Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 55. szám - Észrevételek a magyar büntetőtörvénykönyv javaslata felett. 3. [r.]

— 419 — erejére emelkedjék és hatályba lépjen, hogy azután azt a birák és ügyvédek egyaránt helyé én felfogiák, hogy az eljárás is kereskedelmi ügyekben hova hamarább szabályoztassék, hogy szilárduljon hitelünk s hogy közgazdaságunk phoenix-ként saját hamvaiból kiemelkedjék, kívánom, hogy megadja a boldog uj év. Dr. Hérich Károly. m. k. miniszteri titkár. A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntetőtörvénykönyv javaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság nyolczadik ülése. (Decz. 12-én.) A mult ülés jegyzökönyve hitelesittetvén tárgyalás alá vétettek a mellékbüntetések, nevezetesen a hivataloskodás és a politikai jogok felfüggesztése. Az előadó mindenek előtt azon kérdést tűzvén ki tárgyalásra, váljon egyáltalában szabhatók -e ki mellékbüntetések, a bizottság egyhangúlag a mellékbüntetések elfogadása mellett nyilatkozott. Felvétetvén ezután azon kérdés, váljon a mellékbüntetéseknél is megbatároztassék-e a minimum, az előadó azon indokolt indítványt teszi, hogy minimum elve itt is elfogadandó és a vétségekre nézve helyesnek tartja a törvényjavaslatban megállapított minimumot; a bűntettekre nézve azonban a 3 évi minimumot 2 évre kívánja leszállitatni. Indokolja ezt különösen azzal, hogy gyakran a biró a büntetést nagyon leszállítja, hogy a mellékbüntetésben is alábbmehessen. Friedmann a minimum meghatározását ellenzi. Mert egyedül a biró, aki az eset felett itél, képes meghatározni, váljon mennyi időre szabandó ki a mellékbüntetés. Elleninditványa következőleg hangzik: .A hivatalvesztés és a politiksi jogok gyakorlatának felfüggesztése mint fő- és mint mellékbüntetések alkalmazandók, de kimondása esetenkint. valamint a minimum elhagyásával tartamuk meghatározása a bíróra lenne bízandó." Held elfogadja a minimum elhagyását, de a politik&i jogok felfüggesztésének mellékbüntetését csak az activ politikai jogokra kiterjesztetni, a passiv válaszüathatást azonban semmivel nem kívánja korlátozni, mivel azon honpolgár aki polgártársai által megválasztatik, igyszólván rehabilitatiót nyer és már megválasztatása tényéből kitűnik, hogy azon bizalom, mely a politikai jogok gyakorlására az állam és polgárok részéről megkívántatik, az illető megválasztott irányában fennáll. Friedmann indítványához tehát a következő módositványt teszi: „Politikai előtt tétessék: „activ", a végére pedig hozzá teendő: „ha azonban a kiszabott időtartam alatt megválasztatott, az esetben activjogait is visszanyeri, tekintet nélkül a kiszabott időtartamra." Friedmann indítványa ellenében felhozatott, hogy vannak bizonyos bűntettek, melyeknek elkövetőit szükséges bizonyos ideig távolt?rtani a hivatalok viselésétől és a politikai jogok gyakorlásától. Megkívánja ezt azon általánosan elterjedt felfogás, miszerint politikai jogok gyakorlására és hivatalok viselésére csak azon polgárok méltók, kik polgártársaiknak bizalmát nem játszották el és megkívánja ezen mellékbüntetések alkalmazását az állam közérdek is. Már pedig ha a mellékbüntetések bizonyos bűntetteknél mint kötelezők kimondatnak, akkor nem lehet a minimumot egészen a bíróra bizni, mivel a biró a törvényt igen könnyen kijáfszhatná az állal, hogy csak pár napra szabná ki a mellékbüntetés hatását. Ami a minimum mennyiségét illeti, egy év, illetőleg két év oly csekély, hogy azon alább menni, ha esak a mellékbüntetés hatását egészen illosoriussá nem akarjuk tenni, nem lehet. Held módositványa ellen felhozatott, hogy a megválasztatás nem tekinthető a bizalom helyreállításának a polgárok részéről, mert megtörténhetik, hogy valaki kiszabadni a börtönből vagy fegyházból és az ország másik szélén, ahol erről nem tudnak semmit, azonnal megválasztatik valamely bizalmi állásra. Ez azon helyen, ahol ezen egyén büntetéséről tudomással birnak, igen rósz benyomást tenne és az állam érdekével is ellenkeznék. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a két mellékbüntetésnek a törvényjavaslatban megállapított maximuma elfogadtatott, a minimum azonban elejtetett. Tárgyalás alá vététvén azon kérdés, váljon a mellékbüntetések bizonyos bűntettekre nézve magában a törvénykönyvben kötelezőleg megállapittassanak-e, az előadó azon indítványt teszi, hogy a nagyobb bűntettekre nézve amcl lékbüntetések kötelezőleg mondassanak ki; azon kisebb bűntetteknél, pedig, melyekre nézve a törvényjavaslat szintén kötelezőleg kívánja kimondatni a mellékbüntetés kiszabását, a biró belátására bizassék, váljon kiszabandó-e a mellékbüntetés vagy nem. Vannak büntettek, mint pl. a felség személyének megsértése, a hűtlenség némely esetei, továbbá a rablógyilkosság, orgyilkosság, súlyosabb lopások, melyeknél biztosan feltehető az aljas szándék; ezekre nézve tehát mindenesetre kötelezőleg volna kimondandó a mellékbüntetés kiszabása. Vannak azonban másrészről bűntettek, melyek ne u járnak feltétlenül aljas szándékkal, mint pl. hivatali bűntettek és vétségek, a személyes szabadságnak, a házjognak; továbbá a levél- és távirdatitoknak megsértése, a személyes szabadságnak magánszemélyek általi megsértése, a foglyok megszöktetése, a vétkes bukás. Ezekre nézve a javaslat szinten, kötelezőleg kívánja a mellékbüntetés kiszabását kimondatni ; szóló nézete szerint azonban ezen bűnös cselekményeknél a biró belátására kellene bizni azt, hogy szükségesnek tartja-e a mellékbüntetési, vagy nem. Friedmann lehetetlennek tartja a kategóriák megállapítását és ezen indokból is ajánlja azon indítványát, miszerint minden bűnös csetekménynél a biróra bizassék az, váljon megállapítandó-e mellékbüntetés vagy nem. Szavazásra bocpáttatván a kérdés, a többség kimondotta, hogy szükségesnek látja, miszerint legyenek oly esetek, melyekben a törvény kötelezőleg szabjá meg a mellékbüntetés alkalmazását; de ez, eltérőleg a törvényjavaslattól, csak nagyobb bűntetteknél történjék, a többi esetekben pedig, hol a törvényjavaslat szintén kötelezőleg szabja meg a mellékbüntetést, annak alkalmazhatása a biró belátására bizassék. Az ülés bezáratván, a legközelebbi ülés decz. 14-ére tűzetett ki. KUenczedik nlés decz. 14-én. A mult ülés jegyzőkönyve hitelesittetvén, jegyző felhivja a bizottság figyelmét, azon körülményre, miszerint a mellékbüntetések tárgyában a bizottság három határozatot hozott, melyek nem mondhatók következeteseknek és egyöntetűeknek. Hosszabb eszmecsere után kimondatott, hogy ezen kérdés iránt a III. fejezet tárgyalásának befejesése után fog határozat hozatni. Folytatólagos tárgyalás alá vétetvén ezután a III. fejezet, Csukássy előadó inditváványozza, hogy az államfogháznál a mellékbüntetések ne szabassanak ki. Indokolja ezen indítványát azzal, hogy az államfogbáz custodia honesta. Aképen és igy az általános felfogás szerint sincs vele összekötve a többi szabadság büntetések diffamáló hatása. Előadó indítványa elfogadtatott. A szakképzettséget kivánó foglalkozás gyakorlatától való eltiltás, valamint az elkobzás mellékbüntetései előadó indítványa folytán elfogadtatván, kimondatott, hogy a bizottság ugy értelmezi a törvényjavaslatban az elkobzást, hogy részleges elkobzás is helyt foglalhasson. A kiutasítás szintén elfogadtatván, tárgyalás alávette a bizottság a börtönrendszert. Előadó elfogadja a törvényjavaslatban megállapított börtönrendszert a közvetítő intézetek kihagyásával. A mi börtön viszonyaink oly primitív állapotban vannak és börtönhelyiségeink annyira szűkek, hogy jelenleg V3-al van több fegyencz elhelyezve börtöneinkben, mint amenynyit azokba szabályszerüleg elhelyezni szabad volna. Tehát 30—40 évre, sőt talán többre Í8 lesz szükség mig börtöneink kellőleg kiépíttetnek, addig pedig a törvényjavaslatban foglalt szép rendszer papiron maradna. Helyesebb lenne tehát jelenleg egy jól kezelt osztályzati rendszert állapítani meg, melyet később annak idejében tökéletesíteni lehetne. A sokkal előrehaladottabb külföld is mellőzte a közvetítő intézeteket épen azért, mivel szükségesnek tartotta előbb a börtönöket a fejlettség bizonyos magaslatára hozni. A feltételes szabadon bocsátást azonban elfogadja. Ennek ellenében felhozatott, hogy a törvényjavaslatban megállapított börtönrendszer életbeléptetése sok milliókat fog ugyan igényelni, de ezen költséget évek hosszú sorára lehet elosztani. Francziaországban is 60 év óta dolgoznak azon börtönrendszer létesítésén, mely a Code Napoléonban foglaltatik. Csak egy esetben kellene eltérnünk egy tökéletes börtönrendszernek a törvénykönyvbe való felvételétől, és ezen eset az, ha a tökéletesebb börtönrendszer akadályozná a tényleges állapot fokozatos fejlődését, ezt azonban állítani nem lehet, sőt épen a közvetítő intézeteknek a börtönrendszerbe való felvétele által, hogy fegyház helyett, melyre az előadó indítványa szerint azonnal, balaszhatlan szükség volna, építhetünk közvetítő intézetet, mely a rabok egy részét fogja felvenni és a mellett, hogy börtönrendszerünket tökéletesebbé teszi, még sokkal olcsóbb is mint a fegyház, mert összeköttetésben a colonisationális rendszerrel, mely már megpendittetett, a közvétitő intézet önmagát képes kifizeteni. Kiemeltetett továbbá, hogy a közvetítő intézetek insíitutiója a szakértői körökben már úgyszólván internationális dogmává lett. Ennek ellenében felhozatott, hogy ha sokat markolunk, annak az lesz a következménye, hogy keveset fogunk. Haladjunk tehát fokozatosan és hagyjak a fejlődés legmagasabb fokát azon időre, a midőn több kilátás lesz annak létesítésére. — Azért is szükséges előbb az osztályrendszert venni fel a törvénybe, mivel nem felülről kell elkezdeni a börtönrend' szer reformját, hanem alulról, mert azoknak száma, a kik kis bűntetteket követnek el, sokszorta meghaladja azoknak számát, akik súlyos bűntettekben válnak bűnösökké. Ha ezenkívül tekintetbe veszszük, hogy a kis bűntetteket elkövetőkből lesznek azok, akik nagy bűntetteket követnek el, kétségtelenné válik, hogy nem szabad elhanyagolnunk az előbbieknek fogházait. Felhozatott továbbá, hogy a fegyházaknál mindenütt az éjjeli eljárás, vétetik fel és e czélból igen sok zárkát kell építeni. De azon esetben, ha közvetítő intézeteket is építünk hiány fog mutatkozni a zárkákban és a javaslat czélja lesz elhanyagolva. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a javaslatban megálapitott börtönrendszer elfogadtatott és a közvetítő intézet elhagyására czélzó indítvány elvettetett. Tárgyalás alá vetetvén azon kérdés, váljon a közvetítő intézetbe való szállítást az igazság ügyminiszter rendelje e el, amint a törvényjavaslatban van, vagy pedig ezen teendő egy bizottságra bizassék: kimondatott, hogy tekintettel arra, hogy biztosabb, ha bizottság jár el, mert nincs központosítva az egész egy ember kezében, és olcsóbb ís az eljárás, az áttételt bizottság eszközölje. Tárgyalás alá vétetvén a 47. §., mely azt tárgyazza, hogy az életfogytig tartó fegyházbüntetésre Ítéltek btintetésök tizedik évének eltelte után és a 46. §-ban megbatározott feltételek alatt szintén a kö/.vetitő intézetbe szállíttathatnak, az előadó indítványozza, hogy 10 év helyett 20 évnek két harm?.da vétessék és alapítja ezen indítványát arra, hogy az életfogytiglani fegyházra Ítélek büntetésének tartama körülbelül 20 évre vehető fel, és ennek kétharmada állapítandó meg mint a fegyházban töl tendő idő, ami köiülbelül 13 évet tenne. Dárday a 47. §. egyszerű kihagyását indítványozza s indokolja ezt zzal, hogy az életfogytig tarló fegyházra itéltafegyencznek a