Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 1. szám - Telekkönyvi jogeset. Somogyi illetve Ertl contra Fleischl örökösök

ás utján mehetett át, eres a C alatti bizonylat szerint i84o évi nov. 19-én még kiskorú volt, ingatlan része ennélfogva akár zálogba, áfcár örökbe csak a törvényszabta képviselet által volt adható — mi azonban az A. alatti szerződéssel megezáfoltatik, mert atyja a Hárm törvk . I. rész 124. cz. 5. pontja szerint, a kiskorúnak ingatlan vagyonát elidegeníteni hivatva nem volt, de az A. alatti szerződés szövegezéséből ki is tűnik, miszerint felperes atyja egyedül az őt illető Vj-ad részre vonatkozólag szerződött, tehát ki képviselte felperest? mert Somogyi József a képvrseletre megbízva nem volt, sőt ha nyert volna is megbízást, mi hatírozattan tagadtatik, a Hárm. törvk. I. rész 126. cz. 2-ik p. szerint az érvénytelen lenne. De felperes hallgatag sem járult a szerződéshez, mert az A. alatti tartalmából kitűnik, miszerint a zálogsomma egyedül Somogyi Ferencz és Somogyi József javára lett fordítva, abból felperes soha egy tűiért sem látott. Felperes kiskorusá^íbm ezen ingatlan tulajdona iránt bárki által kötött bármely terhelő jogügylet a hivatok törvények szerint semmis és érvénytelen lévén, az 1655. 24. §. szerint rövid úton egyenesen birtokba helyezendő, a teljes kort elért árva által indított per folytán. Az A. alatti által tehát felperes l/3 részére sem zálogjogot, sem tulajdonjogot senki, de leginkább Fleischl Dávid nem szerezhetett, ki a körülményeket teljesen ismerte és felperesnek kiskorúságát jól tudta, de a kérdéses háznak az örökösökre való átíratásánál ugy a 78,000 ftot betáblázásánál azt elhallgatta, — ugy a helytartótanácshoz intézett kérvényében arról említést nem tesz, — és így félre vezetve mindannyi hatóságot, a 3/. szerint azt színlelvén, hogy az egész vételárat lefizette, — eszközölte a kérdéses ház átíratását. De tekintetbe véve továbbá az A. alatti szerződést, az czime szerint bérleti és zálogszerződés; ilyennek fogta fel alperesek atyja is, tekintve, hogyannak alapján kérte a 78,000 frt zálogsommának bekeblezését, és megfoghatlan mégis, hogy ily okmány alapján Fleischl Dávid tulajdonjog- szerzőnek volt tekinthető. Az A. alatti szerződésből csak azon következtetés vonható, hogy Somogyi Ferencz és József részére, a zálogváltásra kikötött 32 évi elteltével, ha azok nem érvényesíttették viszváltási jogukat, illetendette volna meg Fleischl Dávidot az átíratás joga, mely helyzeten nem változtat a 2/. alatti kegyelmi levél sem, mivel az csupán Fleischl Dávidnak mint izráelitának ad a haszonbérbe és zálogba birt ház és telek átíratásához politikai engedélyt, de magát az átíratást el nem rendeli. A kérdéses ingatlan zálog czimén jutván Fleischl Dávid birtokába, az csak ujabb szerződés alapján mehet tulajdonába, zálog czimén tulajdont szerezni nem lehetvén soha, tehát az ingatlan tulajdoniogát Fleischl Dávid meg nem szerezvén, még Somogyi Ferencz és Somogyi József ellen sem, azt sem azok, sem felperes ellen el nem birtokolhatá, sem el nem évitheté. Nem évitheté el főleg azért, mert ha az állítólagos elévül és i846. évben elkezdte volna is, mi tagadtatik, minthogy akkor telekkönyvi átens nem létezett, 32 évi békés birtok ivántatott volna az elévitéshez, közben ugyan életbe lépett a polg. tvkönyv, azonban 1861 évben visszaszállitattak a magy. törvények, s igy alperesek nem támaszkodhatnak a tkvi. rend. az elévülésre vonatkozó §§-ra, annál kevésbé, minthogy az o. p. tkv. szerint csak jogos birtok által birtokoltathatnék és igy évitethetnék el a tulajdonjog; már pedig alperesek atyjának a ház 2/3-ad részére volt csak zálogjoga s ennek alapján az o. p. tkv..3ic). §. ellenére mint zálogbirlaló nem volt jogosítva tartóztatási alapját önhatalmúlag még Somogyi Ferenczre és Józsefre nézve sem megváltoztatni s ez által magának czimet | tulajdonítani, annál kevésbé felperes irányában, ki neki még birlalási jogot sem engedett. Felperes Va ad részére nézve Fleischl Dávid semmiféle jogszerű, jóhiszemű és valódi szerzési czimet felmutatni nem képes; az elévülés megkezdésének időpontja sem létez, annál kevésbé állhatott be az elévülés, minthogy a Pestvárosi ingatlanokra nézve a jog- és birtokszerzés elévülés czimén még mindig a régi törvények alapján bírálandó meg. Ezeknél fogva a kereseti kérelemnek hely adandp s alperesek az 5/. szerint i4f>,of>5frt pengő, vagyis 48,688 frt 33 kr. után i84o. évi nov. 19-től 1856. évi nov. 10-ig évi 6°/0 kamat fejében 46,746 frt 48 kr.", 1856. évtől pedig ez évi nov. 19-ig évenként a jövedelem bevallás szerint átlag 32°/0 kamat, adó és tartozás fejében leendő levonása után 49,800 frt, összesen 96,546 frt 48 kr. mint mulasztott haszonkövetelésben is marasztalandók lesznek. Megjenyeztetik meg felperes részéről, hogy alperesek azon okoskodása, miszerint a kérdéses ingatlanból felperest xlt-ad rész nem illetné, nem áll, mert maga alperesek atyja sürgette Somogyi Ferencz, József és felperes részére 5/. szerint a közös jogú átíratás;, de hogy ha azon okoskodás állana, hogy a hitbizomány megdöltévcl az egész ház ifj. Somogyi Ferenczre szabad rendelkezés tárgyát képező joggal mint szerzeményi vagyon háromlott, akkor nem szerződött soha a három tulajdonossal, hanem egyedül ifj. Somogyi Ferenczczel. De elismeri Fleischl Dávid felperes tulajdonjogát avval is, hogy a D. alatti, ugyancsak Fleischl Dávid beadványának jegyzőkönyvi kivonata szerint ifj. Somogyi Ferencz, József és Lajossal mondja az A. alattit megkötöttnek. Az elleniratban felhozott azon állítás is, hogy az A. alatti felperesre nézve fassio necessaria lett volna, tagadtatik, mert az tény, hogy a zálogsommából felperes soha egy krajezárt sem kapott. De hogy alperesek atyja sem tekinti az A. alattit mint tulajdonjogszerzést, kitűnik abból, miszerint sem a zálogsommát, sem a később 1842-ik évben bekeblezett 78,000 frt kikeblezését nem kérte, — sőt a törvényszék sem tekinté alperesek jogát oly erős tulajdoni jognak, mint a minőnek alperesek képzelik, mert fennti tételek törlésének helyt nem adott az E. alatti szerint. Alperesek legnagyobb súlyt fektetnek a 2/. alattira, pedig abban egyedül politikai engedély adatik, tekintve, hogy alperesek atyja izraelita volt s a birtokszerzés tiltva volt, kivételesen neki az engedély megadatott, hogy ingatlant nevére átirathat, ha egyéb akadály fenn nem forog; a tulajdonjogszerzéshez azonban szükséges volt, azt az illető tanácsnál igazolni, — ezt kivánják alperesek a 3/. alattival begyőzni; márpedig a 3/. alatti Fleischl Dávidnak egyoldalú és hamis előterjesztésében leli támpontját, mert ö a tulajdonjog szerzésének begyőzésére az A. alatti okmányra hivatkozik, hogy pedig mit ér az A. alatti okmány, az már előadatott. De hogy az A. alatti okmány tulajdonszerzésre elegendő és törvényes erejű okmánynak még a helytartótanács által sem fogadtatott el, tanúsítja a^ 2/. alatti, melyben világosan „haszonbérben és zálogban birt" házról van szó, tehát tulajdonul megvett házról említés sincs téve, — ekép az. A. alatti csak haszonbérlethez és zálogba tartáshoz, nem pedig tulajdonszerzéshez, adott jogot, de azt is csak Somogyi Ferencz és József ellenében.Megjegyzi továbbá felperes, hogy a 3/. alattiból derül ki, hogy Fleischl Dávidnak kérelme az átíratás iránt mily hamis és valótlan állításokkal indokoltatik ; nevezetesen, hogy ö az A. alatti szerint mind három örököstől és tulajdonostól az ö házukat megvette, holott csak zálogba bírta, hogy azt 78000 p. ftért vette, pedig az csak zálogsomma volt, hogy az egész vételárt kifizette, már pedig a vételár egy betűvel sincs az A. alattiban kiemelve, még kevésbé nyugtatva, hogy ezen kérvényében mind három Somogyit testvérnek mondotta, — ez utóbbit ugyan tévedésnek mondják — azonban, hogy ezen tévedést helyrehozták volna, mivel sem igazolják, mert az 5. alatti igazolásul el nem fogadható. Kiemeli felperes e helyütt még, hogy alperesek beismerik a kérdéses házra nézve Somogyi Ferencz, József és felperes tulajdonos voltát, midőn azt mondják, hogy „az örökösök egy más mellett lettek felhozva." Megemlíti még, miszerint a tkvi rendelet életbeléptetése felperesre hordeerővel nem birt, mivel ő reá nézve tulajdonjogát illetőleg serrmí változás nem történvén, a pátens előtt szerzett és másra soha jogszerűen át nem ruházott tulajdona iránt semmiféle felszólamlással sem kellett élnie, — de nem ez áll Fleischl Dávidra nézve, ki irányában a bevezetés szüksége nagyon is fennforog. Továbbá megjegyzi még felperes, hogy alperesek egy oly ingatlant, melyet maguk, bár jogtalanul, zálogezimen birtokba vettnek elismernek, mint tulajdont óhajtják elbirtokolni s erre nézve hivatkoznak a tkvi pátensre, mely pátens azonban a kérdéses ingatlanra nem vonatkozhatik, minthogy a pesti telekkönyvek nem a pátens értelmében vezettetnek, tekintve hogy a tkvi rend. első feltételül kiszabott helyszínelés utáni hirdetményi felszólítás a telekjegyzőkönyvnek kiigazítása iránt még nem eszközöltettetett, e szerint az elbirtoklás nem a polg. törvénykönyv 1467. §. a szerint, hanem az i84o-ben fennállott törvények szerint bírálandó el. — Végre alperesek azt állítják még, hogy felperesnek a tkv. rend. alapján legalább 1849-ban kellett volna az elbirtoklás ellen intézkedni, ez lehetlenség. — Felperes kér a kereset értelmében ítéletet és alpereseknek 200 frt költség és dijban leendő marasztalásukat. (Folytatás köv.) Vegyes közlemények. Egyleti hirek. * (Meghívás) a budapesti ügyvédiegylet igazgató-választmánya által 1874. évi január 2-án esti 6 órakor az ügyvédi egylet helyiségeiben tartandó ülésre. Napirenden folvó ügyek állanak. Kelt Budapesten, 1873. évi decz. 3o-án. Elnöki megbízásból Dr. Siegmund Vilmos, egyleti tnkár. Különfélék. (Dr. S.)(A budapesti keres k. és váltótörvényszék) tárgyaló helyiségei az év végével két szobával bővítettek, s igy az adott körülmények között a helyiség tekintetében minden megtörtént, a mi történhetett, és mégis a szorongás, zavar, zaj és zsibbongás — maradt a régi, mert az elnökség nem veszi elejét a baj kútforrásának. nem intézkedik a tárgyalások összetorlódása ellen. A ki a lefolyt év végnapjaiban tárgyalni volt kénytelen a budap keresk. és váltótörvényszéknél, és ép kéz-lábbal vergődött a tárgyaló bizottságig, ott 5o ember kapkodása' között a tárgyalások jegyzékéből nagy nehezen kibetűzte a maga tárgyának kis számát, és azután ügygyei bajjal felvévén a makacssági jegyzőkönyvet, a marasztaltatni kivánt alperesek neveit kikiáltatni próbálta és a kinek mindezek után türelme végkép ki nem fogyott, az valóban irigylésre méltó phlegmával bir. Mi nemcsak magunk Ízleltük meg e kínos tárgyalás minden pházisát, nemcsak magunk állottuk ki a türelem tűzpróbáját, nemcsak magunk jajdultunk fel az inpracticus és nehézkes eljárás ellen, hanem velünk egy egész serege a „baj"- társaknak, és mondhatjuk, hogy annak, ki ilyet nem próbált, fogalma sincs arról, mit tesz az, a budapesti keresk. és