Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)
1874 / 51. szám - Pár szó a csődperügyelőségek kiosztásához - A magyar büntető törvényjavaslat indokolása. 1. [r.]
— 38S — vannak oly vétségek melyeket szóló kihágásoknak quáliíicálna, igy pl. a, mulasztásból vagy gondatlanságból elkövetett sselekményeknél; tehát nem tudja, váljon itt ezek kihágásnak tekintendők-e vagy nem. Held: Pártolja az előadónak első és máfodik indítványát, a harmadik indítványt pedig mellőztetni kéri, ós pedig a következő indokoknál fogva. Ha a törvényjavaslat különös részében vannak egyeebünös cselekmények, melyeket a törvényhozás kihágásoknak kívánna qualificálni, akkor ezeket kihagyhatja ezen törvénykönyvből; ha pedig volnának oly bűnös cselekvények megnevezhetők, melyek a vétségek közt ezen törvényjavaslatban nem fordulnak eő, akkor ezeket a tárgyalás alkalmával bele iehet igtatni. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az előadónak első és második indítványa elfogadtatott, harmadik indítványa pedig mellőztetett. Ezzel az ülés befejeztetvén a legközelebbi ülés f. h. 23-ára füzetett ki. A törvényszéki szünidő kérdéséhez. n. A m. kir. legfőbb ítélőszék elnökének véleménye: A 1869. évi 4. czikk 18 §-ának tekintettel a birói ügyviteli szabályok 217. §-ára, jelenleg gyakorlatban lévő alkalmazásából mindeddig semminemű oly hiányok és nehézségek az ügymenetnél és a tanácsok összeállításánál nem merültek fel, melyek az e részben fennálló törvényes intézkedések megváltoztatását szükségessé tenrjék, sőt épen azon körülmény által, miszerint az egyes bírósági tagok egyéni viszonyaikhoz képest törvényengedte szünidejüknek nem egy időben, hanem különböző idősíakbani igénybe vételére utalvák, tétetik lehetsígessé az: hogy a foiytonos működésben maradó bírósági tagok tevéK nysége és az elnökség részéről a tanácsok czélszerü beosztásában időnként szükségeseknek mutatkozó változtatások körüli folytonos figyelmű gondosság mellett az ügymenet rendes menetében fenntartassék. Ennek előleges megjegyzése után a szóba hozott általános törvényszéki szünidőnek behozatalát általában nem javasolhatom, következő indokokból: I. A más európai államok példáját Magyarországra alkalmazhatónak nem vélem; ugyanis az említett országokban a bírósági személyek és általában az államtisztviselők kizárólag hivatalra képezvék és ebbeli képzettségüknek megfelelő dijaztatásuk mellett rendesen egyéb mint ingó vagyonnal nem bírnak, melynek kezelése oly különös intézkedést nem igényel, hogy e miatt hivatásuk helyéről időnként eltávozni kéuytelenittetnének. Ellenben hazánkban az államtisztviselőknek csak egy része áll oly egyénekből, kik csupán évi fizetősökre szoritvák és ezen szűken kimért jövedelmi forráson kivül, melynek emelése az ország zilált pénzügyviszonyai közepette különben is alig remélhető, semminemű egyéb vagyonról nem rendelkeznek, egy más és pedig jelenékeny része olyanokból áll, kik kisebb vagy nagyobb ingatlan vagyonnál is birnak, melynek kezelése s az e feletti számvitel és egyéb teendők körüli felügyelet az év különböző szakaszaiban a gazdaságnáli szemé lyes jelenlétőket mulhatlanul szükségessé teszi. Ezekből az általok e végre igénybe veendő távozási engedélyt megtagadni, annyi volna, mint őket életbe vágó érdekeikben megrövidíteni, ini azonban azon esetben, ha az általános törvénykezési szünet behozatnék, elkerülhető nem lenne; ha pedig a távozási engedély iránti kérelmek mindamellett egyes esetekben teljesíttetnének: ez csak az igazságszolgáltatás nyilványos hátrányával volna eszközölhető. Azon bírósági tagokra nézve pedig, kik magánvagyonnal nem bírván, csupán évi fizeiésükre utalvák, az általános törvényszéki szünet azon okból sem javasolható, mivel ezek szünidejüket nagyobbára egészségi szempontból szórakozásra és illetőleg fürdők használatára szokván fordítani, legtöbbnek közülök m%rDyj. tására czéizó, és ekkép a közszolgálat érdekei által is támogatott eme szándékuk kivihetienné válnék azért, mert a fürdőknek a fürdőidény foszakábani használata tetemesen nagyobb költséggel járván, mint annak későbbi szakában, azon esetre, ha az általános szünidő — mint valószínű — a költségesebb fürdőidényre tétetnék, egészségök ápolásáról illető leg helyreállításáról le kellene mondaniok, míg ellenkezőleg a szünidő választására nézve jelenleg fennálló egyéni szabadság mellett a kevésbé vagyonos birói tagok is, egészségi érdekeiket lehető legkevesebb anyagi áldozattal kielégíteni, s ez által közvetve a közszolgálat érdekeit is előmozdítani képesek. De továbbá. II. Nem tartom én tanácsosnak és czélszerünek az általános törvénykezési szünet behozatalát a rendes ügymenet érdekében sem. Különösen a felebbviteli bíróságoknál azért: mert a természetűknél fogva halasztást nem szenvedő elintézést igénylő ügyek, milyenek, például: a biztosítási, zárlati, váltó,- csőd,- és bűnügyek az összes bejövetelnek egy nevezetes részét tevén, s jelcsüí a legfőbb itélőszéknél folyó évben az összes bejövetel száma január hó 1-től augusztus hó végéig 13882-re, a e számból a váltó,- csőd,- és bűnügyeké 5693-ra rúgván, s ekep az összes bejövetelnek több mint a/5 részét képezvén, ezen ügyeknek sürgős elintézhetése végett az összes birói személyzet tagjainak legalább hasonló számarányban kellene folytonosan működnie; míg azonban ezen arány az eddigi tapasztalatok szerint, a jelenleg fennálló hat heti szünidői gyakorlat mellett rendesen el is éretik, ellenkezőleg az álíalános szünet megállapítása esetében a fenn elősorolt sürgős ügyek elintézése az igazságszolgáltatás tetemes akadályoztatásával háttérbe szoríttatnék A fentebbi nehézség még nagyobb mérvben alkalmazandó a társas bíróságokra. Ezek ugyanis kevés kivétellel jobbára 4—5 birói tf gból á'kán, miután három tagnak é3 illetőleg akadályoztatásuk eseíére legalább még eg\ birói tagnak folytonos együtt működése elkerülhetlenül szükséges, általános törvényszünet behozatala esetében is az összes bírói tagoknak legíelebb egy harmada volna teendői alól felmenthető, a rendes ügymenet hátramarádása nélkül. Végre Legkevésbé voloa véleményem szerint az általános törvényszünet az egyes bíróságoknál foganatosítható, miután a folytonos elintézésre váró sürgős ügyek tekintetéből a bíróság főnöke, illetőleg ennek akadályoztatása esetében helyettese, állandóul rendeltetése helyéhez van kötve. I. Am. ki r. semmi tőszék elnökének véleménye: Miután a kir. semmitőszék bírói testületének véleményét is kikértem, van szerencsém azzal összhangzásban Nagyméltóságodnak a fel tett pontokra következőkben tiszteletteljesen válaszolni. I. A semmitőszéknél eddig azon gyakorlat követtetett, hogy a két elnököt is beleszámítva, 24 bírói tagja közül nyári hóuapokban (június, július, augusztus és szeptember) midőn törvényes hat heti szabadságukat rendszerint igénybe veszik, egyszerre 12-nél több nincs távol, másfelöl, hogy az illető előadó biró szabadságidejének megkezdése előtt már 14 nappal új ügyek kiosztásától megkim etett s abban csak szünidejének befejezés^ eiő ti 14 naptól kezdve részesittetett ismét. Ezen intézkedésnek lehet tulajdonítani, hogy sem a tanácsok összeállításánál, sem pedig az ügymenetnél nagyobb hiányok és nehézségek nem fordulnak elő, mert az emiitett időszak alatt is két öt tagból s a szükséghez képest egy hét vagy kilencz tagból álló tanács alakitható, melyekben a jelenlevő előadók nemcsak saját ügyeiket, hanem még a távollevők azon ügyeit is előadják, melyek vagy a felek részéről különösen sürgettetteK, vagy pedig már természetüknél fogva sürgősek. Ha ezen gyakorlat követtetnék általában a társas bíróságoknál, alig állhatnak be az érintett két iráuyban jelentékenyebb nehézségek: II. Előrebocsátva, hogy ezúttal a szóbeliség és közvetlenség elvein alalapuló törvénykezési eljárás előnyeit és hátrányát fejtegetni nem kívánom s azt csak a feltett kérdéssel kapcsolatban említem fel, kiemelendőnek vélem miszerint a Nagyméltóságod nagybecsű átiratá, ban hivatkozott nyugateuropai államokban a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló per: rendtartás lévén hatályban, e rendszer mellett | lehetnek ugyan peresüfyek függőben, de nem j támadhatnak háfrálékok. A biró ugyanis nem I a perbeli iratokból hanem a szóbeli tárgyalás | alapján és pe >ig azonnal a tárgyalás befejezése ! után ítél s ezzel a peresügyet elvégezte. A szűn; időt megelőző hetekben lefolyt ügyekben a tárgyalás napját a biró a szünidő utáni napokra tűzi ki s okszerű ügykezelés mellett a munka [ összetorlódását elderülheti. Ellenben nálunk a ! befejezett per előadás végett a bitónak kiosz' tátik s annak szorgalmától és a munka inennyi-I gégétől függ, mikor kerül a per előadás alá; a mnnka mennyisége pedig kivált a felebbviteli bíróságoknál oly nagy, hogy lehetetlen a j szünidők megkezdése előtt minden a bírósághoz I befolyt ügyet eldönteni ; a szünidők megkezdé| sével tehát okvetlenül kellene hátralékoknak í maradni, melyek az általános szünidő alatt [ senki által sem intézte'etvén el, a szünidők megkezdésével a munka annyira összeh lmozódnék, ' hogy a bíróságok úgynevezett currens állapotba i nem jöhetnének. — Ennélfogva nézetem szerint az általános törvényszéki szünet behozatala nem volna czélszerü, de az V. pont alatt előadottak szerint nagyobb mérvben alig is lehetne kivihető, a mennyiben a bíróságoknál a halasztást nem szenvedhető ügyek ellátására oly nagyszámú bíráknak kell visszamaradni, hogy az általános szünet kedvezményében — a budapesti kir. táblát kivéve — csak a bírói tagok fele vagy legfeljebb két harmada részesülhetne, III. Ha az általános törvényszéki szünet behozatnék, annak hat heti idejét legczélszerübb lenne július és augusztus hónapokra kitűzni, mert a tapasztalás mutatja, hogy ezen h('napok a bírák részéről leginkább vétetnek igénybe. IV. A szünet behozatala minden s nemcsak a felebbviteli bíróságokra volna esetleg alkalmazandó, mert különben a felebbviteli bíróságoknál, melyek munkával az elsőbiróságok által láttatnak e!, még azon időben is folyvást szaporodnék a munka, midői náluk szünet van. V. A halasztást nem szenvedő ügyek elintézésére szükséges lenne a járásbíróságoknál a bünvizsgálatok teljesítésére és a sürgős perenkivüli intézkedések eszközlésére egy bírónak és egy jegyzőnek, az első folyamodásu törvényszékeknél a sürgős büDügyek és kérvények elintézésére egy tanácsnak, a kir. táblánál ugyanezen czélból egy polgári és egy büntető tanácsnak, a legfőbb itélőszéknél egy ! polgári és egy büntető tanácsnak végre a semmitőszéknél egy tanácsnak a megfelelő segédszemélyzettel együtt maradni; önként értetvén, miszerint mindenütt az illető tanácsok tagjai számárak maximumára kellend tekintettel lenni; igy az első folyamodásu bíróságoknál 3, a kir. táblánál 5, a legfőbb itélő széknél 7, a semmitőszéknél pedig 9 tagra; sőt e mellett még mindenütt a bekövetkezhető •zükség eseteit is szem előtt tartva, egy-egy póttagnak is kellene rendelkezésre állani. VI. Nem halasztható ügyek: bünvizsgálatok, zárlati és biztosítási kérelmek, telekkönyvi ügyek é8 a perenkivüli intézkedések (mint leltározás, hitelesités) végre különösen a semmitőszéknél a sajtó- és kisajátítási ügyek. VII. A pontra a válasz az V. pontban foglaltatik. Mindezeknél fogva ismételve azon a semmitőszék által is osztott nézetnek kel kifejezését adnom, miszerint az általános törvényszéki szünet behozatala czélszerünek nem bizonyulna be, mert eltekintve attól, hogy az a törvénykezésben ujabb rázkodtatást idézne elő, a hátrálékok a nyári hónapokban, oly mérvben szaporodnának, hogy azokból a