Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 38. szám - A magyar csődtörvény tervezete. 4. [r.]

— 285 — után hogy a jóhiszemű hitelezőkre nézve a kellő tájékozás megnebezittetik. Az igényperek, a hitel és bizalom megingatására vezetnek, s arra ösztönzik a törvényhozást, hogy ez a hitelezőket a házastársak tulajdoni igényei ellen védelem alá vegye. A védelem megállapításai és biztosítását ez irányban czélozzák a tervezet 43,44. és 45. §§. melvek a mellett, hogy a nő igazi tulajdonát a hitelezők érdekében nem confiscálják, lehetőleg elejét veszik annak, hogy a házastársak sajátszerű helyzetüket, melyben a vagyon összekeverése nagyon is lehetséges, a hitelezők megkárosítására fel ne használhassák. E tekintetben mindenek előtt szükségesnek mutatkozott a 43. §-ban általános elvként kijelenteni, hogy a közadós házastársa, valamely dolog visszaadását tulajdonilag csak az esetben követelheti, ha bebizonyíthatja, hogy a visszaköve'clt dolgot már a házasság megkötése előtt bírta, vagy a házasság megkötése titán ugyan, de nem a közadós pénzén szerezte. Ez intézkedés úgy a nő, mirt esetleg a férj visszakövetelési jogát szabályozza, feltételként kötve ki mindenesetre annak igazolását, hogy a visszaKövetelt dolgok nem a közadós tulajdonát képezik. Ez igazolás egyes esetekben nehézségekkel járhat ugyan, de minél több nehézségekkel jár a vindicatiónak alapul szolgáló ügyletek egymásutánját kimutatni, annál kevésbé lehet kétség az iránt, hogy a bizonyítást a tömegre hárítani nem lehet, mert a házastárs, ha valódi és nem fictiv jog forog kérdésben, rendszerint képes lesz jogát igazolni, míg a tömeggondnoknrk az ellenkezőt bebizonyítani módjában alig állhatna. A viszszakövelt dolgoknak a vindicans birtokábani léte a most érintett nehézségeket sem nem kevesbítheti, sem meg nem szüntetheti, mert ezen körülmény véletlenség lehet, mely a tulajdonjog megítélésének magában véve irányadóul nem szolgálhat. Ha a kijátszások meggátlását a törvényhozás egyik feladatának tekintjük, akkor nem lehet megengedni, hogy a házastársak a legértékesebb dolgokat pusztán az által vonhassák el a hitelezők kielégítése elől, hogy azokat egymásnak a csődnyitás előtt tényleg átadják. Valamint a vindicans azt, hogy a visszakövetelt dolgok tulajdonát képezik, általában a szerzésnek alapul szolgált ügyletekkel köteles igazolni, ugy köteles igazolni azt is, hogy a pénz, melyen valamely dolgot a házasság megkötése után szerzett, tulajdonát képezte, köteles tehát kimutatni azon ügyletet, melyen a pénzt szerezte. Az, hogy a vindicans a pénzt esetleg a házastárstól szerezte, különbséget nem tehet, feltéve, hogy a szerzés kifogás alá nem eshetik, mert a pénz ily esetben vindicans tulajdonába ment át, tehát azt, mit e pénzen szerzett, tőle elvonni nem lehet Ezen intézkedéssel szemben a 44 §. felsorolja azon dolgokat, melyekkel a házastárs tulajdonilag vissza nem követelheti, és pedig, az 1) pont szerint, azon dolgokat, melyeket a közadós üzlete folytatásához használt feltéve, hogy a házastárs tulajdonjoga e dolgokon külsőleg felismerhető nem volt. Ez intézkedés nem azt czélozza, hogy a közadósnak az élelem fenntartásra szükséges szereit a csőd hatálya alól kivegye; hanem elejét akarja venni annak, hogy különösen a nő ne igényelhesse a férj üzletéhez tartozó azon dolgokat, melyek, mert nem minden esetben tartoznak a polg. törvk. rendtartás 395 és a váltói végrehajtásokról szóló 1869. évi april 8-án kelt igazságügyministeri rendelet 28 §-a alá, a csődtömeg kiegészítő részét képezik. De másrészt nem lehetlen, hogy bukott üzletét idegen eszközökkel folytatta, ugy nem lehetlen, hogy az általa használt dolgok a házastárs tulajdonát képezik, mely esetben a vindicatiot a 43 §.-ban kimondott elvhez képest kizártnak tekinteni nem lehet. Miután azonban a férj üzletéhez tartozó dolgok mellett azon vélelem harczol, hogy ezek az ő és nem nejének tulajdonát képezik, teljesen indokoltnak látszik, ha a visszakövetelési jog csak mint kivétel, és pedig egyedül azon esetben engedtetik meg, ha a házastárs tulajdonjoga a közadós által használt dolgokon külsőleg felismerhető, ha tehát az érintett vélelemnek helye nem lehet A 2) pont szerint azon ingatlan javakat, melyek a házastárs részéről történt megszerzésük után bármikor a közadós nevére telekkönyvileg bekebleztettek feltéve, hogy a telekkönyvi rendelet 3, §-a értelmében kitűzendő hirdetményi határidő a csődnyitás idejekor már eltelt. Ezen intézkedést a telekkönyvi intézménynek a nyilvánosság elvére alapított rendeltetése igazolja, mely azt követeli, hogy a telekkönyvi állomány a bevezetés minden nemét illetőleg, teljes biztoságot nyújtson azoknak, kik a bejegyzésekre támaszkodnak. Miután azonban azon területen, melyen a jelen tervezet, ha az törvénynyé válik, kötelező erővel birand, a telekkönyvi intézmény még nem mindenütt haladta meg azon stádiumot, melyen túl az a megtámadhatlanság jellegével bir, a tervezetnek tekintettel kellett lenni azon jogokra, melyeket a telekkönyvi rendtartás része az érdekelteknek, az eredeti bejegyzések tekintetében enged. És így a közadós nevére telekkönyvezett ingatlanok csak az esetben nem igényelhetők, ha a hirdetvényi határidő, mely az elkészült és megnyitott telekkönyvek tekintetében, a telekkönyvi rerdelet 3 §-a szerint kitűzendő, még el nem telt. Az ingatlan tekintetében most felhozattak, másrészt a forgalom lehető biztossága szolgálhat indokul arra is, hogy a tervezet a tulajdoni igényt a 3) pont értelmében künlevő köi-adós nevére szóló követelések tekintetében is kizárja. Az ily követelések vagy jelzálogilag biztcsitvák vagy nem; első esetben az ingatlan j vagyon természetét veszik fel, tehát tulajdonilag a közadós nevére telekkönyvezett ingatlanok tekintetében felhozattak alapján nem igényelhetők, ellenesetben a közhitel nem forog ugyan kérdésben, de a veszély azért nem kevesebb, mert a bármily feltételhez is kötött visszakövetelés megengedése, a forgalom biztosságát képzeletivé tehetné, és igy a vindicatio kizárását hasonlag fontos okok követelik. Mig a 44 §-ban foglalt intézkedések megállapítása nehézségekkel alig járhat, kellő megfontolást és bizonyos óvatosságot igényelnek a 45 §. oda terjedő határozatai, melyek értelmében a tulajdon igénynek az esetben sincs helye, ha a fennálló törvények szerint a közadós tartozásai a házastársak közös vagyonát terhelik. Ugyanez áll a közadós gyermekeire nézve is, kik vele folytonos vagyonközösségben élnek, már azért is, mert oly viszonyokat érintenek, melyeknek felületes, czélszerütlen rendezése súlyos és mélyen beható következményeket vonhatna maga után. Hol a házassági vagyonrendszer kétségtelen módon szabályozva van, hol a házastársak kölcsönös jogai a vagyonrendszer egyik vagy másik nemének megfelelőleg megállapitvák, igen természetes, hogy a törvényhozásnak a csődnyitással járó jogkövetkezmények megállapításánál csak arra kell ügyelnie, hogy ellenkezésbe ne jöjjön a fennálló rendszer intézkedésével. Mindez nálunk aránytalan sok nehézséggel jár már azért is, mert az ismert vagyonrendszoreknek elágazó nemei gyakorlatilag oly eltérőleg alkalmaztatnak, hogy e tekintetben alig képzelhető speciális intézkedés, mely minden rendszer mellett megférhetne. A tervezetnek tehát e tekintetben arra kellett szorítkoznia, hosry az elv felállítása mellett kijelenti, miszerint a tulajdoni igénynek nincs helye oly esetben, midőn a házastársak közös vagyonát a-fennálló törvények szerint a közadós tartozásai terhelik. A 45. §. intézkedéséből minden kétségen felül következik, hogy a tervezet a tulajdoni igényt nem zárja ki oly esetben, midőn közadós tartozásai a házastársak közös vagy külön vagyonát, a fennálló törvények értelmében, nem terhelik. Ez esetben hiány^anék minden jogos ok arra, hogy a házastárs az őtet kétségtelenül illető vagyonra nézve, tulajdoni igényei érvényesítésétől elzárassék, vagy hogy tőle kétségtelen vagyona a tömeg javára elvonassék. Ehez képest a most érintett esetben a közös vagyon felosztatik, a külön vagyon pedig, ha ilyen a tömegbe felvétetett volna, abból egyszerűen kihasittatik, illetőleg a tulajdonos házastárs szabad rendelkezése alá bocsáttatik. Végre, ha a gyermekek szülőikkel folytonos vagyonközösségben élnek, ugyanazon elvek nyerhetnek alkalmazást, melyek a házastársak tekintetében felállítva lettek ; e részben tehát e külön részletes intézkedés szerző szerint szükségesnek nem mutatkozott. A csődeljárás mikénti berendezésében nem jelentőségnélküliek azon intézkedések, melyek a csődtömeg lehető gyors reálizálását s ekként a hitelezők lehető gyors kielégítését czélozzák. A tömeget képező vagyon értékesítését egyes esetekben ugy a házastársak, mint harmadik személyek igényei gátolhatják; mig azonban ez utóbbiakat, kik sok esetben tudomással sem bírnak arról, hogy az általuk igényelhető tárgyak a tömegbe bevonattak, jogaiknak a bejelentési idő eltelte előtt leendő érvényesítésére kényszeríteni alig lehetne, a házastárssal szemben, kinek a csődnyitásról és a tulajdonát képező tárgyaknak a tömegbe történt bevonásáról közvetlen tudomása lehet, nemcsak a most érintett tekintetek teljesen elesnek, hanem teljesen indokoltnak is mutatkozik, ha ez igényeinek mielőbbi érvényesítésére köteleztetik, s eként a tömeg értékesítése ez oldalról mielőbb lehetővé tétetik. A 46. §. intézkedése, mely szerint, ha a házastárs tulajdoni igényét a tömegben levő dolgai te-I kintetében a csődnyitás napjától számítandó ! harmincz nap alatt be nem jelenti; vagy a tömeggoudnok által valónak el nem ismert igénye iránt, a tömeggondnok nyilatkozatának kézbesítésétől számítandó harmincz nap alatt, keresetét nem indit, — az igényelt dolgok a tömeg i kiegészitő részének tekintetnek alapján a tömeggondnok rövid idő alatt tájékozva lehet az iránt, hogy a bukott házastársa részéről minő igények gátolják szabad rendelkezését ; teendőit tehát a tömeg kezelése és értékesítése tekintetében idejekorán és kellően berendezheti. Megfelelőleg a tervezet második részében elfogadott rendszernek, a 46 §. a házastársat igénye bejelentésére, s a mennyiben az a tömeggondnok által valódinak el nem ismertetnék, annak kereset utján érvényesítésére utalja; egyúttal mindkét irányú intézkedés sancuójaként kijelenti, hogy a mennyiben a házastárs igényét a kitűzött idő alatt be nem jelenti, vagy valódinak el nem ismert igényét, a tömeggondnoki nyilatkozat kézbeitésétől számítandó 30 nap alatt keresettel nem érvényesiti, — az igényelt vagy igényelhető dolgok a tömeggondnok szabad rendelkezése alá kerülnek. Ez intézkedés azonban korántsem azt akarja jelenteni, mintha a házastárs azért, mert igényét kellő időben be nem jelentette, vagy a megtámadott igényt keresettel nem érvényesítette, minden jogát és igényét elvesztené. Ez annál kevésbé történhetnék, mert a 40 §. intézkedése szerint oly esetben, midőn a visszakövetelhető dolgok akár a közadós által, akár pedig a csődnyitás után a tömeggondnok által eladattak, elcseréltettek, vagy egyébként érvényesítve lettek, a visszacserélésre jogosult fél a tömegbe befolyt értéket, vagy a mennyiben ez még be nem folyt, a ktilönlevö követelés átengedését igényelheti. Igen természetes tehát, hogy e jog a házastárs részére is fennmarad; magától értetvén azonban, hogy a házastárs tulajdoni igénye igazolásától felmentettnek ez esetben sem tekinthető : mert a változás, mely az eladás, elcserélés vagy értékesítés által előidéztetik, egyrészről abban áll, hogy pretium in locum rei succedit és másrészről, hogy a házastárs a tömeggondnok intézkedéseit harmadik személyek ellenében meg nem támadhatja. Azon rendelkezési jog, melyet a 46. §. a tömeggondnoknak az érintett feltétel mellett, a házastárs által igényelhető dolgokra enged, bizonyos esetekben, különösen pedig telek-