Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 49. szám - A büntető törvénykönyv javaslata

Negyedik évfolyam. megjelenik mind n csütörtökön: a,, magyar jogászgyülés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reklamátiók I a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. az. Budapest, november 11. 1874. THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a,, Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi torvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények qyüjtemények mellékletekkel együtteseen: egész évre 10 frt félévre 6 frt.. negyedévre 2 frt 60 kr Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyüjteménye^, " Igazságügyi rendelitek és törvényjavaslatok tára.. " Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. T A R T A L 0 M: A büntető törvénykönyv javaslata. — Szemle. (A jogügyi bizottság. A jogi szigorlatok újjászervezése. A részvénytársulati törvény Ausztriában Az ausztriai büntetőtörvénykönyv javaslatónak beterjesztése a birodalmi tanácsban ) — Az országházból. (Az ügyvédrendtartási és közjegyzői törvényjavaslatok ujabb tárgyalása a képviselőházban. ) — Vegyes közlemények. — Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. — Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. — Külön melléklet: a „Döntvények gyüjteményének ' és a „Büntető törvényjavaslat" egy-egy ive. A büntető törvénykönyv javaslata. (F. ) A büntető törvénykönyv javaslata közkézen forog és minden oldalról az hallatszik, hogy a javaslat igen jó, és haladást jelez eddigi codificationális kísérleteinkhez képest. Azon ingerültség, mely a törvényjavaslatnak a nyilvánosságtól való elvonása miatt néhány hónap óta kifejlődött, kezd oszolni és helyt ad a higgadt kritikának. Mi is azon nézetben vagyunk, hogy hagyjuk abban a recriminátiókat, és örvendjünk inkább azon, hogy a törvényhozás elvégre mégis azon helyzetbe van hozva, hogy egy kis buzgalom mellett a jelen ülésszak befejezése előtt büntető-törvénykönyvvel ajándékozhatja meg az országot. Ne hunyjunk szemet azon körülmény előtt, hogy az ebbeli reményről az euquete-readszernek ez esetben való alkalmazása mellett mindenesetre le kellett volna mondanunk. Hajoljunk meg azon magasabb tekintet előtt, mely szerint a büntető-törvénykönyv megalkotásának sürgőssége nem engedi meg, hogy nálunk is azon rendszeres egymásután követtessék, mely szerint az ily munkálatok előbb szakférfiak elé terjesztendők és csak azután hozandók a törvényhozás elé. *) Ezen egymásután kétségkivül helyes és a dolog természetében fekszik, de vannak esetek, midőn el kell tekinetni a rendszeres eljárástól. Ilyen a mi helyzetünk is. Ha a jelen törvényhozási időszak alatt nem kapunk büntető-törvénykönyvet, akkor az általános képviselőválasztások és ki tudja mily miniszterválságok esélyei mellett megtörténhetik, hogy bűnügyi codificátiónkkal ismét viszszaesünk oda, ahova már kétszer viszszaestünk, és nem lehetetlen, hogy a dolog ismét ad graecas calendas lesz elhalasztva. Térjünk tehát el ezuttal a rendszeres egymásutántól, és teljesítsük a szakbeli kritikát és a törvényhozási működést ugyanazon időben. A mű a képviselőház asztalán fekszik, az előkészítő bizottság jó ideig fog rajta dolgozni, aztán következik a ház tárgyalása és csak ezután a felsőházé. Ezen idő alatt a törvénybozáson kivül álló szakférfiak is dogozhat* Nem osztjuk ugyan tisztelt munkatársunk nézetét s ma is csak sajnálkozhatunk a felett, hogy a büntetötörvényjavaslat nem bocsáttatott előbb közre, sem mint az a képviselőház elé terjesztetett, s hogy épen a legfontosabb törvényjavaslatnál tétetett kivétel az eddig követett és üdvösnek bizonyult gyakorlattól, mert nem fojthatjuk el az iránti aggodalmunkat, hogy ezen eljárás a javaslat legnagyobb kárára váland, mert a rendszeres tüzetes hozzászólást ha nem is lehetleniti, de szerfelett nehezíti; mindamellett az alkotott kényszerhelyaetben magunk aem tartanók ozélszerünek, ha a hivatott szakférfiak tétlenül néznék a javaslat törvénynyé válását s tőlük telhetőleg nem használnák fel az időt arra, hogy nézeteiknek habár csak tömör vonásokban is kifejezést adjanak s igy a nagy munka létesítéséhez az adott viszonyokhoz mérten maguk is teljes buzgalommal hozzá járuljanak. Teljes készséggel nyitjuk meg tehát mi is lapunk hasábjait a büntetörvényjavaslat feletti minél tömegesebb véleményezéseknek. S z e r k. nak a javaslat javitásán és véleményeiket a törvényhozás elé terjeszthetik, hol minden szakember véleménye, a tárgyalás még oly előrehaladt stádiumában is, meg vagyunk győződve, tárt karokkal fog fogadtatni és kétségkivül tekintetbevételre számithat. A budapesti ügyvédegylet már elfoglalta ezen álláspontot és bizottságot küldött ki a törvényjavaslat iránti vélemény kidolgozása végett. Ha ezen bizottság erélyesen fog a munkához és főfeladatául azt tüzi ki, hogy ajavaslatnak agyakorlat szempontjából felmerülő hiányait pótolja; ha továbbá a bizottság az egylet egyéb tagjai által is támogattatnék olykép, hogy mindazok, kik e szakmában véleményt mondani hivatást éreznek magukban a lehető legrövidebb idő alatt akár irásban, akár szóval közölnek észrevételeiket a bizottsággal: akkor ez uton lényegesen lehetne a törvénykönyvet tökélesbiteni es a törvényhozás ebbeli müködését megkönnyiteni. Kivánatos, hogy a többi ügyvédegyletek kövessék a budapesti egylet példáját, mert csakis ily vállvetett és minden oldalról jóakarattal támogatott közremüködés mellett lehet reményünk arra, hogy a nagy munka ezen törvényhozási időszak alatt létrejön. Ausztriában nem oly égető az uj büntető törvénykönyv behozatala mint nálunk, és mégis a legnagyobb buzgalommal látnak ott is a mukához. Az uj bünvádi eljárás csak ezen év elején lépett életbe, és már a napokban beterjesztette Glaser igazságügyminiszter az uj büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot és engedelmet kért, hogy az indokolást, mely csak most készül, később terjeszthesse be, mert mint mondá, kivánatos, hogy az indokolás elkészüléséig is legyen alkalma a háznak magát tájékozni a munkálat iránt, hogy aztán annál gyorsabban menjen a dolog. Bécsben tehát valóságos lázas gyorsasággal dolgoznak az anyagi büntetőjog codificátióján. És miért ? Mert az osztrák uj bünvádi eljárás szelleme nem felel meg az 1852. évi büntető törvénykönyv irányelveinek. És mi, kiknél a bünügy sokkal inkább el van hanyagolva, mint az igazságszolgáltatás bármely más tere, a „rendszeres" munkálkodás kedveért egyik törvényhozási időszakról a másikra halasztgassuk a büntető-törvénykönyv elkészítését ? Nem. Ez ellen ugy hisszük maguk a szakemberek fognának a legerélyesebben tiltakozni. Meg vagyunk győződve, hogy ugy amint a dolgok ma állanak, Magyarország minden józan gondolkozásu jogásza elfogadja az adott helyzetet és tehetsége szerint hozzá fog járulni a nagy nemzeti munkához, melynek befejezéséhez azon évszázad óta, hogy a nemzet rajta dolgozik, sohasem álltunk oly közel mint most. Szemle. Budapest, nov. 10. A jogügyi bizottság. A jogi szigorlatok ujjászervezése. A részvény társulati törvény Ausztriában. Az ausztria büntetörvényköny javaslatának beterjesztése a birodalmi tanácsban. A képviselőház igazságügyi bizottsága mult héten tartá megalakulása óta első ülését. Megjelent annak tiz tagja, s az igazságügyi miniszter és államtitkár. Az elnök — Horváth Boldizsár — ezen ülés tárgyául az eljárási mód megállapitását tüzvén ki, egyszersmind jelenté, hogy eddig négy törvényjavaslat van a bizottsághoz utasitva: a fizetési meghagyásról, a polg. törvényk. rendtartás módositásáról, a büntető törvénykönyv és a váltótörvény. Végre kijelenté, hogy nézete- szerint legczélszerübb lenne azon mód, a mely már az alakuló ülésben is Ivisszhangra talált, hogy e javaslatok egyes előadóknak osztassanak ki, és csak akkor itartassék ismét bizottsági ülés, ha majd az az egyik vagy másik tárgy eladója munkálatával elkészül. Ez után a miniszter szólalván fel, ezen eljárási módban megnyugszik, csupán a fizetési meghagyásról szóló javaslatot kivánja az első sorból a másodikba áthelyeztetni, vagyis akkora halasztatni, midőn a polg. törv. rendtartás módositásáról szóló javaslat előadója véleményét előterjeszti. Egyszersmind jelzé, hogy már elkészültek a következő további javaslatok: a kézbesitésekről, a végrehajtói intézményről, az örökösödési eljárásról, a végrendelet külkellékeiről és a központi vasuti telekkönyvi eljárás egyszerüsitéséről; a melyeket nemsokára követendenek: a jelzálogokról szóló, és a csődtörvényjavaslat. Hosszasabb eszmecsere után az eljárási módra nézve a bizottság abban állapodott meg, hogy a büntetőtörvénykönyv előadójának azon utasitási adja, miszerint az előbb a részleteket mellőzve, csak a főbb elvekre nézve terjeszsze elő véleményét, nehogy azon esetre, ha a bizottság többsége vele ellenkező nézeten lenne, a részletekre forditott idő és munka kárba menjen; és hogy ezen esetben a most megválasztandó előadónak is alkalma legyen az előadástól visszalépni. Ellenben a másik két javaslat ily közelebbi utasitás nélkül osztassék ki. Ezek után a p o 1 g. tv. rendtartásról, és a fizetési meghagyásról szóló javaslat előadójává Dr. Teleszky István, a bünte tőtörvényköny v előadójává Horváth Lajos, aváltótörvény előadójává pedig Dr. Máday Sándor választattak meg. A jogtudományi szigorlatok tárgyában Trefort miniszternél értekezlet volt, melyben az egyetem egész jogtanári kara részt vett. Az eszmecseréről és az előterjesztésekről az