Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 40. szám - A polgári törvénykezési rendtartás módositása. 2. [r.] - A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. Oknyomozati tanulmány

Negyedik évfolyam. 40. szám. Budapest, szeptember 10. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és eklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 6 frt., negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz. Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: A törvénykezési rendtartás módosítása. Dr. Spitzer Adolf ügyvéd úrtól Budapesten. II. — A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. Dr. Fayer László egyetemi magántanár urtól Budapesten. — Teremtsünk végrehajtói intézményt. — A magyar csődtörvény tervezete. VI. —Külföldi jogesetek. (Utószülött gyermek). — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből.. — Kivonat a „Wiener Zeitung"-ból. — KÜLÖN MELLÉKLET: a „Döntvények gyűjteményének" egy ive. A polgári törvénykezési rendtartás módosítása. II. Említettem, miszerint a javaslat a polg. törvénykezési rdt. 117. §-ban csak proclamált tárgyalási elvnek megvalósítása által véli a sommás eljárást valósággal ezzé is tenni. Erre czélzó rendelkezéseit röviden és kitüntetésével az eddigi eljárástóli különbségnek oda lehet összefoglalni, hogy: a tárgyalás eredményét lényeges részeiben különösen a felek kérelmeit, az ezek alapjául vett ténykörülményeket, a használt bizonyítékok felemlitésével maga a biró tartozik, a j. könyvben feljegyezni. Hozzá teszem, hogy ítélet alapjául csak a j. könyv tartalma szolgálhat, — végre hogy a bíróság által hozott határozatokat, valamint (a feleknek) a határozatok kihirdetése iránti megjegyzéseit szintén a j. könyvbe kell bevezetni, — a j. könyvnek a felek észrevételeihez képesti kijavításának azonban helye nincs. Ezen intézkedéseknek a javaslat 78. §-ának 14-ik pontja meg is adja a sanctiót, a mennyiben a j. könyvnek felvétele iránti rendelkezéseknek meg nem tartása semmiségi panaszszal támadható meg. Ha jól fogtam fel a javaslat 38. §-ának azon kitételét, hogy t. i. a feleknek a határozatok kihirdetése alkalmávali megjegyzései alatt a felek által netán használni kívánt jogorvoslatok feletti nyilatkozatok értendők, és ha e szerint a biró a jkönyv felvételében a feleknek sokszor nem belátás adta nyilatkozatainak és észrevételeinek jkönyvbe vételére nem kötelezhető és a biró azon helyzetben lesz, hogy a jkönyv lehetőleg világosan és a lényegre szorítkozva fogja az ügyállást feltüntetni és egyedül a közvetlenségből merített itélő bírónak jól szerkesztett compositióját tartalmazni: akkor szerencsésnek mondhatom azon combinatiot, mely szerint a birói belátástól függ megitélése annak, mi vétessék a j. könyvbe és hogyan? másrészt mégis az itélet alapját csak a j. könyv tartalma képezheti: mi szükségképeni postulatuma az elfogadott jogorvoslati rendszernek és az ebben mellőzött szóbeli közvetlen eljárásnak. Csak egyen akadok fel: a sanctión, melyet elég hatályosnak nem tartok. A javaslat ezen rendelkezéseinek a felek dispositiojára bizatniok semmi esetre nem szabad; a már idézett 78. §. 14-ik szakasza sem a bírót sem a feleket eléggé meg nem köti. Nézetem szerint a hivatalból észlelendő semmiségi esetek közé volna felveendő a j. könyvnek nem maga a biró általi vezetése; mert a gyakorlat a törvény dispositio intézkedéseit tapasztalás szerint anynyira ki szokta terjeszteni, hogy a törvény intézkedése csak is kivételesen nyer érvényt, mi által czélja is elejtve és mellőzve lesz. Ha a törvény azon rendelkezésének, mely szerint a biró saját maga köteles a tárgyalási j. könyvet vezetni, absolut kötelező erő nem kölcsönöztetik, soha sem fogunk valóságos sommás szóbeli eljárásra szert tenni, a legritkább esetben fogván bekövetkezni az, hogy azon fél, mely a tárgyalási j. könyvnek nem a biró általi vezetésében compromittált, utóbb ezen eljárás ellen semmiségi panaszszal élend és igy a felek dispositioja kiforgatandja a törvényt és illusoriussá teendi sanctionált czélzatait. Ha a javaslat ez irányban módositatni fog van remény, hogy az irásos szóbeliség a tárgyaló bíráknak átlagos szakavatottságának feltétele mellett, valósággal sommássá váland. A munkafelosztásnak a bírósági szervezetben az eddigitől eltérő felosztására nem csekély mértékben fog vezetni a polg. törvénykezési rdt. 93. §. a. pontjának a javaslatban tartalmazott olyképeni módosítása, mely szerint az eddig a sommás eljárásnak alávetett 300 frtnyi érték 500 frtra emeltetik. Nem állanak ugyan rendelkezésemre statisztikai adatok, melyek segítségével az arányt, melyben az ügyeknek a törvényszékektől a járásbiróságokra leendő átszármazandóságát meghatározhatnám, nem vélek azonban a valóságtól messzire esni, ha ezen rendelkezés folytán az átszármazást a törvényszékekre eddig nehezült összes ügyek számának 60 °/0-ra teszem. A pénzügyi szempont, ennélfogva tökéletesen igazolja ezen módosítást, de igazolja a pénz értékének is lejebbszállása, tehát az általános gazdasági szempont is. A sommás bíróságok hatóságainak ezen kiterjesztése megszüntetendőnek javasolta a polg. törv. kezesi rdt. 93 §-ának b. pontját, mely szerint a külön ügybiróságokhoz nem utasított ügyek, a megkívánt kellékek fennforgása mellett, a felek alávetésénél fogva bármily összeg erejéig sommás elbirálás alá vonhatók, miután a sommás eljárásnak különben sem áll hivatásában bonyodalmas és terjedt bizonyitéki eljárást igénybe vevő ügyeket lefolytatni. Mellőzöm ezen vázlatilag ismertető czikkek szűk keretében mindazon kisebb nagyobb intézkedések különös megemlítését, melyeket a javaslat a sommás eljárás részletes és többé kevésbé kimerítő rendezése körül tartalmaz; mert megvallom, hogy a járásbiró nagy discretionar hatalmánál fogva eljárásának eredményessége nagy részben azon tapintatosságtól függ, melyet működése közben szakavatottságával egybekötni tud. Nagyban és egészben tehát és általánosságban czélszerűnek tartom azon módosításokat, melyeket fennebb különösen kiemeltem, czélszerünek különösen, hogy a sommás biró maga vezesse a tárgyalási jkönyvet, hogy azt a felek megjegyzéseihez képest kijavítani ne köteleztethessék, hogy a sommás eljárás alá vonandó ügyek értéke 500 frtra emeltetik és hogy a felek alávetése az előadott módon megszorittassék. A törvényjavaslat kitüzött czéljához képest a sommás eljárás rendezése közt mellőzendőnek talált nagyobb és speciálisabb módositásokat, mert helyesen mondja az indoklás, hogy a javaslatnak nem lehetett feladata a prdt. egyes nem eléggé szabatosan kifejezett rendelkezéseinek ujabb szövegezése vagy az, hogy a prdtnak valamely a tudomány mai színvonalán nem álló vagy a gyakorlati alkalmazás közben kevésbé czélszerünek bizonyult intézkedését jobbal felcserélje, utóbbit az alkotandó uj prdtás, előbbit a felső bíróságok döntvényei fogván eszközölni. Egyes igen czélszerü intézkedéseket tartalmaz ajavaslat — hogy a legczélszerübbet kiemeljem, mely szerint a felek tárgyalási napokon bíróság előtt idézés nélkül is megjelenhetnek, ügyök felvételét kérik s azt azonnal tárgyalhatják is, — saját szempontomból csak helyeselni tudom ezen itt egyenként fel nem hozandó intézkedéseket, melyek névszerint a zugirászok elnyomására és a perhuzó ügyvédkezésre czéloznak. Kimerítő pótlásokat és javításokat igaz, nem nyújt a javaslat, de ez lehetetlen is, egyrészt mert nézet dolga, mit tart valaki hiánynak és különösen kirivó hiánynak, mászrészt mert a fennforgóhoz hasonló novella, mely nem rendszerváltoztatást tűzött ki feladatául, mindig, mert a fennálló rendszerhez alkalmazkodni kell, darabos marad. Annyi azonban áll, hogy a sommás eljárás a javaslat szabta keretben az ügyvédek lelkiismeretsége mellett jó lehet. A jogorvoslati rendszerben történendő változásokról jövőre. Dr. Spitzer Adolf. A correalitás a váltójogi és közjogi szerződésekben. (Oknyomozati tanulmány. ) (Dr. X. ) A jelen sorok czélja kimutatni, hogy ámbár a váltójogi szerződésekben az áll szabályul, hogy mindig a correális kötelezettség vélelmeztetik, a közjogi szerződésekben pedig az a szabály, hogy nem a correális, hanem a „pro rata" kötelezettség mellett szól a vélelem: mégis e két ellentétesnek látszó elv között a legszorosabb kapocs létezik, sőt a váltójog emlitett elve épen a közönséges jognak kezességi szerződésében, melynek egy esetében a correálitás kivételesen vélelmeztetik, leli alapját és kiindulási pontját, E czélból mindenek előtt a „pro rata" és a correális szerződések közti különbséget kell kifejtenünk. Erre nézve, miután hazai törvényeink e tárgyról nem rendelkeznek, az osztrák polg. törvénykönyvet mint hozzánk legközelebb állót fogjuk alapul venni. Pro rata szerződésnek neveztetik azon szerződés, melyben vagy többen mint adósok vannak lekötelezve, de mindenik csak saját részéért felelős, vagy pedig többen mint hitelezők vannak jogosítva, de mindenik tartozik az őt illető részszel megelégedni. Például ha A. és B. lekötelezik magukat C-nek 100 mérő gabonát szállítani, akkor C. nincs arra jogosítva, hogy azon esetben, ha B. csődbe esik A. -tól követelhesse mind a 100 mérő gabonát A BUDAPESTl, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYŰLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek:,, Döntvények gyűjteménye, ",, Igazságiigyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. "