Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 6. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. A beszámitás és rendelkezési képesség tana

- 43 — csődügyekben alkalmazandó büntető szabályokat állapítja meg. Midőn még kiemelem, hogy a javaslat távol minden definitióktól — mint törvény- j nek tennie kell — minden intézkedésében j szabatosan és világosan rendelkezik, az ! anyagi részre térek át. I Ebben mindenekelőtt az i. §. veszi igénybe figyelmünket. Kimondja ugyanis, j hogy az adósnak nemcsak azon vagyona, melylyel a csödnyitáskor bir, foglalandó ' a csődtömeghez, hanem egyszersmind a közadósnak minden a csőd alatti szer- ; zeményét a tömeghez tartozónak nyilvánítja. Az i84o. XXII. t. cz. ettől eltéröleg az adósnak csak a csődnyitáskor létező vagyonát mondja a tömeghez tartozónak; a csőd alatti szerzeményekről mit sem emlit, és a 36. §-ban csak az örökösödés vagy végrendelet által a bukottra szállandó vagyont rendeli a csődületi tömeghez összeirandónak. A jelenlegi kereskedési viszonyok olyannyira különbözők azon időbeli viszonyoktól, melyekben csődtörvényünk készült, hogy a javaslat ebbeli rendelkezését sokkal "helyesebbnek kell tartanunk, mint csődtörvényünkét. A bukott a csőd megnyitása után is egy vállalat kedvező kimenetele, folytán, vagy csak egy üzletnél való közbenjárásáért is többet szerezhet, mint a mennyit a csődkövetelések tesznek. A roszhiszemű bukottra nézve a csőd ily esetben csak kedvezmény volna, mert végrehajtást ellene vezetni a törvény értelmében nem lehet, és ha a tömeg részére sem foglaltatik le az időközben általa szerzett vagyon, a bukott minden megtámadás ellen biztosítva van. Azért nagyon helyes és az igazságnak és a mai viszonyoknak megfelelő azon rendelkezés, mely a bukottnak csőd alatti szerzeményét is a tömeghez I foglaltatni rendeli. Teljességében alkalmazva, ezen szabály tulszigoru, sőt kegyetlen volna, a menynyiben szerzeményének teljes elvonatása folytán a bukott fenn nem tarthatná sem magát, sem családját; miért is a javaslat 2. §-a a bukottnak a csőd megnyitása után eszközölt üzleteiből csak a fennmaradó tiszta nyereséget és azon haszonélvezetet, mely őt a csőd alatt nejének vagy gyermekeinek vagyonán illeti, mondja a tömeghez fogla- j landónak, a mennyiben az saját maga és j családja fenntartására nem szükségeltetik. I A 2. §-tól a q. §-ig igen kevés különb- ! séggel minden csődtörvényben található általános intézkedések foglaltatnak, melyek után a 10. §. sok tekintetben eltér az érvényben álló egyéb csődtörvényektől. A 10. §. minden jogügyletet, melyet a közadós a csőd megnyitása után köt, a csődhitelezökre nézve érvénytelennek nyilvánít, és pedig azon elvnek szigorú alkalmazásában : „quod initio vitiosum est, non potest tractu temporis convalescere". A jogügylet tehát belső hiány, a rendelkezési képesség hiánya miatt hatálynélküli, semmis. És ebben különböznek ezen jogügyletek azoktól, melyek a tömeggondnok vagy bármely csődhitelező által megdönthetök ugyan, de meg nem támadtatván, jogérvényesen fennállanak. Ezen érvénytelenség azonban csak a csődhitelezők irányában áll fenn, kiknek kielégítését a törvény lehetővé tenni akarja. Magától értetik tehát, hogy a közadós min-i den ilyen intézkedése reá és a csődhitele< zőkön kívüli harmadik személyekre nézve joghatálylyal bir, mely joghatály rendesen csak a csőd megszüntetése esetén mutatkozik. A közadós például egy a tömeghez tartozó dolgot valamely uj hitelezőjének zálogba ad. Ezen jogügylet a csődhitelezők összeségére nézve ipso jure semmis, de fennáll a zálogot nyerő hitelező javára, ki a csőd megszüntetése esetén ezen zálogjogát a közadós ellen érvényesítheti. A közadós tehát a csőd tartama alatt cselekvési képességgel bir ugyan, de a tömeghez tartozó vagyon iránti rendelkezési képességgel nem bir. A brémai csődtörvény a közadósnak csak azon rendelkezését nyilvánítja semmisnek, mely által a tömeg megkárosittatik; de mivel épen a jogügyletek következményeit, az azokból várható kárt vagy hasznot előre megítélni nem lehet, helyeselendő a javaslat azon intézkedése, melylyel a közadóstól a tömeg iránti rendelkezési jogot feltétlenül megvonja és helyeselendő, hogy az ipso jure semmis jogügyleteket, mint a brémai és porosz csődtörvény teszi, fel nem sorolja, mert ezen jogügyletek sorát kimenteni lehetetlen s e mellett a felsorolás száz meg száz bonyodalomra szolgáltatna alkalmat. A közadós által kötött ügylet érvénytelenségéből következik, hogy a tömeggondnok a másik szerződő féltől mindazt visszakövetelheti, mi az érvénytelen rendelkezés folytán a tömegtől elvonatott. A mennyiben az elidegenített dolog természetben visszaadható nem volna, a kártérítési jog és a kár mennyisége a polgári törvény szerint ítélendő meg, tehát azon szempontból, jóhiszemüleg vagy roszhiszemüleg járt-e el a közadóssal szerződő fél, kinek másrész a tömeg mindazt visszaadni tartozik, ami vei ezen érvénytelen jogügy let folytán gaz. dagodott. A javaslat a io.§-ban végre a csödnyitás napján kötött jogügyletekről azon jogvélelmet állapítja meg, hogy a csődnyitás után köttetteknek tekintendők. A csődnyitás napját megelőzőleg kötött jogügyletek megdönthetök, a csődnyitás után kötött jogügyletek pedig a fennt kifejtettek szerint ipso jure semmisek, és így a csődnyitás napján létesített jogügyletekről a fennebbi jogvélelem nélkül csak bajosan vagy egyáltalán nem lehetne kipuhatolni, váljon azok az ipso jure érvénytelenek,vagy csak a megdönthető jogügyletek közé tartoznak. A tapasztalat tanúsítja, hogy a csőd megnyitását közvetlen megelőző időben igen gyakran a csődhitelezők hátrányára jogügyletek köttetnek, miért a javaslat nagyon helyesenazon vélelmet állította fel, hogy a csődnyitás napján létesített jogügyletek a csődnyitás után kötötteknek azaz ipso jure semmiseknek tekintendők. E vélelem ellen természetesen az ellenbizonyítás megengedtetik, és ez által harmadik személyek nem károsodhatnak, de másrészt a közadós által saját és mások előnyére kevesebb jogtalan intézkedés tétethetik. A 10 §-t tehát ezen itt kifejtett elvileg és^gyakorlatilag helyes rendelkezései miatt, a javaslat egyik fénypontjának kell neveznünk. A n—19. §§-at magában foglaló rész melylyel az első fejezetnek vége szakad, a csőd természetéből folyó általánosan elismert és alkalmazásban levő elveket tartalmaz. Annál fontosabbnak tartandó a második és harmadik fejezet, mely a csődnyitás jogi hatályáról a bukottnak a csődnyitás előtt kötött ügyleteire és ezen ügyletek megdönthetéséröl szól, mely két fejezetet, vonatkozva a magyar csődtörvénynek ez iránti intézkedéseire, egy következő czikkben szándékozunk vizsgálat alá venni. Titkári jelentés a budapesti ügyvédi egylet 1873. évi működéséről. A lefolyt évben a budapesti ügyvédi egylet az újjáalakulás nehézségeivel küzdött, s igy nem lehet feltűnő, ha egyletünk a mult évben a tudományos munkásság terén nem fejtette ki azon tevékenységet, melyről az előbbi évek tanúskodtak s melyre mindig büszke önérzettel tekinthetünk vissza. Az alakulás bonyodalmaihoz járult az egyes tagoknak a viszonyok okozta TÁRCZA. Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt. *) A leszámítás és rendelkezési képesség tana. C a s p e r törvényszéki orvostanárnak legújabb kiadása és egyéb források nyomán átdolgozta és magyarba áttette Dr. Kecskeméti Lajos, kir. törvényszéki orvos Kecskeméten. Első Fejezet. Általános elvek. 1. §. A kérdés nehézsége. Mindazon kérdések közt, melyekkel az orvos a törvényszéki gyakorlatban foglalkozik, kivétel nélkül egyik sem oldható meg nehezebben, mint valamely embernek vitássá lett lelki állapota. A szilárd támpontok köre ugy a vizsgálatra mint Ítéletre nézve itt szerfelett kicsiny, és e kevés támpontok gyakran korántsem elégségesek, hogy azokból biztos következtetéseket lehessen levonni. Az idegkészülékekről szerzettélettani és'kórboncztani ismereteink nem nyújtanak csak részben is elégséges alapot a lelki agybántalmak kórtanához, és az orvos az elmekórtan minden haladásai daczára orvos- törvényszéki gyakorlatában *) Midőn ezen, nemsokára a sajtó alá kerülő műből néhány töredéket közlünk, nem mulaszthatjuk el azt mint kiváló érdekűt olvasóink figyelmébe ajánlani. Szerk. sokszorosan a tapasztalati lélektani módszerre van utalva. De e megítélés a legkülönfélébb komoly nehézségekbe ütközik. Eltekintve az egyéniektől s azon körülménytől, mely szerint nem minden orvosnak, kit a biró eféle esetekre felhív, lehetett elegendő alkalma elmekóros és törvényszéki — lélektani észletekre, melyek mindenek fölött szakismeretet,^általános műveltséget, gyakorlatot és tapasztalatot, általános világ-és emberismeretet, combináló tehetséget és éleselméjüséget tételeznek fel; számos nehézség rejlik magában a feladatban is, melynek tárgya : megkülönböztetni a kóros kedélyállapotból eredt bűnös cselekményt, mely indulatban vagy bűnös ösztönből követtetett el. Közönségesen, jelesül pedig jogászkörökben azt vélik, hogy valamely vádlott kedélyállapotának kérdését könnyű dolog eldönteni, akár néhány feltett kérdésre adott zavart felelet és beszéd, akár 3 mindenkoron ferde cselekmények megállapítása által. Helyes lenne e nézet, ha j csupán oly elmebetegek kerülnének a biró I és a törvényszéki orvos elé, minők nagyobb számmal találtatnak a tébolydákban, t. i. kétségtelen és tisztán felismerhető elmebetegségek esetei. De a dolog nem igy áll. Számos törvényellenes esetek követtetnek el az elmebetegség kezdő szakaiban oly időben, mikor a betegség még nehe zen felismerhető, ismét mások oly ideg bántalmak lefolyásában gyökereznek, me lyek lelki betegséget okoztak és előre nem látott rögtöni, önkénytelen s ösztönszerű jelleggel biró cselekmények által kisértettek stb. Ugyanazon közbiztonságellenes cselekményeket: gyilkosságot, öngyilkosságot, emberölést, gyujtogatást, becsületsértést, ellenszegülést, erkölcsiség elleni bűnöket és hamisításokat a háborodottak is elkövetik épúgy, mintha bűnös indulattól vezéreltetnének, s a cselekményt kisérö körülményekben gyakran csak kevésben különböznek beszámítható bűntettesek cselekményeitől. Midőn az orvos feladatává tétetik, hogy a bíróval szemben valamely vádlott elmezavarának fennforgásáról vagy fenn nem forgásáról bizonyságot tegyen, számos nehézségekkel találkozik úgy bűnvádi mint polgári esetekben, melyek közül csak néhány fontosabbat említünk meg. Ide tartozik mindenekelőtt a lelki egészség és betegség közti határvonal kijelölésének nehézsége, sőt némely esetekben lehetlensége. Már egyes szellemi tehetségekre nézve is a legnagyobb ingadozásokat