Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 28. szám - Erdélyi Sándor kir.táblai pótbiró ur előadmánya az V. jogászgyülés negyedik szákosztályában a perorvoslatok iránt

A per fogalmát illetőleg én véleményemmel azokhoz csatlakozom, kik a keresetben foglalt vitás jogoknak a kötelezett ellenében a bíróság igénybe vételével való érvényesítését nevezik pernek. A per létrejön akkor, midőn a kereset a bírónak átadatik, és megszűnik a jogérvényes ítélettel. A per ezen fogalmából folyólag, én perbeli jogorvoslatnak a per fő- vagy mellékszemélyeinek csak azon tényét tekinthetem, melylyel a bíró helytelen határozata, tehát ténye által a per kezdetétől annak megszűntéig okozott sérelmeiket a felső biró által orvosoltatni kívánják. A per folytatása a felső bíró előtt a perbeli jogorvoslat. A felek mulasztása, vagy más akadályok által előidézett sérelmek orvoslása, oly sérelmeké nevezetesen, melyek a per kezdetén és megszűntén kivtil esnek, perbeli jogorvoslatok tárgyát azt hiszem - nem képezhetik A vis8zahelyezési keresetek tehát mint jogorvoslatok egy tekintet alá esnek az alapkeresettel. Uj, a biró előtt nug nem ismert, általa sem egy, sem más irányban el nem döntött tények és jogviszonyok képezik az újított per tárgyát, épen ugy mint az alapperét. Nem a felett itél a biró njolag, a mit már jogérvényes Ítélettel eldöntött, hanem a felett, hogy a fél által uj keresetében felhozott tények és jogok igazak-e ? És csak másodsorban feladata azt kimondani, hegy miután az ujitott perben felhő: . ít :ényck s jogok más igazságot alapítanak, m.nt az alap ítéletben | kimondatott, két külön igazság pedig egy I kérdésben meg nem állhat, az alapítóiét ha- ! tálytalan. Egy ugyan a vitás kérdés, de más az í Ítélet alapja. Perorvoslat a biró által a perben okozott sérelmet tételez tel. Azon sérelemnek, mely a jogérvényes Ítéletből a félre háromlik s melynek orvoslása végett a visszahelyezés engedtetni szokott, oka nem a bíróban és nem a perben van, 8 ezért azon tény. melylyel az e nemii sérelmek orvoslást nyernek, perbeli jogorvoslatnak nem tekinthetők. Én tehát a visszahelyezési kereseteket perbeli jogorvoslatnak — Kis Józsa és Plósz Sándor véleményező tagtársainkkal — nem tartom, és igy azokat a jogorvoslatok rovatában tárgyaihatónak uem vélem. Vajkay Károly és Dr. Weisz Lajos véleményező urak azonban az ellentmondásra, illetve igazolásra és perújításra is kiterjeszkednek — csak indítványaikban foglalt azon különbséggel, hogy Vajkay tagtársunk a jogorvoslatok sorába a perújítást és igazolást is, Dr. Weisz ur csupán a perújítást kívánja felvétetni. Még ha állana is a jogorvoslatok ezen széles értelmű magyarázata, s meg volnék is győződve, hogy a feltett kérdéssel ily széles értelemben kívántatik tőlünk a megoldás : arra még sem terjeszkedném ki. És pedig először azért, mert nem tartom lehetségesnek, hogy egy jogászgyülés a kérdést ily széles értelemben alaposan megoldhatná, és másodszor azért, mert a kérdésnek ily értelmű megoldása nem is feladata a jogászgyülésnek. A visszahelyezés esetei az igazolás és a perújítás. Nem elegeudő azt mondanunk általában, hogy az igazolás mint jogorvoslat a perrendtartásba felveendő, meg kellene határoznunk azt is, hogy mely feltételek mellett. Mint tudjuk a közvetlen szóbeli eljárásnak különböző rendszerei vannak, a mennyiben az Írásbeliségnek több vagy kevesebb tér engedtetik, és a felek mulasztásának, a meg nem jelenésnek a különböző eljárási rendszerek kűönböző hatályt tulajdonítanak; da a mulasztás orvoslási módja tekintetében is különböznek, pl. igazolást vagy ellentmondást engednek és mindezeket különböző feltételekhez kötik. Tehát először az eljárás rendszerét, azután a mulasztás hatályát kellene megállapítanunk, s akkor mondhatnók, hogy ellentmondás vagy igazolás engedtessék ezen és ezen feltételek alatt. Hasonló eset áll elő perújításnál. Meg kellene itt is mondanunk, hogy mely esetekben engedendő az meg, mint Vajkay ur teszi is. Ez, uraim még nagyobb terjedelmű, s ennélfogva a jogászgyülésnek még nehezebb feladat volna. Hogy mely esetekben adassék hely a perújításnak, az függ a következőktől: mily mérvben lesz a bizonyításból az esetlegességi elv kiküszöbölve, mily fokban nyer az eljárásban a bizonyítékok szabad méltánylásának rendszere érvényt, megengedtetik-e a főeskü általi bizonyítás, megengedtetik-e afelebbezés, felebbezés esetében az ellenfél csatlakozása, a felebbezés biró előtt uj tények és bizonyítékok érvényesítése és a többi. A rendelkezésünkre álló idő rövidsége, 8 feladatom tekintetbe vételével csak röviden kivántam jelezni a tényezőket, melyek a perújítás esetcinek megállapításánál figyelembe veendők. Azt hiszem, hogy eleget tettem azon czélom elérésére, miszerint a tisztelt szakosztály saját böveb!) tudomásának mérlegbevetésével meggyőződjék arról, bogy mii}' sok és mily nagy hoiderejii perrendtartási elv megállapítására kellene kiterjeszkednünk akkor, ha az ellenvéleményüek indítványát elfogadnók. És ha tekintetbe vesszük, hogy a közvetlen szóbeli eljárás nálunk még csak az e téren foglalkozók óhajtásában létezik, hogy kevés kivétellel azt mindnyájan csak a holt betűkből ismerjük, s a törvények legilletékesebb s iegülaposabb bírálója a gyakorlat, ezen eljárás felett ítéletét nálunk még ki nem mondhatta, hogy eként annak előnyeit s hátrányait — mert ilyenek is vannak — nem ismerjük, hogy még csak egy deciaráit kormányjavaslattal sem állnnk szemben; mondom, hogy ha mindezeket tekintetbe vesszük: igazat fognak nekem abban adni, hogy a kérdésnek ily terjedelmes és részletekre kiterjedő alapos megoldása a jogászgyülés által el nem érhető, s ha tudnám, hogy a tisztelt szakosztály többsége a kérdést az ellenvélemény értelmében fogja fel, hajlandóbb lennék napirendre térést indítványozni oly értelemben, hogy a jogorvoslatok külön kérdésekben foglalva tűzessenek ki megvitatás végett. De mint mondám, nem is képezi a kérdésnek ily széles értelembeni tárgyalása a jogászgyülés feladatát. A jogászgyülés nincs hivatva javaslatot készíteni. Csak elveket megállapítani, illetve kimondani. És nem volna-e az a perrendtartás egy terjedelmes részének kidolgozása, hu mindazokra, a miket fennebb emiitettem, kiterjeszkednék az igazolás feltételei s a perújítás esetei megállapításánál elvben annyi sok más perrendtartási elvet és rendelkezést eldöntenének ? Az elmondottakkal jelezve van álláspontom, s most áttérek a jogorvoslatok tárgyalására, s az e részben teendő indítványom, szerény tehetségemhez képesti indokolására. A jogorvoslatok sorában első helyen áll: a felebbezés, azon jogorvoslat, mely által, mint Kiss Józsa véleményező tagtársunk is mondja, valamely bírói határozat megváltoztatás végett felsőbb bíróság elé vitetik. Mint mindnyájunk előtt ismeretes, a német birodalmi perrendtartásnak egy 1871. évi javaslata ezen jogorvoslatot véglegesen megszüntetni indítványozza, s helyette csupán a jog kérdésére kiterjeszthető felülvizsgálatot (Revision) engedi meg. Ezen javaslat számos és igen kitűnő ellenzőkre talált, a minek — tekintettel szomszédaink ismert eszme-harcz-képességére — igen természetesen véget nem venni látszó viták, s az e kérdésben összeirt számos kötetekre menő könyvek lettek eredménye. A harcz még ma is folyik, és nem merném állítani, hogy a győzelem nem az ellenzéké lesz, miután az éles megtámadásoknak az az eredménye már eddig is megvan, hogy az 1872. javaslat az előbbi merevségéből igen sokat engedeít. Hogy azon tanulságos vita minket sem hagyott érintetlenül, kitűnik azon örömmel ; constatálható tényből, hogy a két nézet a mult évi negyedik magyar jogászgyülésen igen kitűnő képviselőkkel és alapos érvekkel állott egymás ellenében. Én, tisztelt szakosztály, az összes véleményező urakkal egyetértve ugy a tény-, mint a jog kérdésében a felebbezést megengedendőj nek tartom. Mint Ráth György tagtársunk helyesen jegyzi meg, nem akarom én sem a künn, sem a mult jogászgyülésen itt nálunk is felhozott pro és contra érveket itt hiányos kivonatban ' ismételni. Részint a jogászgyülés évkönyveiben, részint a német sajtó közkézen forgó termé: keiben azokat mindenki sokkal jobban összeállítva fogja feltalálni, mint erre én képes volnék. Engedjék meg mégis, hogy egy pár szóval szavazatomat én is indokolhassam. Az előttünk fekvő vélemények, a mennyi-i ben e kérdésre is kiterjeszkedtek, egyhangu-1 lag hozzák fel a felebbezés megengedése mellett azon, nézetem szerint is, igen alapos érvet, hogy a tény kérdésének a jogkér déstőli elktij lönitése polgári perekben igen nagy nehézségekbe ütközik. Hogy ezen elkülönítés az elméletben kimutatható, abban nem kétkedem, azt azonban 1 állithatom, hogy az elméletnek a kérdésbeni finom distinctiói a gyakorlatban nem érvényesíthetők. S igen sok esetben az áll, hogy a tény kérdésével a jog kérdése elválaszthatlanul kerülhet csak eldöntés alá. A polgári per tárgyát, mint tudjuk, vitás í jogok és kötelezettségek képezik. Minden jog j és kötelezettség tény- és jogi momentumokból j áll. Több ténynek összfogalma, melyek a jog vagy kötelezettség szempontjából egy önálló egészet képeznek, képezi a jog vagy kötelezettség ténybeli részét, a tényállást. A tényállás jogszempontjábóli minősítése, azon tényekhez vagy össztéuybez kötött jogi következmé| nyek: a jogok és kötelezettségek jogi része, i A per ténykérdését a különböző tények, jog kérdését a tények jogszempontjábóli minősítése, s a peres eljárás jogszabályai képezik. A tények azonban lehetnek egyszerű tények és jogi tartalmúak, pl. A. adott B.-nek 100 frtot, ez egyszerű tény. A. fizetett B.-nek 100 frtot, ez jogi tartalmú tény. Ilyen egy kétes értelmű okirat magyarázatának eredménye stb. Az ilyen tényeken alapuló ítéletben a tény kérdése a jog kérdésétől el nem különíthető. Itt a tény kérdését a jog kérdésétől külön elbírálás tárgyává tenni alig lehet. Az ité-i létben decretált ténykérdés képezi annak jogí kérdését. Ha a tény kérdése nem felebbezhető, ! a jog kérdése sem felülvizsgálható. De továbbá az egyszerű tények lehetnek igazak, kétesek, nem igazak. Megengedem, hogy a nyíltan nem igaznak kitűnt tényeket a biró igen kevés kivétellel ilyeneknek fogja kimondani. De minden esetre fordul elő eset — azt a gyakorlatból tudjuk — a midőn az ellenkező történik. A helytelenül megállapított tényre a jogszabály helyesen alkalmazható. Egy ilyen itélet helyj benhagyása nem volna igazságszolgáltatás. ] Az ilyen kivételes esetre azonban nem fektetek ! nagy súlyt. De az már napirenden van, hogy egy egész per a valószínű tények halmazából áll. A bizonyitékok szabad méltánylásának rendszeréből folyólag, a perek eldöntésénél a legj főbb szerepet fogja játszani az összetett vagy j következtetés utjáni bizonyítás. Az kétségtelen, j hogy a tényállás ezen módoni megállapításánál kell a bírónak legnagyobb nehézségekkel küzdeni. A miből folyik, hogy itt van kitéve a legtöbb tévedésnek s a legtöbb helytelen itélet hozatalának. De egy helytelen következtetésen könnyen tul is teszi magát, csak hogy subjectiv meggyőződésének kifejezést adhasson, habár ezen meggyőződés nem is felel meg a valódi tényállásnak.