Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 35. szám - Dr. Apáthi István egyetemi jogtanár ur magyar csődtörvénytervezete. 1. [r.] - A magyar csődtörvénytervezete. 1. [r.]

- 259 tének időpontját illeti, e tekintetben eltérőleg a porosz törvény intézkedésétől, legczélszerttbbnek látszott a franczia törvény példájára azon napot kijelölni, melyen a csődöt rendelő határozat a bíróság által meghozatott. A porosz törvény a joghatályt a | határozat hozatalának órájára viszi vissza, s e végből megkívánja (121. §.), hogy az óra magában a határozatban világosan kitétessék; ez intézkedés azonban, melyet a bajor perrendtartás 1206. §-a is elfogadatott, minutiosus természeténél fogva sok bonyodalomra adhat alkalmat a nélkül, hogy a viszonyok helyes és czélszerti rendezésére okvetlenül szükséges volna; e tekintetben ugyanis minden nehézségnek j eleje vétetik, ha a csődnyitás joghatálya azon j nappal hozatik kapcsolatba, melyen a csődöt j rendelő határozat meghozatott, nem lévén ez esetben szükség arra, hogy a törvény a lehető kijátszások és eltérő magyarázatok elkerülése végett praesumtiók felállításához folya- | modjék. Az általános joghatálylyal, melyet a tervezet a csődnyitás tényének tulajdonit, rend- I szerint meg nem férne az, ha a csőd a köz- j adós vagyonának csak egy részére terjesztet- j nék ki; tekintve mindazonáltal, hogy lehetnek j esetek — mint pl. külföldieknél, keresk edeimi társaságoknál stb. — midőn • a csőd a dolog természete szerint a közadós- j nak csak bizonyos vagyonára terjed j ki, — szükséges volt a tervezetben egyrészről j az általános elvet kimondani, s másrészről egy- i utta! a kivétel lehetőségére is utalni. A tervezet 2. §-a szerint: a közadós ! azon vagyona, melyre a csőd kiterjed, a csőd- í nyitás idejekor létező összes hitelelezők kielégítésére fordittatik. Ezen intézkedést szerző ur következőleg indokolja: a 2. §.-ban foglalt intézkedés egy- ! részről a csődhitelezőket universitasnak jelenti ki, tehát annak kivánt kifejezést adni, hogy a hitelezők közt a csődnyitás időpontjá- ! tói kezdve, bizonyos kö z ö ss é g létezik, mely- ! nek czélját azok követeléseinek bizonyos el- ! vek és szabályok szerinti kielégítése képezi (1. i porosz csődt. 2. §., osztrák csődt. 1. §. 2. pont és n é me t j a va sí at 5. §.); másrész- j ről inplicite megállapítja, hogy azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás után keletkezettjogcselekvényekből erednek, acsődtö- j meghez tartozó javakból kielégítést nem köve- j telhetnek : miből azonban egyáltalán nem következik, mintha azon hitelezők, kiknek követelései a csődnyitás előtt kötött ügyletekből ered- \ nek, de perlectiot csak a csődnyitás után i nyernek, a kielégítésből kizárva lennének. Va- j Iamint a csődtömeg jogos igényt tarthat azon ' jogokra és javakra, melyek a közadósra vala- ! mely korábban keletkezett jogczimen szállnak j — 1. az előbbeni czikk indokolását — ugy nem j lehetne a kielégítésből kizártaknak tekinteni j azon hitelezőket, kik a közadóssal, ennek teljes jogképessége mellett «zerződtek, habár ebqeli igényeik teljességre csak később emelkednek. Az egyedüli feltétel, melyhez az ily hitelezők igényei kötve lehetnek abban áll, hogy az igény teljessége a közadós közreműködés é tői, ennek viszonos teljesítésétől feltételezve ne legyen; mert éhez a közadósnak a csődnyitás után többé joga nincsen, tehát az igényt perfectiora nem is emelhetné. A mi magát a csődhitelezők kielégitétését illeti, annak feltételei és módozatai az egyes követelések minőségétől függnek ; a követelések minőségéhez képest nyernek a hitelezők vagy bizonyos vagyonból, vagy az általános csődtömegből kielégítést; ehez képest tarthatnak igényt a teljes, vagy esetleg csak aránylagos kielégítéshez. 3. §. A külföldi hitelezők igényeire nézve mindenek előtt az e részben fennálló államszerződések szolgálnak irányadóul. Ily szerződések hiányában a külföldieket a belföldiekkel egyenlő jogok illetik, a menynyiben a külföldi állam a belföldieket hasonló kedvezményben részesiti. E viszonosság rendszerint feltételeztetik ugyan; mindazonáltal szabadságában áll a bíróságnak, ha a viszonos- | ság iránt alapos kételyei vannas, annak igazolását elrendelni, esetleg az igazságügyi miuisteriumtól felvilágosítást kérni. A fennebbi intézkedések oly igényekre is alkalmazást nyernek, melyek egy külföldi által a csődnyitás után ruháztatnak át egy belföldire. Ezen intézkedések következőleg indokoltatnak : a tervezet 3. §-a csak azon intézkedéseket összesíti, melyek az ideiglenes csődrendtartás 7. §-ában is kifejezést, nyertek, s melyek az ujabb törvényekben nyilvánuló felfogásnak (1. porosz csődtörvény 3. §., osztrák csődtörvény 51. 52. §§. és a német javaslat 6. §.) teljesen megfelelnek. A mi egyébiránt a kérdéses § ban foglalt egyes intézkedés; ket illeti, azok következő megjegyzések által egészíthetők ki: 1. hogy a tervezet 3. §-a első sorban a nemzetközi szerződésekre utal, igen természetes, mert ezek lévén a nemzetközi magánjog principális forrásai, azon viszonyokra nézve, melyeket szabályoznak, első sorban kell hogy alkalmazást nyerjenek. Igaz, hogy Magyarország eddigelé nem igen volt azon helyzetben, hogy a többi európai államokkal a csődügyeket illetőleg önállóan szerződhessék; de valamint a büntetőjog terén már több állammal köttettek szerződések, ugy remélhető, mikép a törvényhozás gondoskodni fog arról is, hogy a magyar alattvalók részére, a csődügyek tekintetében a kellő garantiakat szerződésileg biztosítsa. 2. Miatán nem igen remélhető, sőt nem is épen szükséges, hogy Magyarország minden egyes európai állammal külön szerződésre lépjen, — az államszerződésekre nem lehetett mint egyedüli forrásra utalni; hanem e mellett a polgári törvénykezési rendtartásban is elfogadott elvnek megfelelőleg ki kellett mondani, hogy a külföldiek igényeikre nézve a belföldiekkel egyenlő elbánás alá esnek, feltéve, hogy az illető külföldi állam a magyar alattvalókat hasonló kedvezményben részesiti, mi egyelőre minden esetben felteendő. Hogy a tervezet ez intézkedése csak formális r eci p r o ci tást tételez fel, az bővebb fejtegetést már azért sem kívánhat, mert a magánjogok lehető állandósága csak azt követeli, hogy a külföldiek igényeiket azon feltételek mellett érvényesíthessék, melyeket a törvény a belföldiekre nézve megállapít. Ebből önként következik egyrészről, hogy a kellő feltételek mellett a külföldieket a belföldiekkel egyenlő jogok illetik, és másrészről, hogy a külföldiek igényeiket a belföldi törvény szabványainak mcgfelelőleg kötelesek igazolni. 3. Hogy a biróság kételye a reciprocitást illetőleg mikor tekinthető alaposnak, azt eleve meghatározni ép oly kevéssé lehetne, mint azt, hogy e kételyt minő körülmények állapithatják meg. Lehet, hogy a bukott vagy a tömeggondnok, vagy a hitelezők valamelyike emel e részben kifogást; de bármily uíon támadjon is a biróság kételye, annak kötelességében álland e kétely elhárításáról gondoskodni, s e végből esetleg a bejelentő féltől a viszonosság igazolását követelni; magától értetvén, hogy az egyik esetben ugy, miot a másikban nem a külföldi törvények egyenlő vagy eltérő intézkedéseinek, hanem egyedül és kizárólag a külföldi állam eljárásának constatálása képezendi a biróság feladatát. 4. Az államnak azon jogát, hogy bíróságai által egyes esetekben a külföldiek ellen retorsiot gyakorolhasson, ezek illusoriussá tehetnék az által, hogy követeléseiket egy belföldire átruházzák. Ennek kívánja elejét venni a 3. §. utolsó bekezdése, midőn a többi intézkedéseket az oly igényeikre is kiterjeszti, melyek csak a csődnyitás után ruháztattak át egy belföldire. Ez intézkedésből önként következik, hogy az alkalmazást nem nyorhet, ha az átruházás már korábban megtörtént ; mert ez esetben a törvény kijátszásáról szó nem lehetvén, a kérdéses intézkedés szüksége fenn nem forog, és az alkalmazásában jogtalanságra s a forgalom lényeges megnehezítésére vezethetne. 4. §. A közadós a csődnyitás tényével el| veszti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyona felett. A kezelési és rendelkezési jog a hitelezők i összeségére megy át, kik e jogokat az e végre választott képviselőség által gyakorolják. Indokok: A legújabb időkig, jelesen míg a közönséges német perrend az ujabb csődtörvények által nem helyettesittetett, a theoria nem bírt megállapodásra jutni azon kérdésre nézve, hogy a közadós vagyona m i n ő j o gczimen megy át a hitelezők összeségére. A i régibb jogászok nézete szerint a hitelezők t i tulo universali jutottak a közadós vagyo| nába; hogy azonban e nézet történelmi hűségre | igényt nem tarthat, azt azon körülmény igazolja, hogy az emtio bonorum per universi-J tatem Justinian idejekor már nem divatozott, j hanem helyt engedett ab o no ru m distractio-I nak, melynél emtornem létezett. Az újabb írók | csak singularis successiot ismernek i ugyan, de véleményeik erre nézve is szétágazj nak; mert mig némelyek azon nézetnek hódolnak, hogy a hitelezők titulo pignoris p r a e t o r i i veszik át a közadós javait, — mások, s ezek közt a szász törvény kitűnő magyarázója Kori (Systemdes Concursprocesses, Leipzig. 1828.) a hitelezőknek successiot in domínium tulajdonit. Mások ismét — és ezek közé tartozik Schweppe is — a hitelezőknek sem zálog-, sem tulajdonjogot nem adnak, tehát a successiónak egyik német sem ismerik, abból indulván ki, hogy a közadós az eladásig javai tulajdonát nem veszti el, a hitelezők részére k or 1 át o 11 re ndelkezés i jogot állapítanak meg a nélkül, hogy annak természetét vagy jogi alapját közelebbről meghatároznák. Szemben ezen elméleti éltérésekkel, melyek teljesen sem a római, sem a német jog szerint meg nem oldhatók, a Code de commerce az elv kimondását tapintatosan kikerüli, 8 442. czikkében (encien Co.) csak anynyit jelent ki, hogy a bukott a csődöt rendelő ítélet keltétől kezdve elveszti rendelkezési jogát vagyona felett; ezzel az elméletre bizván meghatározását azon jogczimnek, melyen a tömeg a hitelezők összeségére átmegy. Ez álláspontot lényegileg megtartotta az 1838. május 28-án kelt csődtörvény is. mely 443. czikkében mindössze a közadós rendelkezési jogának megszűnéséről intézkedik. Az 1853. július 18-án kelt ideiglenes csőd rendtartás 61.§-a szerint a hitelezők a csődnyitás által azon jogot nyerik, hogy a közadós javait kielégítésük végett őrizet és kezelés alá vehetik. Ugyanezt találjuk lényegileg a porosz csődtörvény 4. §-ában, az osztrák csődtörvény 1. §-ának második bekezdésében, acodicedi commercio 551. czikkének 1. pontjában és azuj német javaslat 8. §-ában kimondva. Mindezen törvények tehát csak arra szorítkoznak, hogy az adóstól a kezelési és rendelkezési jogot megvonják, s azt a törvényben kijelölt feltételek mellett, leendő kielégítés végett, a hitelezők összeségére ruházzák. A most érintett intézkedést vette át lényegileg a tervezet 4. §-a is, mellőzve minden meghatározást, mely az átszállás jogczimének me; állapítását czélozhatná. A tervezet ugyanis abból indul ki egyrészről, hogy az átháromlás jogczimének szabatos meghatározása gyakorlati jelentőséggel alig bírhatna, mert ugy a közadósra, mint a hitelezőkre nézve feltéve, hogy ezek jogviszonyai különben kellően rendeztetnek, egészen közönbös az, hogy az átháromlás mily jogczimen történik ; másrészről abból, hogy a törvénynek nem lehet feladata tudományos enuntiatiokat tenni, s hogy a törvényhozónak, ha feladatát kellően fogta fel, meg kell elégednie azzal, ha gyakorlati intézkedéseiben bizonyos alapnézetnek kellő kifejezést adott, s egyes intézkedéseit ez alapnézetnek megfelelőleg, mint szerves egészet volt képes megalkotni. A mi ezen tul esik, a tudománynak engedheté át; ennek állván azután feladatában a törvény intézkedéseit fejtegetni, s azokat a tudomány igényeinek megfelelőleg bizonyos rendszerbe foglalni. Egyébiránt, tekintve a 4. §. második be-