Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 7. szám - A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. 4. [r.]

Negyedik évfolyam. A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 8. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI 7. szám. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. MAGYAR THEMIS Budapest, február 12. 1874. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjteménye" mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frt., félévre 5 frt., negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. ÉS KECSKEMÉTI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye, ",, Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Lógrády testvérek. TARTALOM: A magyar közjegyzői törvényjavaslat. Rupp Zsigmondtól. VI. Szemle. [A jogügyi bizottság tárgyalásai. ) — Egy panaszhang a birói karból. — Egyéni nézetek a semmitőszék és a legfőbb ítélőszék egyes jelentőségű határozatai felett. I. Pokorny Jenő Ármintól — A legfőbb ítélőszék részletes ügykimutatása. — A budapesti keresk. - és váltótörvényszék ügykimutatása — Vegyes közlemények — Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. Rupp Zsigmond budai kir. törvényszéki bíró úrtól Budapesten, VI. Kamara. (26 — 32. §. ) „A közjegyző: kamarák alakítása mellett a legfőbb indok azon morális erő, melyet a társulati egység és ellenőrzés tudata az egyeseknek és az egész karnak nyújt. De szükségessé teszi azt a közjegyzői kar önállóságának érdeke, melyet külső felügyelet és beavatkozás veszélyeztethetne; és végre még azon körülmény is, hogy a közjegyzők egyetemét képviselő kamara a legalkalmasabb közeg bizonyos ügyek elintézésére, melyeket más fórum elé utasitani czélszerüen nem lehetne. " így szólanak a törvényjavaslatnak indokai, s valóban azt hinnők, hogy ezen általában elismertnek tartott igazságot legalább azon jogászok is elfogadják, kiktől bizonyosan senki sem tételezi föl, hogy a közjegyzői intézményt burocraticus szervezetbe szoritani szándékoznák. Ezt föl nem tételezzük legalább a képviselőház jogügyi bizottságainak egyik tagjáról sem, annál inkább kell tehát csodálkoznunk, hogy ott a kamara gyakorlati szükségének kérdése fölött egyáltalában komoly vita fejlődhetet ki, melyet az egyik oldalról kifejezett azon aggodalom idézett elő, mintha a kamara intézménye által a közjegyzőségi testület czéhhé illetőleg kaszttá fajulna el. Igaz, azon időben, melyben a pápai és császári kinevezési jog kizárólagossága eléggé kifejlődve és általában elismerve még nem volt, és a közjegyző képességének és működésének minden ellenőre hiányzott, a közjegyzők tehát testületekké ösztönszerüleg szervezkedtek, hogy igy az egyes közjegyző qualificatióját és magaviseletét felállítandó szabályok által kölcsönösen maguk ellenőrizzék; 21) igaz, hogy ezen időben ter-21) Ily testületek (collegia, scholae, societates, etc. ) a közjegyzőség bölcsőjében Olaszországban, majdnem minden nagyobb városban fennállottak, szabályaik néha igen szigornak is voltak. A felvételt rendszerint vizsga előzte meg és felvételi dij gyanánt 20—60 scudit kellett fizetni. Különös functionáriusai: az elnök (primirerius, major, consul, pénztárnok (massarius, syndicus. examimészetszerüleg azon szabály is kifejlődött, hogy csak oly közjegyző végezhet közjegyzői teendőket, ki a testület tagjaként felvétetett, — és igaz, hogy a testület ezen legfontosabb joga a kizárólagosság, mely nemcsak általában elismertetett, hanem az egyes municipiumok statútumai által oltalmaztatott is22) — a testületre a czéh természetét ruházta — de ez akkoriban csak igen természetszerű felfogás volt, mert akkoriban az iparos és tudományos foglalkozás közt szigorú válaszvonal nemcsak nem létezett, sőt igen közönséges dolog is volt, hogy a tudományos foglalkozás, de különösen a még nem általános írás mestersége czéhekben űzetett. A testületek természete azonban már régen elmosódott, mióta a közjegyzői intézményt az állam vette kezébe. De különben is az egész mivelt világban általános nemcsak a szellemi erők egyesülése, hanem a szaktársak testületi szervezkedése is: ott vannak az ipar és kereskedelmi egyesületek és kamarák, itt megint a tudományos és művészeti társulatok és akadémiák, amott megint az orvosi és ügyvédi egyletek és kamarák. Maga a gyakorlati élet is legfényesebben igazolja tehát a testületi szervezés szükségét, és senki sem panaszkodott még a miatt, hogy ez a szaktársaknál a kasztszellemet ébresztette volna, ez tehát bizonyosan a közjegyzőségnél sem fog történni. De ha már általában üdvösnek mutatkozik a kérdéses testületi szervezkedés, ugy az a közjegyzői intézménynél, ennek természeténél fogva, egyáltalán mellőzhetlen; a közjegyzői intézmény nator, secretarius stb. voltak. (Oesterleg I. 200— 204 lap). A testületek rend zerint az elnök személyében fegyelmi hatalmat is gyakoroltak, különösen ügyeltek pedig ezek az egyes tagoknak még magaviseletére is, melyre nézve szintén különös szabályok hozattak itt-ott; igy például kötelesek voltak a közjegyzők az argentai statútumok szerint bizonyos napokon közönséges processióban a misére menni, meghalt tagtárs eltemettetéséről gondoskodni; a római statútumok szerint tiltva volt a játék, a korcsa látogatás és feltűnő ruha viselése stb. Az elnök vitte a vizsgálatot is, pl ha a közjegyzői okmány felvételénél a szabályok meg nem tartattak (bolognai statutumok),: ő tartotta a felvételi vizsgát, s gondoskodott az elhalt közjegyző iratainak őrzéséről stb. 22) E kizárólagosságnak pedig oly fontos gyakorlati jelentősége is volt, hogy az oly közjegyző által felvett okmánynak, ki nem volt a testület tagja, közhitelessége nem volt (Oesterleg I. 212 lap. ) t. i. nem államhivatal s mégis államintézet (Oesterleg II. 93 lap); a közjegyző nem áll az államhoz semmiféle szolgálati viszonyban, mint például a biró — és eljárásában mégis nem magán személy, mint példáúl az ügyvéd, mert az állam közhitelességgel ruházza fel. Az utóbbi minőség szükségessé teszi az állam főfelügyeleti és fegyelmi hatalmát, az előbbi minőség pedig megint ott szabja meg ennek határát, hol az államérdek megszűnik, de az egész testület érdekei: a reputátio és bizalom, a decorum és tekintély, még mindig veszélyeztetve lehetnek; és ez igazolja megint a testületnek saját felügyeleti, és (inkább házi) fegyelmi jogát az állammá mellett. Szól továbbá a közjegyzői kamara intézményének fontossága mellett azon körülmény is: hogy az úgy szólván maga magától minden törvényhozási működés nélkül fejlődött ki és hogy az ma is majdnem minden államban, különösen hol a közjegyzőség nem buroeraticus szervezetű — fennáll, de meg fogunk arról győződni akkor is, ha közelebbről vizsgáljuk azon hivatást, mely a czélszerűen és szabadelvűen szervezett kamarára vár. A fennebbi alapvonások szerint pedig nem lesz nehéz feladat mindazt, mi az államhatalmat nem illeti vagy a kamarára könnyen át nem ruházható, mellőzve a helyesen szervezett kamara hatáskörét főbb elvekben körvonalozni: Illeti pedig a kamarát l)a k ö z j e gy z őik ar érdekeinek képviselete felette és előmozdítása általában és mindazon egyes különös intézkedések is, melyek azon czélra akár közvetve, akár közvetlenül vezetnek. A törvényjavaslat is felállítván ezen általános elvet (31. §. 1. pontja), különösen rendeli: hogy az igazságügyminiszter a közjegyzők számát és székhelyét csak a kamara meghallgatása után állapítsa meg (5. §. ), hogy a kinevezési folyamodványokat a kamara vegye át, és ezek felett indokolt véleményt mondjon (6. 7. §. ) hogy a kamara a külön levéltári személyzet kirendelésének netáni szükségessége iránt meghallgattassák, és a pályázók iránt is javaslatot tegyen (163. §. ), és hogy a kerület-