Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 39. szám - A börtönkönyvtárak használatánál alkalmazandó elvek

— 295 — volt leszállítandó, annak megjegyezésével továbbá, hogy Fehér Miklós alperesi tanú a luai/674 számú elállási kérvény folytán mellőztetett, miután a kereseti számla első tételében előforduló összeg igazoltatott; miután a beügyelt levélnek nem kifogásolt s valódiság tekintetéhen beismert kivonati fordításából teljes próba erejttleg kitűnik, hogy felperes a bemutatott váltó kifizetésére felhatalmaztatok s hogy igy meghatalmazás nélküli ügyvivőnek nem tekintetbetik ; miután alperes azon állítása, hogy a beperesitett összeg nem felperes által fizettetett ki, nemcsak nem igazoltatott, de sőt ezen állítás ép a fizetőként megjelent Strasser Béla vallomásával megdöntetett, alperes ezen állítása beigazolásáúl egyéb bizonyítékot nem használt; miután alperes azt, hogy a váltó jóhiszemüleg az általa kötelezett fizetés eszközlése előtt küldetett el, nem tagadta, s igy ezen váltónak kezei között letételéből annak teljes kifizetése nem következtethető; miután továbbá a számlára vonatkozó fordítás, a mely szerint az ezen kereseti követelés kifizettetett volna, felperes irányában mit sem bizonyít, a menynyiben abban csakis alperes részéről mondatik a követelés kifizetettnek és pedig nem is felperes hanem Strasser Béla kezeihez, miután végül mindezekből a kereseti hátralék-követelésnek alperes elleni fenállása kétség kivülileg kitűnik, alperes pedig azt, hogy erre hátralékkövetelés felperes javára akár általa, akár Strasser Béla által utólag fedeztetett volna felperes tagadása ellenében igazolni meg sem kísérletté, alperest a kereseti leszállított követelés s kamatában marasztalni kellett. A perköltségek megítélése és illetve megállapítása a prdtrts 251—252. §§-aín alapúi. Alperes ezen ítélet ellen semmiségi panaszt jelentett be, mert: felperes nem igazolta hogy ő kereskedő, hogy rendesen vezetett könyvekkel blr, a számla tételei is tanúsítják, hogy azok nem képezik kereskedő könyvekbe való bejegyzés tárgyát. Kéri az illetékességet leszállítani. A magy. kir. Curia mint semmitőszék ezen semmiségi panasz folytán 1874. évi június hó 18-án 8936. szám alatt következő határozatot hozott: A semmiségi panasznak hely adatván, az elsőbircságnak 1874. évi február 28-án kelt a bírósági illetőségét megállapító végzése a további egész eljárással és ítélettel együtt a p. t. r. 297-ik §. 4-ik pontja alapján megsemmisíttetik s a pest teréz-városi királyi járásbíróság a p. t. r. 14-ik §-a értelmében utasittatik, hogy a periratokat további eljárás végett a berettyó-újfalúi kir. járásbírósághoz, mint alperes illetékes személyi bíróságához tegye át. Mert: a p. t. r. 35 ik §-ának azon rendelkezése, hogy könyvkivonati és számlakövetelések azon hely bírósága előtt is beperelhetők, hol a könyvek vitetnek, csak hiteles könyvkivonati és számla követelésekre állapit meg a 30 ik §. általános szabályától eltérő kiváltságot, miután pedig a keresethez csak egy egyszerű hitelesittetlen számla van mellékelve s alperes az illetőség ellen kifogását kellő időben megtette, az első bíróság illetőségét helytelenül állapította meg, 8 ennélfogva panaszlott végzése s eddigi egész eljárása a hivatkozott törvényszakasz alapján megsemmitendő volt. Külföldi jogesetek. Azon szerződésbeli határozmány, mely szerint a bérbe vevő nincs kötelezve a bérlett tárgyon javításokat eszközölni, nem megy addig, hogy kizárná a bűnvádi felelősséget oly építkezési mulasztásért, mely által mások élete, egészsége és testi épsége kárt szenved. 1873. okt. 15-én este 8 órakor Kuttenbergben két napszámos hagyta el a korcsmát, mely az M. S. tulajdonát képező Lázban van és V. F. nevű korcsmáros által tartatik bérben. Útközben az egyik napszámos elcsúszott ráesett az udvarban levő és csak 18" kerítésééi ellátott kútra és elveszté az egyensúlyt; a másik napszámos, ki utána ment, meg akarta őt ragadni, de az előbbi őt magával húzta és mindketten bele estek a kútba. Az odasietett házilakóknak sikerült ugyan az egyik napszámost kihúzni, és ez életben is maradt, a másikat azonban csak másnap mint hullát húzták ki a kútból. Az államügyészség ez alkalomból M. S. háztulajdonos és F. V. bérlő ellen az osztrák büntető törvénykönyv 335. §-a alapján az életbiztonság elleni kihágás miatt vádat, emelt. A háztulajdonosa maga mentségére azt hozta fel, hogy azon korcsmát 5 végrehajtás utján vásárolta és csak egyszer igen röviden időzött benne anélkül, hogy körülméuyesen megnézte volna a helyiséget; a bérlő pedig védelmét arra alapította, hogy a háztulajdonossal kötött szerződés értelmében ő a bázon javításokat nem volt köteles tenni. A kuttenbergi törvényszék 1874. márcz. 20-án mind a két vádlottat felmentette. Ez ellen az államügyészség által benyújtott semmiségi panasz folytán a bécsi semmitőszék következő Ítéletet hozta: M. S. háztulajdonos felmentetik, F. V. bérlő azonban a büntetőtörvénykönyv 335. §-a értelmében az életbiztonság elleni vétségben bűnösnek mondatik és 6 heti szigorú fogságra ítéltetik, két hetenként egy böjtnappal súlyosbítva. Indokok. Az első folyamodásu törvényszék bebizonyítottnak látta azon tényt, hogy M. S. házát végrehajtás utján vásárolta és azóta nem volt a helyiségben; továbbá bebizonyitottnak vette fel, hogy a háztulajdonos nem birt tudomással arról, hogy a kút hiányosan van bekerítve, végül bebizonyitottnak vétetett fel az is, hogy erre a háztulajdonost senkigen figyelmeztette, holott a községi előljáró, ki egyszersmind szakértő is, gyakran jön ezen helyiségbe és a háztulajdonost még sem értesítette a hiányról. Minthogy tehát be van bizonyítva, hogy a háztulajdonosnak nem volt tudomása a kút hiányos kerítéséről, ő rá nemis alkalmazható a büntető törvénykönyv 335. § a és ennélfogva az első folyamodási törvényszék Ítélete a háztulajdonosra nézve indokolt, minek folytán az arra czélzó semmiségi panasz elvetendő volt. Máskép áll a dolog a bérlőt illetőleg, ki a korcsmának használata folytán szükségkép tudomására jutott annak, hogy a kút hiányosan van bekerítve. 0 úgyszólván a háznak kezelője és kötelességében állott a hiányt vagy személyesen megszüntetni vagy a községi elöljárót értesíteni a dologról, mit azonban megtenni elmulasztott. Ezen mulasztás nem igazolható a bérszerződésre való hivatkozással, melynek következtében a bérlő felmentetett minden építkezés alól, mert a magánszerződés nem menthet fel valakit a törvényes kötelezettség alól, és a törvénynek áthágását nem teheti büntetlenné. A bérlőt tehát bűnösnek kellett mondani. Vegyes közlemények. Egyleti hírek. * (Az epe rj esi ügyvédjelöltek és joggyakornokok) körében Meskó László, Mandics Ede és Goldberger Jakab ottani ügyvédjelöltek kezdeményezése folytán egylet alakult, melynek czélja egyrészt a jog és államtudományok, másrészt a gyakorlati törvénykezés terén a kellő készültséget önművelés és társulás utján elsajátítani. Nevezett indítványozók az alakuló gyűlés által az alapszabályok kidolgozására kiküldetvén s munkálatuk a második közgyűlés által elfogadtatván, az egylet tisztikara következőkép alakult meg: elnök lett Meskó László; alelnök Tardy József; első titkár Mandics Ede; másod titkár Szabó Ede; pénztárnok Goldberger Jakab. A legközelebbi nyilvános gyűlés szeptember hó 5-én fog megtartatni, programmja a következő: 1) „Melyik iskola bír több jogosultsággal a jogtudomány terén az észjogi vagy a történeti? Értekezés Meskó László ügyvédjelölttől 2) Egy érdekes bűneset tárgyalása, melyben vádló Szabó Ede tszéki joggyakornok, védő pedig Mandics Ede ügyvédjelölt leend. K 01 ö n f é I é k. * (Id. Po 1 g árMihály temet ése)nagy diszszel és általános részvét mellett ment végbe. Az értelmiség nagy tömege gyűlt a zöldfautczai halottas házhoz, hogy megadja a végtisztességet ama derék férfiúnak, kiről mindenki csak jót tud mondani. Sok kitűnőség volt jelen, előkelő tisztvisélők, a kúria számos tagja, ügyvédek, polgárok, irók, művészek és számtalan uri hölgy. A koporsó mellett, mely koszorúk halmazával volt borítva, közülök egy szép borostyánkoszorút a budapesti ügyvédegylet nevében, az egylet titkára tett le a gyászravatalra, — a mély gyászba borult rokonok, nyolcz református lelkész, a leghűbb barátok állottak. Két oldalt városi poroszlók diszben, kezükben égő viaszgyertyákkal. Török Pál superintendens, ki lelki-testi barátja volt az elhunytnak s messze földről sietett haza temetésére, csak zokogva tudott néhány szót ejteni koporsójánál s átadta a szót Filo Lajos nagykőrösi lelkésznek, ki meleg hangon festé az elhunyt képét, beszélve példás lelkiismeretességéről, nyílt szivéről, egyházügyi rendkivüli bnzgalmából, testvérei, rokonai iránt érzett meleg szeretetéről s mindama nemes tulajdonokról, melyek őt annyira kitüntették. A koporsót — melyet a budapesti ügyvédegylet hat tagja vett körül égő fáklyával, — a hatfogatu gyászszekérre téve, a nagy menet a papnövelde-, egyetemi utczán, barátok terén éa hatvani utczán vonult a nemzeti szinház elé, hol Török Pál könyezve mondá el búcsúztató és áldó szavait. Kocsik hosszú sora kisérte a szinház elől a koporsót a kerepesi-uti temetőbe, hol az ügyvédegylei nevében dr. Balogh Sándor beszélt. Aidás legyen az elhunyt emlékén! * (Ismeretes tény,) — irja a „M. P.* — hogy mig 1867-ben az akkori igazságügyminiszter egy törvényjavaslatot mutatott be a képviselőháznak, mely összesen 53 szakaszból állott és melyben következő négy czim alatt u. m. a honpolgárság megszerzése, ennek elvesztése, az újra honosítás és az idegenek 8 a honosítás ügye foglaltatott. Ezen törvényjavaslatnak igen kevés Bzerencséje volt, mert a képviselőházban és a sajtóban oly erős megtámadásoknak volt kitéve, hogy az országgyűlési levéltár valamelyik igen félreeső zugába tették, melyből alig fog még valaha a napvilágra kerülni. Különösen éles megtámadásnak voltak e javaslat azon intézkedései kitéve, melyek a honpolgárság megszerzéséhez 10 évet kívántak és az idegeneket földbirtok megszerzésétől eltiltották és nekik csak haszonbért engedtek meg. A választási törvényjavaslat tárgyalásánál újra éreztük egy rendszeres honosítási törvény hiányát. Minthogy ezen ügy igen szoros kapcsolatban van a magánjog számos nagy fontosságú kérdésével, különösen a házassági, családi és örökösödési joggal, mint értesülünk — legközelebb egy vegyes szakbizottság fog összehivatni azon czélból, hogy azon alapelvek megállapitassanak, melyek a honosítás tárgyában kidolgazandó törvényjavaslat kiindulási pontjait képezzék. * (Az igazságügy miniszter) Bécsben volt 8 átvette ő felségétől a büntető törvénykönyvnek legf. helybenhagyott javaslatát. A javaslat az őszi ülésszak első napjaiban a képviselőház elé terjesztetik. * (Milyen demoralizált állapotok) a magyar ügyvédi karban találhatók, az azon körülményből megítélhető, hogy mióta a fegyelmi eljárásban nagyobb erély és munkásság kifejtetik, azóta nem múlik el egy hét, hogy egy-két ügyvéd ideiglenes vagy örökös silenciumban nem részesülne. A ki azon erkölcsi sülyedést, mely az ügyvédi kar némelyikénél észrevehető, közelebbről ismeri, könnyen megmagyarázhatja, miért van, hogy az összes ügyvédi kar társadalmi tekintélye az utóbbiidőkben annyira hanyatlott. Ujabb időben több eset fordult elő, hogy ügyvédek ellen csőd nyittatott és ezek tovább ügyködtek, mintha ez nem is érintené őket. Minthogy azonban oly egyén, ki saját vagyona fölött nem rendel kezik, másokat nem képviselhet, több törvényszék és ügyvédi egylet az iránt folyamodott,