Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 28. szám - A büntető törvénykönyv javaslatának általános indokolásából. 3. [r.]

— 206 -annak fenn kiemelt következményeivel megállapíttatik. A visszaesés leggyakoribb esetét a > agyon elleni büntettek és vétségek képezik : rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság; ezen büntettek mind az objectnm természetére, mind az indokokra nézve azonos cselekményeket képeznek; ezekre nézve a 327. §. megállapítja a visszaesésnek nemcsak a büntetés kimérésére, hanem maga a cselekmény természetére és a büntetés nemének megváltoztatására kiterjedő hatályát. Ugyanez rendeltetik a 359. §. 3-ik pontjában a csalásra nézve. A többi esetekben a minimum és maximum közötti tér elegendő módot nyújt a bírónak, a visszaesés nagyobb bünösségi fokáaak mérlegezésénél, a megfelelő büntetést is megállapítani. Felterjesztése a nagyváradi kir. jogakadémia tanari testületének a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz, a vidéki kir. jog- és államtudományi karoknak jogszigorlatok tartására s illetőleg a jogtudori fok osztogatására leendő följogositása tárgyában. Nagyméltóságú miniszter ur! Kegyelmes urunk ! Ő csász. és apostoli kir. felségének Nagyméltóságod előterjesztése alapján f. évi májushó 4-én kelt legfőbb elhatározása a hazai jogi főtanodák történetében nemzedékekre kiható nevezetes esemény, melynek létesítéséért mi mély hódolattal alólirottak Nagyméltóságodnak legforróbb bálánkat kifejezni szoros kötelességünknek tartjuk, mert meg vagyunk győződve, miszerint ezen elhatározó első lépés a kir jogakadémiák fejlesztésére üdvös befolyását el nem tévesztendi. Minthogy azonban az uj szabályzat kibocsátásával csaknem egyidőben a képviselőházban egy jogakademiáink reformjával a legszorosabb összefüggésében lévő s hazai jogéletünkre nézve roppant horderejű sarkelv mondatott ki az által, hogy az ügyvédi qualificatio egyik főkellékéül a jogtudori fok állíttatott föl, melynek osztogatása az uj szabályzat 1. §-a szerint a teljes négy évfolyamú jog- és államtudományi karokká átalakított kir. jogakadémiák hatásköréből határozottan kivétetett, annálfogva nem kevésbé elutasithatatlan kötelességünknek tartottuk, ezen jövőben kivételes helyzetünk iránti komoly aggodalmainknak Nagymóltóságod előtt jelen hódolatteljes felterjesztésünkben kifejezést adni és Nagyméltóságod elé azon alázatos kéréssel járulni, miszerint a viszonyok változtával a vidéki jogi facultásokat is mentül előbb jogszigorlatok tartására s illetőleg a jogtudori fok osztogatására följogosítani méltóztassék, mely alázatos kérésünkre bennünket a következő okok indítottak: 1) Nem mi vagyunk ugyan illetékes bírálói saját működésünknek, de nem hihetjük, hogy a kir. jogakademiákból kikerült joghallgatók eddig is a tanodában nyert képzettségük tekintetében nz egyetemiekkel az összehasonlítást (hogy ne mondjuk épen ver-Benyt) ki nem állották volna. 2) Eddig a jogakademiákból kikerült ifjak is közvetlenül bocsáttattak az ügyvédi czenzurára, és mint illetékes forrásból tudjuk, a próbát többnyire fényesen ki is állották, mi világosan bizonyítja, hogy elég alapos előképzettségük volt. 3) Ha ezentúl tanulóinknak az akadémiai tanfolyam végeztével előbb még az egyetem fölül vizsgálatán át kell esniök, hogy az ügyvédi czenzurára bocsáttathassanak, az akadémiák fejlődése az uj szervezés daczára csirájában meg van fojtva. 4) Készségesen elismerjük mi is, hogy csak a nagyobb fokú qualificatio követelménye fogja némikép az ügyvédségre készülők tömeges áramlatát feltartóztatni és szabályos mederbe terelni, ámde nem látjuk át annak jog- és czélszertiségét, hogy az egyetem ezen uj intézkedés által egy eddig az akadémiák fölött nem bírt kizárólagos jogot gyakorolhasson, melynek folytán az érintett káros áramlat a vidéki akadémiák rovására tovább is mesterségesen fen fog tartatni. 5) Köztudomású dolog, hogy a pesti egyetem jogi kara népességére nézve akármely leghíresebb külföldi egyetemet messze túlszárnyal, mely tünemény nem hogy örvendetes volna, de sőt inkább didaktikai sze mpontokból mentül előbb jótékony decentralizatiót követel. 6) Az akadémiák csak akkor fognak igazán az uj szabályzat intentiójának megfelelőleg az egyetemmel üdvös versenyre kelhetni, ha mennél egyenlőbb fegyverekkel fognak küzdhetni, mig bármely tény eges facultási jognak megvonása mellett versenyről szó sem lehet. 7) Roppant ellcnmondást látunk abban, miszerint az akadémiáknál akalmazott tanárok képeseknek tartatnak ugyan arra, hogy tanulóiknak az egyetemen nyerhető kiképeztetéssel egyenértékű kiképeztetést nyújtsanak, de annak megítélése, váljon csakugyan birnak-e tanitvá nyaik a kellő szakképzettséggel, tőlük merőben megtagad tátik. 8) Ugyanezen körülmény többet árt az akadémiák erkölcsi reputatiójának a vidéki közönség előtt, melynek számára a vidéki factiltások rendelvék, mint a mennyit a jogkarrá átalakítás fejlődésükön lendíteni képes lesz. 9) Miután az uj szabályzat értelmében az akadémiák amúgy is az egyetem exponált facultásaiként fognak tekintetni, kénytelen az egyetem facultási jogait velünk, mint kiegészítő szerveivel megosztani mi anhál kevésbé Utközhetik nehézségekbe, mert tudvalevőleg az egyetemen is a jogtudori fok osztogatásában csak a promotionál vesznek részt a többi facultások. 10) Hogy azonban meg legyen mentve amaz elv, miszerint a jogtudori fok a tudományok egyetemének nevében adatik meg, ám ruháztassunk föl egyelőre, mig t. i. a kilátásba helyezett két bölcsészeti és történelmi tanszék is föl fog állíttatni, csupán azon joggal, hogy mi csak a szigorlatokat tartjuk, magát a jogtudori fokot hadd osztogassa az imént érintett időpontig az egyetem, de a nélkül, hogy a nálunk szigorlatokat tett ifjakat ujabb vizsgálatnak alávetné. 11) Kérésünk teljesítését azon fontos körülmény is indokolja, miszerint a jogtudori fok elnyerhetése a vidéken lakó szegény sorsú ifjakra, kik között épen a legtehetségesebbek találtatnak, elviselhetetlen anyagi áldozatokat ró s nekik az ügyvédi pályára lépést merőben lehetetlenné teszi, ha négyszer-ötször Budapestre kell utazniok és a drága fővárosban időzniök. 12) Ha nem ruháztatunk föl legalább jogszigorlatok tartásának jogával, bizton merjük állítani, hogy a harmadik és negyedik évi tanfolyamaiknak oly kevés hallgatója leend, miszerint nem lesz érdemes, a vidéken költséges facultásokat fenntartani, miután a ki szigorlatokat tesz, államvizsgáitokat tenni nem köteles, s igy már a második alapvizsgálat letétele után könnyen belátható okoknál fogva az egyetemre fog menni. Mindezen szerény nézetünk szerint nyomós indokaink alapján ismételve kérjük Nagyméltóságodat, hogy a vidéki jogi facultásokat is legalább a jogszigorlatok tartására felhatalmazni méltóztassék. Kelt Nagyváradon, 1874. június hó G-án tartott ülésünkből. Mély hódolattal maradván Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgái: Dr. Hoványi Lajos s. k., igazgató-tanár. Turcsányi Vincze s. k., ny. r. tanár. Dr. Kudelka József s. k.( ny. r. tanár. Dr. Kürthy János s. k., ny. r. tanár. Dr. Bozóky Alajos s. k., ny. r. tanár. Dr. Sípos Árpád s. k., ny. r. tanár. A „budapesti rabsegélyző egylet • alakuló közygülése. Már lapunk 24. (IV. napi) számában jeleztük azon örvendetes mozgalmat, mely a fővárosi körökben a fogiiázi ügy tárgyában je| lenkezett és már akkor érintettük, hogy a fől városban oly egylet van alakuló félben, mely | egy fegyházi egylet tulajdonképi czélját tűzte | ki magának. Örömmel értesítjük ma olvasóinkat, hogy | ezen egylet több buzgó tigybarát fáradozásai l folytán most már három száznál több taggal bír, minek következtében az egyleti alapszabályok 3. §-a értelmében mult vasárnapon tartá meg alakuló közgyűlését, melyet az életbeléptető bizottság elnöke Zádor Gyula, igazságügyi min. tanácsos nyitott meg. Beszédében kiemelé, hogy az újkori társadalom a vétkesek megítélésében nem követi többé a mult századok végleteit, hanem büntetést szab ugyan reájok, de ezek kiállta után szívesen fogadja vissza körébe, ha hasznos tagjai akarnak lenni. És ennek előmozdítása képezi ez egylet czélját, melyet a tagok buzgó és kitartó működése mellett annál biztosabban érend el, mert már | az is elég jutalma lesz fáradozásának, ha csak egy-kettőt sikerülend az erény útjára visszatéríteni azok közül, kik azon egyszer elsikamlottak. Az általános tetezéssel fogadott megnyitó beszéd után felszólitá az elnök a közgyűlést, hogy elnököt és jegyzőt ad hoc válaszszanak, mire közfelkiáltás utján elnöknek Zádor Gyula, jegyzőnek Dr. Rosenberg Lajos lett választva. Az alapszabályok felolvasottaknak tekintetvén, rövid vita után a részletekben is változtatás nélkül lettek elfogadva, mire az elnök a közgyűlést tiszteletbeli elnök, elnök és 40 tag választására felszólította. Tiszteletbeli elnöknek Dr Stiller Mór ajánlása folytán Sárkány József lett egyhangúlag kikiálts a, ki azonban ezen megtiszteltetést a törvény értelmébeL el nem fogadhatta. Vogel Péter erre tiszteletbeli elnöknek b. Podmaniczky Frigyest, elnöknek Zádor Gyulát ajánlotta, mely ajánlatok köztetszéssel el is fogadtattak. A választmányba következő egyleti tagok lettek választva: Dr. A d 1 e r Zsigmond úr, gyakorló orvos, Dr. B a r a c h Benedek úr. h. ügyvéd, Dr. B o-1 e m a n n Gyula úr, gyakorló orvos, Breuer József úr, a budai k. törvényszék elnöke, C s em e g h i Károly úr, államtitkár az igazságügyminisztériumban, C s i 11 a g h László úr, miniszteri tanácsos az igazságügy-minisztériumban, Dr. E 1 i s c h e r Gyula úr, gyakorló orvos, G e c z ő János úr, osztálytanácsos az igazságügy-minisztériumban, Guttmann Károly úr, szabómester, Dr. G 1 ti c k Ignácz úr, fegyházi orvos, Havas Imre úr, állam-altigyész, Ivánka Imre úr, országos képviselő. Kelemen Mór űr, titkár az igazságügy-minisztériumban, K o e c h 1 i n E. úr. kereskedő, Kozma Sándor úr, államfőtigyész, Dr. Löw Tóbiás úr, állatotoügyész-helyettes, Dr. M a n d c 1 Pál úr, h ügyvéd, Mandello Hugó úr, bank-hivatalnok, Dr. Mandello Károly úr, lapszerkesztő, Dr. Mandello Vilmos úr, gyakorló orvos, Máttyus Aristid úr, h. ügyvéd, Roe-8 e r János úr, tanár, Dr. Rosenberg Lajos úr, h. ügyvéd, Sárkány József úr, a pesti k. törvényszék elnöke, Dr. Say Mór úr, a budai főreáltanoda igazgatója, Schiller Henrik úr, belügy-miniszteri fogalmazó-segéd, S c h m i d 1 Ignácz úr, h. ügyvéd, S c h o e n Vilmos úr, a pesti biztosító-intézet igazgatója, Staub Mór úr, állami tanár, Dr. Székely Ferencz úr, államfőügyészi helyettes, S z é k y Péter úr, földbirtokos, S z t u p a György úr, gyógyszerész, Dr. Tomássek Béla úr, államügyész, Tutschner Ágoston úr, államügyész, Vogel Péter úr, ügyvéd, Wahr m a n n Sándor úr, magánzó, Dr. W e i n m a n n Fülöp úr, k. táblai pótbiró, Dr. Weiser Károly úr, h. ügyvéd, Xantus János úr, természetbúvár, Zareczky úr, a budai k tvszék alelnöke. Ezeken kivül kaptak még szavazatokat és igy az alapszabályok 11. §. értelmében mintegy póttagoknak tekintendők: Sztrokay Boldizsár, államügyész, E r t 1, ügyvéd, Dr. Friedmann, ügyvéd, Dr. Stiller, ügyvéd,