Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 29. szám - Erdélyi Sándor kir. táblai pótbiró ur előadmánya az V. jogászgyülés neyyedik szakosztályában a perorvoslatok iránt. Folytatás és vége

- 213 — tárnapct rendel, ez pedig az előadottak szerint csak 30 napos lehet. És ezek által szerintünk beigazoltatott, hogy midőn Babos Kálmán úr előadása alatt a kérdéses határozat hozatott, sem a törvény, sem annak szelleme, és azt megelőzte gyakorlat nem tartatott szem előtt, vagyis hogy ezen határozat nem törvényes és mind a melhtt az ellen nincsen orvoslat, mert ha itt fegyelmi panasz emeltetnék, a fegyelmi biróság erre is csak azt fogná mondani, ez a biró meggyőződése ! pedig szerintünk birónak a törvénynyel ellenkező meggyőződésének lennie és a törvényt önkényesen magyaráznia nem szabad, és ha azt mégis te.«zi, azért felelősséggel tartoznia kell; jelen esetben tehát, ha a birák nemcsak a papíron, hanem valóban felelősek volnának, annak helyt kellene foglalnia, mert a kérdéses ingatlan a visszaveréskor 230,000 frton kelt, mig az ujabbi árverésen csak 202,000 frt éretett el. Sulyok Móricz. [ Erdélyi Sándor kir. táblai pótbiró ur előadmánya az V. jogászgyülés neyyedik szakosztályában a perorvoslatok iránt. Folytatás és vége.) De különben ha nézetünk mellett más ok nem harczolna is, elégnek tartanám azok érvelését, kik a teljes felebbezés fenntartását hazai viszonyainknál fogva tartják szükségesnek. A mai nehézkes mozgáshoz szokott, nem akarom mondani: rendezetlen állapotból egyszerre a legmagasb röpiü elmélet által, még eddig csak kigondolt intézmény meghonosításával, félek, épen az ellenkezőjét érnők el annak, a mit elérni óhajtunk. Azon nj intézmény a gyakorlatban még nincs kipróbálva sehol, jóformán azt sem tudjuk, mit honosítanánk meg. Eddig még csak azt észlelhettük, hogy a német birodalom is igen félve halí d előre annak létesítésében, hogy első javaslatát már a következő évben tetemesen módosította, s nem tudjuk, a legközelebbijövőben nem fogja-e még egész odáig bővíteni, holmi állunk. Pedig uraim, igen nagy szükség van arra nálunk, hogy valamely uj intézmény behozatalánál h&zai viszonyaink a legszorgosabb figyelemre méltattassanak. Más, talán a miveltség magasb fokán álló nemzeteknél már meg is honosult, s igen szép eredményeket felmutató intézmények sem hoznak létre nálunk oly eredményt mint ott. Nem akarok az ujabb idő vívmányai közül egyebet említeni, mint a mi külön ben hozzánk tartozik, a végrehajtói intézményt. Ép oly kevesen vannak közöttünk, a kik ezen intézményt annak behozatala előtt ellenezték volna, mint a mily kevesen kivánják azt most, habár igen rövid életbe lép'etése után fenntartani. A törvény a czélszerüségben találja egyik legfőbb indokát. Solon egyik törvényével becstelennek bélyegzi mindazokat, kik hazájában forradalom esetén egyik vagy másik párthoz tettleg nem csatlakoznak. E törvénynek más indoka mint a czélszerüség nem is volt. És Görögország akkori állapotát figyelembe véve még is mindenki teljesen indokoltnak találja. Még csak az ellenvéleményűek egy igen sokat hangoztatott érvelésére akarok rövid észrevételt tenni. Az mondják, hogy ha a mi felebbezési elvünk emeltetik érvényre, akkor annak alapján egy harmadik, negyedik s több egymás fölé helyezett bíróságot is meg kell engednünk. Meg kell vallani, hogy ezen érv igen plausibilis. Én azonban nem tartom azt oly könnyen elfogadhatónak, mint első tekintetre látszik. Én ezen érvelésben nem látok egyebet, mint a felebbezés elveinek ad absurdum vitelét. Ez pedig, mint tudjuk a leghelyesebb elvekkel is megtehető, mi azonban a különben helyes elv ellen mit sem bizonyít. Egy elv bizonyos czélban találja létokát, | keresztülvitelének érvényesítése egy bizonyos czél elérésében leli végpontját. Tovább, mint hol a kitíLött czél eléretik, az elvet vezetni nem szükséges, de nom is lehet, mert a czélon tul i megszűnik létezni. Mi azért akarjuk a felebbezést, hogy nemcsak gyors, de jó igazságszolgáltatást nyerjünk. És igy azt hiszem, a czél tekintetében az ellenvéleményűekkel egyre törekszünk. A kéidés az, melyik elv érvényre jutá-I sával érhető el a jobb és gyorsabb igazság-I szolgáltatás ? Azt hiszem, a kérdésre a felelet igen ! evidens. Két biróság egymás fölé helyezve többet I észlelhet, kevésbbé tévedhet, s az egvik által elkövetett tévedést az Ugye felett őrködő s arra közvetlen befolyással biró fél felvilágosítása folytán helyre hozhatja. Miből önkényt köj vetkezik, hogy két biróság igénybe vételével I az igazságszolgáltatás jobb, mintha azt egy biró| ság tévedéseinek, (•ubjectív felfogásának és helyre hozhatlan intézkedésének vetjük alá. De a felebbezés megszüntetése gyorsabbá j sem teszi az igazságszolgáltatást, mert az ellenzők által is felfüggesztő hatálylyal megen| gedett felülvizsgálat az Ítéletben nyert jog érvé: nyesitését ép ugy akadályozza mint felebbezés. Az minden esetre megdönthetetlenül áll, hogy mi az ellenfeleink által is elérni kivánt czélt, a lehető jó igazságszolgáltatást, sokkal I nagyobb biztossággal s a perlekedő felekre is | megnyugtatóbb módon érjük el. Áll ebből folyólag az is, hogy a mi általunk felállított fel! lebbezési elv életre valóbb 8 a törvényhozó szempontjából tekintve helyesebb. Hogy a felebbezési elvet a másodbiróság-I nál tovább nem viszszük, hogy mint ellenfeleink ! teszik, ad absurdum nem vezetjük, ez az egy í bírósági rendszert, a felebbezés megszüntetését nem igazolja, azon elvet jobbá, életre va-i lóbbá nem teszi, tehát az egy bírósági rendszer j mellett nem érv. De ellenünk sem, mert mi az elvet csak addig tartjuk fenn, mig azzal kitűzött czélunkat elértük ; hogy a czélon tul nem megyürk, ez inkább mellettünk szól. Tökéletest nem teremthetünk, mert emberek vagyunk, intézményeink is csak emberiek lehetnek. Az kétségtelen, hogy megállapított elvek szerint kell ügyeinket intézni, hogy a megközelítőleg legjobbat is elérhessük. De én azt hiszem, hogy az, ki egy elvet a czél rovására túlhajt, roszul tesz, s ellensége a lehető jó és tökéletes elérésének. Azon ellenvetése sem állja ki az ellenvélemény üeknek a tűz próbát, hogy felebbezés az egész bizonyítási apparátus újra mozgásba tételét tevén szükségessé, a feleknek igen költséges, és azigazságszolgáltatást drágává tevén, a vagyontalanabb osztálynak hozzáférhetlen. Ezen érv inkább az Igazságügyi politika körébe vág, s az egyéni nézetek nagy fluctuatiójának van kitéve. Én például azon nézetben vagyok, hogy a nagyon olcsó igazságszolgáltatás nem kívánatos, nemcsak azért, mert attól jót nem várok, de azért sem mert az állampolgárok perlekedési ösztönét nagyon fejlesztené, s ezzel több kárt tenne mint hasznot. Hogy a vagyontalanabb osztály az igazság keresésétől el ne zárassék, erről czélszerü és kipróbált segitő intézmények behozatalával az állam van hivatva külön gondoskodni. De különben a költségesség ezen kérdésénél igen sok függ attól, hogy a bizonyítás melyik rendszere fog elfogadtatni: a közvetett-e vagy a közvetlen. Az előbbi esetében a felebbezés költséget nem szaporít De nézetem szerint az utóbbi esetben sem rúghat csupán a felebbezési eljárás folytán a per költsége oly magasra, hogy annak kikerülése végett megvonjuk a féltől azon megnyugvást, melyet neki ügyének két biróság általi megvizsgálása adna, s a melyért a kettős költséget különben is szívesen, vagy konok felebbezés esetében megérdemelve fizeti. Azon kérdésben, hogy az ellenfél csatlakozása megengedtessék-e, eltérő vélemény itt tudtommal nincs. E kérdésnél tehát tovább nem időzöm; csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy e részben csatlakozom én is Kiss Józsa, Vaj kay, és Ráth György urak kijelentett véleményéhez. Másként áll a dolog azon kérdésre nézve hogy a felebbviteli biróság előtt uj bizonyité^ kok felhozása megengedtessék-e. E kérdésben véleményező urak közül Dr. Weisz Lajos tagtársunk azon a többiektől eltérő indítványt lette, hogy a másodbiróság előtt az uj bizonyítékok előadása meg ne engedtessék. Én a többséggel tartok. Az indokolás tekintetében az előttünk fekvő véleményekre utalok. És hogy a tisztelt szakosztály idejét nagyon igénybe ne vegyem, csak egy gyakorlati esetet akarok az ellenvélemény eilenében felhozni. Felperes követelését okiratokkal kisérti meg igazolni. Az első biró előtti tárgyaláskor azonban a döntő iratot fel nem találhatván, elő nem mutathatja s igy keresetétől elutasittatik. A felebbviteli biró elé kerülvén a dolog, az okirat, melylyel a követelés teljesen bizonyítható, már kezében van s a tárgyalás folyamában — a mit megakadályozni nem lehet — a biróság előtt felolvassa, ugy hogy ez annak folytán a felperesi követelést teljesen bizonyítottnak kénytelen elismerni. Milyen helyzetbsn lesz, s mit fog tenni ilyen esetben a bizonyítékok szabad méltánylásához s a per körülményeiből nyert meggyőződés alapján ítélni szokott biró? Ha mellőzi az felhozott uj bizonyítékot, meggyőződése, ha nem mellőzi, a törvény ellen lesz kénytelen eljárni. Ez azt hiszem a közvetlen szóbeli eljárással, melynek fő elveaformák mellőzése s az igazságnak a lehető legszabadabb mozgás mellett kiderítése, össze nem egyeztethető. Kis Józsa folyamodás, \ajkay és Plóss véleményező urak panasz névvel még egy második a másodbiróhoz intézhető, lényegileg ugyanazonos jogorvoslatot kívánnak megengedtetni. Ezen jogorvoslatnak, mint Kiss Józsa véleményező ur mondja, egyszerű, kevésbbé fontos birói határozatok ellen lenne helyadandó, értvén ez alatt pl. a keresetnek visszautasítását, a per folyamában annak mellék személyei ellen azok jogaira sérelmes határozatokat, a zárlatot, biztosítást elrendelő határozatokat, stb. E részben Ráth véleményező ur nézetéhez csatlakoznám, annál inkább, mert maga az egyik indítványozó ur is hasonló nézetben látszik lenni, midőn azt mondja: „A folyamodás tárgyát képező egyes határozatok mint. közös ismérvvel nem bii ók, általános szabványba egybe nem foglalhatók." Ebből is azt lehetne csak következtetni, mit Ráth György ur mond, hogy az ily határozatok elleni jogorvoslatokra nézve valamely általános elvet megállapítani nem lehet Nézetem azonban az, miszerint a panasz— vagy nevezzük azt bárminek — lényegében egy a felebbezéssel, a különbség csak formai. Abban hogy a sérelem a pert befejező Ítélettel vagy egy más határozattal okoztatik, nem találok okot arra, hogy a megengedendő jogorvoslatnak más nevet adjunk. Miért ne lehetne például a keresetet visszautasító vagy a tanura birságbüntetést ki szabó birói határozat ellen felebbezésnek nevezett jogorvoslatot használni? A felső birónáli eljárás minőségét úgy sem a jogorvoslat neve, hanem a fenforgó kérdés lényege határozza meg. Igaz, hogy a külföld majd minden perrendtartásában találkozunk ezen jogorvoslattal majd panasz majd folyamodás és ismét felfolyamodás név alatt, ez azonban nem ok arra, hogy egy külön jogorvoslati elnevezést állit sunk fel, ezzel a szükséges egyöntetűséget zavarjuk s félreértésekre alkalmat nyújtunk. Itt én szivesebben követem honi törvénykezésünk gyakorlatát, mely kivétel nélkül apellált. Azt minden esetre elérjük az által, ha az ily birói határozatok ellen is felebbezésnek