Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 8. szám - A magyar közjegyzősegi törvényjavaslat. 7. [r.]

Negyedik évfolyam. 8. szám. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogász gyűlés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. ELŐFIZETÉSl ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjteménye" mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frt., félévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerűbben postautalvány útján kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda: kalap- utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI ÉS KECSKEMÉTI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye, " „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Lógrády testvérek. TARTALOM: A magyar közjegyzői törvényjavaslat. Rupp Zsigmondtól VII. — Szemle. (Közjegyzői és ügyvédrendtartás A közoktatási minisztérium legújabb rende lete. A jogügyi bizottság tárgyalásai. — Névtelen levelek a „Magyar Themis" szerkesztőjéhez III. — Egy panaszhang a birói karból. — Az ügyvédrendtartási javaslat némely §§-iról. Schiller Henriktől. — A német csődtörvényjavaslat. Dr. Misner Ignácztól. II. — A részvénytársaságokról szóló tör vényjavaslat Ausztriában. — Vegyes közlemények. — Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. Rupp Zsigmond budai kir. törvényszéki bíró úrtól Budapesten. VII. Közjegyzői állás megszűnte. A közjegyzői állás megszűnik: a) lemondás folytán, b) ha a közjegyző ügyvédi gyakorlatba vagy a 3-dik §-ban emlitett valamely hivatalba lép, (lásd Themis 5. számát) c) ha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt végképen szolgálat képtelenné válik d) ha csőd vagy gondnokság alá kerül (a jogügyi bizottmány módosítása szerint) e) ha büntető vagy fegyelmi ítélet folytán elmozdittatott és f) ha honpolgári minőségét elvesztette. (33 §) „E § pedig taxatíve sorolja el azon eseteket, melyekben a közjegyzőség megszűnik. Ez által ki van mondva az, hogy a közjegyző ezen eseteket kivéve elmozdithatlan. Ezen elv nélkülözhetlen feltétele a közjegyzői kar tekintélyének és függetlenségének, mely nélkül czéljának meg nem felelhetne. Különben is megbízható és tehetséges egyének csak ugy fognak a közjegyzőségre vállalkozni, ha ezen állásnak állandósága és függetlensége a törvény által teljesen biztosíttatik. " Így szólanak a javaslat indokai. De hát hol marad az áthelyezhetlenség? A javaslat előírja ugyan: mi történjék áthelyezés esetében az iratok, könyvek, pecsét, és a biztosítékkal (41. és 47. §§) de máskép az áthelyezés kérdését egy jótával sem érinti. Vagy talán nem hiusittathatik-e meg az állásnak törvény által is decretáltatni szándékolt „állandósága- és függetlénségének biztositéka az áthelyezés lehetősége által? Tegyük fel: egy budapesti közjegyző azért helyeztetik át Pancsovára, mert politikai magaviselete a kormánynak nem tetszik — nem e egyértelmű ily esetben az áthelyezés az elmozdítással, ha a közjegyző ez által lemondásra kényszerül? Vagy pedig talán bennfoglaltatik az áthelyezhetlenség fogalma az előmozdithatlanságéban, melyet szintén nem ártott volna directe kimondani? Bizonyosan nem, és hogy a törvényjavaslat is e felfogásból indult, azt tekintettel arra, hogy az 1869: IV. tczikk is külön kimondja a bíró áthelyezhetlenségét az elmozdithatlanság mellett 25) és, hogy az indokok az áthelyezést egy árva szócskával sem említik, azt máskép feltenni nem is lehet. A hivatalbóli áthelyezhetés lehetősége pedig az indokok által fennebb oly szépen hangsúlyozott állandóság és függetlenségnek oly hatalmas és veszélyes részét képezi, hogy nagyon csodálhozunk, mikép annak kérdése a jogügyi bizottmány figyelmét teljesen elkerülte annál in-25) Hogy az osztrák közjegyzőségi törvény is külön kimondja az áthelyezhetlenséget, azt már emlitettük (Lásd Themis 2. szám. ) Hogy Francziaországban is áthelyezhetlen a közjegyző, az, már abból is következik, hogy ott a közjegyzői állás és irattár eladás tárgyát képező magántulajdon. kább csodáljuk pedig ezt azon bizottmányi tagok részéről, kik olyannyira féltek a kormány befolyásától, hogy a kir. ügyész mindennemű beavatkozásának kizárására czélzó külön véleményt jelentettek be. Ezen súlyos aggodalmakat pedig e néhány szócska: A közjegyző hivatalból át nem helyezhető" teljesen eloszlatná! Hatáskör. Kényszer. Eljutottunk a törvényjavaslat legfontosabb részéhez, a hatáskörhez; ha ez nem szabályoztatik sikeresen, halvaszülött az egész intézmény, mert annak lelke ép maga a hatáskör. A hatáskör szabályozásánál pedig lehetetlen, hogy a közjegyzői kényszer előtérbe ne lépjen, annál is inkább pedig, mivel e körülmény volt az ok mi a közjegyzői intézmény tárgyalásánál, annak idejében, a jogászokat két táborba választván el egymástól, a legérdekesebb, legterjedelmesebb és legbehatóbb harczot elő idézte. Teljesen hisszük ugyan, hogy e harcz a kérdést az eldöntésre már tökéletesen megérlelte, és ha az összegyűjtött dús anyaggal szemben, ez alkalommal mégis hozzá szólunk, ezt csak azért tesszük, mert a kérdéses anyagot uj adatokkal, reménylyük öregbíthetni. Csupán azt kívánjuk előre megjegyezni, hogy miután a kényszer fogalma iránt még a legilletékesebb körökben is különböző felfogások uralkodnak: mi itt csak azon törvényszabályról fogunk szólani, mely a jogügyletről — különbeni érvénytelenség terhe mellett(á peine de nullité) — rendel közjegyzői okmányt felvétetni. „Kényszer" ! Valóban mily népszerűtlen, s különösen a magyar alkotmányos vérnek mily drasticus, és jogtalannak látszó fogalom! És mégis hány institutiónak szigorát, vagy ha kell, kényszerét töri nyugalommal az, ki müveit jogi állam polgára akar lenni, mert nélkülözhetlenségéről meg van győződve. Ott az ügyvédi kényszer, itt a kisajátítási törvények, amott a telekkönyvi intézmény a nyilvánossági elv roppant szigorával, amott megint az alaki törvényeknek az anyagi jogot megszorító számtalan szabályai ! stb. Nem osztjuk tehát némely jogásztársunknak abbeli nézetét, hogy a közjegyzői kényszer jogtalan volna, mert azon intézmény, melyet az államhatalom állami czélból, a közérdekből szükségesnek tart, ha egyesek szabadságát korlátolná is, jogtalannak nem tekinthető. De mégis határozottan ellene vagyunk a (már t. i. fennebb értelmezett) közjegyzői kényszernek cz él s z e rű s é gi oko k ból, sőt azt, hazai viszonyainkat tekintve, még veszélyesnek is tartjuk. A kényszer barátai hatalmas támpontot lelnek abban, hogy oly országok példájára hivatkozhatnak, melyekben a kényszer üdvösnek bizonyult, és ez annál nagyobb előnye állásuknak, mert azon államok a jogszolgáltatás terén nem egy oly üdvös intézménnyel dicsekedhetnek, melyet a többi államok kelet felé meg nem honosítottak volna; sőt e példa egyeseket oly elfogultakká tesz, hogy az arra való hivatkozással beérhetni vélvén, alig méltatják figyelemre azon kérdést, váljon abból, hogy a közjegyzői kényszer a kérdéses államokban oly jótékonynak bizonyult, okvetlenül következik-e az is, hogy attól az itteni viszonyok közt is hasonló sikert várhatni? Ideje tehát, hogy e kérdéses példa és az erre való következetes hivatkozás, mely a vita legelső szervezetétől kezdve az utólsóig, sőt még a képviselő ház jogügyi bizottságának és legújabban az osztályoknak tanácskozásainál is oly hangosan érvényesíttetett, valódi értékére vagy is a zérusra reducáltassék! És ez azon szempont, a melyről ujat mondhatni vélünk. Feladatunk lesz tehát a) fövonásokban ecsetelni azon viszonyokat, melyek a közjegyzői kényszert azon államokban, hol az fennáll üdvössé sőt nélkülözhetlenné teszik. Tudjuk, pedig, hogy ezen államok: Francziaorsz á g (Belgium, a rajnatartományok) és Bajorország31) párhuzamot vonva ezen országok és hazánk jogszolgáltatási és egyéb viszonyai közt, azon következtetést levonni, hogy mig a közjegyzői kényszer amott üdvös, úgy az nálunk czélszerütlen és veszélyes volna. Szólunk pedig mindenekelőtt: A. Francziaországról. Itt következő jogügyletek és cselekvények esnek közjegyzői kényszer alá: Élők közti ajándékok (Code civil 931 §. ), nem sajátkezüleg irt végrendeletek (Code c. 970. 971), ezeknek visszavonása, kivéve, ha a visszavonás ujabb olograficus végrendelettel történik (1035. ) házassági szerződések (1394. ), jelzálogok lekötéséről (inscriptióról) és azoknak feloldásáról szóló okmányok (2217). Ezeken kivül az 1843. július 24 én kelt törvény 2. §-a szerint: hazástársak közti ajándékok a hazásság tartama alatt, ajándékok visszavonása, törvénytelen gyermekek elismerése, és ezen ügyletekre vonatkozó meghatalmazások. Tévednek pedig azok, kik azt állítják, hogy a közjegyzői kényszer Francziaországban általános volna, s különösen, hogy a felsorolt ügyleteken kívül még olyanok is esnének kényszer alá, melyekkel valamely ingatlannak tulajdonjoga (ajándék esetét kivéve) átruháztatik, vagy arra (zálogjogot kivéve) más dologbani, vagy dologhozi jog, péld. szolgalom, bérlet stb. szereztetik. 32) 31) Belgium és a rajnatartományokról helykímélés tekintetéből különösen nem szólunk; ez annál kevésbbé volna szükséges, mert ezeknek viszonyai Francziországéival nagyobbára homogének. Azon német államokról sem szólunk, melyekben bizonyos jogügyletekre nézve biró közbenjárásának kényszerre áll fenn, mint p. Poroszországban, mert kizárólag csak a közjegyzői kényszerrel kívánunk foglalkozni. 32) Pedig mindezen szerződéseket, és még egyebeket is a kényszer alá esőnek állította Bogdány