Gábor törvényszéki elnök, AVeinberger Albert ügyvéd, Dr. Weinberger Salamon ügyvéd; Egerben: Lojkó Mihály jogtanár, Petrovich Bertalan ügyvéd, Ecsedy László ügyvéd; Karczagon: Vedel Károly ügyvéd, Várady László törvényszéki biró; Beszterez én: Tiltsch Gusztáv aljárásbiró, Fluger Károly törvényszéki biró; P é c s ejt t: Zavaros Péter árvaszéki elnök, Fekete Mihály ügyvéd; Kú n-St-.Mik 1 ó son: Gyenes József aljárásbiró, Tóth Pál járásbiró; Nagy-Enyeden: Biró Miklós ügyvéd, Kozma Imre telekkönyvzehető ; Újvidéken: Matics János ügyvéd; Beszterczebányán: Zachar Gyula törvényszéki jegyző; Liptó Szt.-Mikló son : Vitális Péter ügyvéd; Huszton: Sárközy Pál ügyvéd; Győrött: Czigány Gyula ügyvéd; Nagy-K apóson: Vékey Sándor járásbiró; Szinérvárallján: Losonczy Atilla ügyvéd; Kecskeméten:] Nagy Lajos ügyvéd; Gyönkön Halasy Károly járásbiró ; K é z d i-Vásárhelyt: Elekes Endre törvényszéki