Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 50. szám - Az elmebetegség és az elmezavar állapotainak jogi megitélése

— 380 — Alázatos véleményünk szerint a felállított kulcs e tekintetben nem nyújt biztosítékot, banem igenis csökkenteni fogja a pénzügyi korraái y közegei iránti bizalmat, melyet pedig még rendes viszonyok mellett sem nélkülözhetnek. A bizalmatlansági elv, melyből a pénzügyminiszter ur törvényjHvaslata kiindul, nemcsak hason bizalmatlanságot fog eredményezni az adózóknál is, sőt a corruptiót egyenesen elömozditandja; mert kényszeríteni fogja a polgári osztály legjobb elemeit e lehető legkisebb és legolcsóbb lakások kibérlésére, s mig ez által egyrészről az egyén szabadság korlátoltatik, a közegészségi viszonyok megtámadtatnak, mnga az anyagi fejlődés pedig elnyomatik ; másrészről a pénzügyi kormány nagyon is megsinlendi adójavaslata téves voltát, a házbérjövedelmi adó apadása folytán, moly a javasolt intézkedés elfogadása mellett okvetlenül és or-Fzágszerte be fogna következni. Ugyanazért tisztelettel alólirott fővárosi ügyvédi kar a javaslatba hozott kereseti minimális adókulcsnak olyan alkalmazását, mint ahogy az a törvényjavaslat 17-ik szakasza 8. pontjában fel van véve. elvettetni kéri. Tekintetbe véve az elmondottakat, világosan kitűnik, hogy még azon esetben is, ha a lakbér helyesebb adókulcs hiányában e'fogadható lenne, az csak ugy nyerhetne a fővárosban lakó Ill-ik osztálybeli kötelezett ügyvédekre méltányos alkalmazást, ha az adóval megrovandó jövedelemből az üzlettel vagy foglalkozással járó szükséges kiadásokon felül még a lakbér és az irodai helyiség után fizetett s bér teljes összege is levonatnék, a jövedelem maga pedig Budapesten az évi lakbérnek másféltől legfeljebb háromszoros összegében vét thetnék 10°/0-os megadóztatás alá. — Az állam és az egyesek érdekei megóvása tekintetéből pedig legczélravezetőbb lenne, ha az adókivetés az ügyvédekre vonatkozólag az ügyvédi kamaiákkebeléből e czélra választandó bizalmi férfiak közbejöttével eszközöltetnék. Mindezekből folyólag a fővárosi ügyvédi kar azon alázatos kérelemmel járul a mélyen tisztelt képviselőház elé: Méltóztatnék a keresetadóról beterjesztett törvényjavaslatot a III. osztályba sorozott fővárosi ügyvédekre nézve egy helyesebb adókulcs megállapításával módosítani; azon nem remélt esetben pedig, ha a lakbér adókulcsnak mégis elfogadtatnék a jövedelem be nem vallása vagy a bevallás helytelennek bizonyulta esetében, a budapesti ügyvédekre megállapítani: miszerint az adóval megrovandó minimális jövedelem alapjául alakbérnek IVa, legfeljebb 3-szoros összege vétethessék, maga a lakbér teljes összege azonban az adóval megrovandó ekkénti jövedelemből levonassék. Budapesten az 1874. évi nov. hó 15-én tartott közgyűlés megbízásából. Polonyi Géza dr.Környei Ede s. k. közgyűlési jegyző. közgyűlési elnök. Könyvészet. Az elmebetegség és az elmezavar állapotainak jogi megítélése. (A treatise on mentái unsoundness embrecing a generál vieiv of psychological law. Dr. Francis Wharton. Philadelphia: Kai/ and Brother. 1873.) A „Zeitschr. f. d. Privát u. öffentliche Recht" cziroű folyóiratban Bar boroszlói tanár ismerteti a fennebbi nagy érdekű müvet, és mi jónak látjuk ezen (78 oldalra terjedő) ismertetést röviden vázolni. Indit bennünket erre különösen azon indok, hogy Amerikában és Angolországban a jogászok sokkal inkább foglalkoznak a beszámítás kérdésével, mind az európai continensen, hol az ide vágó kérdéseket rendesen egészen orvos eldöntésére bizzák. A fennebbi mű jogi szempontból is indul ki, és ezért hiszszük, hogy a lapok olvasóinak szolgálatot teszünk annak vázlásával. Az első fejezet, mely a szerződéseket és végrendeleteket tárgyalja, több szakaszra oszlik; ezek elseje szól a gyengeelmüségről (imbecility), a második a ferde Uépzelődések befolyásával (delusions), a harmadik a szabad időközöktől (lucida inrervalla), a negyedik az ittasság befolyásával, az ötödik a csalás befolyásáról elmebeli rendellenességek vagy zavarok eseteiben, végre ft hatodik a gyakorlatilag annyira fontos feltevések (piiisumtiók) tanáról. A képzelődéseket (képtelen és ferde képzetek) illetőleg az angol-amerikai jogtudomány azt a tételt állirja fel, hogy azok valamely | jogügyletet, különösen pedig végrendeletet csak | akkor tes/nek érvénytelenné, mikor az a téveszme befolyása alatt jött létre. így a végrendelet megtámadására nem elég annak ki mutatása, hogy a hagyományozó bübájosságban és szellem idézésben hitt. Bar szerint az elvnek ilyképeni forniulázása nem h lyes. 0 ugyanis Wbartonnal az ujabb psychiatria felfogása szerint nem fogad ti részletes tébolyt oly értelemben, hogy valaki cgyébkép teljes elmeépség mellett csupán egyes tárgyak cselekmények- vagy személyekre nézve táplálhasson lelki betegségen alapuló téveszmét. Ez utóbbi inkább csak tünete av; elme zavarának, melynek valódi ismérvét nem annyira valamely képzet ferdesége képezi „mint inkább a lehetetlenség, hogy az illető személy eszes okokkal tévedéseit ellensúlyozza; ez utóbbinak lehetőségét pedig az fogná bizonyítani, ha valaki, midőn érdekei azt kétségtelenül kívánják, ezen ferde képzelődések befolyáia alól magát valóban kivonni tudja. Kitűnő férfiak, kiknél a rendelkezési képességet egyátalában kétségbe venni nem lebet, hírneves hadászak, államférfiak és bírák alá voltak vetve ferde képzelődéseknek, így I. Napóleon, lord Castlereagh, Lincoln és mások ; de ezek nem engedtek befolyást képzelődéseiknek az általuk vezetett fontos ügyekben, hanem csak ott, midőn azok ártalmatlanoknak látszottak, vagy midőn elhatározásaikra az okok észszerű megfontolása elégtelennek mutatkozott. Ily szempontból a „collateral insane delusions," az az oly képzelődések, melyek a szóban levő jogügyletet nem érintik, az angol-amerikai gyakorlatban helyes értelemmel bírnak. De mihelyt e képzelődések mozgató indokká lesznek fontos jogügyletekben, kiválóan pedig az akarat utolsó nyilatkozatában, akkor már valódi elmebetegséget kell felvenni Ez okból a végrendelet tartalma mindenesetre fontos lehet a téboly kérdésénél, így magyarázható egy angol birónak nevezetessé lett Ítélete, melylyel érvénytelennek nyilvánított egy végrendeletet, melyben a hagyományozó végkép kitagadta egyetlen leányát, ki ellen már életében semmi által nem indokolt ellenszenvet, mutatott, távoli rokonok előnyére. Másrészről még a képzelődés jelleme is bír jelentőséggel. Mikor az olynemü, hogy a külső viszonyok által folyton megezáfoltatik, akkor elmebántalomról kételkedni nem lehet, ilyenkor pedig minden jogügylet, legyen az bár tartalmánál fogva észszerű érvénytelen. A tartalom észszerüsége ilyenkor puszta véletlenségen alapszik, nem pedig szabad személyes akaraton, mit a törvény egyedül tarthat tiszteletben ; nem kellett volna egyéb, mint hogy a jogügylet megkötésekor ama kiirthatlan téveszme érintessék, és akkor az elmebeteg bizonyosan másként és nem oly tiszta megfontolással járt volna el. A dolog ily állásánál észszerűnek látszik nem az egyesnek véletlen és kiszámithatlan esztelenségén alapuló akaratát, hanem a törvény átalános észszerűségét érvényre juttatni. A „szabad időközök" kérdését az angolamerikai jogtudomány épúgy mint a német tudomány bizonyítási kérdésnek tekinti. Meg kell különböztetni, váljon a betegség tünetei különös oknál fogva rejtve maradtak, vagy betegség megszűnt-e, de ezen kérdés nem annyira jogászi (juristisch) mint inkább orvosi elmekórtani. Az angol-amerikai gyakorlat szerint a korábban vagy későbben bebizonyított elmebántalomnál az elme épség bizonyítása attól követeltetik, ki arra (pl. végrendelkezőnél) hivatkozik, ha csak a káros elmeállapot nem közvetlen folyománya valamely félbehagyó testi I bajnak, minő pi. a remegő téboly (delirium tremens). A német jogtudomány elméletétől nagyon eltérőleg, az angol-amerikai gyakorlat nem tekinti az ittasságot absolut semnrtési oknak (NullKatsgrund) valamely szerződésnél, legalább akkor nem, ha az a teljes önkívületig nem fokozódott. Az ittasság mondja Wharton védelmi eszköz (shield), nem pedig támadó fegyver mások csalására. Attól függ tehát, hogy a másik szerződő fél nem használta c ezt fel nem helyeseihető módon saját előnyére, vagy nem iaditatta-e az ittast a szerződés megkötésére. A törvény ez utóbbit feltételezi, ha valaki nyilván való részeg emberrel egyátalában szerződésre lépett. Az ittasság tekintetbe vétele, eltekintve a teljes eszméletlenségíől, a méltányosság (equity) körébe tartozik, és miután a megtámadás csak ezen alapul, a jogügylet realisatiója bekövetkezhetik akkor is, ha az részegségben jött létre ennél fogva az ily állapotban kötött szerződés harmadik személy által nem támadható meg. Ittasság, mely oly fokban van jelen, hogy nem fosztja meg, ugyan telyesen az ittast belátásátél, de mások befolyásának könnyen aláveti, megsemmisíti az ily állapotban létrejött végrendeletet is. Azonban a hosszú időn át folytatott megrészegedési szokás nem engedi feltenni, hogy a végrendelet szerkeztésekor ittasság jelen volt. A téboly gyakran lehet „rejtett" (latent) de az ittasság rendesen külsőleg nyilatkozik. Az ittasság végre az angol-amerikai jog szerint, nem képez ellenvetést kártérítési keresetnél. A német közönséges jog elmélete az első tétellel nem egyez meg, mert az ittasság alatt történt cselekedetet, mint azt az osztrák törvénykönyv 56G. §-ra is teszi, nem ismeri el érvényesnek. A gyakorlatban azonban a német közönséges jog annyira közeledik az angol-amerikaihoz, hogy az eredményben csak a legritkább esetben lesz különbség; mert a bizonyítási eljárásban az ittasságnak észrevehető j el e ns é ge it kell kimutatni; a különbség csak abban áll, hogy &z angol-amerikai jog szerint a szerződés nem támadható meg, ha az ittasság más jelenlevők által ugyan igen. de a másik szerződő fél által nem vétetett észre; — oly eredmény, mely gyakorlati szempontból a német jognak elébe tehető, mert ez az ittasságra történhető könnyelmű hivatkozásnak útját állja, az esetben pedig, ha az ittasságból kár származik, bizonyára észszerűbb, hogy azt az ittas viselje, nem pedig az. ki utóbbit beszámithatónak tekintette, mert az esetek legnagyobb részénél az ittasságnak maga az ittas az oka. Azonkívül az a kérdés is felvethető váljon helyes-e a szerződési jog alapjául pusztán a személynek belső állapotát felvenni, és nem helyesebb-e, mint az angol-amerikai jog szerint történik, a külső jelenségeket zsinórmértékül venni, valamint az előszó, mely nem egyéb az akarat jelzőjénél, tényleg elsőbbséggel bír a valódi, de csak gondolatban meglevő akarat felett, mely a kellő külső támpontot nélkülözi. Arra nézve azonban az angol-amerikai jog a német közönséges jog tanával és gyakorlatával megegyez, hogy az ittasságnak, mely egy szerződés megtámadásának oka lehet, nem kell szükségkép az cszméletlenségig fokozódnia, és valamint a német tan, ugy az angol-amerikai jogtudomány sem volt képes az ittasságnak ily alkalommal átalánosan érvényes ismérvek álfal jelezhető fokát meghatározni, miután nem engedhető meg, hogy a szeszes italok élvezete által előidézett csekélyebb izgatottság is számba vehető legyen. Bar véleménye szerint legjobb itt azt az utat követni, melyet nem ritkán a mennyiségtan követ, a midőn a keresett constructiót megtaláltnak tekinti és abból következtetéseit húzza. A kérdéses esetben mindig fel kell venni, hogy a szerződés ittasság miatt megtámadtathatok, és meg kell gondolni, váljon képzelhető-e biztos szerződési jog, ha minden hasonló és nem is szeszes italok által előidézett izgatottság esetében a megtámadás megengedhető lenne, és megfordítva minő eredményeket szülne a jogi forgalomra nézve, ha hasonnemü esetek-