Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 23. szám

Negyedik évfolyam. 23. szám. (II. napiszám. ) Budapest, május 26. 1874. Megjelenik minden csütörtökön; a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, MAGYAR THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmente szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re. az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 10 frta félévre 5 Irt., negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz, Külön mellékletek EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYŰLÉS NAPILAPJA. „Döntvények gyűjteménye" „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. u Felelős szerkesztő: Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Légrády testvérek. TARTALOM: Az V. magyar jogászgyülés első teljes ülése. — Vélemény és indítvány Rupp Zsigmond törvényszéki bíró úrtól Budapesten. — Fegyházi egylet. — A jogászgyülés előleges napirende. — Különfélék. Az V. magyar jogászgyülés első teljes ülése. (Május 25. d. e. 9 órakor. ) A városház tanácsterme zsúfolásig meglt a jogászgyülés egybegyűlt tagjaival. Néhány perczczel 9 óra után az állandó bizottság elnöke Dr. Hoffmann Pál következő szavakkal üdvözölte a tagokat: Uraim, tisztelt kartársak ! A negyedik magyar jogászgyülésnek és az ez által választott állandó bizottságnak nagybecsű jóakaratából lett hivatásom utolsó tisztét teljesítem, a midőn önöket, tisztelt kartársak, a legőszintébb nagyrabecsülés és rokonszenv szavával ezennel üdvözlöm. Az ötödik magyar jogászgyülés nemzeti életünknek kétségkívül igen nevezetes és remélhetőleg a várva várt jobbrafordulást hozó válpontjára esik. Nem közvetlenül életreható nagy tetteknek véghezvitele jelzi a mondottam fordulót, hanem — mi az olyakat megelőzni szokta — hatalmas igazságoknak mindinkább elismerése. Hogy nemzeti önállóságot és életvirágzást, de sőt szerényebb közlétet is, sem souverain decretálás, sem puszta diplomatai ügyesség nem adhat, hanem a nemzet szellemi és anyagi eréjenek bizonyos magasabb fokra emelkedése és kellő kifejtése kivihatóvá teszen; hogy mindennemű erőt, tehát nemezetét is, az élet functióra hivatott mindféle létszerek és szervezetek, vagyis az összes factorok állapotának javulása, az egyetemes jólét emelkedése egyedül képes fokozni; hogy ily javulás sem csapongó képzelgésből és hangzatos jelszavakból, sem csupán bravourt feltételező mintegy pillanatnyi hőstettből, de még a segélytelenség sugalta ide — odakapkodásból és foltozgatásból sem, hanem egyedül a tervszerüleg igenis összefüggő, de különben tömérdek egyes tárgyakon részletezett ügyes munkálkodásból, mindennapi kemény munkából támad; hogy különösen nemzetünk a fennforgó erők leggondosabb ápolására és legokszerübb felhasználására, összes állapotaink igen jelentékeny javítására, és ez által a közjólét hathatós előmozdítására van utalva; hogy mindezeknél fogva a nemzeti szebb jövő nem a fenforgó politikai partiránylatok egyikének avagy másikának egyoldalú forcirozása, hanem a szakavatott munkára való tömörülés utján keresendő, — mindezek igazságok, miknek eleilsmerése köztünk is nemcsak mindinkább terjed, hanem legújabban a közhatalom vitele közül is sokat igérő események indokává, tehát hatalmas motorrá erősödött. A magyar jogászság nemcsak hazafias örömmel, hanem teljes önérzettel is szemlélheti e fejleményt; mert közéletünknek épen azon részére nézve, mely a jogászi hivatás tárgyát képezi, sürgettetett legelsőben a jelzett nagy igazságok követése, épen a magyar jogászság hangoztatta azokat legelsőbben és legnyomatékosban. Az üdvözletet, melylyel önöket, tisztelt kartársak, az állandó bizottság nevében ezennel fogadom, és a hazafias munkásságot, melyet e napokban véghezviendők leszünk, mindeddig nélkülözött körülmények kisérik; bizonyuljanak kedvezőkül azon törekvésre nézve is, melyet ime ötöd évben folytatunk ! Alakulhatás végett méltóztassanak elnökséget, még pedig elsőben elnököt választani. Dr. Teleszky István: Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az ötödik magyar jogászgyülés elnökéül az ügyvédi kar egyik legkiválóbb jelesét, a hazai viszonyaink által igényelt korszerű reformoknak ugy a mi működésünk terén, mint a szak- és a napi irodalomban ernyedhetlen bajnokát és előharczolóját, és általában a közügyek iránti érdeklődéséről ismert barátunkat, Dr. Busbach Pétert ajánljam (Zajos felkiáltások: Éljen Búsbach Péter elnök!) Dr. Hoffmann Pál: Ennélfogva az V. magyar jogászgyülésnek egyhangúlag megválasztott elnökéül Dr. Búsbach Pétert nyilvánítom, — ki azonban jelen nem lévén, úgy hiszem, hogy czélszerű lesz őt egy küldöttség által körünkbe meghívni. Ezen küldöttség tagjaiul kinevezem Dr. Teleszky István, Dr. Környei Ede és Morlin Imre tagtársainkat. Ez alatt, úgy hiszem, méltóztatnak alelnököt választani. (Helyeslés. Felkiáltások: Nagy József!) Ennélfogva Nagy József ügyvéd ur az ötödik magyar jogászgyülés alelnökéül közfelkiáltás útján megválasztott. 1⁄4 órai szünet után megjelen Dr. Búsbah Péter és a tagok által zajos éljenzéssel fogadtatik. Elnök Dr. Busbach Péter: Mélyen tisztelt jogászgyülés ! Fogadják mélyen érzett hálámat ezen kitüntetésért. Az élet bármély pályáján működő munkásnak kétségtelenül legszebb jutalma rejlik szak- és pályatársainak elismerésében és bizalmában. Önök e választás által ezen érzelmeknek adtak kifejezést és azért én a mai napot életem legszebb emlékei közé fogom sorozni. (Éljenzés. ) Engedjék meg önök, hogy midőn ezen széket elfoglalom, egy rövid futólagos pillantással megemlékezzem azon helyzetről, melyben önök ma ismételve veszik fel munkásságukat, megemlékezzem azon viszonyokról, melyek közt e munkásság a jelen időszakban folyni és eshetőleg eredményhez vezetni készül. Rövid ideje annak, t. jogászgyülés, midőn szakértő köröke mély aggodalom fogott el az iránt, mi jövendője van az igazságszolgáltatás ügyének hazánkban, ahol azon tapasztalat látszott jogosultnak, mintha az érzék egy rendezett igazságszolgáltatás jelentősége iránt kihalt volna e nemzet kebeléből. Mert azon törekvések, melyek az igazságszolgáltatás, a jogélet fejlesztése és tökéletesbitése körül mutatkoztak, részben nem érték el azon czélt, melyre szánva voltak, részben pedig ha elérték, mindig csak módosítva érték azt el. A legtökéletesebb s a legelfogadhatóbb alapokból kiindult intézmények igen gyakran oly irányt vettek életbeléptetésök alkalmával, a melyre a számítás bizonyosan irányozva nem volt, és hosszú ideig sinleni fogja intézményeink egynémelyike ezensajátszerű irányt, melybe tévedt. Mi oka ennek t. jogászgyülés? Az, hogy mi nem szoktuk meg még eddigelé a jogéletet oly önálló államczélul tekinteni, a melynek azt tekintenünk kell, ha azon czélokat akarjuk elérni, melyek a jogélet fejlődéséhez, egy egészséges igazságszolgáltatáshoz kötve vannak (Élénk helyeslés). Felejthetlen Eötvösünk,, A 19-ik század eszméinek befolyásá"-ról irt müvében azt mondja„A biztonság nyújtása az állam czélja. " És egy kitűnő német jogphilosoph hozzáteszi ezen tételre vonatkozólag: „Minden emberi érzelmek legerősbje a biztonság iránti érdek. A világ minden egyéb vagyonára nézve az érdek megoszlik, ebben az egyben összpontosul. " És sajátságos, hogy ezen érdekeknek megértése, ezen érdekek emelése és fejlesztése kerül nálunk oly nagy küzdelembe. Nem kell azonban ezt csodálni; ezen generatió oly küzdelmeket élt át, melyek elsodortak igen sok államintézményt, elvittek igen sok olyat, melyhez egész kegyelettel ragaszkodtunk, és hagytak maguk után sok olyat, a minek nem örültünk. Megzavarták ezen küzdelmek a fogalmakat, megzavarták az eszméket, zavart idéztek elő a társadalmi életben, zavart az állam existentiájának feltételeiben; és míg ezen chaosból ki nem fogunk bontakozni, ne csodáljuk, ha imitt-amott téveszmékkel találkozunk egyikmásik oly államintézményre nézve, melyről azt kellene hinnünk, hogy minden ember tisztában van vele. Rövid ideje annak, midőn még mindezen aggodalmak fogtak el bennünket, és örömmel constatirozom, hogy ujabb időben ezen aggodalmak tetemesen alábbszállottak. A jogélet terén általános és messze terjedő munkásságot tapasztalunk. Azt veszszük észre, hogy ott, ahol eddig aggodalommal elhanyagolást véltünk rejleni, ott most határozott alakot ölt a munkásság és imitt-amott már eredménynyel lép a világ elé. Örömmel constatáljuk ezt, mert ez vigasztaló reményt nyújt, hogy jövőben nem azon aggasztó érzelmek fogják a szakértő közönséget kisérni, melyek eddig gyakran elfogulttá tehették ítéletében, mert tisztánlátásának akadályokul állottak útjában. Ez akadályokat részint önmagunk, részint mások is emelték ítéletünk elébe, mert a mi munkásságot a közönség előtt elrejteni tanácsosnak véltek, az a közönségre nézve nem is létezett. Reméljük, hogy jövőben ezen viszony más lesz, hogy gyökeresen át fog alakulni. (Élénk helyeslés. ) Minden irányban működésre van szükségünk, ha consolidálni akarjuk állami életünket. A consolidatió csak egészséges, életerős törvények segítségével lesz elérhető. A törvény az állam erkölcsi tekintélyének princípiuma, és amely államban ezen tekintély nincs meg, azon államnak fennállása kétségessé vált; ahol ezen tekintély megszűnt köztulajdon lenni, ott a physikai erő kénytelen kezébe venni a hatalmat, hogy megmentse az államot, ha még megmenteni lehet. A különbség az, hogy a physikai erő azon kézzel tűnik el, a mely kézben nyugszik; mig az erkölcsi erő, a törvény hatalma, amely egy nép kebelében gyökeret vert, örök, mint a nép, melyben él, és fennállását biztosítja azon államnak,