Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 41. szám - Teremtsünk végrehajtói intézményt! Folytatás és vége

311 — sétten beadottak, hivatalból azzal utasíttatnak vissza, miként maga az ügy, az összes periratok kapcsában a bejelentett szóbeli felebbezés folytán a nagyméltóságú magyar királyi Curiára felterjesztetni rendelteinek. Felperes az ezen végzés ellen beadott geromiségi panaszában előadja, hogy: a beadási határidő utolsó napja vasárnapra esvén, az ezt követő köznapon még beadhatók voltak az indokok. Panaszló kéri az indokok elfogadását, az ügynek a legfőbb itélőszékhez áttételét és a biróság elmarasztaltatását 2 frt 65 kr bélyegköltségben. A magyar királyi Curia mint semnrtőszék 1874. évi június hó 9-én 8406. szám alatt következő határozatot hozott: A semmiségi panasznak hely adatik, az eljáró bíróságnak panaszolt végzése a ptr 297-ik §. 12-ik pontja alapján megsemmisíttetik, az eljáró biróság a semmiségi panasz 2 frt 65 krnyi költségében filmarasztaltatik, és az iratok további szabályszerű eljárás végett a felterjesztő királyi járásbírósághoz vissza küldetnek. Mert: a másodbiiósági ítélet folyó évi márczius 21-én hirdettetvén ki, azt felperes ugyanakkor, felebbezte annak indokait pedig miután márczius 29-én vasárnap volt, a pír 255-ik § a szerint márczius 30-án törvényes időben nyújtotta be, azok tehát elkésés miatt nem voltak visszautasithatók, minél fogva a panaszlott végzést meg kellett semmisíteni, az eljáró biróság pedig a fél kérelmére az 1871: 8. t. cz. 66-ik §-a értelmében, mivel a felebbvitelre, nyilvánvaló vétsége által szolgáltatott okot, annak költségeiben el volt marasztalandó. Semmiségi eset. Özvegy Simonics Jánosné, úgy is mint kiskorú gyermekei természetes és törvényes gyámja felperesnek, a magyar királyi kincstár alperes elbni a néhai férje és saját lezárolt vagyonából befolyt hátralékban lévő 8677 frt és 322/io kr, valamint 700 frt hivatali cautio kiadatása és járulékai iránti perében a nagyváradi királyi törvényszék 1874. évi april 7-én 20843. szám alatt köveikező ítél et e t hozott: Tartozik alperes királyi kincstár felperesnek a néhai Simonics János és neje, jelenlegi felperes ellen 1861. évben a nagyváradi volt C8. kir. kerületi törvényszék által elrendelt z-Vrlat alól jogerős végzésekkel feloldott s a bejutatott zárlati jegyzőkönyv 2-ik lapján 1—31. úgy annak 3-ik lapján 1—5 és 1—8 tétel sznm a!att felvett ingóságok felerészét, természetben által adni, avagy ha azok természetben átadhatók már nem volnának, azok egyenértékét 280 frt 20 kr kárösszegben megfizetni ; továbbá a lefoglalt és eladott 1216 köböl zeb felének egyenértékében 1076 frt 35 krt és 861 öl tűzifa eladásából befolyt vételárnak felét 327 frt 36 krt megfizetni, és pedig mindezeket 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett. Ellenben felperes keresetének a zár alá vett egyéb tárgyak iránti kérelmével elutasittatik. A perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett, felperesi képviselő díjai 150 frtban megállapittainak. Indokok. Felperesnek kerese éhez csatolt II. és III. bírósági határozatokból kitünőleg a zárlati jegyzőkönyv 2-ik lapján 1—31. és 3. lapján 1—5. és 1—8. tétel alatti tárgyak feléhezi tulajdonjoga közszerzeményi jogczim alapján már megítélve lévén, s azok a zárlat alól feloldatván, tartozott volna alperes királyi kincstár azokat felperes részére kiadni, miután azonban azt, saját hallgatag beismerése szerint is nem tette és különben is mint a zárt elrendelni kérelmezett fél a zárlat alá vételből eredhető károkért felelős lévén, a nevezett tárgyak természetbeni átadásában illetőleg azok egyenértékének megfizetésében elmarasztalandó volt. Ellenben felperes, keresetének azon réseével, miszerint a zár alatt levő többi tárgyak fele része esetleg azoknak egyenértéke neki a közszerzeményi tulajdon czimén adassék ki, elutasítandó volt azért, mert a kereset alapjáúl fektetett birósági határozatokban csak is a bemellékelt jegyzőkönyvnek 2 lapján 1—31. tételszám és 3 lapján 1—5 és 1—8 tétel szám alatti tárgyak lévén, felperesnőnek tulajdonáúl kimondva, más tárgyakat ezen jogon, minthogy e részben egyéb bizonyítékot fel nem hozott, nem követelhet; de elutasitandó volt felperes keresetének azon kérelmével is, miszerint a néhai Simonics János tulajdonát képezett egyéb zár alatt levő tárgyak is a zár alól feloldassanak és felperesnek mint kiskorú gyermekei természetes és törvényes gyámjának ezekre nézve kárpótlás nyújtassék, mert a becsatolt csász. kir. katonai törvényszéki ítéletben Simonics János ellen csak a bűnügyi eljárás lett — halála folytán — beszüntetve, de vagyoni kárpótlás iránti joga a királyi kincstárnak megszüntetve nem lévén, a zárlatot továbbra is fenntartani kellett. Ha tehát felperes Simonics János bűntelensége alapján valamely jogot vél érvényesíthetni, köteles volna előbb Simonics Jánost illetőleg a vizsgálat újra való felvételét kérni, s ha annak folytán Simonics János bűntelensége kimondatik, csak annak alapján kérhetné a zár feloldását, s a lefoglalt vagyonok kiadását. Ugyanezen indokból kelleit felperest a 700 frt tiszti óvadék iránti kérelmével is elutasítani. A szőllő 3 évi hasznainak megtérítése iránti keresetével azért kellett felperest elutasítani, mivel kellőleg nem igazolta azt, hogy a kérdéses szöllőt a királyi kincstár érdekében a kinevezett zárgondnok kezelte volna. A felperesnek megítélt tárgyak egyenértékéül a zárlati jegyzőkönyv szerinti becsértéket, a zabnak eladási árát és e részben igazolt értékét kellett megállapítani; az összes ölfa eladási ára a keresetlevélben 654 frt 72 krban lévén feltéve, ennek értékét a fele részre nézve 327 frt 3 krban kellett megítélni. A perköltségek, tekintve, hogy felperes részben nyertes részben vesztes e perben, — megszüntetendők s a felperesi képviselő dija saját fele ellenében megállapítandó volt. Ezen ítélet ellen alperes semmiségi panaszszal élt, mert: a királyi kincstárnak jogigazgatósága Budapesten székel, a perfelvételi megjelenésre pedig a prtrts 132-ik §-a ellenére a 45 napi határidő helyett csak 11 nap engedtetett, és igy a hozott ítélet semmis. A magyar királyi Cnria mint semmitőszék 1874 évi június hó 23-ról 8647. szám alatt kelt határozatával az eljáró törvényszék ítéletét a prdtrts 297-ik §. 1-ső pontja alapján megsemmisítette s az eljáró törvényszéket utasította, hogy mindkét felet jegyzőkönyvi tárgyalásra megidézvén, felperesnövel az általa képviselt kiskorú gyermekeit neveztesse meg, s hozzon újabb határozatot. Mert: nem vétethetett ugyan figyelembe az alperes kincstárnak a ptr 297-ik §. 12. és 16. pontjára alapított két rendbeli hasontartalmú panasza, miután a perfelvételre határidőt tűző végzés ellen annak idejében semmiségi panaszszal nem élt, de különben is periratait beadván, a kitűzött határidő elégtelensége vitatására most már vissza nem térhet ; minthogy azonban felperes keresetlevelében az általa képviselt kiskorúakat a ptkr 64-ik §-a ellenére meg nem nevezte s ezen hiány & válaszban sem lett helyre hozva, melyhez a felhívott anyakönyvi kivonatok csatolva nincsenek, a neheztelt s rreg nem nevezett kiskorúak érdekeire kiható Ítélet a ptkr 304-ik §. alkalmazása mellett, ez okból volt megsemmigitendő. Különfélék, * (Utóbbi számunkban) a közbejött ünnep folytán a nyomdában felhalmozódott munka miatt több értelemzaváró sajtóhiba maradt javitatlanúl, sőt a sietségben a tartalommutatóba még azon tévedés is becsúszott, hogy a correalitásról szóló és Dr. X. jegygyei ellátott czikk hibásan Dr. Fayer László urnák tulajdoníttatott, — mit ezennel helyreigazítunk; a sajtóhibákért pedig bocsánatot kérünk. * (A birósági fegyelmi törvény módosítása.) A m. kir. igazságügyminiszter következő rendeletet intézte a pesti kir. főügyészhez : „Az állam-háztartás egyensúlyának helyreállítása czéljából szükséges módozatok megállapítása végett kiküldött országos bizottság javaslatát a minisztertanács nagy részben elfogadta. Ennek értelmében a birói felelősségről szóló törvény és főleg annak a fegyelmi eljárásra vonatkozó része — a törvény alapelveinek fenntartása mellett — módosítandó lenne azon irányban, hogy a hanyag és birói teendőinek ellátására, nem eléggé képes bíró törvény utján fegyelmi eljárás mellett elmozdittathassék. Ennélfogva felhívom (czim), hogy az 1871. évi VIII. t. czikknek fennjelzett irányban leeDdö módosítására vonatkozólag, az eddigi gyakorlatban annak alkalmaztatása körül mutatkozott hiányokra való tekintettel és az e részben szerzett tapasztalatai alapján — törvényjavaslatot elkésziteni s ezt hozzám mielőbb felterjeszteni szíveskedjék.'' * (Az igazság ügyminiszter) a bíróságokhoz egy körrendeletet intézett, melyben kiemeli, hogy a hitel egyik főeszköze a tőkepénzesek azon meggyőződése, miszerint azon esetben, ha az adós kötelezettségének nem tenne eleget, erre a bíróságok által a leggyorsabban szoritattik. Ezt az ország lakóinak legfontosabb érdeke követeli, mert e nélkül hitelre, különösen pedig olcsó hitelre nincs ki-Játás. Miután azonban igen számos panaszok ölm erűitek, hegy a bíróságok különösen a föld hitelmüveletekkel nagyobb mérvben foglalkozó pénzintézetek betáblázási vagy végrehajtási kérvényei elintézésével késedelmet tanúsítanak és igy mind a pénzintézeteknek mind pedig az érdekelt feleknek hátrány okoztatik, a bíróságok fölhivatlak, hogy szemmel tartván a hitel érdekeit, oda hassanak, hogy ezen telekkönyvi ügyek minél gyorsabb elintézést nyerjenek. *(Amagyar vá 11 ó t ö r vény j avas-1 a t,) a legfelsőbb helybenhagyással ellátva e napokban leérkezett. *(Dr. Grubiczy László) igazságügyminiszteri titkár elméleti és gyakorlati tanfolyamot nyit a közjegyzői pályára való előkészítésre. A tanfolyam három hóig fog tartani, mely alatt az illetők a közjegyzőség minden ágában eleve kellő tájékozást s elméleti és gyakorlati kiképzést nyerhetnek, minek folytán a kir. körjegyzőkről szóló törvény életbeléptetésével bátran léphetnek a közjegyzői pályára. A tanfolyam október 1-éu veendi kezdetét. A tandij a jelentkező hallgtók számához mérve mérsékelt lesz. Grubiczy fölhívja mindazokat, kik előadásában részt venni kívánnak, hogy ebbeli szándékukat vele akár Írásban, akár szóval közöljék. Lakása: stáczió-uteza 32. sz. 2. emelet 8. ajtó. * (A törvényszéki teremből) czim alatt Hang Ferencz l'gyvédúr egy igen érdekes gyűjteményt állított össze hazai és külföldi bűnesetekből, mely gyűjteménynek első két kötele, Dr. Pauler Tivador igazságügyi' miniszter urnák ajánlva, most bocsáttatott közre. Az első kötet tartalma a következő: Rögtönbirósági tárgyalás. Én semmi roazat sem akartam. Két kenyér. Nyolcz év múlva. Kétféle jog a gazdagok és szegényekre nézve. Leuthold elleni csalási perek. Egy börtönfelügyelő emlékeiből. Egy német államügyész emlékirataiból. Igazságtalanúl és mégis igazságosan. A földönfutó. Egy fejezet Angolország bűnvádi napi krónikájából. A halálraítélt. A második kötet következőket tartalmazza: A középkor törvényszéki termeiből. A hóhér. A használatban volt kinzó és büntető eszközök alkalmazása. A megfeszített. A rendőrkém sorsa. A reménynélküliek börtönében. A fiatal bűnösök czellafogáhza Párisban. M. A. kanonok elleni ráblógyilkosság. Stuart Mária utolsó órái. A foktői gyermekgyilkosnő. A nőgyilkosság vádja alatt. Regény franczia törvényszék előtt. — Melegen ajánljuk e gyűjteményt, mely csinos kiállítással Tettey Nándor és társa budapesti könyvárus bizományában jelent meg, olvasóink figyelmébe. * (Az iga zságügyminis terium-