Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 32. szám - Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt - A igazságügyminiszter az uj börtönrendtartásról

239 -midőn is ezen szavakat kellett mondania: „így cselekedjenek oly férfival, ki nem akarja felépíteni testvérének házát." Sógora, ki nem akarta őt nőül venni, lábbelijének lehúzásától mezítlábasnak neveztett, mely elnevezéssel őt bárki illethette a nélkül, hogy e miatt ezt bepanaszolhatta volna. Az említett szertartás véghezvitele után mindkét fél szabaddá válik. Az özvegy férjhez mehet, akihez akar. Jelenleg a code civile érvényességének területén a Levirai-házasságok a zsidók közt teljesen megszűntek. Házassági szerződéseikbe azonban fel s'zokott vétetni azon záradék, hogy a vőlegény testvérei lemondanak minden jogaikról a menyasszonyra. Ahol azonban az ótestestamentom emlúett szabványa még tiszteletben tartatik, ott a valóságos házasság helyébe a lábbeli lehúzásának szertartása jött. . Ezek előrebocsátása után áttérünk, az emHtett jogesetre. Az annak alapjául szolgáló tényálladék a következő: 1868-ban Felső-Elsass Dürmenach községének illetőségéhez tartozó K. Valéria az ugyanazon illetőségű L. Izsákhoz ment nőül. A házasság megkötése után L. Izsáknak három fivére, nevezetesen József, Jakab és Nathaniel, megjelentek a dürmenachi rabbinál és előtte azon ünnepélyes Ígéretet adták, hogy amennyiben fivérük házassági utódok nélkül meghalna, sogoinéjok részére hozzá fognak járulni a lábbeli lehúzásának szertartásához, és pedig joga leend sogornéjoknak ezt a testvérek bármelyikétől kérni. A rabbi ezen Ígéretről héber nyelven okmányt (Chalicza) vett fel, melyben többek közt fel volt hozva, hogy aa özvegy nő addig, mig a lábbeli lehúzásának szertartása állal ismét meg nem nyeri azon jogosultságát, hogy férjhez menjen, elhalt férje javainak élvezetében maradjon. 1871 ben L. Izsák meghalt, az özvegynő pedig legidősebb sógorától, Józseftől, ki időközben szintén megnősült a lábbeli lehúzás szertartását követelte. Ee azonban a követelés teljesítését megtagadta. K. Valéria ennélfogva pert indított ellene a mühlhauseni országos törvényszéknél. A kereset petituma az volt, hogy vádlott köteleztessék az ítélet kézbesítésétől számított nyolcz nap alatt durmanechi rabbi előtt a lábbelihuzás szertartását teljesíteni, vagy pedig vonakodása esetében felperesnőnek 10 ezer frank kárpótlást szolgáltatni. A kereset indokolására különösen felhozatott, hogy az alperes által a házasság alkalmával felperesnőnek adott ígéret törvényellenes dolgot nem tartalmaz és ennélfogva kötelezettséget hozott létre. Felperesnőnek ezenkívül igen lényeges jogi érdeke is van e kötelezettség teljesítésére nézve, mivel a lábbelilehuzás szertartásának teljesítése nélkül a héber jog szerint akadályozva van ismét férjhez menni. Felperesnő ügyvédje továbbá bemutatta a Párisban megjelenő zsidó revue 1872. évi egyik számát, mely azt tartalmazta, hogy rövid idővel az elő't két eB étben a pesti törvényszék a lábbeli lehúzás szertartásának teljesítése iránti kötelezettséget illetőleg kimondta.*) Alperes a kereset ellen azt hozta fel, hogy a nevezett Ígéret a jó erkölcsökkel és a közrenddel ellenkezésben lévén, jogérvényes kötelezettséget nem hozhatott létre. Az országos törvényszék 1872. nov. 6-án azon ítéletet hozta, hogy a kereset nem képezhatl magánjogi Ítélet tárgyát és ennélfogva felperesnőt keresetével elutasította. Ezen itélet indokai a következők. Felperesnőnek a Mózesvallás szabályai szerint történt férjhez menése alkalmával sógorai arra kötelezték magukat, hogy azon esetben, ha sogornéjok férje utódok nélkül halna meg, a jogukban levő Levirat- kötelezettséget a lábbelilehúzás szertartása által meg fogják szüntetni. Felperesnő ezen eset beálltával alperest, mint elhalt férjének legidősebb testvérét az ebbeli *) A bécsi „Juristische Blatter" kételkedik ezen hir valóságán. Könnyű Bécsben beszélni, mikor ott megvan a „Nothcivilche', és e szerint az özvegybármikor férjhez mehet. Nálunk azonban ezt nem teheti, és épen ezért e vallási szabvány igen sok esetben zsarolásra aknáztatik ki. i kötelezettség teljesítésére akarja szorítani és j ebbeli indítványának támogatására a code I civil 1134. és 1108. §§-aira hivatkozik. Ezen | §§-ok azonban, valamint a code civilben foglalt minden ügyek kizárólag a magánjog terén mozognak és ennélfogva csakis a polgári jogok létesítése, gyakorlása és oltalma végett kötött z?erződésekkel foglalkoznak, nem pedig oly kötelezettségekkel, melyek más jogkörökhöz, milyenek pl. az állam- és nemzetközjoghoz tartozik, vagy pedig a vallási viszonyokban gyökerezők, melyek a felekezeti hitben lelik alapjokat. Az említett egyezmény azonban keletkezése, fontossága és czélja tekintetében a Mózes-vallás tanain alapul, a mennyiben a mai társadalmi nézetekkel, sőt a polgári jog positiv törvényes szabványaival is egyenes ellentétben álló Levirát-intéz-J mény képezi tárgyát, és czélja az, hogy az ! ősidők ezen merev hitszabványának végzetes következményeit az izraeliták vallási nézeteire nézve lehetőleg kímélő módon mellőzze. Ha felvétetik is, ami különben legtávolabbról sincs megállapítva, hogy a felek azon czélból, hogy a szóban forgó igéret törvényszékileg is kötelező legyen, megállapodásuknak magánjogi j jelleget kívántak volna adni, még azon okból I is kivonná magát a kötött szerződés a törvényszéki elbírálás alól mivel a Mózes-vallásu ó-testamentom magyarázatával elválaszthatlan összeköttetésben áll. De meg az ó-testamentomok a Levirátról szóló mondatai is a feleknél mutatkozó tényleges viszonyokra nem illenek, alkalmaztatásuk tehát a zsidó vallásoktatók közt többé-kevésbé vitás magyarázat által volna megállapítható, és csak annak eredménye alapján válnék lehetségessé annak megvizsgálása, mily jogi következményeket von maga után az alperes által adott igéret, s nevezetesen, váljon az nem tárgynélküli-e, vagy pedig a vallás szabályai szerint megengedett-e, vagy hogy a kényszervégrehajtás a lekötelezett félnek vallási felfogásával szemben annak jogosult lelkiismereti aggályainak megsértése nélkül helyt foglalhat-e és végül, váljon nem mellöztetik-e már az által, hogy a jelenleg már házas alperest a Levirátnak kötelezettsége, hogy t. i. sógornéjátnőül vegye, általában nem terheli már, ami által az állítólagos kötelezettség a család egy másik tagjára ment át. A biróságok tehát az említett okoknál fogva nem lehetnek hivatva vallási parancsolatokat és itt inspecie az ó-testamentomnak homályos, vitás és a mai viszonyokra többé nem alkalmazható szabványait magyarázni, a magánjogi törvények sanctiója alatt végrehajtani. Felhőzetik még indokul, hogy felperesnő nem állithatja, hogy a többször említett szertartásnak teljesithetése nélkül a neki a polgári törvények által biztosított jogok gyakorlásában korlátoltatnék és e miatt kénytelen volna a biróságok oltalmát igénybe veüni. Végül eltekintve az itt figyelembe nem vehető s a vallásra vonatkozó lelkiismereti kérdésektől: az emiitett szertartás teljesítése vagy nem teljesítése semminemű magánjogi befolyást nem gyakorol felperesnő családi állására, magánjogi viszonyaira és polgári újólagos férjhezmenetolére. Vegyes közlemények. Egyleti hírek. * (A magyar jogászgyülés állandó bizottsága) június 30-án és július 7-én tartott üléseiben megállapította a jövő jogászgy ülésre kitűzött kérdések szövegét (melyet lapunk élén közlünk), és megválasztotta a véleményezőket és előadókat. Dr. Emmer Kornél urnák az alapszabályok módosítására illetve kiegészítésére irányzott indítványa egy albizottságnak adatott ki véleményezés végett, melynek tagjaivá: Dr. Bróde Lipót, Dr. Emmer Kornél, Sárkány József, Dr. S i e g m u n d Vilmos és Dr. W e i n m a n n Fülöp urak választattak. Egy magányinditvány szerzőjének az indokolás pótlása végett visszaadatni rendeltetett. Különfélék, * (A m. kir. igazságügyminiszter) következő körrendeletet intézte valamennyi első folyamodá8u kir. törvényszék elnökéhez: Az 1870. XLII. t. cz. alapján indított tiszti keresetek tárgyalására illetékes e. f. kir. törvényszékek közül néhányan a kérdéses keresetek elintézésénél az 1871. VIII. t. czikkben meghatározott fegyelmi, mások pedig a büntető eljárást alkalmazzák. A pesti kir. itélő tábla által megállapított gyakorlat, és a kir. Curia semmitőszéki osztályának 1873. évi deczember hó 10 én 17,803. sz. a. kelt döntvénye következtében, melylyel a tiszti keresetekre nézve a pertári kezelés állapíttatott meg, felhivom elnök urat: intézkedjék, hogy az 1870. XLJJ. t. cz. alapján indított tiszti keresetekre vonatkozó beadványok a vezetése alatti törvényszéknél ne a fegyelmi vagy büoügyek, hanem a polgári ügyek ikiató-könyvébe vezettessenek be, és hogy azok az 1868. LIV. törvény czikkben szabályozott „rendes eljárás" szerint tárgyaltassanak. Budapesten, 1874. július hó G-án. Dr. P a u 1 e r Tivadar, s. k. * (A m. kir. igazságügyminiszter) következő körrendeletet intézte az összes első folyamodásu kir. törvényszékekhez : Hivatalos uton nyert tudomás szerint a pénzügyi bírságoknak, behajthatlanságuk esetében, fogságbüntetésre való átalakítására nézve a kir. törvényszékek eltérő eljárást követnek. Ennek megszüntetése végett, az 1873. XXXIX. t. cz. 3. §-a alapján figyelmeztetem a kir. törvényszéket, hogy azon szabályok között, melyek az imént idézett t. cz. l-ső, illetve az 1868. XXI. t. cz. 108. § a, és ezt megelőzőleg 1867. évi márczius hó 26-án 200. sz. a. kibocsátott pénz- és igazságügyminiszteri rendelet l-ső pontja által fenntartattak, —azon rendelet is foglaltatik, mely a pénzügyi bír. Ságoknak, bebajthatlansíguk esetére, fogságbüntetésre való átalakítása tárgyában, a cskir. igazság- és pénzügyminisztériumok által 1855. évi október hó 10-én adatott ki. Minthogy pedig ezen rendelet 1. §-a szerint a birságnak fogságbüntetésre való átalakítására azon e. f. törvényszék jelöltetett ki illetékesnek, a melynek területéhez a kihágási ügyben eljárt pénzügyi hatóság székhelye szerint tartozott, ennélfogva tekintettel arra, hogy az 1871. XXXI. t. cz. 18. §-ának d) pontja által a pénzügyi kihágási ügyek a kir. törvényszékek hatásköréhez utaltattak s az 1871. LXVI. t. cz. 1. §. alapján egyes kir. törvényszékek ruháztattak fel pénzügyi birói hatósággal, — a fenntebbi szabálynak megfelelően a pénzügyi birságnak fogságbüntetésre való átalakítása is azon kir. törvényszéket illeti, mely a kihágási ügyben mint pénzügyi bíróság járt el. Budapesten, 1874. július 7. Dr. Pauler Tivadar, s. k. * (Szabó Mihály) tolna-szántói jegyző szakférfiak közreműködésével „községi és körjegyzői naptár" és „községi naptár" czimü évkönyveket szerkeszt és ád ki. A „Községi és körjegyzők naptára" tartalmát képezik: irány-, és tájékoztató czikkek; jegyzői teendők magyarázata-Jogi czikkek; a jegyzőségeket közelebbről érdeklő különféle közlemények és értekezések; irománypéldák; községi szabályrendeletek ; jegyzői ügyleti ügyek ; nyugdijintézeti ügyek; a közigazgatás, törvénykezés és adóügy körüli hasznos és szükséges tudnivalók; szépiradolmi és mulattató rész; ismeretterjesztő rész; életrajzok; vegyes közlemények stb. A „Községek naptára" tartalmát képezik: irány- és tájékoztató czikkek; a községi önkormányzati belügyek körüli teendőink; közegészségi óvintézkedések és azok magyarázata; községi bíráskodás és eljárás; községi közgyűlésekről; az ipar- és vadászati törvények köriili eljárásról; az árvatigyekrSl; az erdőkről; az új mérték (méterrendszer) ismertetése; népiskolai ügy, faiskolák kezelése; falusi gazdászat; szépirodalmi és mulattató rész; ismeretterjesztő rész; vegyes közlemények stb. Megrendelési ára a „Községi és körjegyzők naptáráénak 1 frt, a „Községek naptára"-